Lengyel Dénes könyve eltér a magyar mondavilág korábbi feldolgozásaitól. Más, mint Jókai Mór, Benedek Elek, Móra Ferenc gyűjteményekből és tankönyvekből ismert történetei. Nem hasonlítható Komjáthy István Mondák könyve című, hét kiadásban közkézen forgó művéhez sem. Lengyel Dénes ugyanis egyetlen kötetben a teljes régi magyar mondavilágot feldolgozta: a hun mondákat, a honfoglalás mondáit, a királymondákat, egészen a Mátyás királyról szóló történetekig. Megőrizte a mondák hangját, a naiv történeteket semmiféle történelmi és néprajzi anyaggal nem keverte. Írásain megérződik hiteles forrásmunkáinak, a krónikáknak, a népmondáknak jellegzetes stílusa. A kötetet magyarázó, okos utószó és bőséges, betűsoros jegyzet zárja le – ezekből az érdeklődő olvasó sok mindent megtudhat a mondák forrásairól, a történelem minduntalan felbukkanó mozzanatairól, a mondák hőseiről.
Régi magyar mondák 191 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Regék és mondák Móra · Lengyel Dénes mondagyűjtemény Móra, Helikon
Enciklopédia 4
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 12
Most olvassa 10
Várólistára tette 62
Kívánságlistára tette 73
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Történelmileg ugyan nem szabad komolyan venni, de hát a mondáknak nem is az a dolguk, hogy hitelesen tárják elénk a múltbéli eseményeket. Nagy mű, hatalmas munka.
A könyvben szereplő mondák nagy részét ismertem, de jó volt ezeket is újra olvasni. (Néhány mondának a zenei feldolgozását is ismerem (pl. Isten kardja), amiket nehezebb volt olvasni, mert a zene dallamát folyton dúdoltam közben.) A könyv végén lévő ajánló kifejezetten hasznos, mert olyan munkákat ajánl, ahol lehet még olvasni a könyvben ismertetett időszakokról. (Itt találtam olyanokat is, amelyekről korábban még nem hallottam.)
Mindenkinek, aki szereti a magyar középkort és királyait!
A kötet jóval korábbról indít, olvashatunk a hunokról és a kalandozó magyarokról, egészen az igazságos Mátyás király uralkodásáig. Az elején még egész hosszú, több oldalas történetek is akadnak, a végére azonban túlsúlyba kerülnek a rövid kis szösszenetek sajnos. Benne vannak a nagy „klasszikusok”, mint az Egyszer volt Budán kutyavásár, de sok kevésbé ismert, érdekes mondával is találkozhat az ember. Azért történelemkönyvként ne használjátok.
Talán két csoportra lehet osztani a kötetben szereplő történeteket. Egyik csoportba tartoznának ez alapján a történelem folyását követő sztorik, sok-sok valóságalappal, a másikba meg az „igazi” népmondák, amiket nem feltétlenül akar komolyan venni az ember. Például Mátyás álruhás kalandjai pont ide illenek. De az én kedvencem az Eperjes című, a város elnevezéséről szóló monda volt, amelyben Vak Béla királyunk magányos lakomát rendezett pár illatos szamócából egy erdő közepén.
A négy csillagot magamnak is adhatnám, mert rájöttem, ezt a könyvet nem szabad több hónapig olvasni, még történelemszerető egyéneknek sem. Félő, hogy a végére megunja az ember. De ez ne rettentsen el senkit az olvasástól. Kisgyerekeknek nem ajánlalám esti meseként, ahhoz túl bonyolultak és egyes helyeken véresek a történetek, de a középkor iránt érdeklődő fiataloknak nagyon is.
A fejezetek jelölése közben vettem észre, hogy egy kivonatos kötet van meg, így kicsit szomorúan olvastam végig a könyvet. Értékéből ez nem von le sokat, csak kimaradtam pár regéből. Az itt olvasottak nagy részét már jól ismertem, és nagyon jó volt felidézni ezeket, kb. visszacsöppentem általános iskolás koromba, mikor ámulva hallgattam/olvastam Attila, Lehel, Botond vagy épp Zotmund történetét! Nagyon sajnáltam, hogy bizonyos korszakok mondáinak csak töredékét tartalmazza a kötetem. Ezen felbuzdulva biztos, hogy még egyszer neki megyek egy teljes kiadásnak!
Régi ismert és számomra újabb mondákkal ismerkedtem meg a kötet által, ami remekül foglalja egybe az ismert mondákat, olvashatunk elődeinkről, a középkori mondákról, népi hagyományok által ápolt mondákról. Szóval egy összefoglaló kötet, melyet más regények, könyvek mellett olvasgattam. Egyébként is meghozta a kedvem Bán Mór: Ezer rege könyve c. második kötete. Szóval ajánlom mindenki figyelmébe, egy-egy monda elolvasását. Nem hosszúak, de figyelmesnek kell lenni. Olvasmányos, régi nagyjainkat hozza mutatja be.
Kedves gyerekkori emlékeket idéz ez a könyv és szerintem minden életkorban jóleső érzés kézbe venni.
Népszerű idézetek
A magyar korona maga az egész ország, hazánk földjének minden gazdagsága, és népének egész boldogsága.
A magyar korona
Egyszer a kunok nagy sereggel megrohanták Kolozsvár falait, és már erősen
szorongatták a várost.
Amikor Szent László király ezt meghallotta, tüstént hadat kiáltott, és erős sereggel
megtámadta a kunokat.
Hullott a pogány, mint a fű a kaszás előtt, s aki tudott, lóhalálában menekült a
magyarok elől.
Szent László pénze
Azt mondják Mátyás királyunk felől, hogy két barátot csak azért záratott egy
szobába, mert azt merték panaszolni, hogy mindig lencsén tartják őket.
A király egy-két napig koplaltatta a barátokat, a harmadik napon pedig lencsét
adatott nekik. De szigorúan meghagyta a lencsehordó inasnak, hallgassa meg, mit
beszélnek a barátok egymás között.
A barátok pedig a lencséhez láttak, és jóízűen megették.
Hogy az inas a szavukat meg ne értse, azt mondták magyaros deáksággal:
– Véré válet – azaz: bizony jó.
Ezzel az inas visszament a királyhoz, és azt mondta neki:
– A barátok jóízűen megették a lencsét, és szüntelen azt mondták, hogy vérré
válik bennük.
Azóta mondják: vérré válik, mint barátban a lencse.
VÉRRÉ VÁLIK, MINT BARÁTBAN A LENCSE
A királyt négy egészséges, szép fiúgyermekkel ajándékozta meg felesége, Ilona királyné, a vak király szeme fénye.
116. oldal, Az aradi országgyűlés (Móra, 2004)
A szittyák minden megpróbáltatást bátran viseltek. Bátor katonák, jó harcosok voltak. Ha sérelem érte őket, addig nem nyugodtak, míg az ellenségen bosszút nem álltak.
9. oldal - A magyarok eredete (Helikon, 2015)
Amikor Heribáldtól megkérdezték, hogy tetszettek neki Szentgallen ellenségei, így felelt:
– A magyarok nekem nagyon is tetszettek. Higgyétek el nekem, hogy soha vidámabb embereket nem láttam a kolostorunkban. Ételt és italt bőven adtak. Amire a mi hajthatatlan pincemesterünket sohasem tudtam rávenni, hogy bárcsak egyszer is innom adott volna, ha megszomjaztam, a magyarok bőségesen adtak nekem, ha kértem.
56. oldal, 2. fejezet - A magyarok Szentgallenban (Móra, 1994)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gaál Mózes: Magyar hősök és királyok ·
Összehasonlítás - Bán Mór: A keleti szél harcosai ·
Összehasonlítás - Tóth Dóra: Fejedelmek, királyok, kormányzók ·
Összehasonlítás - Fodor Marcsi – Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő 95% ·
Összehasonlítás - Lipták Gábor: Sárkányfészek 95% ·
Összehasonlítás - Benedek Szabolcs: Király! 91% ·
Összehasonlítás - Miklya Luzsányi Mónika: Időutazás a királyok és próféták korába ·
Összehasonlítás - Wass Albert: A hunok útra kelnek ·
Összehasonlítás - Lipták Gábor: A Duna-Tisza regéi ·
Összehasonlítás - Ligeti Róbert: A fehér ló mondája ·
Összehasonlítás