Lengyel Dénes könyve eltér a magyar mondavilág korábbi feldolgozásaitól. Más, mint Jókai Mór, Benedek Elek, Móra Ferenc gyűjteményekből és tankönyvekből ismert történetei. Nem hasonlítható Komjáthy István Mondák könyve című, hét kiadásban közkézen forgó művéhez sem. Lengyel Dénes ugyanis egyetlen kötetben a teljes régi magyar mondavilágot feldolgozta: a hun mondákat, a honfoglalás mondáit, a királymondákat, egészen a Mátyás királyról szóló történetekig. Megőrizte a mondák hangját, a naiv történeteket semmiféle történelmi és néprajzi anyaggal nem keverte. Írásain megérződik hiteles forrásmunkáinak, a krónikáknak, a népmondáknak jellegzetes stílusa. A kötetet magyarázó, okos utószó és bőséges, betűsoros jegyzet zárja le – ezekből az érdeklődő olvasó sok mindent megtudhat a mondák forrásairól, a történelem minduntalan felbukkanó mozzanatairól, a mondák hőseiről.
Régi magyar mondák 181 csillagozás
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Regék és mondák Móra
Kedvencelte 14
Most olvassa 8
Várólistára tette 60
Kívánságlistára tette 70
Kiemelt értékelések
Történelmileg ugyan nem szabad komolyan venni, de hát a mondáknak nem is az a dolguk, hogy hitelesen tárják elénk a múltbéli eseményeket. Nagy mű, hatalmas munka.
Emlékszek amikor megvolt ez a könyv általános iskolás lehettem, és sokat forgattam , hogy mennyi érdekes történet volt benne népünk történelméről kezdve a Noétól egészen Mátyás király rejtélyes haláláig vezet végig minket.
Elején a vándorlás és Attila korszaka tetszett nekem igazán, kisebb koromban fel sem tünt hogy ezek az itt megemlített történetek fantasy elemeket is tartalmaznak aminek örültem, és elgondolkodtam hogy már milyen rég kalandoztam én is a fantasy világokban, újra vissza kéne térni hozzájuk. :)
Lengyel Dénes szépen felvezette a kezdetektől fogva a történelmünket az 1490es évekig. A folytatás vár még egy kicsit de azt is hamarosan el fogom kezdeni, csak van egy két könyvtári könyv amiket csak illő lenne visszavinni.
Attiláról többet olvastam volna, el kezdett érdekelni a Hunok történetei is.
Árpád házi királyok történetei közül pár dologra valamennyire emlékeztem , és frissültek is ezek az emlékek. A Vegyes házi királyok történetei közül nem mind fogott meg sajnos, Hunyadiak meg hát na jó volt újra őket is elővenni.
Jólesett ezt a kötetet elolvasni, frissiteni az elefejtett dolgokat, várom hogy folytassam a következő kötettel, mert abból tényleg nem emlékszek nagyon sok dologra.
Örülök hogy a népemnek ilyen remek történelme van, büszke vagyok.
A könyvben szereplő mondák nagy részét ismertem, de jó volt ezeket is újra olvasni. (Néhány mondának a zenei feldolgozását is ismerem (pl. Isten kardja), amiket nehezebb volt olvasni, mert a zene dallamát folyton dúdoltam közben.) A könyv végén lévő ajánló kifejezetten hasznos, mert olyan munkákat ajánl, ahol lehet még olvasni a könyvben ismertetett időszakokról. (Itt találtam olyanokat is, amelyekről korábban még nem hallottam.)
Mindenkinek, aki szereti a magyar középkort és királyait!
A kötet jóval korábbról indít, olvashatunk a hunokról és a kalandozó magyarokról, egészen az igazságos Mátyás király uralkodásáig. Az elején még egész hosszú, több oldalas történetek is akadnak, a végére azonban túlsúlyba kerülnek a rövid kis szösszenetek sajnos. Benne vannak a nagy „klasszikusok”, mint az Egyszer volt Budán kutyavásár, de sok kevésbé ismert, érdekes mondával is találkozhat az ember. Azért történelemkönyvként ne használjátok.
Talán két csoportra lehet osztani a kötetben szereplő történeteket. Egyik csoportba tartoznának ez alapján a történelem folyását követő sztorik, sok-sok valóságalappal, a másikba meg az „igazi” népmondák, amiket nem feltétlenül akar komolyan venni az ember. Például Mátyás álruhás kalandjai pont ide illenek. De az én kedvencem az Eperjes című, a város elnevezéséről szóló monda volt, amelyben Vak Béla királyunk magányos lakomát rendezett pár illatos szamócából egy erdő közepén.
A négy csillagot magamnak is adhatnám, mert rájöttem, ezt a könyvet nem szabad több hónapig olvasni, még történelemszerető egyéneknek sem. Félő, hogy a végére megunja az ember. De ez ne rettentsen el senkit az olvasástól. Kisgyerekeknek nem ajánlalám esti meseként, ahhoz túl bonyolultak és egyes helyeken véresek a történetek, de a középkor iránt érdeklődő fiataloknak nagyon is.
A fejezetek jelölése közben vettem észre, hogy egy kivonatos kötet van meg, így kicsit szomorúan olvastam végig a könyvet. Értékéből ez nem von le sokat, csak kimaradtam pár regéből. Az itt olvasottak nagy részét már jól ismertem, és nagyon jó volt felidézni ezeket, kb. visszacsöppentem általános iskolás koromba, mikor ámulva hallgattam/olvastam Attila, Lehel, Botond vagy épp Zotmund történetét! Nagyon sajnáltam, hogy bizonyos korszakok mondáinak csak töredékét tartalmazza a kötetem. Ezen felbuzdulva biztos, hogy még egyszer neki megyek egy teljes kiadásnak!
Rövidek, érdekesek, olykor tanulságosak. Azt is mondhatnám, hogy kötelező elolvasnia minden magyarnak, hogy erről az oldaláról is megismerjük történelmünket. Jól előadva, gyerekeknek napi meseként is adagolható :)
Népszerű idézetek
– A királyságot, a kincset és a hatalmat éppen úgy a sors adja, mint a szegénységet, a bilincset és a halált. Ezért tűrjük el bátran a sors csapásait, mert a jó szerencse még visszatérhet hozzánk.
Erzsébet királyné megöleti Kis Károlyt
A magyar korona maga az egész ország, hazánk földjének minden gazdagsága, és népének egész boldogsága.
A magyar korona
Egyszer a kunok nagy sereggel megrohanták Kolozsvár falait, és már erősen
szorongatták a várost.
Amikor Szent László király ezt meghallotta, tüstént hadat kiáltott, és erős sereggel
megtámadta a kunokat.
Hullott a pogány, mint a fű a kaszás előtt, s aki tudott, lóhalálában menekült a
magyarok elől.
Szent László pénze
Azt mondják Mátyás királyunk felől, hogy két barátot csak azért záratott egy
szobába, mert azt merték panaszolni, hogy mindig lencsén tartják őket.
A király egy-két napig koplaltatta a barátokat, a harmadik napon pedig lencsét
adatott nekik. De szigorúan meghagyta a lencsehordó inasnak, hallgassa meg, mit
beszélnek a barátok egymás között.
A barátok pedig a lencséhez láttak, és jóízűen megették.
Hogy az inas a szavukat meg ne értse, azt mondták magyaros deáksággal:
– Véré válet – azaz: bizony jó.
Ezzel az inas visszament a királyhoz, és azt mondta neki:
– A barátok jóízűen megették a lencsét, és szüntelen azt mondták, hogy vérré
válik bennük.
Azóta mondják: vérré válik, mint barátban a lencse.
VÉRRÉ VÁLIK, MINT BARÁTBAN A LENCSE
A szittyák minden megpróbáltatást bátran viseltek. Bátor katonák, jó harcosok voltak. Ha sérelem érte őket, addig nem nyugodtak, míg az ellenségen bosszút nem álltak.
9. oldal - A magyarok eredete (Helikon, 2015)
Amikor Heribáldtól megkérdezték, hogy tetszettek neki Szentgallen ellenségei, így felelt:
– A magyarok nekem nagyon is tetszettek. Higgyétek el nekem, hogy soha vidámabb embereket nem láttam a kolostorunkban. Ételt és italt bőven adtak. Amire a mi hajthatatlan pincemesterünket sohasem tudtam rávenni, hogy bárcsak egyszer is innom adott volna, ha megszomjaztam, a magyarok bőségesen adtak nekem, ha kértem.
56. oldal, 2. fejezet - A magyarok Szentgallenban (Móra, 1994)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gaál Mózes: Magyar hősök és királyok ·
Összehasonlítás - Tóth Dóra: Fejedelmek, királyok, kormányzók ·
Összehasonlítás - Fabian Lenk: Oroszlánszívű Richárd 79% ·
Összehasonlítás - Lipták Gábor: A Duna-Tisza regéi ·
Összehasonlítás - Miklya Luzsányi Mónika: Időutazás a királyok és próféták korába ·
Összehasonlítás - Szunyogh Szabolcs: I. István király ·
Összehasonlítás - Acsai Roland: Regény a csodaszarvasról 89% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: A hunok útra kelnek ·
Összehasonlítás - Ligeti Róbert: A fehér ló mondája ·
Összehasonlítás - Komjáthy István: Botond és más regék ·
Összehasonlítás