Kicsi ​Elik vadász lesz 85% 16 csillagozás

„Egy hajnalban lúdbőrös lett a tenger, s mintha üvegből volna, olyan lett a világ. Aztán megindult a reggeli szél, csengve összetörte a vékony tükörjeget, a tenger felkavarodott, s mocskos, iszapszín hullámokon táncoltak az apró táblácskák.”

Egyszerű kis történet, talán kissé rövidre sikeredett, de egy ízletes szeletet ad egy fiatal eszkimó fiúcska életéből. Megmutatja, hogy már tízévesen milyen feladatokat képesek végrehajtani, félelem nélkül, s mennyire nem gyerekként kezelik őket. A leírások érzékletesek, s voltaképpen a vadásszá válás történetééig más kisebb történeteket is kapunk, mint a kutyák idomítása vagy a fókalyuk megtalálása. Összességében egy jó kis történet, a célkorosztálynak talán nem is kell több, ha pedig többre vágynak, akkor esetleg ajánlatos az Alea, az eszkimó lány olvasása.

„Amikor pedig feljön a hold, vagy ott lengedezik az ég kárpitján az a sápadt, titokzatos fényesség: az északi fény, a mi téli éjszakánk felizzó, kihamvadó világossága, akkor kiáll csapatostul a házak elé, és ugat és ugat és ugat, hogy keserves vonítása egyetlen borzongató hangként száll a fagyott hómezők fölött.”

Nehezen ment, sajnos nem igazán kötött le a történet.

Kifejezetten tetszett, de kevés volt, ebből sokkal több kellett volna, hogy igazán meg tudjam szeretni.

Hát ez tündéri volt.
Tegnap előtt nagy hó esett, és úgy gondoltam, itt az idő, hogy ezt a kis történetet elolvassam. Hangulatában illik a hétvégéhez.
Izgalmas, igazán gyerekek számára való kis történet, ami bepillantást nyer az eszkimók életébe. Igazán elmés volt a vége is. Igen, igaz, kár, hogy ilyen rövidkére sikerült, de egy 7-8 évesnek pont elég.
Nekem az 1957-es kiadás van Köpeczi Böicz István illusztrálásával, ami még különlegesebbé tette a könyvecskét.
Nem tudom, a többi milyen, de a borító alapján örülök, hogy ez van meg.

Lánykáimmal együtt olvastuk kicsi Elik kalandjait. Nem igazán a korosztályunknak megfelelő (5 és 7 évesek a lányok), de mégsem tudtam a könyvtár polcán otthagyni. Elsősorban a szép, beszédes képek fogtak meg, gondoltam, gyerekeim szívesen fogják nézegetni az eszkimó gyerekeket, jegesmedvéket és vad szánhúzó kutyákat.
Aztán jócskán leegyszerűsítve, de belekezdtünk a szövegbe is. Hamar megszerettük a kis eszkimó fiút, én pedig örültem, hogy XXI-edik századi gyerekeimet elvarázsolta az inuitok élete – amely a miénknél sokkal természetesebb, egyszerűbb, és az elemeknek kiszolgáltatottabb.

Jó kis gyerekkönyv, érdekes volt, szerettük.