A ​szebeni fiúk 84% 48 csillagozás

Igaz, hogy ifjúsági regény, még a szó régi értelmében.
Igaz, hogy gyerekekről szól.
Nem igaz, hogy felnőttek ne olvasnák szívesen. Olyan lelket melengető, olyan hazafias, olyan igazán szép.
Gyerekek, akik az 1848-as szabadságharcban felismerik, hogy ők is segíthetnek, és meg is teszik. Kalandokat élnek át, megmutatják, hogy egy gyerek is lehet nagyon bátor.
Szép történet, jól megírva!

Lengyel Balázs szócikkét szerkesztettem éppen, amikor láttam, hogy még egyik művéről sincs szócikk a Wikipédián. Úgyhogy elhatároztam, újraolvasom A szebeni fiúkat. Gyermekkoromban nagyon tetszett, most sem csalódtam benne: érdekes, izgalmas, tanulságos olvasmány. A regény elsősorban fiatalok számára íródott, de a barátságról, az önfeláldozásról, a hazaszeretetről – gondolom – bármelyik korosztály szívesen olvas.

Elbújt! Meghúzta magát a többi, vicik-vacak sorozattárs között! Pedig ez egy igazán izgalmas, és kedves történet, a minimálist is éppen csak elérő erőszakossággal. Nyilván nem egy felnőtteknek szóló történet, de hegycsúcsként kimagaslik a sorozat általam eddig olvasott tételei közül!
Oké, kissé elragadtattam magam, de ez a könyv tényleg jó. Szerintem. Nekem.

A szebeni fiúk gondtalan játékára fokozatosan árnyékot vet a megszállás, az idegen katonák beszállásolása és háború. A kicsinyes sértődések, rivalizálás helyett kénytelenek együttműködni, összetartani és ennek egy jelentős hőstett az eredménye. Szerintem a konfliktusok kicsit elnagyoltak, helyenként zavarosak.
Fiúcsapatról szóló könyvek közül még mindig A Pál utcai fiúk a kedvencem…

És én nem is tudtam, hogy ez nekem megvan. Ez ott hánykolódott a polcon, te jó ég! Ajánlanám kötelezőnek, hű, hogy ez mennyire tetszett! Csillog a szemem, olyan élvezet volt olvasni.

Nem volt olyan rossz, de néhány helyen kissé gyengének éreztem a történetet. Mindenesetre a korosztály, amelynek íródott, értékelheti a kalandokat – manapság ki mászik át létrán egy másik ház padlására vagy megy gyalog egy kétnapi járásra fekvő városba?

Nem volt ez ám olyan rossz.

Olvasható, pörgős és izgalmas történet kisebb-nagyobb fordulatokkal.
Rögtön egy érdekes jelenettel kezdünk, a gyerekek kimennek játszani. Mármint amiatt érdekes, mert manapság ritkán látni 13-14 éveseket játszani, és ez olyan szomorú. Én is szívesen megtapasztalnám újra és újra ezt az önfeledt játszadozást.

A kedvenc szereplőm Anikó volt, hiszen már egy szempillantással el tudta hallgattatni a fiúkat. Palit amúgy nem találtam túlságosan szimpatikusnak.

Örülök, hogy magyar vagyok – ez járt egyfolytában a fejemben. Büszke vagyok a hazámra!
Jó volt betekintést nyerni még jobban a forradalomba, még ha a gyerekek „komolytalanságával" tesszük is ezt. Persze, fel tudták ők is fogni a dolgokat, de mégsem volt az egész kötet olyan nyers, mintha egy felnőtt mesélte volna.

Annak meg külön örültem, hogy a harcias, szenvedélyes Petőfi is színre lépett: egyfajta bizalmat és erőt nyújtott mind a szereplőknek, mind nekem.

A csatajelenetről többet olvastam volna, ettől függetlenül élveztem. Háziolvasmánynak megfelel, de szerintem ez marad csak egyszeri olvasós regénynek. Szívmelengető volt.

A könyv tényleg olyan, ahogy azt a fülszöveg ígéri: izgalmas történet, gyerekekről gyerekeknek – és felnőtteknek is persze :) Aki figyelmes, kiolvashatja a sorok közül a megszállás, a csaták, a bujkálás, a félelem nyomasztó körülményeit és a lelkeken hagyott nyomait, de azért ez egy ifjúsági regény, tele kalanddal, játékkal, egyetértéssel és barátsággal.

Izgalmas, jó ifjúsági regény. De 2 gondom van vele: Ezek a gyerekek nem jártak iskolába? Vagy nem dolgoztak? Semmit nem tudunk meg erről. A másik a Petőfi-jelenet. Már egy 5.-es is tudja, hogy a segesvári csatában tűnt el. Nos itt megjelenik Petőfi egy jelenetben, pont Segesváron vagyunk, utána rögtön egy csata jön. Azért nem ártott volna kiemelni, ez nem az a segesvári csata, a költőnek még majdnem fél éve van haláláig. Így talán megtévesztő

Igazi ifjúsági könyv, érződik rajta, hogy kimondottan kalandvágyó fiúknak írta 1951-ben az író. Azért nekem csalódás volt, hogy a cél érdekében Nagyszeben elfoglalását és Bem seregét, meg az akkori helyzetet eléggé idealizálta, kissé rózsaszínesen festette le. Még a kamaszok is elbírják a történelmi valóságot, és hát a Vízaknai csata vereségén nem lehet változtatni. A könyv nagy pozitívuma, hogy a célkorosztály számára az emberi értékeket közvetíti: barátság, bajtársiasság, hazaszeretet, összefogás, stb.