A ​szebeni fiúk 87% 66 csillagozás

Igazi kis klasszikus ifjúsági könyv, tele kalanddal és összetartással.
Nagyon tetszett a nyelvezete – főleg a párbeszédeknél –, a szereplők gondolkodása és a történelmi háttér is.
Igazából ha a végén nem esik ennyire túlzásokba a szerző, akkor még az öt csillagot is megadnám rá.

Ó, ez ám a meglepetés! Azt hittem, ez egy nagyjából ismeretlen könyv, pedig dehogy.
A nagybátyám könyvtárából való, dedikálás is van benne: „Balázs Lászlónak szeretettel Lengyel Balázs. 1956. július hó.”
Gyerekkoromban nagyon sok hasonló ifjúsági könyvet olvastam. Szép, nosztalgikus emlék volt most ez a könyv.

Igaz, hogy ifjúsági regény, még a szó régi értelmében.
Igaz, hogy gyerekekről szól.
Nem igaz, hogy felnőttek ne olvasnák szívesen. Olyan lelket melengető, olyan hazafias, olyan igazán szép.
Gyerekek, akik az 1848-as szabadságharcban felismerik, hogy ők is segíthetnek, és meg is teszik. Kalandokat élnek át, megmutatják, hogy egy gyerek is lehet nagyon bátor.
Szép történet, jól megírva!

Jó volt olvasni, tényleg végigizgultam az utolsó ötven-hatvan oldalt, de lehet többet is. Ebbe jócskán belejátszott, hogy mégiscsak a szabadságharcról van szó, de ha elfogulatlanul nézem, rettenet geil.

Lengyel Balázs szócikkét szerkesztettem éppen, amikor láttam, hogy még egyik művéről sincs szócikk a Wikipédián. Úgyhogy elhatároztam, újraolvasom A szebeni fiúkat. Gyermekkoromban nagyon tetszett, most sem csalódtam benne: érdekes, izgalmas, tanulságos olvasmány. A regény elsősorban fiatalok számára íródott, de a barátságról, az önfeláldozásról, a hazaszeretetről – gondolom – bármelyik korosztály szívesen olvas.

Elbújt! Meghúzta magát a többi, vicik-vacak sorozattárs között! Pedig ez egy igazán izgalmas, és kedves történet, a minimálist is éppen csak elérő erőszakossággal. Nyilván nem egy felnőtteknek szóló történet, de hegycsúcsként kimagaslik a sorozat általam eddig olvasott tételei közül!
Oké, kissé elragadtattam magam, de ez a könyv tényleg jó. Szerintem. Nekem.

A szebeni fiúk gondtalan játékára fokozatosan árnyékot vet a megszállás, az idegen katonák beszállásolása és háború. A kicsinyes sértődések, rivalizálás helyett kénytelenek együttműködni, összetartani és ennek egy jelentős hőstett az eredménye. Szerintem a konfliktusok kicsit elnagyoltak, helyenként zavarosak.
Fiúcsapatról szóló könyvek közül még mindig A Pál utcai fiúk a kedvencem…

És én nem is tudtam, hogy ez nekem megvan. Ez ott hánykolódott a polcon, te jó ég! Ajánlanám kötelezőnek, hű, hogy ez mennyire tetszett! Csillog a szemem, olyan élvezet volt olvasni.

Igazi, klasszikus magyar ifjúsági regény a barátságról, az 1848-as eseményekbe ágyazva. Tetszettek a szereplők, akik között van szegény és úrfi, hangadó és cselekvő – és természetesen egy lány, aki a határozottabb és okos döntéseket hoz. :) Egyedül azt sajnálom, hogy nem 30-35 évvel korábban olvastam el ezt a könyvet.

Nem volt ez ám olyan rossz.

Olvasható, pörgős és izgalmas történet kisebb-nagyobb fordulatokkal.
Rögtön egy érdekes jelenettel kezdünk, a gyerekek kimennek játszani. Mármint amiatt érdekes, mert manapság ritkán látni 13-14 éveseket játszani, és ez olyan szomorú. Én is szívesen megtapasztalnám újra és újra ezt az önfeledt játszadozást.

A kedvenc szereplőm Anikó volt, hiszen már egy szempillantással el tudta hallgattatni a fiúkat. Palit amúgy nem találtam túlságosan szimpatikusnak.

Örülök, hogy magyar vagyok – ez járt egyfolytában a fejemben. Büszke vagyok a hazámra!
Jó volt betekintést nyerni még jobban a forradalomba, még ha a gyerekek „komolytalanságával" tesszük is ezt. Persze, fel tudták ők is fogni a dolgokat, de mégsem volt az egész kötet olyan nyers, mintha egy felnőtt mesélte volna. Annak meg külön örültem, hogy a harcias, szenvedélyes Petőfi is színre lépett: egyfajta bizalmat és erőt nyújtott mind a szereplőknek, mind nekem. A csatajelenetről többet olvastam volna, ettől függetlenül élveztem. Háziolvasmánynak megfelel, de szerintem ez marad csak egyszeri olvasós regénynek. Szívmelengető volt.