A ​szebeni fiúk 87% 59 csillagozás

Ó, ez ám a meglepetés! Azt hittem, ez egy nagyjából ismeretlen könyv, pedig dehogy.
A nagybátyám könyvtárából való, dedikálás is van benne: „Balázs Lászlónak szeretettel Lengyel Balázs. 1956. július hó.”
Gyerekkoromban nagyon sok hasonló ifjúsági könyvet olvastam. Szép, nosztalgikus emlék volt most ez a könyv.

Igaz, hogy ifjúsági regény, még a szó régi értelmében.
Igaz, hogy gyerekekről szól.
Nem igaz, hogy felnőttek ne olvasnák szívesen. Olyan lelket melengető, olyan hazafias, olyan igazán szép.
Gyerekek, akik az 1848-as szabadságharcban felismerik, hogy ők is segíthetnek, és meg is teszik. Kalandokat élnek át, megmutatják, hogy egy gyerek is lehet nagyon bátor.
Szép történet, jól megírva!

Lengyel Balázs szócikkét szerkesztettem éppen, amikor láttam, hogy még egyik művéről sincs szócikk a Wikipédián. Úgyhogy elhatároztam, újraolvasom A szebeni fiúkat. Gyermekkoromban nagyon tetszett, most sem csalódtam benne: érdekes, izgalmas, tanulságos olvasmány. A regény elsősorban fiatalok számára íródott, de a barátságról, az önfeláldozásról, a hazaszeretetről – gondolom – bármelyik korosztály szívesen olvas.

Elbújt! Meghúzta magát a többi, vicik-vacak sorozattárs között! Pedig ez egy igazán izgalmas, és kedves történet, a minimálist is éppen csak elérő erőszakossággal. Nyilván nem egy felnőtteknek szóló történet, de hegycsúcsként kimagaslik a sorozat általam eddig olvasott tételei közül!
Oké, kissé elragadtattam magam, de ez a könyv tényleg jó. Szerintem. Nekem.

A szebeni fiúk gondtalan játékára fokozatosan árnyékot vet a megszállás, az idegen katonák beszállásolása és háború. A kicsinyes sértődések, rivalizálás helyett kénytelenek együttműködni, összetartani és ennek egy jelentős hőstett az eredménye. Szerintem a konfliktusok kicsit elnagyoltak, helyenként zavarosak.
Fiúcsapatról szóló könyvek közül még mindig A Pál utcai fiúk a kedvencem…

És én nem is tudtam, hogy ez nekem megvan. Ez ott hánykolódott a polcon, te jó ég! Ajánlanám kötelezőnek, hű, hogy ez mennyire tetszett! Csillog a szemem, olyan élvezet volt olvasni.

Nem volt olyan rossz, de néhány helyen kissé gyengének éreztem a történetet. Mindenesetre a korosztály, amelynek íródott, értékelheti a kalandokat – manapság ki mászik át létrán egy másik ház padlására vagy megy gyalog egy kétnapi járásra fekvő városba?

Kellemes meglepetés volt ez a kis regény. Véletlenül találtam rá, mikor Delfin-könyvek után kutattam. A cím és a fülszöveg alapján olyan Pál utcai fiúkhoz hasonlatos történetet vártam. :D Aranyos, fordulatokban és izgalmakban gazdag kis történelmi regény! Szerintem azért is tekinthető különlegesnek, mert az 1848-as szabadságharcról – bár egyik legnépszerűbb magyar történeti esemény – ilyen típusú ifjúsági vagy történelmi regény formában elkészült irodalmi feldolgozás sajnos nem sok van (pl. Hunyady József Viharmadara). A szebeni fiúk történetét a szerző ügyesen szőtte bele a segesvári és nagyszebeni hadmozdulatok történetébe, kedves, szerethető legendát költve Szeben sikeres visszafoglalásához. Petőfi Sándor „cameo” szereplése pedig külön érdekessége a regénynek. ;) Kár, hogy ma már feledésbe merült ez a régi alkotás, érdemes volna visszahozni az iskolákba is egy kötelező vagy ajánlott olvasmányként például. Ti mit gondoltok erről? :)

Nem volt ez ám olyan rossz.

Olvasható, pörgős és izgalmas történet kisebb-nagyobb fordulatokkal.
Rögtön egy érdekes jelenettel kezdünk, a gyerekek kimennek játszani. Mármint amiatt érdekes, mert manapság ritkán látni 13-14 éveseket játszani, és ez olyan szomorú. Én is szívesen megtapasztalnám újra és újra ezt az önfeledt játszadozást.

A kedvenc szereplőm Anikó volt, hiszen már egy szempillantással el tudta hallgattatni a fiúkat. Palit amúgy nem találtam túlságosan szimpatikusnak.

Örülök, hogy magyar vagyok – ez járt egyfolytában a fejemben. Büszke vagyok a hazámra!
Jó volt betekintést nyerni még jobban a forradalomba, még ha a gyerekek „komolytalanságával" tesszük is ezt. Persze, fel tudták ők is fogni a dolgokat, de mégsem volt az egész kötet olyan nyers, mintha egy felnőtt mesélte volna. Annak meg külön örültem, hogy a harcias, szenvedélyes Petőfi is színre lépett: egyfajta bizalmat és erőt nyújtott mind a szereplőknek, mind nekem. A csatajelenetről többet olvastam volna, ettől függetlenül élveztem. Háziolvasmánynak megfelel, de szerintem ez marad csak egyszeri olvasós regénynek. Szívmelengető volt.

Megvolt, olvastam, már nincs meg, fejben sem, csupán a nosztalgiaérzés miatt öt csillag, emlékek nélkül.:)