Ne ​hagyd magad, Florian! 83% 17 csillagozás

Jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy felnőtt fejjel is érdemes olvasni az ifjúságnak szánt irodalmat. Be kell ismernem, ez a kötet épp egy mulasztás pótlása volt. Aranyos történet, humoros, szórakoztató, könnyed. Ízelítőt ad az iskolás gyerekek színes világából, a tanár – diák kapcsolatból, a szülői értetlenség nyűgéből. A gyerekek problémáin keresztül családok életébe leshetünk bele, megbizonyosodhatunk arról, hogy az iskola mégiscsak egy elviselhető hely, ha barátok veszik körül a gyerekeket.
Csiklandozó humora, sokoldalú karakterei letehetetlen olvasmánnyá teszik. A végére pedig kiderül, hogy nincs haszontalan nebuló, előbb – utóbb mindenki megleli a kedve szerint való pályát, csak addig kell győzni türelemmel, amíg ez az idő elérkezik.

Mint ahogyan a legtöbb Delfin könyv, ez is egy gyorsan elolvasható, alapjában véve vidám, jó hangulatú történet volt. Nem teljesen értettem egyet Florian szüleinek viselkedésével, Barbarát pedig egyenesen idegesítőnek, és néha még kifejezetten gonosznak is találtam. Velük ellentétben azonban Sabine nagyonis rokonszenvesnek bizonyult.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, remek könyv!

Kedves, aranyos történet a tehetséges Florianról, akivel csak annyi a baj, hogy a tehetsége, a hobbija, a jövője(?), azaz a keramikus mesterség nem kis módon megy a tanulása rovására.
Van benne barátság, meg diákszerelem (féle), meg felnőtt szerelem (féle), meg tanárok, akik végül mégiscsak jobb fejek, mint ahogy elsőre látszik, meg szülők, akik azért tudnak fejlődőképesek is lenni. Meg egy kedves húg, és egy kedves osztálytársnő (mondtam, hogy van benne szerelem…), meg egy gonosz árulkodós húg, meg egy féltékeny osztálytársnő… elvégre kell, hogy valaki keltse a feszültséget…
Szóval, ha 12 éves lennék, akkor öt csillagot adnék, de nem vagyok 12 éves, és nagyon kiszámíthatónak (hogy ne azt a visszataszító szót írjam, hogy sablonos) a történet. Én ebben nem találtam semmi különlegest.
Gondos iparos munka. …úgy 16 éven aluliaknak.

Ezt nekem évekkel ezelőtt kellett volna olvasnom, mert ugyancsak szakmába és agyagba vágó. Tetszik Florian leleményessége, a két fiú, egy lány trió. Ellenben nem szimpatizálok azzal, hogy Florian szülei az alkotást csak fölösleges dolognak tartják, az idegesítő Barbarát, Florian húgát nem csípem.

Túl vékonyka volt a főtörténet, túl sok szereplő mozgott túl sok szálon, nehéz volt követni. Az egész valahogy lezáratlan. És ilyen állatnevek: Röfimuci, Szimatduci, Nóziszuszi??? Nehogymá! Plusz fél pont a remek rajzokért, Lehoczki István nagyorrú, szem nélküli figurái imádnivalóak.

Aranyos kis történet egy kisiskolásról. Fura volt olvasni, mert speciel én is kerámiáztam anno 7-es koromban, bár nekem annyival könnyebb volt, hogy nem volt annyi gondom a sulival… :)

Sajnos most nincs meg ez a könyv.

Tizenévesen sokkal jobban élvezetem. Bár most sem mondanám rossz könyvnek, de sokkal kiszámíthatóbbnak tűnik a történet.
A jellemfejlődések nagyon feltűnőek, főleg a felnőtteknél, Florian húgánál Barbaránál nem.
A rajzok nagyszerűek benne.

2012.októberében olvastam felnőttfejjel,de valóban jópofa történet,bár olykor szomorkás,hisz a gyerekek élete sem könnyű.

Ezt a könyvet évekig kerestem, de még könyvtárban sem volt. Aztán sikerült megvenni :)