Völgy ​a világ végén s más történetek 66 csillagozás

Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek

„Szép ​szeptemberi, vagyis tavaszi délelőtt volt. Úgy éreztem, Háry János nyomán járok, eljuthatnék a világ peremére is, leülhetnék egy kicsit, lóbálhatnám a lábaimat a Semmibe… Az út mentén, pálmalevéllel fedett kunyhó előtt egy öreg sváb szívta a kertjében termett dohány füstjét. Én sem vagyok mai gyerek, de valahogy diákos csínytevő kedvem kerekedett, megálltam, megszólítottam az öreget: Jó napot, mondja csak, uram, itt van a világ vége? Az öreg nem haragudott, még csak nem is csodálkozott. Nem. Nincs itt. Ha éppen oda kívánkozik, lovagoljon csak egy-két órát tovább! Köszöntem, folytattam utamat. A kunyhók még kisebbek lettek, a fák meg magasabbak.”
Itt, a világ végén, a délbrazil őserdőszéli házban talált otthonra e sorok írója, a magyar származású Lénard Sándor. 1910-ben született Budapesten, Bécsben szerzett orvosi diplomát, és a háború éveiben, a nácizmus elől menekülve, Rómában bújt meg. A polihisztor szerző, a költő, író, műfordító és kiváló zeneértő tizenhárom… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1967

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 1985
706 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631405362
>!
Magvető, Budapest, 1973
642 oldal

Enciklopédia 76

Szereplők népszerűség szerint

Napóleon · Márai Sándor · Arkhimédész · Epiktétosz · Euklidész · III. Viktor Emánuel · Mussolini · portugál · Robert E. Lee · Ulysses S. Grant · XII. Pius pápa

Helyszínek népszerűség szerint

Amerikai Egyesült Államok · Olaszország · Róma · temető · Brazília · Tevere


Kedvencelte 17

Most olvassa 8

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek

Befejeztem hát egyik bakancslistás Kedvesemet. Máris hiányzik a vele töltött idő! Lénárd Sándorral ébredni, feküdni, és egyáltalán lenni jó! Fogalmam sincs, milyen hozzá fogható követheti, mely méltóságban, egyszerűségben, bölcsességben, a világlátásnak ezen nagyszerű mélységében hozzá fogható lehet, de legalábbis a nyomába érhet…

4 hozzászólás
mdmselle I>!
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek

Még mindig csak szuperlatívuszokban tudok Lénárdról szólni: géniusz, író.
Magasan a legjobb szerző, akit valaha is olvastam, legjobban a Völgy a világ végén és a Római történetek tetszett, e kettőhöz képest az Egy nap a láthatatlan házban éppen csak a harmadik.

Nem teszem föl a polcra, mert Lénárdot elsietni nem lehet. Gusztálgatom még, és nem ámítom magam tovább. Soha nem fogok én írni. Akartam, de be kell látnom, hogy írni csak így érdemes, és ha ez nem megy, akkor belefogni sem érdemes. Az irodalom Lénárdon kezdődik. Lelki glikogén, obligát csoda.
Néhány laza csuklómozdulattal vászonra teszi a vázlatot, egyszerű szavakkal tölti ki a köztes űrt, a kép pedig életre kel. Lelket növeszt és kiszínesedik. A fül megtelik muzsikával, a levegő illatokkal terhes. A gyomorban éhség érzik, facsarodik a szív, mosolyra kunkorodik a száj. Domborzatot kap a táj. Római kövezeten csattog a szandál, brazil földből kifordult koponya szemgödrében páfrány vert gyökeret.
Csak hát ehhez élni kell. Én olyat nem tudok. Így nem, ennyire nem. Olvasni tudok.

5 hozzászólás
fióka>!
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek

Bölcs rezignációval megírt élet. Tiszteletre méltónak találom azt, aki képes erre, én az utolsó leheletemig kapálóznék, küzdenék s valószínűleg épp ezért arra a bizonyos utolsó korty levegőre nem is kellene olyan sokat várnom.
Lenyűgöző a műveltsége, Bachért és az orgonázásért külön szeretem, a kertészkedésért és a millió szálon futtatott irodalmi ténykedéséért szintén. Igen, valahogy így kellene élni, hasonlóról ábrándoztam én is, a gond csak az, hogy nem vagyok irodalmár és még az orgona is elhagyott jó pár éve.
Humoros, jó könyv, viszont voltak dolgok, amiket nem tudtam lenyelni: pl. a kutyák, a négerek és a többiek. Erre nincs bocsánat. Határozottan tagadom a korszellem befolyását, mint felmentő érvet. Ha nekem valamiről megvan a határozott véleményem, akkor arra nincs mentségem, nem is kell legyen: az az enyém. Ha meg nem, akkor miről is beszélünk?

4 hozzászólás
dwistvan P>!
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek

Egy jó humorú írót ismertem meg, akinek a könnyed hangvétele mögött azért sok keserűség érezhető. Több regény is sorakozik a könyvben. Életrajznak is nevezhető a kötet.
A legjobban tetszett a Völgy a világ végén. Ebben is miközben dél-amerikáról ír, a honvágy erősen érezhető. Jó sztorik, érdekes emberek, egzotikus tájak, szokatlan élővilág.
A Római történetek életének és viszontagságainak egy másik szakaszáról szólnak. Ez számomra kissé hosszadalmasra és vontatottra sikerült, de a gúnyba forduló humorával egész jól kifigurázza a második világháború ostoba ideológiáit, az olasz közéletet. De a kisemberek szenvedését és talpraesett túlélő taktikáit is igyekszik megmutatni.
Egy nap a láthatatlan házban ismét a természeté, a történeteké, az irodalom és a latin nyelv berkeiben átélt tapasztalatait is megosztja.
Elmenekült valami elől. Berendezkedett egy új környezetbe, bizonygatja, hogy ez mennyire más, hogy jól érzi magát, de azt is hogy mégsem. Az élete során sok szenvedés kísérte. Jó gyógyír a magány de vele jár a honvágy is.
Írói stílusa egyedi és nagyon szeretetre méltó ahogy humorával célba veszi azt, amit kritizálni érdemes. Néhai főnököm ajánlására olvastam el, ezért hálával tartozom neki.

GTM>!
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek

Lénárd Sándor fantasztikus mesélő! Már az első kötet, amit olvastam tőle, elvarázsolt, és ebben sem csalódtam. Nem azért olvastam lassan, mert nem volt jó, hanem csak megfogadtam @tgorsy tanácsát, és a hat mű között, amit a kötet tartalmaz, szünetet tartottam. Így látszott célszerűbbnek: sok más teendő elszólított a könyvektől, lemerült aggyal pedig nehéz magvas gondolatokat olvasni.
Pedig Lénárd úgy mesél, hogy odaszögez. Anekdotákat, legendákat fűz fel a mese fonalára, és beleszövi egy kivételes elme gondolatait világról, népekről, emberről. Szemlélődik, és mindent saját szűrőjén keresztül láttat velünk is. Megismerjük a dél-amerikai világvége európai telepeseit, a háborús Róma emigránsait, az amerikai polgárháború győztes veszteseink legendáit. És közben példát kapunk empátiából, humánumból. Mert az író – szerintem – soha nem ítélkezik. Csupán csendes, rezignált iróniával tárja elénk azt, amit lát, amit megtapasztalt.
Többekkel ellentétben nem érzem, hogy ítélkezne, nem tartom lenézőnek, amit a bennszülöttekről és a feketékről ír. Éppen fordítva! A látszólagos elmarasztalás mögött együttérzés bújik meg. Az irónia a távolságtartás eszköze is, a diagnózis felállításához kívülről kell szemlélni a beteget. A társadalmi diagnózisnál ugyanez a helyzet. Különben is az orvos ne szenvedjen a beteggel együtt, hanem gyógyítsa! Lénárd Sándor pedig elsősorban orvos. És gyógyít. „Négert”, „indiót”, érdemes és érdemtelen beteget egyaránt.
Amúgy megemlíteném, hogy Lénárd műveinek többségét az 50-es, 60-as években írta, és akkoriban a magyar nyelvben a „néger” szónak semmiféle pejoratív értelme nem volt. És ha valóban lenézi, ha megvet őket, miért vetette volna papírra például ezt a mesét? http://moly.hu/idezetek/451689

tgorsy>!
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek

Ebben a kötetben ténylegesen 6 írásmű és egy szösszenet található. Ez így igen tömeges. Az első 2 nagyon tetszett. De onnan halálosan untam. Már csak ismétli önmagát. Öt évnyi közökkel ha olvastam volna, jobban tetszett volna. Szerb Antalos, Faludias. Kevésbé elegáns, mint Szerb (gondolom jelent valamit, h. a kötetet Szerb Antalné Állította össze) Kevesebb a humor, mint Faludynál.Nagyon sok a felesleges szövegrész, az ismétlés. De ismétlem: nagyobb időközöket hagyva, ez valószínűleg nem így lett volna.

1 hozzászólás
ppeva P>!
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek

Már elkezdtem olvasni, mikor rájöttem, hogy ezt már olvastam, valamikor 30+ éve… Jóformán semmire sem emlékeztem, illetve mégis. Megtaláltam azt a rövid kis történetet, ami miatt akkor becsuktam, és nem bírtam tovább olvasni. Ma már nem rázott meg annyira, de azért érdekes, hogy csak ez az egy epizód maradt meg bennem, és azóta is sokszor eszembe jutott.
A stílusa, a mesélőkedve, a humora, a tudástára elvarázsolt és lenyűgözött. Legjobban a brazíliai és a római történetei tetszettek, de az utolsó két történet hatására biztos keresek valami érdekes könyvet az amerikai Észak és Dél háborújáról. A könyv egyébként telis-teli van olyan információkkal, nevekkel, helyekkel, idézetekkel, kis történetekkel, amik további olvasásra, kutatásra, ismerkedésre buzdítják az embert. Százával tudnék idézni is belőle… Csak azt sajnálom, hogy nem tudok latinul – úgy elolvasnám latinul is a Micimackót. :)
Érdemes rajta hosszan eltöprengeni is. Tanulságos.
Van benne viszont egy-két nem PC megnyilvánulás… Manapság tömegek kapnák fel a fejüket a négereket, bennszülötteket általánosító tapasztalatai miatt, vagy pl. amiatt, hogy per „nyavalyatörős”-nek említi az epilepsziásokat… És a kutyákról is leszedi a keresztvizet egyetlen sommás bekezdéssel.

A könyvet részben papírkönyvként, részben e-könyvként olvastam (a mek.oszk.hu jóvoltából).

2 hozzászólás
LuPuS_007>!
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek

Kissé becsapottnak érzem magam, már olvastam Lénárdtól.
A könyv tartalomjegyzéke alapján
Völgy a világ végén https://moly.hu/olvasasok/4465172
A Cagliostro-per
Római történetek https://moly.hu/olvasasok/4476823
Róma, 1938
Róma, 1943
Egy nap a láthatatlan házban https://moly.hu/olvasasok/4472279
A Nagy Medve a tengerbe fúl
Charlestonban

Ám ezek alapján sem bánom meg, hogy ismét találkozom a völgy lakóival és a Lénárd életének újabb vagy ismételt élettörténeteivel. Teljes mértékben nyugtatólag hat az emberre, amikor Lénárdtól/Lénárdról olvas.

szökött_csincsilla>!
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek

Nehéz mit hozzátenni a Lénárdról előttem már megnyilvánulók kritikáihoz. Valószínűleg minden szavuk igaz.
Jót olvastam, tartalmasat, és szépet. Nem ott van ma Lénárd, ahol lennie kellene.

olvasóbarát>!
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek

A harmadik kötet volt, amit olvastam tőle. Nagyon érdekesen mesél és akkora tudásanyag van mögötte, hogy minden mondatával tanít valamire. A történetei között szomorúak és vidámak is vannak, mindig honvággyal emlékszik Európára, de Brazíliában is otthonra talált. „ A városban megkeresett pénzen kicsiny gyógyszertárat vásároltam Donna Irma völgyében.Erősen hiszem, hogy ebben a völgyben él az örök béke és virágzik.”


Népszerű idézetek

danaida>!

– Tudod, mi a jó könyv? Jó könyv az, amely két sorban vagy kétszáz oldalon rögzít benned egy képet vagy egy frázist, melyet soha életedben nem tudsz többé elfelejteni. Amely új húrt von emlékezeted hangszerére, s ha tíz év múlva megérinted, még mindig azt a hangot adja vissza.

Római történetek

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · hangszer · könyv
3 hozzászólás
sztimi53>!

Minden kis szoba börtön (ha a szárnyaló képzelet vagy egy jó könyvtár nem dönti le a falakat).

123. oldal, Magvető, 2002.

fióka>!

A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell. Lehetetlen indogermán módon gondolkodni, és magyarul beszélni. A magyar nyelv mértana úgy üt el a többi nyelvétől, mint Bolyaié Euklidészétől. Magyarra mindent le lehet fordítani, magyarról úgyszólván semmit. A magyart – ez félelmetes – el is lehet felejteni!

11. oldal, Ember a világ végén (Magvető, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: Euklidész · fordítás · hangszer · magyar nyelv
3 hozzászólás
Chöpp >!

A honvágynak nincs akkora irodalma, mint a boldogtalan szerelemnek, de rokon érzések. A honvágynak semmi köze az államhoz, a nemzethez, még a hazához sem. A honvágy fáj. Iránya nincs. Talán a növények tudnák a legpontosabban elmondani, micsoda; idegen talajban, idegen klímában elsorvadnak, elvadulnak. Itt a tulipán nem hajt virágot, az orgonabokor nem nő, alacsony marad, se él, se hal, a ribiszke nem hoz gyümölcsöt. Ők tudják, mi a honvágy.

132. oldal Völgy a világ végén

Kapcsolódó szócikkek: honvágy
2 hozzászólás
Chöpp >!

A világnak egy elmeorvosi bizottságra lenne szüksége, amely periódusonként megvizsgálja a felelős államférfiak elmeállapotát.

205. oldal Római történetek - Róma, 1938

3 hozzászólás
fióka>!

Periklészt kérdezték egyszer, mit olvas legszívesebben. „Dicséretemet” – felelte őszintén.

526. oldal, Egy nap a láthatatlan házban

Chöpp >!

Vannak, akik negyvenedik évük körül jönnek rá elhivatottságukra: festeni vagy írni kezdenek, úgy küzdenek egy hangszerrel, mint a vesztő játékos a rulettel.

282. oldal Róma, 1938

11 hozzászólás
Chöpp >!

Ha a munka jó dolog volna, a gazdagok maguknak tartották volna meg.

112. oldal Völgy a világ végén

Kapcsolódó szócikkek: munka
Chöpp >!

Szeretem a könyvek fölé hajló, az örök békében keresgélő tudósokat, ezeket a nagyon gazdag embereket. Van köztük – itt Rómában – olyan, akinek húsz- vagy harmincezer kötetnyi olvasottsága van.

377. oldal Róma 1943

Kapcsolódó szócikkek: Róma

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II.
Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok
Lázár Ervin: Napló
R. Kelényi Angelika: Caroline Wood határidőnapló 2022
Hunyady Sándor: Családi album
Pulszky Terézia: Egy magyar hölgy emlékiratai
Szabó Magda: Ókút
Nádas Péter: Világló részletek
Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal