Római ​történetek 43 csillagozás

Lénárd Sándor: Római történetek Lénárd Sándor: Római történetek

"Ha a valóság – a „nagy Valóság” – számtalan egymástól független csillagközti űrök által elválasztott valóságokból áll – Róma az egy és oszthatatlan, számtalan különvilág, különhangulat együttese. A hét domb közt régen mocsarak s erdők voltak. Helyükön megmaradtak a határok, melyeket az igazi római nem lép át. Végigmenni a városon… ez idegennek való dolog, legyen az idegen kínai vagy nápolyi. A római az ő kis negyedében – „nel rione” – él, ott van orvosa, patikája, titkos lisztszállítója, s az ottani rendőrőrs értesíti, hogy mikor tűnjön el, mert feljelentették. A kis „rioné”-k összetartásán törik meg a diktatúra önkénye. Ezek őriznek egy hangulatot egy fél évezreden át. A régi Rómában insulának, szigetnek neveztek egy-egy háztömböt. Ma is Velencéhez hasonlítható szigetváros az igazi, a régi Róma."

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Magvető, Budapest, 2010
340 oldal · ISBN: 9789631427646
>!
Magvető, Budapest, 1969
366 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 12

Helyszínek népszerűség szerint

Róma · gyógyszertár


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Rea>!
Lénárd Sándor: Római történetek

Amikor másfél éve meghallgattam, (@cippo előadásában) majd el is olvastam az Egy nap a láthatatlan házban, és a Völgy a világ végén című Lénárd Sándor könyvet, végképp beleszerettem az emberbe és az íróba is. Azóta készülök a Római történeteket olvasni. Az már nem volt újdonság, hogy orvos volt, 13 nyelven beszélt, és szenvedélyesen szerette Bachot, zongorázott, egyetemen tanított ógörögöt és irodalmat, majd egy brazíliai őserdőben élt , gyógyított haláláig.
De ebben a könyvben még fiatalon találkozom vele, amikor 28 évesen Rómába emigrál. Évekre itt ragad. Miközben éhezve munkára és élelemre vadászik, olyan oldaláról mutatja meg Rómát, ahogy turista sosem láthatja. Az 1938-tól 1943-ig tartó években járunk, de kibontakozik előttünk az antik Róma ugyanúgy, mint Mussolini Rómája, és főleg azoké a kisembereké, akik kénytelenek megélni a fasizmus hétköznapjait. Szeretem Lénárd előadásmódját, hangulata van bármiről ír, és annyira átjön az ő bölcs, és humanista jelleme. Minden érdekes és leköt, de azokat az oldalakat szerettem legjobban, amikor saját élete részleteibe enged bepillantást. Megismerésre méltó élet az övé.

7 hozzászólás
Zálog>!
Lénárd Sándor: Római történetek

Azt hiszem, kedveltem volna Lénárd Sándort, ha ismerem, személyesen. Humanista ő, a legnemesebb fajtából. Való igaz: nem érdekes, honnan kezdi, vagy épp miről ír: Mussolini káposztáiról, könyvtárról, éhségről, zenéről, háborúról. Szellemi gyöngyfűzés ez, egyik színű dolog adja a másikát, nincs benne kényszer soha, és gúny sem, csak csipetnyi humor, és mosolygó buddhabölcsesség. Gyakorlatilag minden második mondata kiidézhető, mintegy aforizmaként, és talán ez okozza, hogy többször elfogott a vágy, hogy egyből kézzel lemásoljam, egy lapra, a la' Esterházy.

12 hozzászólás
Habók P>!
Lénárd Sándor: Római történetek

„Mindegy, hol kezdem.” Valóban mindegy. csak kezdje. mert aztán én olvasom. Akár először, akár többedszer. Hiszen római történetei is olyanok, mint a többiek. emberekről szólnak – éhesekről és jóllakottakról, barátokról, az ókor hőseiről és a jelen kisembereiről. A Városról szólnak – templomairól, könyvtárairól, tereiről, sikárorairól. Korokról szólnak – ókorról, középkorról, fasizmusról. Meghatnak, megnevettetnek, és tesznek róla, hogy kibővítsem várólistámat.

dwistvan P>!
Lénárd Sándor: Római történetek

A humor, még ha keserűen alkalmazott humor is, itt is jelen van. Azt a nélkülözést, ami a fasizmus és a második világháború Olaszországában sújtotta az ott élőket, mély átéléssel, részletekig bemutatja, az ellenállás és a tiltakozás jelenlétét is érezhetjük. Politikai véleménye egyértelmű. Az elnyomást és az ostobaságot nagyon ügyesen teszi gúny tárgyává. Ami kicsit levont az élvezetből, hogy néha a történés állni látszik. Picit hosszúra nyúlt a történet. Talán ezért is nyúlt hosszúra az olvasásom is. De Lénárd Sándor stílusa egyedi és szórakoztató, ezért még sok történetét fogom sorra venni ez után is.

Biedermann_Izabella>!
Lénárd Sándor: Római történetek

(A blogomban is közreadott értékelés.)
Méltatlanul sokáig hagytam magára Lénárd Sándor Római történetek című könyvét anélkül, hogy egyetlen sort is írtam volna róla. Azért méltatlanul, mert a könyv kiváló. Mentő körülményként mindössze annyit tudok felhozni magam mellett, hogy eddig még soha nem fordult velem elő, hogy dühömben a sarokba szerettem volna hajítani egy Lénárd könyvet. Haragudtam Lénárdra, ez az igazság.
Nem azért haragudtam, mert rossz a könyv, mert nem érdekes a témaválasztás, mert nem jól van megírva. Azért haragudtam, mert Lénárd 1938-as és 1943-as Rómája túl időszerű, túl pontos, túl mostani volt. Úgy haragudtam, ahogy arra a fogorvosra haragszunk, aki első koppintásával a gyulladt fog közepébe talál, így a koppintás generálta fájdalom végigszalad az idegrostokon az agyközpontig. Ilyenkor nagyon is elképzelhető, hogy önkéntelenül is felrúgjuk a drága doktort, mert az ideg fájdalma a társadalmi jólneveltség ellenében hat.
Lénárd is, jóhiszeműen és akarata ellenére, ilyen kegyetlen pontossággal talál bele a mai politikai viszonyokba. Akarattal nem is tudott, hiszen a könyv írásakor fogalma sem volt, a paranoiás politikai berendezkedés nem csak Mussolini Rómájának lesz sajátja, hanem a 21. század Magyarországának is.
Idézhetnék oldalakat arról, hogyan működik az elmebajnak ez a különös változata. Milyen következményekkel jár, ha a paranoia politikai hatalommal párosul. Lénárd és barátai, sorstársai, a Magyarországról elüldözött orvosok, gondolkodók, sokat beszélgetnek erről a könyv első felében. De inkább azt javaslom, akit ez érdekel, olvasson.
Persze Lénárd római történetei nem csak erről szólnak. Amolyan úti beszámoló ez a könyv, útinapló szerűség a háború előtti és alatti Rómából. A nélkülözés története, a hajléktalanná váló nincstelen orvos története, a mindenféle nehézség közepette is gondolkodó ember megmaradásának története. Színes és szomorú korrajz.
Ami viszont tényleg meglepett, az az eddig Lénárdnál sosem tapasztalt élmény, hogy egy szeretett nő is a történet részese lett. Emlékeim szerint még egyetlen könyvben sem olvastam nála a szerelemről. Most ez is megadatott, és bevallom, kicsit meg is irigyeltem Dianát, mert ezidáig azt gondoltam, Lénárd kevéssé jól boldogult a nőkkel. Ebben egyértelműen nem volt igazam. Sőt. Még az is lehet, hogy túl jól is boldogult velük …
Ezt a könyvet nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, aki kedveli Lénárd Sándor írásait, aki kedveli a történelmi leírásokat, aki szereti Rómát, vagy aki erőt és példát szeretne meríteni a mindennapok küzdelmeihez.

blankaveronika I>!
Lénárd Sándor: Római történetek

Remek stílus! Könnyed, kifinomult, nagyon komoly, de ugyanakkor a humor több árnyalatát is megcsillogtatja. Ez egy más Róma. Szegénység, világháború, fasizmus. Ez a szükség Rómája, ami egyébként egy cseppel sem kevesebb, mint bármelyik másik arca. Talán egy kicsit szeszélyesebb a tőlünk megszokottól. És akkor ennek a közepén ott van Lénárd Sándor, hivatásos polihisztor és nyelvművelő, az igazi leleményes magyar, aki mindent, de mindent megold.
Én a sok politikai eszmefuttatás ellenére is egy délután alatt végeztem vele. Élmény volt.

metahari P>!
Lénárd Sándor: Római történetek

A könyv két részből áll, az első az 1938-as esztendőről szól, a második az 1943-asról. Az első időkben főhősünk megérkezik Rómába és tanul rómaiul. Élni úgy, hogy közben ehet, de hajléktalan és mindenki a közelgő háborút várja. A második részben van hajlék, de étel nem sok, és a háború már javában zajlik. A hőn várt felszabadulásig még sok találgatnivaló van, a böjtölésben elszabadulnak a filozófiai indulatok, burjánzik a „milettvolnaha” és mindezen adekdoták közé Lénárd becsempészi azokat a hol chopeni mondatfutamokat, amelyek az élet szépségéről szólnak, hol fullánkos megjegyzéseit azokra, akik politikai elképzelésekből kifolyólag hagynak millió életévet elfüstölni a kerítések mögött.
Mussolini és harsogó fasizmusa szöges ellentétben Lénárd Sándor csendes soraival – külön érdekesség a stílushoz. Borozgatós világmegváltó beszélgetések ezek a római történetek és ugyan soha nem jönnek arcba a borzalmak, azért csak tessék szépen elképzelni, milyen embertelen a háború.
És ne keressük a könyv végét.

3 hozzászólás
olvasóbarát>!
Lénárd Sándor: Római történetek

Érdekes történet, szomorú és vidám, valahogyan a túlélés lehetőségét mutatja meg és az emberi természet sokszínűségét, a szerző sokoldalúságával.Jellemző a kötetben található vers:
Hat év Rómában, 1943.

Végezetül úgy tetszik, itt e tájban,
Mit nem kínáltak és nem volt enyém,
A szőlők és az ódák otthonában
Gyökeret vertem s mélyre nőttem én.
És így talán, ha benne nyugszom egyszer,
Koporsómon, halotti ingemen
Átnőtt ciprus- és taxusgyökerekkel,
Nem leszek árva, nem oly idegen.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Nehéz szerelem Lénárd Sándoré, aki egyetlen bőrönddel érkezik Rómába, de többé nem szabadulhat, sok viszontagság ellenére beleszeret a városban. Az idegen megismeri az olasz életet, a nyelvet, ismerősöket, barátokat szerez, megtalálja a szerelem, de közben háború van, éhezés, harc a fedélért, a munkáért és várakozás egy normálisabb, élhetőbb életre.


Népszerű idézetek

metahari P>!

Az egyedüllét szép, de akkor szép, ha – luxus. Ha az embernek sok, érdekes ismerőse van, s egy estére vagy egy hónapra önmagát választja társul. Ha elzárja magát a világtól, hogy annak tarka képét összefogja, hogy érzelmei elsimuljanak. De rossz egy idegen városban senkit sem ismerni: azzal nézni a telefont, hogy az – hacsak téves kapcsolás nem jön – egy kedves szót sem fog adni. Örülök, hogy pár új embert fogok megismerni. Valamit várok – de a valami életünkben majdnem mindig valaki.

28. oldal

1 hozzászólás
Goofry>!

Róma napjait a szellők s a szelek uralják. Nem névtelen légáramlatok, mint otthon, ahol „északi” vagy „déli” szél rázza a ligeti platánokat, már Fiumében megtanulta a tengerre került magyar, hogy ott északról a BÓRA, délről a SIROKKÓ fúj. A Várossal ismerkedő idegen végigjárva a Szent Péter tér közepét, ott találja azt a hatalmas márványgyűrűt, amelybe be van róva a szele ősi neve. A római régi ismerősét üdvözli, ha a tiszta égen délnek rohan egy maroknyi felhőfoszlány:
– Megjött a TRAMONTANA!
Az északi szél a Ponte Milvión t szalad a város felé, beront a flaminiai kapun, átsöpri a Piazza del Popolót, majd három felé válva, jobbról elszalad Augusztus császár mauzóleumáig, és befütyül a szűk kis utcákba, végigszalad a Corsón, a hosszú, egyenes úton, ahol egykor vad, lovas nélküli lovak futottak versenyt, és befúj a Palazzo Venezia ablakaiba – abba a nagy, üres terembe, ahol régen az osztrák-magyar szentszéki tisztviselők pinpongoztak, majd a DUCE játszott napoleonosdit, s balról átfutja a Pávián utcán a tegnaoi ejtőernyős divízió útvonalát. Ez a szélroham átfú a Quirinale alatti alagúton, végigsöpri Maecenas kertjeinek régi helyét, majd nagyot ugorva s az Appius Caecus cenzor építette régi temetőút vonalát követve ront a holnapi temetők felé, a front felé…

256. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Róma · szél
6 hozzászólás
Goofry>!

– […] aki elolvas egy könyvet, érted? Ésszel és aggyal egy igazi, egy valódi könyvet, abból úgysem lesz többé a milícia lelkes tagja.

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
1 hozzászólás
Biedermann_Izabella>!

Külön tudomány alakult ki: az újságolvasástan – amelyet a sakkelmélethez vagy a magasabb dogmatikához hasonlítanék. Az újságolvasó elolvasta a hírt, megkísérelte rekonstruálni az alapját, s a valóság és az ábrázolás különbségéből próbálta meghatározni a napi politika vonalát. A matematikus ilyenformán tudja megállapítani egy tárgy méreteiből s tükörképe formájából a tükör esetleges görbületét. Esetünkben egy plasztikus s mindennap máshogy görbülő tükörről volt szó – s a tükröző felület hullámvonalainak kutatása volt az a tudomány, melyet a késői utókor aligha fog megtanulni vagy megérteni. Ehhez az is kellett, hogy a külföldi újságok máshogy vagy kevésbé görbe tükrein lássák az események képét – s ehhez napi tizenkét órai megfeszített munka kellett.

69-70. oldal

1 hozzászólás
metahari P>!

A világnak egy elmeorvosi bizottságra lenne szüksége, amely periódusonként megvizsgálja a felelős államférfiak elmeállapotát. Ez kellene, és nem Népszövetség. Már előre látom azokat a tudósokat, akik majd piacról, katonai potenciálról, és tudom is én, micsoda zagyvaságokról fognak beszélni, ha rólunk van szó! Ezek nem paranoiások, ezek egyszerű és becsületes hülyék. Az őrület, mint politikai faktor, ez a mi századunk legnagyobb vívmánya. Ez a miénk, és senki sem veszi el tőlünk. Paranoiás tömegmozgalmak már voltak, de a flagellánsoknak nem volt hetilapjuk, nem volt napi huszonnégy órán át trombitáló flagelláns rádió, tarantellát fújó, örök kürt. Talán ha a „Wiedertauferok” s husziták kitalálták volna a hangszórót! Pár zászlóhordozóval nem lehetett tömegparanoiát gyártani, de Goebbelsnek már lehet. Amerikában is lehet. A paranoiás államfő is meggyógyul, és mint orvos kijelentem, hogy joga van gyógyulást keresnie, szent joga, mint minden betegnek: joggal érzi magát nagynak, ha istenítik, nem szenved a bizalmatlanságtól, ha bízik rendőrségében, nem hamis tallér minden szellemi értéke, ha elfogadják aranynak, s jól megfér azokkal, akik a talpát nyalják. Az istenített paranoiás meggyógyult.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: paranoia · tallér
5 hozzászólás
Goofry>!

De én olvasni akarok. Ha az ember evett is, aludt is, könnyen megkívánja a könyvet. Úgy érzem, a könyvvilágba merülve megtalálnám Arkhimédész pontját, azt a csendes pontot, amelyet a bölcs magának érzett, amikor a barbár római belegázolt a finom homokba vont köreibe. Meg szeretnék kapaszkodni valamibe, ami igaz és örök.
[…]
Hiszem, hogy a könyvtár is függöny köztem és az embervadászok, a hamis pénzverők és a propagandaminisztérium fényszórója közt… Ide akarok bújni.

158. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár · olvasás
Jesper_Olsen >!

Ha új életet akarsz kezdeni, a régit be kell fejezned.

14. oldal

Jesper_Olsen >!

A diktatúrák: újságjai nem informálni akartak, hanem formálni.

69. oldal

2 hozzászólás
Jesper_Olsen >!

Tudod, mi a jó könyv? Jó könyv az, amely két sorban vagy kétszáz oldalon rögzít benned egy képet, vagy egy frázist, melyet soha életedben nem tudsz többé elfelejteni. Amely új húrt von emlékezeted hangszerére, s ha tíz év múlva megérinted, még mindig azt a hangot adja vissza.

115. oldal

bolondgomba I>!

Szép, ha az ember olaszul is tud, s hosszan, szótlanul elbeszélgethet a múzeumok képeivel. Olyan rossz érzés, ha Tizian modelljei érthetetlenül, velencei tájszólásban hallgatnak hófehér bajszuk alatt. Olyan megszégyenítő, ha az ember a Madonnáknak csak azt tudja súgni, hogy Piazza Dante és un gelato prego.

19. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Székely Éva: Jöttem, láttam… Vesztettem?
Gelléri Andor Endre: Gelléri Andor Endre válogatott művei
Hajdu Ráfis: Sarkadi Imre
Szántó Tibor: A sötétülő ház
Czigány Ildikó: A kék madár álma
Kántor Zoltán: A szegénység fénye
Hatvani Dániel: Tilalomfák árnyékában
Mándy Iván: Önéletrajz
Veres Péter: Őszi változatok
Bruck Edith: Ki téged így szeret