Római ​történetek 30 csillagozás

Lénárd Sándor: Római történetek Lénárd Sándor: Római történetek

„Ha a valóság – a "nagy Valóság” – számtalan egymástól független csillagközti űrök által elválasztott valóságokból áll – Róma az egy és oszthatatlan, számtalan különvilág, különhangulat együttese. A hét domb közt régen mocsarak s erdők voltak. Helyükön megmaradtak a határok, melyeket az igazi római nem lép át. Végigmenni a városon… ez idegennek való dolog, legyen az idegen kínai vagy nápolyi. A római az ő kis negyedében – „nel rione” – él, ott van orvosa, patikája, titkos lisztszállítója, s az ottani rendőrőrs értesíti, hogy mikor tűnjön el, mert feljelentették. A kis „rioné”-k összetartásán törik meg a diktatúra önkénye. Ezek őriznek egy hangulatot egy fél évezreden át. A régi Rómában insulának, szigetnek neveztek egy-egy háztömböt. Ma is Velencéhez hasonlítható szigetváros az igazi, a régi Róma."

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Magvető, Budapest, 2010
340 oldal · ISBN: 9789631427646
>!
Magvető, Budapest, 1969
366 oldal

Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

Róma · gyógyszertár


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Rea P
Lénárd Sándor: Római történetek

Amikor másfél éve meghallgattam, (@cippo előadásában) majd el is olvastam az Egy nap a láthatatlan házban, és a Völgy a világ végén című Lénárd Sándor könyvet, végképp beleszerettem az emberbe és az íróba is. Azóta készülök a Római történeteket olvasni. Az már nem volt újdonság, hogy orvos volt, 13 nyelven beszélt, és szenvedélyesen szerette Bachot, zongorázott, egyetemen tanított ógörögöt és irodalmat, majd egy brazíliai őserdőben élt , gyógyított haláláig.
De ebben a könyvben még fiatalon találkozom vele, amikor 28 évesen Rómába emigrál. Évekre itt ragad. Miközben éhezve munkára és élelemre vadászik, olyan oldaláról mutatja meg Rómát, ahogy turista sosem láthatja. Az 1938-tól 1943-ig tartó években járunk, de kibontakozik előttünk az antik Róma ugyanúgy, mint Mussolini Rómája, és főleg azoké a kisembereké, akik kénytelenek megélni a fasizmus hétköznapjait. Szeretem Lénárd előadásmódját, hangulata van bármiről ír, és annyira átjön az ő bölcs, és humanista jelleme. Minden érdekes és leköt, de azokat az oldalakat szerettem legjobban, amikor saját élete részleteibe enged bepillantást. Megismerésre méltó élet az övé.

7 hozzászólás
>!
Zálog
Lénárd Sándor: Római történetek

Azt hiszem, kedveltem volna Lénárd Sándort, ha ismerem, személyesen. Humanista ő, a legnemesebb fajtából. Való igaz: nem érdekes, honnan kezdi, vagy épp miről ír: Mussolini káposztáiról, könyvtárról, éhségről, zenéről, háborúról. Szellemi gyöngyfűzés ez, egyik színű dolog adja a másikát, nincs benne kényszer soha, és gúny sem, csak csipetnyi humor, és mosolygó buddhabölcsesség. Gyakorlatilag minden második mondata kiidézhető, mintegy aforizmaként, és talán ez okozza, hogy többször elfogott a vágy, hogy egyből kézzel lemásoljam, egy lapra, a la' Esterházy.

12 hozzászólás
>!
Habók P
Lénárd Sándor: Római történetek

„Mindegy, hol kezdem.” Valóban mindegy. csak kezdje. mert aztán én olvasom. Akár először, akár többedszer. Hiszen római történetei is olyanok, mint a többiek. emberekről szólnak – éhesekről és jóllakottakról, barátokról, az ókor hőseiről és a jelen kisembereiről. A Városról szólnak – templomairól, könyvtárairól, tereiről, sikárorairól. Korokról szólnak – ókorról, középkorról, fasizmusról. Meghatnak, megnevettetnek, és tesznek róla, hogy kibővítsem várólistámat.

>!
dwistvan P
Lénárd Sándor: Római történetek

A humor, még ha keserűen alkalmazott humor is, itt is jelen van. Azt a nélkülözést, ami a fasizmus és a második világháború Olaszországában sújtotta az ott élőket, mély átéléssel, részletekig bemutatja, az ellenállás és a tiltakozás jelenlétét is érezhetjük. Politikai véleménye egyértelmű. Az elnyomást és az ostobaságot nagyon ügyesen teszi gúny tárgyává. Ami kicsit levont az élvezetből, hogy néha a történés állni látszik. Picit hosszúra nyúlt a történet. Talán ezért is nyúlt hosszúra az olvasásom is. De Lénárd Sándor stílusa egyedi és szórakoztató, ezért még sok történetét fogom sorra venni ez után is.

>!
Biedermann_Izabella P
Lénárd Sándor: Római történetek

(A blogomban is közreadott értékelés.)
Méltatlanul sokáig hagytam magára Lénárd Sándor Római történetek című könyvét anélkül, hogy egyetlen sort is írtam volna róla. Azért méltatlanul, mert a könyv kiváló. Mentő körülményként mindössze annyit tudok felhozni magam mellett, hogy eddig még soha nem fordult velem elő, hogy dühömben a sarokba szerettem volna hajítani egy Lénárd könyvet. Haragudtam Lénárdra, ez az igazság.
Nem azért haragudtam, mert rossz a könyv, mert nem érdekes a témaválasztás, mert nem jól van megírva. Azért haragudtam, mert Lénárd 1938-as és 1943-as Rómája túl időszerű, túl pontos, túl mostani volt. Úgy haragudtam, ahogy arra a fogorvosra haragszunk, aki első koppintásával a gyulladt fog közepébe talál, így a koppintás generálta fájdalom végigszalad az idegrostokon az agyközpontig. Ilyenkor nagyon is elképzelhető, hogy önkéntelenül is felrúgjuk a drága doktort, mert az ideg fájdalma a társadalmi jólneveltség ellenében hat.
Lénárd is, jóhiszeműen és akarata ellenére, ilyen kegyetlen pontossággal talál bele a mai politikai viszonyokba. Akarattal nem is tudott, hiszen a könyv írásakor fogalma sem volt, a paranoiás politikai berendezkedés nem csak Mussolini Rómájának lesz sajátja, hanem a 21. század Magyarországának is.
Idézhetnék oldalakat arról, hogyan működik az elmebajnak ez a különös változata. Milyen következményekkel jár, ha a paranoia politikai hatalommal párosul. Lénárd és barátai, sorstársai, a Magyarországról elüldözött orvosok, gondolkodók, sokat beszélgetnek erről a könyv első felében. De inkább azt javaslom, akit ez érdekel, olvasson.
Persze Lénárd római történetei nem csak erről szólnak. Amolyan úti beszámoló ez a könyv, útinapló szerűség a háború előtti és alatti Rómából. A nélkülözés története, a hajléktalanná váló nincstelen orvos története, a mindenféle nehézség közepette is gondolkodó ember megmaradásának története. Színes és szomorú korrajz.
Ami viszont tényleg meglepett, az az eddig Lénárdnál sosem tapasztalt élmény, hogy egy szeretett nő is a történet részese lett. Emlékeim szerint még egyetlen könyvben sem olvastam nála a szerelemről. Most ez is megadatott, és bevallom, kicsit meg is irigyeltem Dianát, mert ezidáig azt gondoltam, Lénárd kevéssé jól boldogult a nőkkel. Ebben egyértelműen nem volt igazam. Sőt. Még az is lehet, hogy túl jól is boldogult velük …
Ezt a könyvet nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, aki kedveli Lénárd Sándor írásait, aki kedveli a történelmi leírásokat, aki szereti Rómát, vagy aki erőt és példát szeretne meríteni a mindennapok küzdelmeihez.

>!
blankaveronika IP
Lénárd Sándor: Római történetek

Remek stílus! Könnyed, kifinomult, nagyon komoly, de ugyanakkor a humor több árnyalatát is megcsillogtatja. Ez egy más Róma. Szegénység, világháború, fasizmus. Ez a szükség Rómája, ami egyébként egy cseppel sem kevesebb, mint bármelyik másik arca. Talán egy kicsit szeszélyesebb a tőlünk megszokottól. És akkor ennek a közepén ott van Lénárd Sándor, hivatásos polihisztor és nyelvművelő, az igazi leleményes magyar, aki mindent, de mindent megold.
Én a sok politikai eszmefuttatás ellenére is egy délután alatt végeztem vele. Élmény volt.

>!
metahari
Lénárd Sándor: Római történetek

A könyv két részből áll, az első az 1938-as esztendőről szól, a második az 1943-asról. Az első időkben főhősünk megérkezik Rómába és tanul rómaiul. Élni úgy, hogy közben ehet, de hajléktalan és mindenki a közelgő háborút várja. A második részben van hajlék, de étel nem sok, és a háború már javában zajlik. A hőn várt felszabadulásig még sok találgatnivaló van, a böjtölésben elszabadulnak a filozófiai indulatok, burjánzik a „milettvolnaha” és mindezen adekdoták közé Lénárd becsempészi azokat a hol chopeni mondatfutamokat, amelyek az élet szépségéről szólnak, hol fullánkos megjegyzéseit azokra, akik politikai elképzelésekből kifolyólag hagynak millió életévet elfüstölni a kerítések mögött.
Mussolini és harsogó fasizmusa szöges ellentétben Lénárd Sándor csendes soraival – külön érdekesség a stílushoz. Borozgatós világmegváltó beszélgetések ezek a római történetek és ugyan soha nem jönnek arcba a borzalmak, azért csak tessék szépen elképzelni, milyen embertelen a háború.
És ne keressük a könyv végét.

3 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Lénárd Sándor: Római történetek

Érdekes történet, szomorú és vidám, valahogyan a túlélés lehetőségét mutatja meg és az emberi természet sokszínűségét, a szerző sokoldalúságával.Jellemző a kötetben található vers:
Hat év Rómában, 1943.

Végezetül úgy tetszik, itt e tájban,
Mit nem kínáltak és nem volt enyém,
A szőlők és az ódák otthonában
Gyökeret vertem s mélyre nőttem én.
És így talán, ha benne nyugszom egyszer,
Koporsómon, halotti ingemen
Átnőtt ciprus- és taxusgyökerekkel,
Nem leszek árva, nem oly idegen.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Nehéz szerelem Lénárd Sándoré, aki egyetlen bőrönddel érkezik Rómába, de többé nem szabadulhat, sok viszontagság ellenére beleszeret a városban. Az idegen megismeri az olasz életet, a nyelvet, ismerősöket, barátokat szerez, megtalálja a szerelem, de közben háború van, éhezés, harc a fedélért, a munkáért és várakozás egy normálisabb, élhetőbb életre.

>!
Manipenni
Lénárd Sándor: Római történetek

új szerzeményem, (ajándéknak kinevezett zsákmány) Lénárd Sándortól Római történetek. érthető, miért kapta meg szemem a címet. a könyv magáról az íróról szól. két részletben.

az elsőben leírja, milyen viszontagságai vannak az embernek egy idegen országban, hogyan tudja átlépni a nyelvi és kulturális korlátokat. 1938ban egy szál bőrönddel érkezik meg Rómába. visszatér a régi házba, melyben évekkel ezelőtt már megszállt. csak most tovább maradna. szobát bérel, de a pénz gyorsan fogy. már majd az éhhalál szélére jut, de megmentője lesz egyik barátja menekülése olaszországból, aki orvosi felszerelését hagyja örökül rá. házról házra jár vérnyomást mérni. majd törzspáciensei hol pénzzel, hol étellel, ággyal segítik ki, mert már hajléktalanná vált. nyelvórákat is ad, fordít, míg egy kicsit kilábal az anyagi gondokból. de fő anyagi forrásnak megmarad ekkor még a gyógyszertárban való vérnyomásmérés. ez könnyebbség számára, nem kell házalni, nem kell félni a lebukástól. ismeretséget köt a helyi magyarokkal. a politika nem maradhat ki a történetből. a háttérben mindkét részben ott van Mussolini és társai. az ügyködésük.

a második részben már kollégái többsége elmenekült különböző módon olaszországból. míg ő menthetetlenül a rabjává vált. 1943tól már párjával, Dianával töltött időről szól. a háború, a titkosrendőrség, éhezés, a mi lesz holnap okozta félelme, szabadulás vágy lengi át. a várakozás, a közös találgatások összekötik az embereket. mintegy közös cél. egy csoporthoz tartozunk érzése teszi elviselhetővé a napokat.

a könyv külön örömet jelentett számomra, mert föl föl bukkannak benne olasz kifejezések, szófordulatok. szinte érezni lehet az olasz vidék illatát. a bizsergést, azt a hangulatot, amit csak ott lehet érezni. teljesen beszippant, és magához láncol örökre.


Népszerű idézetek

>!
Goofry P

Róma napjait a szellők s a szelek uralják. Nem névtelen légáramlatok, mint otthon, ahol „északi” vagy „déli” szél rázza a ligeti platánokat, már Fiumében megtanulta a tengerre került magyar, hogy ott északról a BÓRA, délről a SIROKKÓ fúj. A Várossal ismerkedő idegen végigjárva a Szent Péter tér közepét, ott találja azt a hatalmas márványgyűrűt, amelybe be van róva a szele ősi neve. A római régi ismerősét üdvözli, ha a tiszta égen délnek rohan egy maroknyi felhőfoszlány:
– Megjött a TRAMONTANA!
Az északi szél a Ponte Milvión t szalad a város felé, beront a flaminiai kapun, átsöpri a Piazza del Popolót, majd három felé válva, jobbról elszalad Augusztus császár mauzóleumáig, és befütyül a szűk kis utcákba, végigszalad a Corsón, a hosszú, egyenes úton, ahol egykor vad, lovas nélküli lovak futottak versenyt, és befúj a Palazzo Venezia ablakaiba – abba a nagy, üres terembe, ahol régen az osztrák-magyar szentszéki tisztviselők pinpongoztak, majd a DUCE játszott napoleonosdit, s balról átfutja a Pávián utcán a tegnaoi ejtőernyős divízió útvonalát. Ez a szélroham átfú a Quirinale alatti alagúton, végigsöpri Maecenas kertjeinek régi helyét, majd nagyot ugorva s az Appius Caecus cenzor építette régi temetőút vonalát követve ront a holnapi temetők felé, a front felé…

256. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Róma · szél
6 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Külön tudomány alakult ki: az újságolvasástan – amelyet a sakkelmélethez vagy a magasabb dogmatikához hasonlítanék. Az újságolvasó elolvasta a hírt, megkísérelte rekonstruálni az alapját, s a valóság és az ábrázolás különbségéből próbálta meghatározni a napi politika vonalát. A matematikus ilyenformán tudja megállapítani egy tárgy méreteiből s tükörképe formájából a tükör esetleges görbületét. Esetünkben egy plasztikus s mindennap máshogy görbülő tükörről volt szó – s a tükröző felület hullámvonalainak kutatása volt az a tudomány, melyet a késői utókor aligha fog megtanulni vagy megérteni. Ehhez az is kellett, hogy a külföldi újságok máshogy vagy kevésbé görbe tükrein lássák az események képét – s ehhez napi tizenkét órai megfeszített munka kellett.

69-70. oldal

1 hozzászólás
>!
metahari

Az egyedüllét szép, de akkor szép, ha – luxus. Ha az embernek sok, érdekes ismerőse van, s egy estére vagy egy hónapra önmagát választja társul. Ha elzárja magát a világtól, hogy annak tarka képét összefogja, hogy érzelmei elsimuljanak. De rossz egy idegen városban senkit sem ismerni: azzal nézni a telefont, hogy az – hacsak téves kapcsolás nem jön – egy kedves szót sem fog adni. Örülök, hogy pár új embert fogok megismerni. Valamit várok – de a valami életünkben majdnem mindig valaki.

28. oldal

1 hozzászólás
>!
metahari

A világnak egy elmeorvosi bizottságra lenne szüksége, amely periódusonként megvizsgálja a felelős államférfiak elmeállapotát. Ez kellene, és nem Népszövetség. Már előre látom azokat a tudósokat, akik majd piacról, katonai potenciálról, és tudom is én, micsoda zagyvaságokról fognak beszélni, ha rólunk van szó! Ezek nem paranoiások, ezek egyszerű és becsületes hülyék. Az őrület, mint politikai faktor, ez a mi századunk legnagyobb vívmánya. Ez a miénk, és senki sem veszi el tőlünk. Paranoiás tömegmozgalmak már voltak, de a flagellánsoknak nem volt hetilapjuk, nem volt napi huszonnégy órán át trombitáló flagelláns rádió, tarantellát fújó, örök kürt. Talán ha a „Wiedertauferok” s husziták kitalálták volna a hangszórót! Pár zászlóhordozóval nem lehetett tömegparanoiát gyártani, de Goebbelsnek már lehet. Amerikában is lehet. A paranoiás államfő is meggyógyul, és mint orvos kijelentem, hogy joga van gyógyulást keresnie, szent joga, mint minden betegnek: joggal érzi magát nagynak, ha istenítik, nem szenved a bizalmatlanságtól, ha bízik rendőrségében, nem hamis tallér minden szellemi értéke, ha elfogadják aranynak, s jól megfér azokkal, akik a talpát nyalják. Az istenített paranoiás meggyógyult.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: paranoia · tallér
5 hozzászólás
>!
Goofry P

De én olvasni akarok. Ha az ember evett is, aludt is, könnyen megkívánja a könyvet. Úgy érzem, a könyvvilágba merülve megtalálnám Arkhimédész pontját, azt a csendes pontot, amelyet a bölcs magának érzett, amikor a barbár római belegázolt a finom homokba vont köreibe. Meg szeretnék kapaszkodni valamibe, ami igaz és örök.
(…)
Hiszem, hogy a könyvtár is függöny köztem és az embervadászok, a hamis pénzverők és a propagandaminisztérium fényszórója közt… Ide akarok bújni.

158. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár · olvasás
>!
Goofry P

– (…) aki elolvas egy könyvet, érted? Ésszel és aggyal egy igazi, egy valódi könyvet, abból úgysem lesz többé a milícia lelkes tagja.

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
>!
Biedermann_Izabella P

A közvélemény óriási kártyavár. Az embert majomösztönei arra viszik, hogy a másik ember véleményét átvegye, sőt, s ebben különbözik a majomtól, akinek, szerintem, szintén vannak tiszteletre méltó meggyőződései, hogy már eleve úgy akar gondolkodni, ahogy, szerinte, embertársai vélekednek. Az átlag német azért hisz Hitlerben, mert azt hiszi, hogy a másik német már hisz benne. Erre a kártyavárra támaszkodik a háborús gépezet acélszerkezete. Hitler hisz önmagában, hívei őbenne. Németország ehhez a kisebbséghez alkalmazkodik. A kis államok körülötte belekényszerülnek a német politikába. Európa csatlakozni fog, Törökország csatlakozni fog, a kártyavár nő, mert mindenki hinni akarja azt, amiben a másik ember hisz …

49. oldal

>!
Zálog

– Hol vannak a képei?
– A fejemben. De minden vonást leírhatok magának. A vászonra vetni, az már nem munka. Kulimunka. Játék. Látni nehéz. A színek kiválasztása, az összhang, a kompozíció. A természet játszik, a művész alkot. A valóság a gépé. A művészet az eleven szellemé. Én sohasem törődöm a tisztára mechanikus dolgokkal.
[…]
– Látni, az a művészet. A legnagyobb művészet, higgye el, álmodni. Aki az álmát sűrű szimbólumaival versbe önti, az költő. Aki olajba festi, művész. Művésznek lenni, azt jelenti, hogy valaki helyesen, érthetően, tisztán, színesen álmodik. Olyan gyönyörűen, hogy álomba ringassa vele embertársait. Tudja, mit mond Musset a vers céljáról: „Éterniser un reve.” (Megörökíteni egy álmot.) A festészet ugyanez. Álmodni nehéz, uram. Pingálni könnyű.

180. oldal

>!
blankaveronika IP

Senki sem tud olyan elegánsan a dolgok mellé beszélni, mint Márai.

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Márai Sándor

Hasonló könyvek címkék alapján

Szőnyi Zsuzsa: Római terasz
Jakabos Sára: Fehér köpenyben
Czeizel Endre: Szent-Györgyi Albert
Csáth Géza: Napló (1912-1913)
Szende Béla – Szabó Katalin: Aere perennius
Rauzs József: Szvetnik Joachim
Bakk Takács Sára: Hazulról haza
Zoltán János: Utam a diplomáig
Hárdi István: Visszapillantó tükröm
Gyarmati Andrea: Apróságaim