Lénárd Sándor író, költő, fordító és orvos (1910-1972) élete az örökös újrakezdés jegyében telt el: háromszor cserélt hazát és nyelvet, amikor az első világháború után szülővárosából, Budapestről Bécsbe, onnan az Anschluss elől menekülve Rómába, végül a hidegháborús Európából egy brazíliai faluba, Donna Emmába került.
Magyar olvasói a hatvanas évek végén ismerték meg. Megjelentek a brazíliai remeteségéről hírt adó memoárregényei – Völgy a világ végén; Egy nap a láthatatlan házban –, melyekben az őserdő peremén levő kis falu orvos-patikusaként megélt mindennapjairól számol be, illetve a Római történetek, melyben az olaszországi háborús éveket rajzolja meg. Ám ezekben a művekben csak töredékesen esik szó élete első éveinek két színhelyéről .
Ez a hiánypótló, a Lénárd-képet kiegészítő, magyarázó és sokban megvilágító kötet, a fiaihoz írt két levelét, és néhány versét mutatja be. Fényt vet Lénárd életének első, a nagyközönség előtt ismeretlen időszakára, a gyermekkorra, a… (tovább)
Családtörténeteim 15 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2010
Enciklopédia 7
Helyszínek népszerűség szerint
Törökország · Dardanellák · Málta · Márvány-tenger
Most olvassa 1
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Szerettem volna jobban szeretni ezt a kötetet.
Nagyon élveztem a családtörténeti leírásokat, de a politikai helyzetelemzésekben voltak kisebb-nagyobb csúszások. És több is volt belőlük (főleg a második részben), hosszabbra is nyúltak, mint amit szívesen vettem volna.
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Lénárd könyveire öt csillagnál kevesebbet nem tudok adni. Gyönyörűen ír engem érdeklő témákról, és állandóan ötleteket ad újabb írók vagy események jobb megismerésére. Eddigi műveit olvasva már többször eszembe jutott, hogy a gyerekkoráról csak morzsákat lehet tudni, pedig… Most már azt is megkaptam. Családot, felmenőket, világháborút, az első „békeéveket”, mindazt, ami tett arról, hogy Lénárd ilyen író és ilyen ember legyen.
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Meleg hangú családi történetek, hiába a világháborúk vészterhes kora, az emberség az tovább él. Nehezen letehető történetek és nem utolsó sorban kitűnő adalék a történelemkönyvekhez. Illetve nem is adalék, hanem egy új oldal, amelyről megismerhetjük a múltunkat, nagyszüleink fiatalkorát, vagy akinek már dédszülei, az ő életük gyökeres felfordulását. Néha előbukkan olyan szál is, amelynek ma sem látjuk a végét, de elég jó dolog megismerni az előző métereit. A történelem egy gombolyag és van egy macska is, amely pofozgatja kifelé a kosárból… Lénárd Sándor pedig nagyon jó mesélő.
Kicsi kis könyv ez, igazi zsebméret, de annál sokkal súlyosabb. Női hurcolós cekkerbe nem ajánlom, legyen inkább a fotel-éjjeliszekrény-teáscsésze háromszög megbecsült tagja. Hogy stílusnál is maradjunk és a fontossága is érződjön.
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Lénárd Sándor fantasztikus ember volt, egyetemes tudású polihisztor. A családja sem volt hétköznapi, háromszor cserélt hazát és nyelvet élete folyamán, örök újrakezdő volt. Nagyon érdekes olvasni a családjáról szóló írásokat, melyek megvilágítják a gyökereit, a családi legendáriumot.
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Lénárd Sándorral a Moly ismertetett meg, pontosabban egy kihívás, ahol mások kedvenceiből kellett tetszés szerint egyet elolvasni. Én őt választottam, az Egy nap a láthatatlan házban című művét, és még akkor eldöntöttem, hogy később is fogok tőle olvasni.
Ebben a kötetben két írása szerepel, az egyik az idősebb fiának írt levele, a másik egy visszaemlékezés, amelyben apja alakját és emlékeit szeretné rögzíteni. Mindkettő szomorú egy kissé, és nem csak a történelmi körülmények miatt. Már eleve az szomorú, hogy a fiával nem volt közös az anyanyelvük, németül kellett neki írnia a családjáról, amelynek egy része persze szintén német anyanyelvű volt, de akkor is… A levélben humorosan, iróniával és öniróniával fűszerezve mesél a családról, az átélt nehézségekről és kalandokról. Hamar kiderül, honnan ered a bölcsészet iránti érdeklődése: apjától, aki annyira bölcsész volt, hogy nem bírta kitanulni a kereskedelem csínját-bínját, hiába dühöngött a nagyapa. Az írón nem hozott szégyent az apjára – de most komolyan, kinek jut eszébe latinra fordítani a Micimackót? :) A levél váratlanul zárul le, Lénárd azt mondja, a többit már nem akarja elmesélni, azt majd nyomozza ki magának a fia, és aztán adja tovább a gyerekeinek és az unokáinak. Sajnáltam, szerettem volna tudni, hogyan keveredtek Klosterneuburgba, de aztán az jutott eszembe, ő valószínűleg álmában sem gondolta volna, hogy egyszer vadidegenek fogják olvasgatni a magánlevelezését, szóval legalább kívánságaim ne legyenek. Sokat emlegeti, hogy az ember nyom nélkül eltűnik a világból, néhány generáció kell csak ahhoz, hogy már senki se emlékezzen rá. Ez nagyon szomorú, nyomasztó, de tényleg igaz. Ha csak belegondolok, hogy az én családomban már nem tudjuk, kik voltak a nagymamám nagyszülei… Vagy abba, hogy a pesti szomszéd néni halála után a lakását épp most verik szét, és kihajigálják az egész életében gyűjtögetett bútorait meg tárgyait…
Kitekintés. Utánanéztem, jegyzik-e valahol a fiát, „Hansigerdet”. Jegyzik. Orvos lett, mint az apja, volt főorvos, sőt a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem Orvosi Karán az etikai bizottság elnöke is volt. 2015 decemberében halt meg.
A második részben csak kiderült minden. Szegény Lénárd és szegény apja meg anyja, nagyon durva életük volt. Ez a folyamatos vándorlás, menekülés szörnyű lehetett. Közben persze nagyon érdekes is, de nagyon sajnáltam a családot. Megnéztem, bécsi lakos korukban itt laktak, tőlünk nem messze, és azt is kikerestem, hogy Klosterneuburgból ma is a Franz-Josefs-Bahnhofra fut be a vonat, máig is megmaradt az a vonal, az apja ma is ugyanott szállna le, mint akkoriban, bár attól függően, pontosan hol is volt a munkahelye, talán ma már beljebb hozná a vonat a városba.
Ezt a második részt már betegen diktálta, írni valószínűleg már nem volt ereje. Rettenetesen megsajnáltam már csak emiatt is. Nagyon szerette az apját, istenítette, és amikor úgy érezte, közel lehet már a halál, megrémült, hogy ha ő elmegy, az apja emléke teljesen el fog veszni, ezért szeretett volna nagyon gyorsan lejegyezni róla mindent, ami csak eszébe jutott. Szegény. Azért a vállalkozása sikeres volt, így legalább ennek a könyvnek az olvasói kicsit ismerik Lénárd Jenőt. A neve egyébként is fennmaradt, de róla magáról tényleg semmit sem lehetne tudni, ha a fia nem lett volna.
@janetonic, még egyszer köszönöm a segítséget, nagyon örülök, hogy a könyv minden oldalát elolvashattam :)
Még tervben van a Völgy világ végén és a Római történetek, csak idő kérdése, hogy ezekre is sort kerítsek.
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Most, hogy felfedeztem és elolvastam, volt egy olyan érzésem, mintha már korábban is olvastam volna ezt a könyvet. 2010-ben jelent volna meg először? Nekem Lénárd Sándor minden írása tetszik, vannak ilyen abszolút kedvenceim, ő ezek közé tartozik. Az édasapjáról írt levél különösen érdekes és szép. Azért mindenki másnak először a Völgy a világ végén-t, és az Egy nap a láthatatlan házban-t ajánlanám.
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Fantasztikus élmény volt, még úgy is, hogy a nászutamra vittem el (!!)
A választás talán kicsit furcsának tűnhet, mert a Lénárd család tagjain túl leginkább a világháborúról és következményeiről szól, de a tematikát csak utóbb ismertem meg. A pakoláskor a döntésben egy dolog befolyásolt: a kötet mérete. Egyszerűen ez volt a várólistás könyvek közül a legkisebb és mivel csak kézipoggyászt vittünk, ez rengeteget számított.
Iszonyat furcsa volt néha a békés Spanyolország közepén a békétlen XX. század eleji Közép-Európáról olvasni. De mégis fantasztikus volt. Igazából az általam idézett szövegrészekkel szeretném igazán értékelni ezt a könyvecskét, amely maga volt a megelevenedő történelem. Biztos vagyok benne, hogy ha történelemtanárkodnék, az I. világháborúhoz feladnám elolvasni. Nem adatokat közöl ugyanis (vagy nem elsősorban azokat), hanem személyessé tesz, közvetlenül, kedvesen gyermeki, mégis szomorúan elhatárolódó felnőtti hangokkal.
Remélem, az idézetekkel nem filéztem nagyon ki.
Népszerű idézetek
Anyám mondogatta: „A történelemben élünk – de nem tudunk semmit. Húsz év múlva jönnek majd a történészek. Ők tudni fogják.”
146. oldal
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
A seregek enni akarnak. A hazafiság is ebéd utáni időtöltés, mint a költészet.
157. oldal
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
A világ nyugodtnak látszott, a béke örökkévalónak tűnt. A nagy vihar előtti csend mély volt. Amikor a nagyszüleim a nászútjukon Svájcban voltak, a Rigi tövében álló kis szállodában megrepedt a tükör. Ezüstlakodalmukat követően ugyanazokat a helyeket keresték fel, s a repedt tükör még mindig a helyén volt.
34. oldal
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
A dédapák általában szigorú és tiszteletre méltó férfiúk. A távolság a nőket széppé, a férfiakat szigorúvá teszi. A régmúlt királyai szigorúak és méltóságosak. A dédapák is olyanok, mint a régmúlt királyai.
20. oldal
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Néhányan az örök élet gondolatával vigasztalódnak, bár úgy tűnik, mintha az Élet és az Örök szavak egymásnak ellentmondanának. Minden élő, amit látunk – mulandó, és minden örök, amit a szemünk megőriz – halott.
19. oldal
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Ugyanaz a helyzet a családi históriával, mint a világtörténettel: mindenkinek más arcát mutatja.Egy asszony, aki az egyiknek a „jóságos anyát” jelentette, a másiknak a „gonosz nagynéni” volt. Valaki, akit az egész világ „ihletett művésznek” tart, a testvére számára lehet akár egy egészen közönséges csirkefogó is. És ha úgy áll a dolog, az ember nem tud „mindent” elbeszélni, „az igazságot” sem tudja elmondani.
18. oldal
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Amilyen bolond világ ez, még az is előfordulhat, hogy egy szép napon majd a szegény amerikaiak fognak arra gondolni, milyen jó dolog is egy jóllakott európai nagybácsi…
22. oldal
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Akárki kormányozta a Quarnarót, az öböl valódi urai a Bóra és a Sirokkó voltak. Együtt kellett élni velük, mert túlélték a partok, a szigetek lakóit. Mint a római konzuloknak, nekik is egyforma hatalmuk volt. Csak az arcuk volt más.
167. oldal
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Apám a bölcs Hodzsa meséit, melyeket úgy ismert, mintha a Hodzsa maga kísérte volna az expedíciót, megtoldotta néha egy-egy történettel a mai háborút viselő Törökországról is.
"Tudjátok-e, mit jelent az, hogy 'jokk'? Ez a török nyelv legfontosabb szava! Annyit tesz: 'nincs' – 'nem létezik' – 'nem tudom' – 'kár keresni'… Pontosabban megmagyarázzam? Tessék:
A háború előtt Törökország elhatározta, hogy modern flottát épít. Anglia mindent szállított, kivéve a tengernagyokat, azokat a törököknek maguknak kellett előállítaniuk. Az új flotta rendszerint a Márvány-tengeren horgonyzott, az isztambuli mecsettornyok árnyékában.De egyszer elhatározták, hogy most megmutatják, mit tudnak, és bejelentették, hogy látogatást tesznek az angol flotta támaszpontján, Málta szigetén. […]
A flotta még aznap elindult, átkelt a Dardanellákon, de nem jelentkezett Máltán. A tenger csodálatos volt, olyan sima, amilyen csak a Földközi-tenger lehet, amikor Neptunus jókedvében van – ám az angolok hiába vártak. A törökök sehol! Egy távirat Konstantinápolyból igazolt: 'Flotta elindult.' Eltelt egy nap, eltelt kettő… A török admirális már rettentően aggódott. Akkor távirat jött az elveszett flottától: 'Málta jokk.'
211-212. oldal
Lénárd Sándor: Családtörténeteim 93% Levelek fiaimhoz
Hasonló könyvek címkék alapján
- József Jolán: József Attila élete 94% ·
Összehasonlítás - Szabó Lőrinc: Harminchat év ·
Összehasonlítás - Vágó Márta: József Attila 90% ·
Összehasonlítás - Benedek István: Benedek Marcell ·
Összehasonlítás - Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós újabb dedikációi és levelei ·
Összehasonlítás - Sárközi Mátyás: Csé ·
Összehasonlítás - Dér Zoltán: A Kosztolányi család levelezéséből ·
Összehasonlítás - Buza Péter: Bagolyröpte Pest felett ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Édes Pólim! 96% ·
Összehasonlítás - Mészöly Miklós – Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen 95% ·
Összehasonlítás