Lénard Sándor olasz nyelvű kéziratából fordította: Vajdovics Zsuzsa
Apám 15 csillagozás
Enciklopédia 17
Szereplők népszerűség szerint
Lénárd Sándor · Lev Davidovics Trockij · Ottokar Czernin, cseh gróf, az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere 1916–1918 · II. Vilmos császár (Friedrich Wilhelm Viktor Albert von Preußen)
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Úgy érzem, nem sikerült olyan nagy lélegzetűnek, amilyennek szerette volna. Ez nem furcsa. Szülőről írni nagyon nehéz.
Nemcsak apa-regény, gyerekkorregény is, de ez teljesen természetes, hiszen minden elképzelhető esetben tökéletesen összefonódik a kettő. Természetesen korrajz is, kulisszák nélkül meztelen lenne a színpad.
Azzal kínlódik, amivel mindenki, hiába szeretett nagyon-nagyon: a szülő ismeretlenségével. Én, a naiv és lendületes ifjú titán (női megfelelője) mindig azt hittem, hogy na persze, a mások, a többiek, azok lehet, hogy nem ismerik a szüleiket, de én, én!, akinek a legjobb barátai a saját szülei, én igen. Aztán jött a pofon, mert kiderült, hogy gyakorlatilag semmit sem tudok. Pl. apámról, merthogy ő az, aki nincs már. Sajnos lexikonokat sem üthetek fel legalább elnagyolt rajzú adatokért. Kérdezni pedig már nincs kit – értelemszerűen. Pedig nekem még annyi kérdésem lenne! Nem vagyok már más, mint egy lábakkal megtámasztott kérdőjel. De hiába. És ha újrakezdhetném, sem történne ez másként, egyrészt mert örök igazság az, hogy senkit nem lehet teljesen megismerni, másrészt pedig elvágná az utam sok-sok tudástól az örök gyermek-perspektíva. Így hát apám marad, ami: megfejthetetlen titok, akiről csak apró morzsákat tudok. Beálltam Lénárd mellé a sorba.
Az olasz nyelvű kéziratból fordított szöveg nagyon jól tükrözi a Lénárd család minden jellegzetességét; apja a filozófia doktora volt, a háborús évek alatt és a két háború közötti időben több országban szerencsét próbált a család. Nem véletlen, hogy a szerző is nagy barátságban volt a különböző nyelvekkel.
Remek kordokumentum is, a háborús és a két háború közötti megpróbáltatásokról.
Lénárd Sándor remek mesélő, a nem vidám történetet annyi szeretettel és olyan érdekesen írja meg, hogy remek olvasmány ez a műve is.
Népszerű idézetek
Tehetetlenek vagyunk a saját halálunknál is kegyetlenebb halállal szemben. Kegyetlenebb – mert megmutatja, hogyan tűnik el egy ember, először a föld színéről, majd az emlékezetből. Az utolsó nap után hosszan sorakoznak a lassanként eltűnő napok, egy élet fényeit árnyék takarja el, az ezer forma, melyből az élet állt, hamuvá válik és homokká.
A halál csak kezdet. A feledés később jön. Az ember élete azokkal együtt tűnik el, akik ismerték őt. Az ősszel lehulló falevelek magukkal viszik a színeket, és ami megmarad, a kopár fa, már nem evilágba való. Mi marad egy életből, ha nincs több tanú?
Előszó
Távoli történelmi perspektívából nézve hozzátehetjük, hogy Franz Kafka volt az egyetlen jelentős külföldi, aki ezekben az években Ausztriába jött. Amikor megérkezett, a többi menekültnél is elveszettebb lett. Lengyel zsidó családját a német zsidók lenézték. A csehek is lenézték, mint prágai németet. Már csak meghalni jött Ausztriába, egy szomorú kórházat választott, épp Klosterneuburg mellett. Senki sem vette észre, hogy meghalt.
IV. Bécs
A magyarok, akik általában nem lelkesedtek a német nyelv iránt, két nap alatt megtanulták a „Die Wacht am Rhein”-t énekelni és nagyszabású ünnepség keretében átkeresztelték az egyik főutat „Vilmos császár útjá”-ra – az út, a magyarok politikai járatlanságának szimbólumaként, még akkor is megtartotta ezt a nevet, amikor a császár már régen fát fűrészelt egy holland kertes lak udvarán.
II - A HÁBORÚ VÉGE
Egyedül Czernin, a miniszter, nem hitt el egy szót sem az egészből, övé a híressé vált mondás: „Revolution in Russland? Wer soll in Russland Revolution machen? Der Herr Bronstein aus den Cafe Central?” (Forradalom Oroszországban? De hát ki csinálna forradalmat Oroszországban? Bronstejn úr a Cafe Centralból?)
II - A HÁBORÚ VÉGE
Emlékszem, sőt életem egyik legemlékezetesebb eseménye, a béke valódi szimbóluma az a nap volt, amikor beszüntették a kenyérjegyet. Belépni egy pékségbe, három, négy, öt zsemlét venni papírok nélkül és mind megenni – ez a gondolat még soha sem fordult meg a fejemben. Kenyérrel a kezemben részemről kész voltam arra, hogy higgyek az örök békében!
IV. Bécs
Az expedíció résztvevői kedves emberek voltak. Csak egy, magát tatárnak mondó, azaz mongol etnológussal akadt kisebb kellemetlenségük. „A mongol tiszta, mint az arany” – hangoztatta, és hozzátette: „és az arany nem fürdik”.
I. A háború alatt
Apám egy napon egy magas angol tengerésszel érkezett haza, aki megígérte, nem tudom, miféle jutalom fejében, hogy sétálni visz engem és megtanít anyanyelvére, melyből eddig csak néhány leckét vettem. Ezután apám elhozta hozzánk az akvárium igazgatóját, aki a kedvezőtlen körülmények során eltűnt halainál sokkal ellenállóbbnak bizonyult. A kedves Gauss úr megígérte, hogy beavat a Quarnaro halainak és növényeinek titkaiba. Anyám az első napon nekilátott, hogy kitűnő franciatudását legalább a hal- és zöldségpiacon használható olasztudássá alakítsa át. Életünk, úgy tűnt, ismét nyugodt és állandó volt.
III. Fiume
Hasonló könyvek címkék alapján
- Benedek István Gábor: A komlósi Tóra ·
Összehasonlítás - Sarusi Mihály: Nyílik a savanyauborka-virág ·
Összehasonlítás - Fekete István: Az erdő ébredése 99% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Vadászelbeszélések 100% ·
Összehasonlítás - Fekete István: Régi karácsony 95% ·
Összehasonlítás - Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei 98% ·
Összehasonlítás - Sándor Erzsi: Anyavalya 95% ·
Összehasonlítás - B. Czakó Andrea: Pitypangtánc 94% ·
Összehasonlítás - Lontai Léna: Könnyező liliomok 94% ·
Összehasonlítás