A ​római konyha 25 csillagozás

Lénárd Sándor: A római konyha Lénárd Sándor: A római konyha

Lénárd Sándor, a Völgy a világ végén című nagyszerű regény szerzője kulturális kalandtúrára hívja olvasóit: a gasztronómián, pontosabban az olasz konyhán keresztül vezet be minket Itália történelmébe, kultúrhistóriájába. Ám a legfontosabbak ebben a könyvben mégis a receptek – tésztáktól a zöldségételekig, borjútól, báránytól a csigáig. Minden ételnek megvan a maga meséje; nevek és alakok, évszámok, évszakok és alkalmak, kalandok és szituációk kötődnek hozzájuk, vagy ha nem is kötődnek, köthetőek, hiszen a leleményes és rengeteg humorral megáldott író mindezeket üde jókedvvel s magától értetődő módon képes a receptekhez passzítani. Az illatok és ízek kalandtúrája ezek által is igazolja Lénárd egyik tételét, miszerint: „Van lelke a városoknak, van illata.”

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Magvető, Budapest, 2004
192 oldal · ISBN: 9631423999 · Fordította: Tandori Dezső, Tandori Ágnes
>!
Magvető, Budapest, 1986
234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631406318 · Fordította: Tandori Dezső, Tandori Ágnes

Enciklopédia 9


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Arianrhod>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Mire végeztem a kultúr- és konyhatörténeti remekkel, szabályosan csorgott a nyálam! Mert a történelmi és művészeti, mitológiai és építészeti érdekességek között, anekdotákkal megspékelve felsorakoztatott recepteket végignyáladdzva már majdnem éhen vesztem. De sajnos sok alapanyagot nem lehet, vagy csak hosszas keresgélés, utánjárás és költségráfordítás árán beszerezni. Én pedig most vagyok éhes! Úgyhogy csináltam is egy saját improvizációmat dícsérő „spaghetti al sugo”-t, ahogy apámtól tanultam anno. Nem lett olyan….

A legjobban a klasszikus utalásokat és idézeteket szerettem, de a humoros, szomorkás történetek sem hagytak hidegen. Mindenesetre az egyik legjobb ételekről és konyhaművészetről szóló könyv, amit valaha olvastam. A receptek is csodásak, érthető, egyszerű stílusban. Biztos, hogy ki fogom próbálni némelyiket. Legalább újraolvashatom mindig a könyvet is. De egy biztos, valami ennivaló, és egy pohár jó bor legközelebb lesz a kezem ügyében, nyáladdzást elkerülendő.

14 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Lénárd Sándor: A római konyha

„Apicius nélkül a római étlap fogásai bajosan bizonyíthatnák ily meggyőzően ősi nemességüket!”

Szakácskönyvet is olyan jól írt, mint bármi mást. Egy igazi polihisztor volt, sokféle érdeklődéssel és tehetséggel megáldva. A mesélését mindig szívesen olvastam. Ezzel a kötettel vált teljessé a magyarul megjelent műveinek megismerése.
Az olasz konyha akkor került közelebb hozzám és családomhoz, amikor az idősebb lányom egy évig Milánóban élt és ott megszerette, majd velünk is megismertette.
Az olívaolaj és bogyó, a zöldségek, tészták és sajtok igazi gasztronómiai élményt jelentenek.
Nagyon kellemes olvasmány az összekötő szöveg a receptek között, előtt. Majd másolok ki belőle pár ötletet, és próbálgatom alkalomadtán.

Ninácska P>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Aki szereti az olasz konyhát, annak jó szívvel ajánlom ezt a kötetet.

1 hozzászólás
Biedermann_Izabella P>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Az, hogy én személyesen odavagyok Lénárdért, és hogy nem bánnám, ha még élne, és főzne nekem valamit abban a láthatatlan házban, most nem számít. A könyv ettől függetlenül is nagyon jó.
Persze nem feltétlenül azért jó, mert most akkor kedvet kaptam hozzá, hogy elugorjak a sarki henteshez, és vegyek tőle mondjuk negyven dekát a marha nagy omentumából, értsd omentum major (cseplesz), és abba csomagoljam a májdarabkákat, amit aztán fával fűtött tűzhelyen, egyik kezemben legyezővel élesztve a tüzet, megsüssek. Vagy mert valóban szeretném téli vasárnapokon órákat kevergetni a polentát.
Lénárd könyve azért tetszett, mert főzés közben mesél. Belemeséli a receptekbe Róma történelmét, és a kedvéért megint ott sétálok a Via Venetón vagy a Trastevere ismerős utcáin.
Lénárd egyébként valóban kiválóan főzött. Még Weöres Sándorék is vágyakozva emlékeztek illatos húslevesére,

11 hozzászólás
Nienna001 P>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Nem fogtam fakanalat, amikor forgattam ezt a könyvet, inkább a kultúrtörténet része érdekelt, abból pedig kaptunk eleget. Miközben olvastam gyanakodni kezdtem, ha a szerző a második világháború előtt még bevásárolni járt a szállásadónőjével, akkor mikor is jelenhetett meg a könyv eredetileg? Azt hiszem a manapság már a római donnák sem faszenen sütnek, bár jártam ott mégse lehetek ebben biztos, csak turistáskodtam, de attól még gyanús a dolog. A receptek közötti téren kívül sokszor magában a receptben is kapunk érdekességeket. Sok alapanyag nem kapható Magyarországon, vagy nehezen és nem frissen. Viszont van ami könnyű, a borsos spagettit kipróbáltam a hatására :)

LuPuS_007 P>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Még ebben a témában is zseniális
Sokat merít a kulináris múltból. Ezen cikk/karc is építkezik titkon belőle
https://moly.hu/karcok/920337

A Völgy a világ végén s más történetek 9. oldalán a következő olvasható :
Remek olvasmány. Humanista szakácskönyv. Sőt – s ebben talán egyedülálló a világon antifasiszta szakácskönyv.

Futóhomok>!
Lénárd Sándor: A római konyha

A könyvre @Arianrhod értékelése hívta fel a figyelmemet. Igazi hangulatos szakácskönyv, ilyen kreatív, életmeséket is beleszövőt a műfajban csak Polcz Alainetől olvastam eddig. És a Lénárd-féle calzone elég ütős lett, így egyebeket is alkotok majd a receptek nyomán.

sindbad>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Nem csak főzni érdemes belőle, hanem élvezni a szavakat, a történeteket. És persze Rómát, ami mindig más akárhányszor látod is.

Mirelle>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Elő-elő kerül. Főleg a bevezetőben lévő történet végett…


Népszerű idézetek

metahari P>!

Bevezető és használati utasítás
ehhez és az összes többi szakácskönyvhöz avagy
A parasztasszony a kastélyban

A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tiszított, tortakrémet kevert – aztán odahaza mindenről egy ízig beszámolt hites urának.
– Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána!
A paraszt hallgatja csak, hallgatja megannyiszor ezt a történetet; egy szép napon aztán vége szakad a türelmének, az asztalra csap, és így kiált:
– No hát egyszer már én is kérek eperkrémes tortát!
– De édes uram – így a parasztasszony –, nincs hozzá eprünk!
– Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtével!
– Jó, de vajunk sincs a krémhez!
– Akkor csináld zsírral!
– Honnét vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt!…
– Megteszi. Csináld hát rozsliszttel!
– No és a tojás? Tizenkét tojás!
– A mindenségit neki, hát veletek asszonynéppel sehogy se boldogul az ember? Mondtam, asszony, nekem torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettő!
A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár … aztán egy szó nélkül visszatér a tortával. Az urának sincs kedve szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi: – Látod! – És lassan hozzáteszi még: – Csak azt nem tudom, mit kell ettől a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni!

Arianrhod>!

A húsleves a valóban jól működő nemzetközi „intézmények” igen csekély táborába tartozik. A franciák (akik a maguk pot au feu-jét makacsul cserépedényben készítik, melynek tetejét nedves kenyérrel ragasztják le, és legalább hat óra a főzési idő) természetesen sokkal jobb leveseket tálalnak fel, mint türelmetlen szomszédaik… De bárhol rotyogjon is a leves, egy jókora darab marhahús, velőscsont, sárgarépa, zeller, petrezselyemgyökér és -levél elengedhetetlen kellék. A leveskockák, melyek sót, monosodium-glutamátot, karamellát és faggyút tartalmaznak, akkor sem képesek kiszorítani a jó öreg levest, ha egy egész ökör képe pompázik is a dobozukon.

Kapcsolódó szócikkek: leveskocka
1 hozzászólás
Ninácska P>!

És tilos a forró, frissen leszűrt spagettit hideg vízzel „nyakon önteni”.

4 hozzászólás
Ninácska P>!

Variatio delectat, mondták a régi rómaiak, a változatosság örömet ad.

Arianrhod>!

Semmi kétség: a pan di Spagna tálalásának legnépszerűbb módja a zuppa inglese. Mármost, hogy a spanyolkenyér jamaikai rummal és firenzei alkörmössel átitatva mennyiben angol, ez a konyha olyan misztériuma, amely talán még egy arkangyalnak is magas. Rómában rég elfogadták, hogy vannak ilyen titokzatos dolgok, és még csak próbálkozni sem kell a megfejtésükkel.

Arianrhod>!

Szent Honoriust és tortáját a franciák szigorúan magukénak vallják. „Arles püspöke volt, ott halt meg 429-ben”, hallhatjuk. A rómaiak viszont azt hangsúlyozzák, hogy életrajzíró kollégája, szent Hilarius püspök szerint tősgyökeres római volt, konzulokkal az ősei közt. „Az erényes élet nem szükségképpen szomorú élet”, mondogatta volt gyakran a szent tortanévadó, s már apátként gondja volt rá, hogy kolostorában derűs legyen a hangulat. Helyesen választott védőszentje hát ő egy olyan tortának, amelynek már puszta látványa derűt kelt. Míg a többi szentet csak az év egy-egy napján emlegetik buzgóbban, Szent Honoriust – január 19-én, a neve napján kívül – minden istenadta vasárnap hálásan idézik.

Arianrhod>!

Igazán sajnálhatja a német irodalom, hogy amikor Goethe esténként Faustinájával sétált, nem létezett még pizza. Csak egy ilyen rangú lírikus lehetett volna képes az ábrázolt események végtermékét rímekbe foglalni. A próza az igazi (akár gombás, akár gombátlan) pizza érzékletes leírására eleve alkalmatlan.

Ninácska P>!

Az olasz népi orvostudomány őrzi még azt a régi hitet, hogy a vörös és a sötétbarna ételek melegítenek, a fehérek hűtenek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Capella: A szerelem étke
Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot különös kalandja I.
Kudar Lajos – Kerepeczky Orsolya: Róma útikönyv
Szilágyi Sándorné (szerk.): S(z)ó, bors, paprika – Nyár
Dobai Péter: Angyali agresszió
Tüskés Tibor: Testvérmúzsák
Sue Dylen: A római szerető
Alföldi András: Keresztény császárok, pogány Róma
Alföldi András: A korai Róma
Németh György – Kovács Péter: Bevezetés a görög és a római felirattanba