A ​római konyha 24 csillagozás

Lénárd Sándor: A római konyha Lénárd Sándor: A római konyha

Lénárd Sándor, a Völgy a világ végén című nagyszerű regény szerzője kulturális kalandtúrára hívja olvasóit: a gasztronómián, pontosabban az olasz konyhán keresztül vezet be minket Itália történelmébe, kultúrhistóriájába. Ám a legfontosabbak ebben a könyvben mégis a receptek – tésztáktól a zöldségételekig, borjútól, báránytól a csigáig. Minden ételnek megvan a maga meséje; nevek és alakok, évszámok, évszakok és alkalmak, kalandok és szituációk kötődnek hozzájuk, vagy ha nem is kötődnek, köthetőek, hiszen a leleményes és rengeteg humorral megáldott író mindezeket üde jókedvvel s magától értetődő módon képes a receptekhez passzítani. Az illatok és ízek kalandtúrája ezek által is igazolja Lénárd egyik tételét, miszerint: „Van lelke a városoknak, van illata.”

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Magvető, Budapest, 2004
192 oldal · ISBN: 9631423999 · Fordította: Tandori Dezső, Tandori Ágnes
>!
Magvető, Budapest, 1986
234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631406318 · Fordította: Tandori Dezső, Tandori Ágnes

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
Lénárd Sándor: A római konyha

Mire végeztem a kultúr- és konyhatörténeti remekkel, szabályosan csorgott a nyálam! Mert a történelmi és művészeti, mitológiai és építészeti érdekességek között, anekdotákkal megspékelve felsorakoztatott recepteket végignyáladdzva már majdnem éhen vesztem. De sajnos sok alapanyagot nem lehet, vagy csak hosszas keresgélés, utánjárás és költségráfordítás árán beszerezni. Én pedig most vagyok éhes! Úgyhogy csináltam is egy saját improvizációmat dícsérő „spaghetti al sugo”-t, ahogy apámtól tanultam anno. Nem lett olyan….

A legjobban a klasszikus utalásokat és idézeteket szerettem, de a humoros, szomorkás történetek sem hagytak hidegen. Mindenesetre az egyik legjobb ételekről és konyhaművészetről szóló könyv, amit valaha olvastam. A receptek is csodásak, érthető, egyszerű stílusban. Biztos, hogy ki fogom próbálni némelyiket. Legalább újraolvashatom mindig a könyvet is. De egy biztos, valami ennivaló, és egy pohár jó bor legközelebb lesz a kezem ügyében, nyáladdzást elkerülendő.

14 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Lénárd Sándor: A római konyha

„Apicius nélkül a római étlap fogásai bajosan bizonyíthatnák ily meggyőzően ősi nemességüket!”

Szakácskönyvet is olyan jól írt, mint bármi mást. Egy igazi polihisztor volt, sokféle érdeklődéssel és tehetséggel megáldva. A mesélését mindig szívesen olvastam. Ezzel a kötettel vált teljessé a magyarul megjelent műveinek megismerése.
Az olasz konyha akkor került közelebb hozzám és családomhoz, amikor az idősebb lányom egy évig Milánóban élt és ott megszerette, majd velünk is megismertette.
Az olívaolaj és bogyó, a zöldségek, tészták és sajtok igazi gasztronómiai élményt jelentenek.
Nagyon kellemes olvasmány az összekötő szöveg a receptek között, előtt. Majd másolok ki belőle pár ötletet, és próbálgatom alkalomadtán.

>!
Biedermann_Izabella P
Lénárd Sándor: A római konyha

Az, hogy én személyesen odavagyok Lénárdért, és hogy nem bánnám, ha még élne, és főzne nekem valamit abban a láthatatlan házban, most nem számít. A könyv ettől függetlenül is nagyon jó.
Persze nem feltétlenül azért jó, mert most akkor kedvet kaptam hozzá, hogy elugorjak a sarki henteshez, és vegyek tőle mondjuk negyven dekát a marha nagy omentumából, értsd omentum major (cseplesz), és abba csomagoljam a májdarabkákat, amit aztán fával fűtött tűzhelyen, egyik kezemben legyezővel élesztve a tüzet, megsüssek. Vagy mert valóban szeretném téli vasárnapokon órákat kevergetni a polentát.
Lénárd könyve azért tetszett, mert főzés közben mesél. Belemeséli a receptekbe Róma történelmét, és a kedvéért megint ott sétálok a Via Venetón vagy a Trastevere ismerős utcáin.
Lénárd egyébként valóban kiválóan főzött. Még Weöres Sándorék is vágyakozva emlékeztek illatos húslevesére,

11 hozzászólás
>!
Ninácska 
Lénárd Sándor: A római konyha

Aki szereti az olasz konyhát, annak jó szívvel ajánlom ezt a kötetet.

>!
LuPuS_007 P
Lénárd Sándor: A római konyha

Még ebben a témában is zseniális
Sokat merít a kulináris múltból. Ezen cikk/karc is építkezik titkon belőle
https://moly.hu/karcok/920337

A Völgy a világ végén s más történetek 9. oldalán a következő olvasható :
Remek olvasmány. Humanista szakácskönyv. Sőt – s ebben talán egyedülálló a világon antifasiszta szakácskönyv.

>!
Futóhomok P
Lénárd Sándor: A római konyha

A könyvre @Arianrhod értékelése hívta fel a figyelmemet. Igazi hangulatos szakácskönyv, ilyen kreatív, életmeséket is beleszövőt a műfajban csak Polcz Alainetől olvastam eddig. És a Lénárd-féle calzone elég ütős lett, így egyebeket is alkotok majd a receptek nyomán.

>!
sindbad
Lénárd Sándor: A római konyha

Nem csak főzni érdemes belőle, hanem élvezni a szavakat, a történeteket. És persze Rómát, ami mindig más akárhányszor látod is.

>!
Mirelle
Lénárd Sándor: A római konyha

Elő-elő kerül. Főleg a bevezetőben lévő történet végett…


Népszerű idézetek

>!
metahari

Bevezető és használati utasítás
ehhez és az összes többi szakácskönyvhöz avagy
A parasztasszony a kastélyban

A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tiszított, tortakrémet kevert – aztán odahaza mindenről egy ízig beszámolt hites urának.
– Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána!
A paraszt hallgatja csak, hallgatja megannyiszor ezt a történetet; egy szép napon aztán vége szakad a türelmének, az asztalra csap, és így kiált:
– No hát egyszer már én is kérek eperkrémes tortát!
– De édes uram – így a parasztasszony –, nincs hozzá eprünk!
– Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtével!
– Jó, de vajunk sincs a krémhez!
– Akkor csináld zsírral!
– Honnét vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt!…
– Megteszi. Csináld hát rozsliszttel!
– No és a tojás? Tizenkét tojás!
– A mindenségit neki, hát veletek asszonynéppel sehogy se boldogul az ember? Mondtam, asszony, nekem torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettő!
A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár … aztán egy szó nélkül visszatér a tortával. Az urának sincs kedve szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi: – Látod! – És lassan hozzáteszi még: – Csak azt nem tudom, mit kell ettől a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni!

>!
Arianrhod MP

A húsleves a valóban jól működő nemzetközi „intézmények” igen csekély táborába tartozik. A franciák (akik a maguk pot au feu-jét makacsul cserépedényben készítik, melynek tetejét nedves kenyérrel ragasztják le, és legalább hat óra a főzési idő) természetesen sokkal jobb leveseket tálalnak fel, mint türelmetlen szomszédaik… De bárhol rotyogjon is a leves, egy jókora darab marhahús, velőscsont, sárgarépa, zeller, petrezselyemgyökér és -levél elengedhetetlen kellék. A leveskockák, melyek sót, monosodium-glutamátot, karamellát és faggyút tartalmaznak, akkor sem képesek kiszorítani a jó öreg levest, ha egy egész ökör képe pompázik is a dobozukon.

1 hozzászólás
>!
Ninácska 

És tilos a forró, frissen leszűrt spagettit hideg vízzel „nyakon önteni”.

4 hozzászólás
>!
Ninácska 

Variatio delectat, mondták a régi rómaiak, a változatosság örömet ad.

>!
Arianrhod MP

Semmi kétség: a pan di Spagna tálalásának legnépszerűbb módja a zuppa inglese. Mármost, hogy a spanyolkenyér jamaikai rummal és firenzei alkörmössel átitatva mennyiben angol, ez a konyha olyan misztériuma, amely talán még egy arkangyalnak is magas. Rómában rég elfogadták, hogy vannak ilyen titokzatos dolgok, és még csak próbálkozni sem kell a megfejtésükkel.

>!
Arianrhod MP

Szent Honoriust és tortáját a franciák szigorúan magukénak vallják. „Arles püspöke volt, ott halt meg 429-ben”, hallhatjuk. A rómaiak viszont azt hangsúlyozzák, hogy életrajzíró kollégája, szent Hilarius püspök szerint tősgyökeres római volt, konzulokkal az ősei közt. „Az erényes élet nem szükségképpen szomorú élet”, mondogatta volt gyakran a szent tortanévadó, s már apátként gondja volt rá, hogy kolostorában derűs legyen a hangulat. Helyesen választott védőszentje hát ő egy olyan tortának, amelynek már puszta látványa derűt kelt. Míg a többi szentet csak az év egy-egy napján emlegetik buzgóbban, Szent Honoriust – január 19-én, a neve napján kívül – minden istenadta vasárnap hálásan idézik.

>!
Arianrhod MP

Igazán sajnálhatja a német irodalom, hogy amikor Goethe esténként Faustinájával sétált, nem létezett még pizza. Csak egy ilyen rangú lírikus lehetett volna képes az ábrázolt események végtermékét rímekbe foglalni. A próza az igazi (akár gombás, akár gombátlan) pizza érzékletes leírására eleve alkalmatlan.

>!
Ninácska 

Az olasz népi orvostudomány őrzi még azt a régi hitet, hogy a vörös és a sötétbarna ételek melegítenek, a fehérek hűtenek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lajos Mari – Hemző Károly: 99 pizza és tészta 33 színes ételfotóval
Ambrus Éva – Császár András: Tészták olasz módra
Péter Jánosné: Olaszos ízek
Lenkei Júlia (szerk.): Olasz konyha
Bártfai László: Bártfai Laci bácsi olasz szakácskönyve
Beke Csilla (szerk.): Lépésről lépésre a konyhában – Olasz ételek
Stahl Judit: Gyors olaszos tészták
Jamie Oliver: Olasz kaják
Claudia Piras – Ruprecht Stempell: Olasz kulinária
Kay Scarlett: Egy falat… Olaszország