A ​római konyha 33 csillagozás

Lénárd Sándor: A római konyha Lénárd Sándor: A római konyha

Lénárd Sándor, a Völgy a világ végén című nagyszerű regény szerzője kulturális kalandtúrára hívja olvasóit: a gasztronómián, pontosabban az olasz konyhán keresztül vezet be minket Itália történelmébe, kultúrhistóriájába. Ám a legfontosabbak ebben a könyvben mégis a receptek – tésztáktól a zöldségételekig, borjútól, báránytól a csigáig. Minden ételnek megvan a maga meséje; nevek és alakok, évszámok, évszakok és alkalmak, kalandok és szituációk kötődnek hozzájuk, vagy ha nem is kötődnek, köthetőek, hiszen a leleményes és rengeteg humorral megáldott író mindezeket üde jókedvvel s magától értetődő módon képes a receptekhez passzítani. Az illatok és ízek kalandtúrája ezek által is igazolja Lénárd egyik tételét, miszerint: „Van lelke a városoknak, van illata.”

Eredeti megjelenés éve: 1986

>!
Magvető, Budapest, 2004
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631423999 · Fordította: Tandori Dezső, Tandori Ágnes
>!
Magvető, Budapest, 1986
234 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631406318 · Fordította: Tandori Dezső, Tandori Ágnes

Enciklopédia 11


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Mire végeztem a kultúr- és konyhatörténeti remekkel, szabályosan csorgott a nyálam! Mert a történelmi és művészeti, mitológiai és építészeti érdekességek között, anekdotákkal megspékelve felsorakoztatott recepteket végignyáladdzva már majdnem éhen vesztem. De sajnos sok alapanyagot nem lehet, vagy csak hosszas keresgélés, utánjárás és költségráfordítás árán beszerezni. Én pedig most vagyok éhes! Úgyhogy csináltam is egy saját improvizációmat dícsérő „spaghetti al sugo”-t, ahogy apámtól tanultam anno. Nem lett olyan….

A legjobban a klasszikus utalásokat és idézeteket szerettem, de a humoros, szomorkás történetek sem hagytak hidegen. Mindenesetre az egyik legjobb ételekről és konyhaművészetről szóló könyv, amit valaha olvastam. A receptek is csodásak, érthető, egyszerű stílusban. Biztos, hogy ki fogom próbálni némelyiket. Legalább újraolvashatom mindig a könyvet is. De egy biztos, valami ennivaló, és egy pohár jó bor legközelebb lesz a kezem ügyében, nyáladdzást elkerülendő.

14 hozzászólás
olvasóbarát>!
Lénárd Sándor: A római konyha

„Apicius nélkül a római étlap fogásai bajosan bizonyíthatnák ily meggyőzően ősi nemességüket!”

Szakácskönyvet is olyan jól írt, mint bármi mást. Egy igazi polihisztor volt, sokféle érdeklődéssel és tehetséggel megáldva. A mesélését mindig szívesen olvastam. Ezzel a kötettel vált teljessé a magyarul megjelent műveinek megismerése.
Az olasz konyha akkor került közelebb hozzám és családomhoz, amikor az idősebb lányom egy évig Milánóban élt és ott megszerette, majd velünk is megismertette.
Az olívaolaj és bogyó, a zöldségek, tészták és sajtok igazi gasztronómiai élményt jelentenek.
Nagyon kellemes olvasmány az összekötő szöveg a receptek között, előtt. Majd másolok ki belőle pár ötletet, és próbálgatom alkalomadtán.

Biedermann_Izabella>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Az, hogy én személyesen odavagyok Lénárdért, és hogy nem bánnám, ha még élne, és főzne nekem valamit abban a láthatatlan házban, most nem számít. A könyv ettől függetlenül is nagyon jó.
Persze nem feltétlenül azért jó, mert most akkor kedvet kaptam hozzá, hogy elugorjak a sarki henteshez, és vegyek tőle mondjuk negyven dekát a marha nagy omentumából, értsd omentum major (cseplesz), és abba csomagoljam a májdarabkákat, amit aztán fával fűtött tűzhelyen, egyik kezemben legyezővel élesztve a tüzet, megsüssek. Vagy mert valóban szeretném téli vasárnapokon órákat kevergetni a polentát.
Lénárd könyve azért tetszett, mert főzés közben mesél. Belemeséli a receptekbe Róma történelmét, és a kedvéért megint ott sétálok a Via Venetón vagy a Trastevere ismerős utcáin.
Lénárd egyébként valóban kiválóan főzött. Még Weöres Sándorék is vágyakozva emlékeztek illatos húslevesére,

11 hozzászólás
Ninácska P>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Aki szereti az olasz konyhát, annak jó szívvel ajánlom ezt a kötetet.

1 hozzászólás
Nienna001 P>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Nem fogtam fakanalat, amikor forgattam ezt a könyvet, inkább a kultúrtörténet része érdekelt, abból pedig kaptunk eleget. Miközben olvastam gyanakodni kezdtem, ha a szerző a második világháború előtt még bevásárolni járt a szállásadónőjével, akkor mikor is jelenhetett meg a könyv eredetileg? Azt hiszem a manapság már a római donnák sem faszenen sütnek, bár jártam ott mégse lehetek ebben biztos, csak turistáskodtam, de attól még gyanús a dolog. A receptek közötti téren kívül sokszor magában a receptben is kapunk érdekességeket. Sok alapanyag nem kapható Magyarországon, vagy nehezen és nem frissen. Viszont van ami könnyű, a borsos spagettit kipróbáltam a hatására :)

LuPuS_007 >!
Lénárd Sándor: A római konyha

Még ebben a témában is zseniális
Sokat merít a kulináris múltból. Ezen cikk/karc is építkezik titkon belőle
https://moly.hu/karcok/920337

A Völgy a világ végén s más történetek 9. oldalán a következő olvasható :
Remek olvasmány. Humanista szakácskönyv. Sőt – s ebben talán egyedülálló a világon antifasiszta szakácskönyv.

Futóhomok>!
Lénárd Sándor: A római konyha

A könyvre @Arianrhod értékelése hívta fel a figyelmemet. Igazi hangulatos szakácskönyv, ilyen kreatív, életmeséket is beleszövőt a műfajban csak Polcz Alainetől olvastam eddig. És a Lénárd-féle calzone elég ütős lett, így egyebeket is alkotok majd a receptek nyomán.

Virágszépe>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Lénárd Sándor lelkesen, ízesen ír a római ételekről és közben történeteket mesél, véleményt mond, szubjektív érzéseit osztja meg az olvasóval. Visszatekint a múltba és megidézi a történelmi szereplőket és eseményeket. Megismerhetjük a régen született szakácskönyveket, amelyek szerencsésen megmaradtak. Az író véleménye szerint a világ a római konyhákban évszázadok óta nem változott, a történelem ott is megvetette a lábát. Lenyűgözően gazdag és sokoldalú áttekintést kaptam, különösen a tészták sokszínűsége nyűgözött le, egy külön fejezet foglalkozik velük. Egyéni, élvezetes stílus, érdekesen, sok-sok humorral mutatja meg, hogy egy római asszony olyan sokoldalúan tudja elkészíteni a tésztákat, hogy egész életében kétszer nem készíti el ugyanúgy!

sindbad>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Nem csak főzni érdemes belőle, hanem élvezni a szavakat, a történeteket. És persze Rómát, ami mindig más akárhányszor látod is.

Mirelle>!
Lénárd Sándor: A római konyha

Elő-elő kerül. Főleg a bevezetőben lévő történet végett…


Népszerű idézetek

metahari P>!

Bevezető és használati utasítás
ehhez és az összes többi szakácskönyvhöz avagy
A parasztasszony a kastélyban

A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tiszított, tortakrémet kevert – aztán odahaza mindenről egy ízig beszámolt hites urának.
– Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána!
A paraszt hallgatja csak, hallgatja megannyiszor ezt a történetet; egy szép napon aztán vége szakad a türelmének, az asztalra csap, és így kiált:
– No hát egyszer már én is kérek eperkrémes tortát!
– De édes uram – így a parasztasszony –, nincs hozzá eprünk!
– Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtével!
– Jó, de vajunk sincs a krémhez!
– Akkor csináld zsírral!
– Honnét vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt!…
– Megteszi. Csináld hát rozsliszttel!
– No és a tojás? Tizenkét tojás!
– A mindenségit neki, hát veletek asszonynéppel sehogy se boldogul az ember? Mondtam, asszony, nekem torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettő!
A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár … aztán egy szó nélkül visszatér a tortával. Az urának sincs kedve szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi: – Látod! – És lassan hozzáteszi még: – Csak azt nem tudom, mit kell ettől a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni!

Chöpp >!

A tűz él. Aki a tüzet figyeli, sosem unatkozik.

13. oldal

Arianrhod P>!

A húsleves a valóban jól működő nemzetközi „intézmények” igen csekély táborába tartozik. A franciák (akik a maguk pot au feu-jét makacsul cserépedényben készítik, melynek tetejét nedves kenyérrel ragasztják le, és legalább hat óra a főzési idő) természetesen sokkal jobb leveseket tálalnak fel, mint türelmetlen szomszédaik… De bárhol rotyogjon is a leves, egy jókora darab marhahús, velőscsont, sárgarépa, zeller, petrezselyemgyökér és -levél elengedhetetlen kellék. A leveskockák, melyek sót, monosodium-glutamátot, karamellát és faggyút tartalmaznak, akkor sem képesek kiszorítani a jó öreg levest, ha egy egész ökör képe pompázik is a dobozukon.

Kapcsolódó szócikkek: leveskocka
1 hozzászólás
Chöpp >!

Konyhaföldrajzi – kulinárgeográfiai – szempontból Olaszországot három tartományra oszthatnók: a vajvidékre, amely az Alpok előterével esik egybe; az olajterületre, benne Toszkána és Etruria; végül a disznózsírral élő vidékre.

33. oldal

Chöpp >!

Tény, hogy Szardínia szigetén már olyképp is készítettek szitát a finomliszthez, hogy a selyemszövet minden második szálát kihúzták…

57. oldal

Chöpp >!

Persze semmi se annyira egyszerű, hogy el ne lehetne rontani. Hadd rögzítsünk tehát bizonyos alapszabályokat:
Bármennyire hihetetlennek lássék is, igenis lehet az oly hosszúnak tetsző spagettiszálakat egyetlen egyszerű villával a szánkba juttatni, anélkül hogy a szomszédunk ruhája, abrosza kényszerű kóstolót kapjon a sugóból. Négyéves kis rómaiak játszva megbirkóznak ezzel a feladattal. A pastasciutta-evés nehézségei nem hasonlíthatók a zongorázáséihoz; ennek ellenére, persze, első kísérleteink során türelemmel kell eljárnunk. Ám dühöngve kést kérni, a spagettit apróra vagdosni, aztán kanállal magunkba lapátolni, ez az, ami nyilvános helyen végképp tilos, ha nem akarjuk, hogy barbárnak tartsanak bennünket. Csakígy tilos a konyhaművészet könyörtelen szabályai szerint a hosszúnak tetsző spagettiszálakat darabokra törni, amikor a vízbe dobjuk.
És tilos a forró, frissen leszűrt spagettit hideg vízzel „nyakon önteni”.
Ha valaki efféle bűnökre vetemedik, mint Angliában erre, aki azzal dicsekszik, hogy puskával vadászott rókára. Aki késsel ér a halhoz, még számíthat bocsánatra; de ha a pastasciuttát vagdosod, tördeled vagy hideg zuhanyban részesíted, kárhozott léssz örökre.

59. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

A víz a tengerszinten 100 Celsiusfoknál forr, magasabban fekvő vidékeken alacsonyabb hőfokon. Már a szentatyák villájában, Castel Gandolfóban is valamivel tovább kell főzni a pápai asztal spagettijét, mint a Vatikánban; annál is inkább, mert őszentsége XXIII. János szakértője a témának.

60. oldal

Chöpp >!

A tintahal (seppia) legalább olyan fontos szerepet játszik a római irodalom, mint a konyha történetében. Ennius atyától kezdve az egyházatyákig minden szó e nemes polip nedvével került papiruszra. Ezért Rómában a tintahalat találékony egyszerűséggel tintatartónak (calamaro) nevezik.

46-47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tintahal
3 hozzászólás
Chöpp >!

A történészek, akik annyi papírt és tintát pazarolnak a háborúkra, jobban tennék, ha figyelmüket végre a konyha sokkal üdítőbb historikumának szentelnék!

142. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Csák Erika (szerk.): Olasz konyha
Bernáth József: Így főz Bernáth József stílusosan, lezseren
Király Ágnes: Egyszerűen fermentálj
Polcz Alaine: Főzzünk örömmel!
Vrábel Krisztina: 160 grammos szénhidrátdiéta
Romváry Vilmos: Fűszerek könyve
Fördős Zé: Okos receptek A-tól Zé-ig
Déri Szilvia: Kovászkaland
Lovassné Kiss Ildikó – Lovass Pál: A karcsúság titka
Bokor Judit: Finn konyha