Valahol (Bexi 5.) 95% 1109 csillagozás

Mivaaaan?!
Laura! Én komolyan nagyon szeretlek! De SÍRBA VISZEL EZZEL A FÜGGŐVÉGGEL! Megint sikerült rekord gyorsasággal elolvasnom egy könyvet. Nem bántam meg…. de mit csináljak fél évig?! Azonnal beleszerettem a könyvbe! spoiler Nem tudom várjam-e a kövi részt vagy ne… Mert oké, hogy lezárul a sorozat meg gondolom szép vége lesz. DE LEZÁRUL A SOROZAT! És ha nem olyan vége lesz…. Amilyenre gondolok… Mert ha itt még tovább bonyolódnak a dolgok akkor…. AKKOR NEM TUDOM MIT TESZEK! 5/5

Nehéz így öt könyv távlatából írni, de nekem talán ez a könyv tetszett az eddigi legjobban a sorozatból. :)) Rengeteget nevettem, imádtam a szereplőket, annyira jó volt, hogy egy kicsit megismertük Márkot a „Nagy Márk” felszín alatt. Daniella, Aszádék és a többi szereplő megint fergetegesek voltak. Ismét pörögtek a lapok és észre sem vettem, máris az utolsó oldalakon találtam magam.

Nagyon-nagyon szerettem olvasni a főszereplőkről, spoiler Bekára viszont egy picit haragszom, amiért ennyire nagyon naiv. Én a helyében biztosan azt mondtam volna spoiler

És tudjátok mit? Soha nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de még a függővég is tetszett, bár lehet, hogy ehhez hozzájárul az is, hogy spoiler És részben emiatt is, részben pedig néhány dolog miatt ami a könyvben történt, éreztem azt, hogy ezzel a kötettel, –minden humora mellett-, elkezdett egy kicsit komolyodni a sorozat. A szereplőknek is a nagy döntéseket kell meghozniuk, és sokszor már felnőttként gondolták végig azt, hogy mit kell tenniük. Szerintem egészen izgalmas irányba terelődik a történet spoiler, és kíváncsian várom, hogy hogyan ér majd véget Beka, Márk és a többi szereplő története.

„A könyv már az első oldal, első mondatánál magába szippantott; és nem engedett. Csak olvastam, és olvastam, konkrétan faltam a sorokat. A történet ott kezdődik, ahol a negyedik rész, a Nélküled véget ért. Beki elindul az egyik fiú felé, hogy megmondja; véget ért vele a kapcsolata. Na, de ki az, aki elsétál? Tomi, vagy Márk?”
Bővebben: http://bookseverywhere003.blogspot.hu/2016/11/leiner-la…

A lelkemhez közel áll ez a sorozat nagyon, és ezt a kötetet is élveztem olvasni. De az agyam már mást mond: hogy ez így nem elég. Túl sok nagyon jót olvastam mostanában ebből a műfajból, szerintem az a baj. De továbbra is rengeteget nevettem olvasás közben, és persze imádtam Nagy Márkot is. Mondjuk kíváncsi lennék, hogy ezekkel a dalszövegtémákkal mit tudna kezdeni egy igazi dalszövegíró, aki ritmusban és rímben dolgozná fel őket. Vagy lehet, hogy én nem tudom, milyen egy dalszöveg, ez esetben fordítva: lehetséges megzenésíteni ezeket a szövegeket?

Laura, egy picit kezdek már besokalni attól, hogy a Bexi-sorozat részeinek legvégén mindig kétségek közt hagysz minket. Méghozzá milyen kétségek közt..
Oké, persze, megértem, hogy ez a sorozat védjegye, meg ilyesmi, de akkor is.

Imádtam ezt a részt is. Az összes szereplővel (habár kivételek mindig akadnak) együtt. Márk egyszerűen imádnivaló volt itt is!
Beki pedig… azt hiszem Beki az eddigi legjobb női karakter Laura könyveiből. Egyrészt sokkal kidolgozottabb, mint pl. Zsófi vagy Lia, viszont számomra ezerszer elviselhetőbb, mint Reni.
Tudjátok, azt imádom Laura könyveiben, hogy nem csupán a romantika miatt hatódhat meg az olvasó, hanem mindig egy csodálatos társaságot fest le.
A poénok itt is nagyon jók voltak, egyszerűen minden stimmelt ezzel a könnyvel (viszont az egyik szereplőt ezer örömmel pofán vágnám).
Csodálatosnak tartom egyrészt a Körte és Beki közti kapcsolatot. Mindenkinek szüksége lenne egy Körtére.. De tényleg.

Beki, Márk, Lili, Körte, Evelin, Daniella, Anti, Puding, Pepe és Bogyó! Annyira szeretlek titeket! :')

Drága írónőnk! :) Sikerült újra csodát alkotnod! :)

Egy kicsit csalódtam a könyvben, másra számítottam, de végül is tetszett. Teljesen lekötötte a figyelmemet, voltak benne váratlan pillanatok, amire szerintem senki se számított. A megszokott humor is jelen volt, ami miatt annyira szeretem Laura könyveit. Szinte mindegyik szereplő változott, volt, aki megkomolyodott pl.: spoiler, de olyanok is voltak, akik hozták a megszokott formájukat pl.: Aszadék és Daniella. Ami szerintem nem jó a könyvben az az, hogy Márkot még mindig Nagy Márknak emlegetik. Bárki másról beszéltek senkinek se említették a vezetéknevét, de Márknál szinte mindig.
A végén már nem tudtam eldönteni, hogy kit utálok jobban Baloghot vagy Gerit.

Ez a rész több, mint különleges a számomra. Nem csak amiatt, hogy mi történik benne és kikkel, hanem hol történnek az események. Számomra oly kedves és gyerekkorom nyarait idéző Balatonon. Akkoriban, amikor még egy picit mindenkinek több ideje volt, és emlékeim szerint rengeteget nevettünk és pancsoltunk önfeledten, együtt :) Mint ez az összetartó, megbonthatatlan csapat akik egytől egyig imádok.
Élveztem, nagyon. Édes, vicces valahol egy icipicit mindig komoly és megdöbbentő. Sosem tudom mi fog történni pedig azt hittem már nem érhet meglepetés. De. Érhet.
Az utolsó folytatása következik mondat volt a könyv végén, a következő a befejező, aminek már ugyancsak a felénél járok és nem túlzok, ha azt mondom kínszenvedés lesz a velük eltöltött őrült napok után elszakadni tőlük. Felkészültem az utolsó kalandra, jöjjön aminek jönni kell :)
#Márker örök :))

A legviccesebb Bexi-kötet!
Kedvenc ❤

Annyi minden kavargott a fejemben olvasás közben, megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Az biztos, hogy ez a kötet volt számomra a sorozatból az eddigi legviccesebb. Számtalanszor felnevettem, újraolvastam bekezdéseket. Hihetetlen párbeszédekkel, megmosolyogtató helyzetekkel van teli a könyv. A könyv alapsztoriját egy olyan titok adja, ami az eddigi legzseniálisabb ötlet az egész könyvsorozatban!

Eddig a Hullócsillag volt a kedvencem, de ez a történet szépen az első helyre avanzsált. :D Hogy miért? Mert volt benne egyfajta ravaszság is: a két főhős, Bexike (tudom,hogy nem szereti, ha így hívják, de nekem akkor is így tetszik a neve :D) és Márk által. Zseniális és egyben veszélyes dolgot eszelt ki a lány, amibe Márkot természetesen nem volt nehéz belerángatni, nem tudott nemet mondani neki. Ebben reménykedtem én is. :D :D Körbelengte az egész sztorit ez a titok és adott egyfajta pluszt a korábbi kötetekhez képest. Végre!

Az egész könyvsorozat letehetetlen és ez itt sem volt másként. Erőssége leginkább a humor, de sokszor lehet izgulni a főhősökért, képtelenség őket nem szeretni (egy-két kivétellel, utállak Geri ).Viszont ami nem tetszett: a sok ismétlés, a korábbi történések rendszeres felemlegetése egy-egy mondattal, szinte szájbarágósan. Összességében ez nem vett el az olvasás élményéből, szerintem megérdemli az öt csillagot.

A helyszín majdnem végig a Balaton-part, ami kimondottan jó ötlet volt az írónő részéről. Rekkenő hőség, vízpart, bulik, lazulás, abszolút Bexi-stílus. Egy kicsit azért hiányoltam Budapestet, de az eddigi könyvek után jó volt „kimozdulni” és máshol lenni.
Kíváncsian várom a befejező regényt, vajon hogyan alakul a fiatalok sorsa, bár reményeim vannak őket illetően. Tavasz, gyere!
Bővebben itt írtam a könyvről: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2017/02/valahol.html

Oooh, ez a könyv. Komolyan ilyen vége lett? Miért? :O
Hozta a szokásos vicces párbeszédeket, jeleneteket.
Tetszett, hogy kevesebb szenvedés volt benne.
Ami nem tetszett, az a vége. Nagyon kíváncsian várom a záró részt! :)

Kétség kívül ezzel a résszel tetőzött a sorozat. Az eddigi részek is nagyon jók voltak, de ez a rész hihetetlenül jó volt. Már bánom, hogy nem olvastam sokkal hamarabb. Most már biztos, hogy még soha egyetlen magyar szerző által írt könyveken nem nevettem annyit, mint Laura könyvein. Nagyon ízléses, abszolút jó humora van. Talán, ha egyszer olvasási válságban fogok szenvedni, az ő könyvei lesznek rá az ellenszer.
Most már kapisgálom, miért szeretik olyan sokan Nagy Márkot. Ebben a részben a hátán vitte a történetet. Végre jobban meg lehetett őt ismerni, hogy milyen, amikor elhagyja a sallangokat és a háttérbe szorítja az önimádatát. Olyankor nagyon is szerethető. értelmes srác, aki nagyon szerethető és összeillő párost alkot Bekivel. Bevallom, a sorozat elején azt hittem, hogy hat rész során el fog fáradni a sorozat, akárcsak a magyar könnyűzenei élet, de szerencsére nem így történt. Ellenkezőleg. Egyre izgalmasabb és összetettebb lett. Most pedig elérkeztem a befejező részhez. Nem írom azt, hogy végre, mert rendesen belemerültem ebbe a sorozatba. Nehéz lesz visszatérni a valóságba és elengedni a szereplőket.