Remek! (Remek! 1.) 203 csillagozás

Leiner Laura: Remek! Leiner Laura: Remek!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mire számíthat egy 19 éves lány, aki nagy nehezen végre megszabadul az iskolától, és soha többé a közelébe sem akar menni? Akinek a barátja az egész nyarát Floridában tölti – nélküle? Akinek mindene a film, forgatókönyvíró szeretne lenni, csak éppen még egy betűt sem írt le?
Például elmehet dolgozni egy videótékába, hogy ne teljen tétlenül a nyara. Ennél jobb munkahelyet nem is találhatna, és végre lesz ideje nekilátni a forgatókönyvnek…
Persze végül semmi sem a tervek szerint alakul, minden a feje tetejére áll: valódi filmbe illő jelenetek, káosz és rengeteg humor Leiner Laura első, bemutatkozó regényében, amely több mint 10 év után jelenik meg újra.

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
L&L, Budapest, 2018
336 oldal · ISBN: 9786155872013
>!
L&L, Budakalász, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155872006
>!
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638653434

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Jason · Linda · Jenny · Mike · Tom · Nick


Kedvencelte 21

Most olvassa 43

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 166

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
vgabi P
Leiner Laura: Remek!

A Remek! és Én:

2013-ban sikerült megszerezni a régi kiadást, így akkor olvastam először. Aztán 2014-ben úgy voltam, hogy nem kell ez nekem a polcon, eladom, és tartottam egy búcsúolvasást (mert hát eléggé beszerezhetetlen könyv, nem hittem volna, hogy valaha is újra találkozunk). 2018-ban pedig megjelent megint a sorozat, a könyvtár beszerezte őket, és úgy voltam, hogy akkor már egyben az igazi – ugyanis az Ez is Remek!! kötethez még nem volt szerencsém, előtte meg miért ne elevenítsük fel ezt is?
Így alakult, hogy lényegében én ezt háromszor is olvastam. Igen, továbbra sem vagyok normális…

A csillagozás kicsit nehéz volt – nem azért, mert bizonytalan lettem volna, és nem tudtam dönteni, hanem mert elgondolkodtam, mégis melyik részét értékelhetném a regénynek, mire adhatnék pontot?
És rájöttem, hogy semmire. Nincs olyan része, ami miatt bárkinek is ajánlani tudnám.

Vicces volt? – Akadt némi próbálkozás, de nem, egyszer sem nevettem.
Találtam olyan szereplőt, aki minimális szinten is szimpatikus lett? – Egyet sem.
Van bármilyen értéke? – Nincs.

Tele van hülyeséggel, a szereplőknek idegen nevük van, de kétlem, hogy külföldön játszódna, így meg miért nem kaphattak magyar nevet? Jenny, Mike, Jason… A Tomot még foghatjuk arra, hogy a Tomit még tovább rövidítjük, bár van, hogy Tommynak szólítják (Reninek tetszene: y-ra végződik Levy), szóval inkább Thomas lehet.
Linda, a főszereplő, szinte mindenkit lenéz (kivéve önmagát, a bátyját, a szüleit, és egy idő után Jasont). Folyamatosan leostobázza Jennyt, „Tom nőjét” (akinek 325 oldal alatt nem derül ki a neve, nevetséges), Tomot – egy kérdés: akkor miért lóg velük? Az egyik pillanatban jaj, de ostobák meg hülyék, teljesen lekezelően beszél róluk, a következőben meg arról áradozik, hogy nélkülük mi lett volna vele a nyáron. Ráadásul állandóan megsértődik; egy példa: a bátyja elmegy a barátnőjével moziba, és Linda, aki szereti a filmeket, megharagszik azért, mert őt nem hívta… Nem, egyszerűen nem tudom megérteni a logikáját. Oké, szereti a filmeket, gyűjti őket, meg minden, de más már meg sem nézhet nélküle valamit?

Ugyebár érettségi utáni nyáron játszódik a történet, Linda pedig nyári munkát keres, így köt ki Tom kölcsönzőjében, ahol megismeri Jasont. Jasonről gyorsan el is dönti, hogy meleg, mert nem próbálkozott be nála, aztán leesik neki, hogy mégsem az, és kb. ettől a ponttól ő „szerelmes” – senki ne kérdezze, erre hogy jött rá, és mi alapján, hiszen Jason szinte néma az egész regény során, de ő így ezt eldöntötte és kész. A szerelmi szál egyébként szinte sehova nem jut, néhány jelenetnél lehetne azt mondani, hogy valószínűleg Jason sem közömbös, valahol, nagyon mélyen, jól elrejtve biztos érez valamit Linda iránt.

Ami nagyon kiakasztott, hogy ebben a történetben nő + buta = szőke. És vajon túloztam ezzel? Szerintem nem. Egyedül talán a végén leostobázott lányról nem derült ki, hogy szőke, de neki nem is említette Linda a hajszínét – lehet, mert egyértelmű, hát mi más lehetne.

A későbbi regényeihez egyébként már itt megtalálhatók az alapok: elcsattant az első „no comment”; megalakult az első baráti társaság, akiknek a nagy része nem az esze miatt híres, és rengeteget röhögtek, a kívülállók meg persze ezt nem érthetik meg; ugyan itt csak két kötetre nyúlik, de íme az első szerelmi szenvedés; a mexikóival felbukkant az első indokolatlan szereplő; sírtunk is jó sokat… Szép is ez.

Szóval nem is tudom, mit írhatnék… Nem szeretnék elrettenteni senkit ettől a regénytől, de senkinek nem tudnám ajánlani.
Az meg, hogy direkt a második kötet miatt olvastam újra és jelenleg semmi kedvem folytatni… „no comment”. De könyvtárból vannak, így majd rászánom magam, hogy lejárati idő előtt sikerüljön megejteni.

5 hozzászólás
>!
MissFortune
Leiner Laura: Remek!

Jaj, ez borzasztó rossz volt. Szeretem Leiner Laurát, de valahogy ez a könyv olyan rosszra sikerült és rengeteg volt benne a túlzás meg a buta szereplő.
Annak ellenére, hogy Linda mennyire okosnak hiszi magát, ő is hülye. Ez a legidegesítőbb az egészben. 19 évesen egy kb. megvalósíthatatlan álmot dédelget, amihez amúgy szerintem nem is lenne tehetsége. Persze, megint előjött Laura szőke utálata, ami itt olyan brutális mértéket öltött, hogy nem tudtam hova tenni. Attól, hogy valaki szőke és még jól is öltözik, nem biztos, hogy analfabéta..
Jason semmilyen volt, semmi se történt köztük. Nem tudom őt hova tenni. Bíztam benne, hogy majd az olasz nyaraláson történik valami, de nem.
A fura szülő motívum is megjelent ismét. Linda apja, mindent megrendel kb. a tv shopból. Ami még fura volt, hogy se szó se beszéd és otthagyták a gyerekeiket.
Nem tetszett. A humor kicsit mentette.

>!
Fangirl033
Leiner Laura: Remek!

"Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy most végülis mennyi csillagot is érdemel a történet. Voltak hibái, de alapjaiba véve tetszett. Ahhoz képest, hogy Laura 18 évesen írta, megcsillant a kivételes tehetsége itt is: Rengeteg jó poén volt a sztoriban, gyorsan olvasható, kikapcsoló, könnyed stílusú a könyv, amiben inkább a hangsúly most nem a romantikán van. :)
Ajánlom a könyvet minden LL rajongónak, akik szeretnék Laura egy új oldalát is megismerni, nekem bejött, szerintem még sokak így lesznek vele. ;)"
Bővebben: http://bookwormsbookshelfs.blogspot.hu/2018/05/leiner-l…

>!
Szami81
Leiner Laura: Remek!

Húha, nagyon érezhető, hogy Leiner Laura egy korai könyvéről van szó. A jellegzetes humor, amit annyira szeretek, még nincs jelen, története pedig egyáltalán nincs. Helyette rengeteget káromkodnak, isznak, bunkón viselkednek, verekednek. Nagyon-nagyon visszatetsző volt, ahogy a férfi karakterek a barbie-light barátnőikkel viselkedtek.

Főhősnőnk mindenkit lenéz, neki minden nő idióta, szőke, hülye picsa, miközben ő 7 tantárgyból bukott, forgatókönyvírónak képzeli magát, pedig egy betűt sem írt még, és nyári munkát keres, bár nem tervezi, hogy szeptemberben iskolába megy.

A másik, ami fura, hogy nem tudni, hol játszódik a történet. Angol neve van a főhősöknek, de nem Amerikában vagyunk, mert Nick ugyebár oda utazott el. Angliában sem lehetünk, mert az oktatási rendszer magyar (erről hosszas agyfosást kapunk), plusz autóval leugranak az olasz tengerpartra. Szóval gondolom mégiscsak egy olyan alternatív Magyarországon vagyunk, ahol „menő” angol nevei vannak az embereknek.

Sok jellegzetes vonás megvan már benne, amik a későbbi könyveiben is visszaköszönnek – szerető, de idióta család, ostoba főhősnő, rejtélyes jópasi, akiről alig tudunk meg valamit, IQ light lányok, hosszú agymenések.

Továbbra is imádom Leiner Laurát, és nyilván neki is valahol el kellett kezdeni. Csak nem feltétlenül kellett volna kiadni.

>!
Cheril
Leiner Laura: Remek!

Nem is tudom hol kezdjem, mindegy úgyis hosszú lesz…

Kezdem talán azzal, hogy nem titok, ha azt mondom nem Laura a kedvenc írónőm. A történetei egész ötletesek, de a kivitelezés valami szörnyű. Bevallom, csak azért vettem a kezembe a könyvet, mert kíváncsi voltam mit is alkotott az SZJG előtt. Vicces, de ez volt az első könyve (ha jól tudom) és én úgy érzem semmi nem változott a két történet között, de ezt még kifejtem később.

A történetet nézve, Lauránál már megszokhattuk, hogy a fülszövegből nem sok mindent tudunk meg, itt sem kapunk túl nagy leírást a cselekményről, sőt szinte semmit. A borítóból és Laurát „ismerve” én egy nyomozós történetre számítottam kezdetben, eléggé mellélőttem. Megkaptam az SZJG elődjét. Nem túlzok ha azt mondom szinte minden egyezik. Laura egyszer kitalált valamit és ha kell akár a századik könyvében is leírja ugyanazt.

Kezdem először megint a hibákkal, amik nagyon zavartak:
1. A nevek. Kevés könyv van, ahol valami bajom van valamelyik szereplő nevével. Itt megtörtént. És nem, nem az a bajom, hogy angol nevek szerepelnek benne, hanem, hogy egyetlen szereplő neve magyar (német eredetű), a főszereplőé. Oké, hogy így hívják a testvérét meg tetszett neki, de olyan nehéz lett volna a többi szereplőnek is magyar nevet adni. Vagy a könnyebb megoldás, Linda kapott volna angol nevet. Mindegy.
2. Sokszor leírtam már, hogy szerintem Laura könyvei nem a legjobb példák a fiatalok számára. Ez a könyv meg tényleg rossz példát mutat. Rettentően idegesített, hogy minden második oldalon főhősünk cigizni ment, minden ötödik oldalon valaki berúgott és minden párbeszédbe kellett egy csúnya szó, mert úgy sokkal menőbbek vagyunk.
3. Szintén sokszor leírtam, hogy Laura könyvei tele vannak klisékkel. Mind a szereplők, mind a történet elmenne egy tipikus, sablonos tinifilmnek.
4. A következő kedvencem Laurában, hogy mindig mindenről általánosan beszél. Azok a tipikus poénok, mi szerint egy szőke nő hülye, minden pasi a cicababákért van oda, stb. Na, ezek nála mind-mind érvényesek. Komolyan mondom, ha szőke lennék tuti nem tetszene, hogy minden oldalon ostobának titulálnak.
5. A karakterekhez még megemlíteném a túlzást. Ezt is sok Laura-könyv értékelésemben leírtam már. Ilyen karakterek nincsenek a valóságban, szerencsére.
6. Lehet itt most én vagyok a hülye, de én még ilyennel nem találkoztam. Fehérneműboltban férfi eladó? Egyrészt nekem volna kellemetlen egy pasival alsóneműkről beszélni. Másrészt egy pasi, aki ennyire ért a melltartókhoz? Mert szerintem 10 pasiból 9 nem tudná besaccolni a saját barátnőjének a méretét, nem hogy egy idegenét.
7. Mint fentebb említettem ez az SZJG elődje, hogy miért is? Itt is mindig sír főhősünk. Itt is elmennek mocizni csak úgy, kitudja hol kötnek ki alapon. Itt is sokszor leírja Laura, hogy mi a fontos dolog pl. hogy cigiznek, hogy isznak, hogy ostobák…és még sorolhatnám. Itt is mindenki úgy jár – kel másoknál, mintha otthon lenne. Itt is lealacsonyítják a nőket, a szőkéket stb. Itt is elsütötte a jaj de megnőttél poént, pedig nem is nőtt semmit. Itt is van szereplő, akinek senki nem tudja a nevét. Szinte minden szereplőnek egy „hasonmása” is megtalálható az összes többi könyvben.
8. Az egyik nagy kedvencem, mikor egyik nap felvetnek egy kirándulásötletet, másnap pedig már mennek is. Háromszor ment valaki kirándulni, mindhárom ilyen alapon volt.
9. No comment. Már itt megjelenik kedvenc mondatom Laurától.

Jöjjenek a karakterek, mert megint túl hosszú lesz. Néhány kedvencet kiemelnék.
Linda – Esküszöm Laura akármilyen könyvét olvasom legjobban a főszereplőt utálom. Mind ostoba, állandóan sír, panaszkodik… Itt még ez fokozva is van. Van két plázacicánk, akik felvidítják, mikor rossz a kedve, elviszik vásárolni, szórakoztatják, és Linda mit csinál, na mit? Lemondja őket szépen, választékosan. Mekkora ringyók és hasonló dolgok. Komolyan mondom a két plázacicának könyörögtem volna, hogy ne foglalkozzanak ekkora gyökérrel, mint Linda.
Mike – Őt egészen elviseltem egészen addig, míg hozzá nem szólt a barátnőjéhez. Ha hozzám szólna valaki (nem kell hogy a barátom legyen, lehet akár egy idegen is) ennyire lekezelő módon és bunkón, csak mert szőke volnék, esküszöm ott helyben agyonverném.
És végül Tom nője – Igen, ő lenne az, akinek nem tudjuk a nevét, de mennyire hülyén hangzik így. Jobb lett volna a plázacica vagy bármilyen más kifejezés is, de Tom nője. Esküszöm minden oldalon fejbelőttem volna magam, mikor leírta.

6 hozzászólás
>!
Ferger_Jolcsi P
Leiner Laura: Remek!

Már a könyv olvasása közben azon gondolkodtam, hogy hány csillagot adjak majd erre a kötetre… Nem volt vészesen rossz, de közel se állt a jóhoz… Valahogy a kettő között helyezkedik el… Lehetett érezni már rajta egy kicsit Leiner Laura mostani stílusát, ami meghozta neki az áttörést, de még gyerekfejjel írta és ezt érezni is lehetett rajta. Tele volt a kötet túlfeszített érzelmekkel, jó nagy adag daccal, tombolással, kitörni akarással és ellenszenvvel az egész világgal szemben. Linda nagyon idegesítő tudott lenni, mikor gondolatban mindenkit lebutázott, lehülyézett, sütött a gondolkodásmódjából az éles értékítélet mindenki mással szemben, aki nem önmaga, vagy nem Jason. Arra vártam, hogy a kötet végére majd lenyugszik és rájön, hogy talán teljesen alaptalanul ítél el mindenkit maga körül, és hogy lehetne egy kicsit megértőbb, elnézőbb is, de ez nem valósult meg. Annyi történt, hogy elkezdett kötődni az újdonsült barátaihoz, de magában még mindig ostobának tartotta őket.
Kezdeti szárnypróbálgatás ez az író részéről, nem véletlenül nem lett kasszasiker belőle. Obszcén helyzetek, obszcén szavak, obszcén emberek.. Valahogy mégse tudtam utálni a könyvet..

>!
m0soly
Leiner Laura: Remek!

Ez a könyv ráébresztett arra, hogy milyen okos ötlet volt nem befejezni és nem kiadatni azt a két-három könyvötletet, ami tizennégy és tizenhét éves korom között merült fel bennem. Nagyon kezdetleges az egész könyv, látszik, hogy az írónő még nem rázódott bele a dologba.

>!
Julos
Leiner Laura: Remek!

Ugyebár ez Leiner Laurának a legeslegelső könyve (18 évesen írta), vagyis így a Szent Johanna gimi után olvasva magasak voltak az elvárásaim.
Alapvetően jó könyv, tipikusan ’Leiner Laurás stílussal’.
Amit nagyon szerettem benne, az a humora. Nem olyan poénok voltak benne, hogy az ember a földön fetrengve röhög, hogy hú, ez milyen vicces, hanem úgy az egész történetbe bele van szövögetve az az enyhén ironikus hangsúly, amitől végig mosolyognom kellett.
Magában a történetben kicsit zavart, hogy olyan tucatblog szerű, vagyis nyár van, dolgozik, ismerkedik, nyaral, blablabla. Viszont nagy előnye, hogy igazán reális, nem egy rózsaszín ködfelhő mögül nézzük az eseményeket, és tényleg olyanok benne az emberek, mint a valóságban. Bár azt kicsit sokalltam, hogy mennyit káromkodnak és isznak, néha csodáltam is, hogy ezek után hogy maradtak még agysejtjeik… És ahogy pl. Tom beszélt a barátnőjével! Ilyenkor néz szúrós szemmel a feminista énem.
Egy biztos: egyáltalán nem olyan, mint a Szent Johanna gimi.
(bővebben a blogomon: http://juloskonyvei.blogspot.hu/2013/03/leiner-laura-re…)

1 hozzászólás
>!
tataijucc P
Leiner Laura: Remek!

Remeknek éppen nem nevezném…

1, Unalmas
2, Vontatott
3, Lassú
4, Eseménytelen
5, Erőltetett

14 hozzászólás
>!
kte
Leiner Laura: Remek!

Miután túltettem magam a szerencsétlen főszereplőn, Lindán, aki semmit sem akar csinálni, csak forgatókönyvíró szeretne lenni, de egyet se kezdett el, illetve tanulni sem kezdte, csak naponta pár perce leül az üres lapok elé, utána olvasható volt. Emellett dohányzik, alig eszik, végigbukdácsolta az iskoláit, mégis lenézi a „szőke” lányokat. Van még egy tesója, Mike, aki alapvetően jó fej, kivéve hogy állandóan cserélgeti a barátnőit, de úgy, hogy Linda sok különbséget nem lát köztük. Linda nem akar sem tanulni, sem dolgozni, mégis munkát keres, mert a fiúja elutazott Amerikába a családjával a nyárra. Megtalálja az álommelót a forgatókönyvírás megvalósulásáig: egy videotékában kezd el dolgozni. Itt kialakul egy összetartó társaság, a téka tulajdonosa és barátnője, Jason, a másik munkatárs, illetve hozzájuk csapódik Mike és barátnője is. Leginkább Lindáék házában bandáznak, ahol a szülők hol feltűnnek, hol elutaznak néhány napra. Paródiaként felfogva nem rossz, hangulatában nekem Nick Hornby-ra hasonlított.

15 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Ananiila

Kiválasztott egy kis Colosseum-ot (Jenny), és amikor fizetett, akkor szólt az eladónak, vagyis mutogatta, hogy egy másikat szeretne, visszavitte a Colosseum-ot, és felemelt egy ugyanolyat.
– Linda! Segíts keresni egy jót! – nyávogta, odamentem mellé, mert láttam, hogy gondban van.
– Ezzel mi a baj Jenny? – kérdeztem értetlenül, mert nekem nagyon tetszett a kis szobor. Én például imádtam az ilyen lekicsinyített másokat, volt otthon pár darab.
– Keressünk egy olyat, ami nincs eltörve! Nézd meg, mindnek le van a fele törve! – mondta Jenny.
Néztem az arcát, vártam, hogy mondja ja, csak vicceltem, de nem mondta.

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jenny · Linda
>!
vgabi P

Legalább ezerszer lepörgött előttem az életem. Azért ilyen sokszor, mert hát eléggé eseménytelen volt eddig, így hamar át lehetett futni rajta.

118. oldal - 22. (Universal Hungary, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Linda
>!
Ananiila

– Forgatókönyvíró leszek Hollywoodban – mondtam, mire ő:
– Aha, én meg olasz focista Milánóban.
– Mikor átveszem az Oscar-t a legjobb forgatókönyvért, neked is megköszönöm! – feleltem, miközben a falamon levő filmplakátokat figyeltem.
– Aha, én meg mikor belövöm a győztes gólt a világbajnokságon, azt kiabálom majd: Lindaaaa! És a stadion minden szurkolója utánam: Lindaaa! – mondta, miközben a tévét nézte ahol nem meglepő; focimeccset adtak.
– Aha! – válaszoltam. – Kérsz inni?
– Igen – jött a válasz.
Ezek voltak a mi álmaink.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Linda · Nick
>!
Cheril

– Linda, eljössz velem tortát nézni? – kérdezte. Nem nagyon értettem miért akar tortát nézni. Tortát enni szoktak, nem nézni.

Kapcsolódó szócikkek: torta
>!
Ananiila

Tény, hogy vannak emberek, akik lúzernek születtek. Azt hiszem, hogy én is ilyen vagyok. Elvégre, ha egy ember naponta többször tartja magát szerencsétlennek, ráadásul jogosan, akkor az valami olyasmi.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Linda
>!
Cheril

– Tommy, nem tudsz nekem egy telefont szerezni, teljesen szétment az enyém! – mondtam, mert hátha tud valamilyet hozni nekem, úgyis annyi ilyen ismerőse van, akik ezekkel foglalkoznak.
– Dehogynem, holnap idehívom az egyik barátomat, és megbeszélitek milyen kell – mondta.
– Jó ugyanilyen. Csak ne legyen lopott! – raktam hozzá, mire elgondolkozott.
– Aha. Akkor egy másik barátomat kell hívnom. Jól van – mondta, és már telefonált is, azzal a jó, „Szervusz testvérem” szöveggel. Vajon Tomnak hány testvére van?

Kapcsolódó szócikkek: Linda · telefon · Tom
>!
Brigosz

Szerintem nincs abban semmi rossz, ha az ember álmodozik.

6. oldal - 1. fejetet

Kapcsolódó szócikkek: Linda
>!
Brigosz

Ja, a köszönőbeszédet már tudom, a díjat már a kezemben érzem, csak még munkám nincs, amiért ezt kapom.

12. oldal - 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Linda
>!
Hópihe

…Na, most már úgy nézett ki, hogy a hullák is megirigyelték volna, hogy ő hullábban néz ki, mint ők…

217. oldal

>!
MisssBee

Az ajtót kilenckor bezártam, gondoltam, én bele tudok merülni a filmbe annyira, hogy kipakolhatják az egész helyet, csak akkor szisszenek fel, ha a tévét is elviszik.

161. oldal


A sorozat következő kötete

Remek! sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jenny Carroll: Tudom, hol vagy!
Kerstin Gier: Fellegszálló
Kelly Oram: Sz mint szűz
Holly Smale: A nagy finálé
Lana Millan: Raziel
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva
Jean Webster: Gólyaláb apó
Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág
J. Goldenlane: Napnak fénye