Még tavasszal olvastam ezt a könyvet a karantén alatt, amikor semmilyen más történet nem tudta fenntartani az érdeklődésemet, de szerencsére Leiner Laurára, mint mindig, most is számíthattam. Emlékszem, hogy annyira jó érzés volt a könyv által egy kicsit visszaröppenni karácsony idejére, amikor még minden rendben volt, nyitva voltak a mozik, a plázák, a szállodák, találkozhattunk a családdal és minden olyan egyszerű és vidám volt.
A kötet három novellát tartalmaz, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz. Nekem az első történet tetszett a legjobban, sőt bevallom, hogy talán jobban örültem volna, ha ezt viszi végig az írónő. Vicces volt, aranyos, jó karakterekkel. A második novellában számomra nem volt túl szimpatikus a főszereplő lány, és nem is igazán tudtam azonosulni vele, a harmadik történet pedig szerintem kicsit túl hamar ért véget. Ha nem is volt tökéletes ez a könyv, az tetszett benne, hogy az írónő három teljesen különböző karaktert tudott felvonultatni, különböző családi háttérrel és hagyományokkal, és ügyesen be tudta mutatni, hogy valóban igaz, hogy „ahány ház, annyi szokás”. Szintén tetszett az a megoldás, hogy egy-egy ponton kapcsolódtak a novellák egymáshoz, bár jó lett volna, ha a végén össze is érnek a szálak, és megtudtuk volna, hogy hogyan érnek véget az egyes történetek.
Összességében nekem tetszett ez a könyv, és bár az idei karácsony talán sokak számára nem lesz ugyanolyan, mint a tavalyi, ez a kötet néhány órára garantáltan megidézi a romantikus karácsonyi varázst, és mosolyt csal az olvasó arcára még a legborongósabb napokon is. Én mindenképpen ajánlom!