Mindig ​karácsony 86% 1028 csillagozás

”Mindenki csinálja úgy, ahogy akarja, és ne szóljon bele a másik életébe!”

A Mindig karácsony három különálló történetből áll, a főszereplőket, Annát, Lucát és Bogit a bevásárlóközpont mozgólépcsőjén december 23-a délután szervezett prank videó köti össze, ám a továbbiakban közvetve is keresztezik egymás útját. Bár megvallom, fogalmam sem volt róla, hogy ilyen videók léteznek, mégis már az első oldaltól kezdve megelevenedett előttem a lányok karácsonya.

Az olvasmány nagyszerű ráhangolódás az ünnepekre, jó érzékkel ragadja meg a hangulatot, a plázák forgatagát, a gesztenyézést a karácsonyi vásárban, a csodaszép fényeket, a hulló hópelyhek látványát, az elmaradhatatlan Reszkessetek, betörőket a tévében, sőt a sütés-főzés közbeni háztartási baleseteket is. Természetesen a közösségi média bírálata ezúttal is helyet kapott, ám mikor lehetne ez a téma aktuálisabb, mint karácsonykor, amikor mindenki csak az idilli, beállított, agyonfilterezett pillanatokat közvetíti ismerősei számára, miközben a zárt ajtók mögötti valóság bizony rejtve marad. A három lány karácsonya sem mondható éppen tipikusnak, ám a tiszta szeretet mindegyik történetet körüllengi spoiler. Leiner Laura ebben a könnyed ifjúsági romantikus műfajban egyszerűen zseniális, történetei filmkockaként peregnek az olvasó szeme előtt. A karácsonyi írásával sincs ez másként, amely minden korosztály számára felhőtlen kikapcsolódást nyújthat, különösen az idei évben, amikor igen rendhagyó december elé nézünk.

Alapvetően tetszett a könyv, főleg hogy ezúttal 3 lány történetét is megismerhettük, valamint ahogy összeérnek a szálak. Anna és Bogi sztorija nagyon jó volt és szerethető, Lucáé már kevésbé, de még ott is találtam olyan dolgokat, amelyek mindenképp értékelendők spoiler. Viszont volt pár számomra zavaró dolog, amelyek fölött nem sikerült átsiklanom.
1. Itt is megjelenik a Laurára jellemző szócséplés, vagyis hogy ugyanazt a gondolatot leírja tízszer egymás után, csak más szóösszetétellel spoiler.
2. Lehet, hogy ez csak engem szokott zavarni, de ha magyarul olvasok ráadásul magyar írótól, akkor nem szeretek angol kifejezésekkel találkozni, még ha úgy divatosabban is hangzik, pl. policy, crush…
3. Nincs kedvem oldalakat vlogolásról, instagramozásról olvasni, a könyv viszont nagyrészt másról sem szól.
Ezek ellenére kikapcsolt, így a célját megvalósította.

“Miért van az, hogy amikor valami jó történik, akkor nagyon hamar valami rossz is beköszönt az ember életébe?”

Leiner Laura munkásságáról már sok jót hallottam, ezért úgy gondoltam, megnézem közelebbről is magamnak, és nem bántam meg ezt az “ismeretséget”, mert teljesen magáva ragadott a könnyed és humoros stílusa.

A regény három lány karácsonyát meséli el, akik a plázában találkoznak december 23-án. Történetük akaratuk ellenére összefonódik, és kezdetét veszi egy kis karácsonyi kalamajka Anna, Luca és Bogi módra. A könyv három részre tagolódik, ahol a lányok ünnepi készülődését, szerelmi életét és ciki sztorijait ismerjük meg. Bár mindhárom történet a maga módján egyedi, nekem mégis Anna és Bogi története tetszett a legjobban. Itt nevettem a legtöbbet, a vicces jelenetek pedig jókedvre derítettek. Luca karaktere számomra melankólikusabb volt, tekintve az eseményekre, és ez csak a vége felé változik meg kissé. Mindannyiuknál érezhető az ünnepi hangulat, és ennek következtében a jellemfejlődés is. A család és a barátaik segítségével pedig ráeszmélnek az élet szépségeire, miközben a szerelem is bekopogtat az ajtójukon.

Karácsony, szeretet, meghittség, megbocsátás és nyugodt pillanatok. Ezek mind nagyon fontos jellemzői a könyvnek, és én örülök, hogy részese lehettem.

Számomra ez a tökéletes karácsonyi könyv.
Örömmel konstatáltam idén, hogy még mindig sikerül ~ egy nap alatt kivégeznem ezt az egyedülálló, kivételesen pazar könyvet.
Valamint, hogy még mindig ugyanakkora lelkesedéssel és mosollyal az arcomon adom meg neki az 5*-t. Minden évben másra tanít ez a könyv, a szórakoztatása mellett. Magával ránt és az utolsó oldalig visz magával, együtt éled át a karácsonyt a szereplőkkel, szurkolsz, izgulsz, élvezed.
Nagy szükségem volt rá azt máris érzem, ismét jó választás volt.
Leiner Laura számomra az az író, akinek a könyvét bármikor előveszem, jó kedvem lesz és örömmel belefeledkezem az olvasásba.
És mikor lenne erre tökéletesebb időpont , mint egy családi ebéd után ,a karácsonyfa mellett a fotelben ülve, miközben a tévéből a kedvenc karácsonyi filmemet, a Télaput indítom el újra.
Hát akkor jó volt újra találkozni veletek: Anna, Luca és Bogi!
Jövőre ugyanitt! Boldog karácsonyt!

Erősen elgondolkodtatott ez a könyv, hogy milyen értékelést is adjak neki: 4,5 vagy 5. Leiner Laura az egyik kedvenc hazai íróm, aki képes mindig megnevettetni engem a könyveivel, annyira vicces karaktereket tud kiötölni és annyira lehetetlen szituációkat képes teremteni, hogy azon már mást nem lehet, csak nevetni. Általában fülig ér a szám a könyvei olvasása közben.
Ez a kötet három különböző történetet foglal magába. Az első a fentiekhez hasonló reakciókat váltott ki belőlem, a kedvencem Soma volt, aki a végletekig képes volt elmenni egy egyszerű karácsony üzenettel a főnökének. Annyira vicces volt, ahogy közben hívogatta Annát, de a lány válaszát meg se hallva még nagyobb butaságokat ötölt ki. A második történet már ennél sokkal szomorúbb hangvételű volt. Luca teljesen depressziós attól, hogy nem vették őt fel az egyetemre és nem tudja, mit kezdjen az így kapott plusz egy év kihagyással. Ez a történet már kevésbé fogott meg, kicsit el is laposodott, de a vége szerencsére jó lett, úgyhogy nem mondhatom, hogy nem tetszett volna összességében. A harmadik történet se volt az igazi számomra, de nem is volt rossz, Kristófot is bírtam, nagyon aranyos volt, bár olvastam volna még többet is róla. Arra számítottam, hogy a három főszereplő lány élete a végén valahogy egybefut, de ez nem történt meg, bár azért mégiscsak volt kapcsolódási pont az életükben és van esély rá, hogy a „könyvön kívül és a könyvben történtek után” még összefutnak ők hárman. Én szívesen olvastam volna erről, de hát nem értek el idáig a szálak. Szóval ezúttal nem tudtam nyugodt szívvel 5-ös értékelést adni, de azért nem volt rossz ez a kötet.

Decemberben akartam újra olvasni ezt a könyvet, de nem volt hozzá kedvem. Most valahogy megjött így március végén – április elején. Miközben olvastam megkívántam a bejglit :D
Másodszorra nekem jobban tetszett, elsőre egy kicsit untam. Nagyon jó ötlet, hogy a lányok története kapcsolódik egymáshoz.
Nekem Bogié tetszett a legjobban. Nagyon aranyos volt, ahogy újra egymásra találtak Kristóffal.
Anna sztorija is jó volt.
Luca néha idegesített, a húgával együtt. Bár Lucánál el tudtam fogadni, mert én tényleg nem érthetem meg, milyen az, amikor nem vesznek fel oda, ahova a világon a legjobban akartál menni. Velem szerencsére ilyen még nem történt, akivel már igen, annak kitartást, sok sikert. Légyszi ne temetkezzetek bele úgy a tanulásba, mint Luca, máshogy is sikerülhet.
Mindhárom történetben volt valami különleges, amiért megérte elolvasni.

Még tavasszal olvastam ezt a könyvet a karantén alatt, amikor semmilyen más történet nem tudta fenntartani az érdeklődésemet, de szerencsére Leiner Laurára, mint mindig, most is számíthattam. Emlékszem, hogy annyira jó érzés volt a könyv által egy kicsit visszaröppenni karácsony idejére, amikor még minden rendben volt, nyitva voltak a mozik, a plázák, a szállodák, találkozhattunk a családdal és minden olyan egyszerű és vidám volt.

A kötet három novellát tartalmaz, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak egymáshoz. Nekem az első történet tetszett a legjobban, sőt bevallom, hogy talán jobban örültem volna, ha ezt viszi végig az írónő. Vicces volt, aranyos, jó karakterekkel. A második novellában számomra nem volt túl szimpatikus a főszereplő lány, és nem is igazán tudtam azonosulni vele, a harmadik történet pedig szerintem kicsit túl hamar ért véget. Ha nem is volt tökéletes ez a könyv, az tetszett benne, hogy az írónő három teljesen különböző karaktert tudott felvonultatni, különböző családi háttérrel és hagyományokkal, és ügyesen be tudta mutatni, hogy valóban igaz, hogy „ahány ház, annyi szokás”. Szintén tetszett az a megoldás, hogy egy-egy ponton kapcsolódtak a novellák egymáshoz, bár jó lett volna, ha a végén össze is érnek a szálak, és megtudtuk volna, hogy hogyan érnek véget az egyes történetek.

Összességében nekem tetszett ez a könyv, és bár az idei karácsony talán sokak számára nem lesz ugyanolyan, mint a tavalyi, ez a kötet néhány órára garantáltan megidézi a romantikus karácsonyi varázst, és mosolyt csal az olvasó arcára még a legborongósabb napokon is. Én mindenképpen ajánlom!

A tavalyi év számomra kétségkívül Laura éve volt. Legalább is tőle olvastam a legtöbb könyvet: Köztük a két legnépszerűbb sorozatát is és még így felnőtt fejjel is úgy gondolom, hogy hatalmas olvasási élményt nyújtottak számomra.
Valójában eddig bármit olvastam tőle, szerettem és tetszett. Éppen ezért voltam olyan kíváncsi erre a tavaly megjelent, meglepetés könyvére is, amire szerintem senki nem számított. Elolvastam és szerettem a történetet, a szereplőket és azok reális problémáit, de valamiért úgy éreztem, a harmadik kisregény mellékszereplője, Saci volt a könyv legnagyobb egyénisége.
Mivel hatalmas beaglemaniac vagyok, Archie-t sem szabad kihagynom! Valahol, Gyulát is ide tudnám sorolni, mert valahogy úgy sejtem, minden családnak vannak olyan nem túl távoli rokonai, mint a magát nagypolgárinak képzelő, de valójában kispolgári, sóher Gyula.
Egyébként Luca történetét éreztem magamhoz talán a legközelebb. Eszembe juttatta, mi is hányszor leléptünk inkább wellnesezni, csak hogy megússzuk a kéretlen karácsonyi látogatásokat, vagy a húsvéti locsolkodókat.
Amire végül nagyon kíváncsi lettem volna: spoiler

A Laurától már megszokott idegesítő dolgokon átlendülve meglehetősen élvezhető kötet volt, karácsonyi hangulattal, romantikával, humorral. Kajakómás, ellazult ünnepi állapotban ajánlom, valószínűleg akkor a legjobb. Nekem különösen a szállodai rész tetszett, el is ábrándoztam rajta, hogy jövőre ott kellene tölteni az egész karácsonyt.

Ez a könyv is hozta az írónő stílusát. Imádtam minden szavát. Igaz Luca története az elején kicsit idegesítő volt a pesszimizmusával, meg a letargiájával, szóval örültem, hogy a végére újból normális lett. Az is tetszett, hogy mindhárom lány története összefonódott bizonyos pontokon, mégha csak egy egy momentumra is.