Karácsony. Káprázatos fények az utcákon, készülődés az ünnepekre, tolongó emberek a plázákban.
A bevásárlóközpont forgatagában, december 23-án három lány egymás mögé kerül a mozgólépcsőn, éppen akkor, amikor egy prank videónak köszönhetően 14:59 perckor hirtelen leáll a szerkezet.
A Mindig karácsony Anna, Luca és Bogi történetét meséli el, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz, sorsukat mégis ezernyi láthatatlan szál köti össze karácsonykor.
Eredeti megjelenés éve: 2019
Tagok ajánlása: 16 éves kortól
Anna · Patrik · Bogi · Kristóf · Saci
A Laurától már megszokott idegesítő dolgokon átlendülve meglehetősen élvezhető kötet volt, karácsonyi hangulattal, romantikával, humorral. Kajakómás, ellazult ünnepi állapotban ajánlom, valószínűleg akkor a legjobb. Nekem különösen a szállodai rész tetszett, el is ábrándoztam rajta, hogy jövőre ott kellene tölteni az egész karácsonyt.
Erősen elgondolkodtatott ez a könyv, hogy milyen értékelést is adjak neki: 4,5 vagy 5. Leiner Laura az egyik kedvenc hazai íróm, aki képes mindig megnevettetni engem a könyveivel, annyira vicces karaktereket tud kiötölni és annyira lehetetlen szituációkat képes teremteni, hogy azon már mást nem lehet, csak nevetni. Általában fülig ér a szám a könyvei olvasása közben.
Ez a kötet három különböző történetet foglal magába. Az első a fentiekhez hasonló reakciókat váltott ki belőlem, a kedvencem Soma volt, aki a végletekig képes volt elmenni egy egyszerű karácsony üzenettel a főnökének. Annyira vicces volt, ahogy közben hívogatta Annát, de a lány válaszát meg se hallva még nagyobb butaságokat ötölt ki. A második történet már ennél sokkal szomorúbb hangvételű volt. Luca teljesen depressziós attól, hogy nem vették őt fel az egyetemre és nem tudja, mit kezdjen az így kapott plusz egy év kihagyással. Ez a történet már kevésbé fogott meg, kicsit el is laposodott, de a vége szerencsére jó lett, úgyhogy nem mondhatom, hogy nem tetszett volna összességében. A harmadik történet se volt az igazi számomra, de nem is volt rossz, Kristófot is bírtam, nagyon aranyos volt, bár olvastam volna még többet is róla. Arra számítottam, hogy a három főszereplő lány élete a végén valahogy egybefut, de ez nem történt meg, bár azért mégiscsak volt kapcsolódási pont az életükben és van esély rá, hogy a „könyvön kívül és a könyvben történtek után” még összefutnak ők hárman. Én szívesen olvastam volna erről, de hát nem értek el idáig a szálak. Szóval ezúttal nem tudtam nyugodt szívvel 5-ös értékelést adni, de azért nem volt rossz ez a kötet.
Szeretem Laura könyveit, és örömmel konstatáltam, hogy lesz egy olyan könyve év végére, ami nem egy sorozat, mert a függővégeitől a hajamat szoktam tépni :D
Itt is megvolt a tőle megszokott humor, de most ez annyira nem kötött le. Lehet, hogy ha nem a nagy karácsonyi hajtásban olvastam volna, talán jobban élveztem volna. Nem tudom.. Nem tudtam ráhangolódni, ez irónikus is lehet így, hogy egy karácsonyi könyv nem adott nekem karácsonyi hangulatot. De összeségében nem volt rossz, bár az önálló könyvei közül nekem még mindig a Bábel a favorit! :)
Kapott már a könyv hideget, meleget, én pedig most azt mondom, hogy ez egyáltalán nem volt rossz. Sőt, kifejezetten tetszett, ha néhány részlettől eltekintünk. Pozitív csalódás volt azután, hogy az IOV utolsó két része milyen rettenetes volt. Ez viszont hamarabb ilyen Bexi és SzJG keverék.
A negatívumok se voltak vészesek, de attól még nem tudok eltekinteni tőlük. Ami a leginkább zavart, az Luca beképzeltsége volt. Bocsi, de én ezt nem tudom máshogy nevezni. Ja, igaza van, pont azért fog spoiler Tökre elnéztem volna még ezt a részét, ha mondjuk szó van úgy 50-100 emberről, oké, az még nem lehetetlen. Na de ez… Könyörgöm, egy spoiler beszélünk, ne már…
Illetve az nem tetszett, hogy sokszor indokolatlanul túl volt írva néhány leírás, ami amúgy nem is lett volna igazán lényeges. És az is zavart egy picit, hogy ennyiféleképpen van köze egymáshoz a három lány sztorijának, mikor spoiler Ígérem, utolsó, amit még ide említek: az a sok becézés, már rosszul voltam tőle. Bazsó, Fecó, Karcsika…
Viszont nem a véletlenen múlt ám ez a négy csillag, oka is van! Mert habár nem mondanám azt, hogy a könyvnek karácsonyi hangulata volt, de azért egész hangulatos volt. Tipikus LL, a jobbik fajtából. Mert nem veszi magát annyira komolyan, HUMOROS és egyszerűen jó érzés olvasni szinte végig. Plusz az illata is nagyon jó.
És ugye három sztori van benne… Annáé volt a kedvencem és Lucáét szerettem a legkevésbé. Eleinte az utóbbi címre Bogié pályázott leginkább, de szépen felhozta magát a végére. Ő egy kicsit olyan Renis volt, csak kevésbé gyáva (bár nem sokkal). Eléggé hasonlít mondjuk egymásra mind a három, de mégse ugyanaz. Szóval egyhuzamban nem éri meg olvasni, mert csak megunod.
Amikor fiatal voltam (es kellett a penz) :'D, ha bármibe is kezdtem, befejeztem. Legyen az bármilyen rossz film, sorozat vagy könyv, egy író teljes munkássága. Az elsőtől az utolsóig végignéztem, olvastam. Voltak közöttük olyanok, amit egy idő után már csak becsületből. Azután felnőttem, és öregebb lettem. Az élet pedig megtanított arra, hogy ha nem gyarapít, csak lehúz, akkor el kell engedni.
Nem mondhatom azt, hogy kinőttem Laura könyveiből, hiszen idősebb vagyok nála és bőven elmúltam 12 (30), mikor elkezdtem olvasni őket. Viszont azt bátran kijelenthetem, hogy már nem szórakoztatnak. Egyre inkább idegesítenek. Elértem a küszöböt, ahonnét már csak lefelé visz az út.
Ez a könyv 3 lazán összekapcsolódó novellát tartalmazott. Az első közepesen semmilyen. A második borzasztó. A harmadik pedig a közepesnél kicsit jobb volt. 3 különböző lány, 3 teljesen más élethelyzetben. Egyiket sem kedveltem különösebben meg. Lucát meg egyenesen utáltam. Ami a legjobban zavart, az a kettőség. Jajjj, jaaaajjj érjük el a 100e feliratkozót, és vloggoljunk. De a közös étkezésnél nincsen közösségi média. A net cool, a net rossz… És persze prank videó, meg crush… Ki kellett gugliznom, hogy mik is ezek…
Szóval azt hiszem (most, but never say never), hogy ez volt az utolsó megvásárolt könyvem tőle. Már nem akarom rögtön és azonnal olvasni. Majd ha szabad lesz a könyvtárban. És már a lányomnak se akarom eltenni, hogy olvashassa pár év múlva… Összességében így néz ki a pontozás: 3/5, 1/5, 3,5/5.
Nagyon tetszett! De persze nem is nagyon számítottam másra, hiszen ez egy Leiner Laura könyv. Azért mostanában már elkezdett foglalkoztatni, hogy mi lesz ha lassan kinövök belőle, de úgy néz ki ez még nem most érkezett el.
Az alapöltet Igazából szerelmes, csak kevesebb szál van. Szerintem ez egy jó koncepció és az írónő remekül megoldotta. Voltak utalások, lehetett nagyokat nézni, hogy ó, ez az az ember, aki abban a másikban is! Ez a forma egy kis pluszt adott a könyvhöz, jár érte a pont. Kíváncsi lennék az összes utalást megtaláltam-e :D.
Fő negatívum, hogy csak nem tud erről a közösségi média rossz és ott mindenki mű dologról leszállni. Ezzel lassan ellentétes hatást vált ki. Én, aki szintén nem a facebookon töltöm az életem is már védeni kezdem a folyamatosan posztolókat. Csinálják, ha akarják! Most miért fáj ez bárkinek is? Unja? Ne kövesse őket! Én speciel nem láttam ezer fenyőfát, boldog családot és mit tudom én milyen „mű, beállított” karácsonyi képet az ünnepek alatt. Akinek meg ennyire hatással lehetnek a hangulatára mások ál-boldog élete, aki emiatt kisebbnek érzi magát a többieknél az gondolja inkább át az életét, beszélje meg valakivel vagy csak simán ne facebookozzon/instázzon! Huh. Szerencsére Boginál már nem éreztem ilyet, felüdülés volt, de akkor is fárasztó arány volt 2 durván kritikus 1 normál felhasználó ellenében.
Az a szerencséje, hogy még mindig imádom a humorát. De tényleg. Emiatt sok mindent elnézek. Sablonos, erőltetett, túl részletes? Egyik se érdekel, ha egyszer még mindig hangosan nevetek egyes jelenetein. :DD Meg, ami a túl részletes leírását illeti a mindennapoknak, ez is hozzátartozik az írónő stílusához, ezt is imádom. Tényleg úgy éreztem, hogy ez itt és most játszódik, 3 teljesen átlagos lánnyal.
A legjobban szerintem Bogira hasonlítok, csak ő extrovertált illetve valószínűleg hála anya majd lesz valahogy mentalitásának, én se vagyok annyira nagyon tervező, rendszerező.
A többi lány is szimpatikus volt. Talán legkevésbé Rékával tudtam együttérezni, de én még sosem kerültem ilyen helyzetbe. Az ő történetében nagyon tetszett a kapcsolata a testvérével.
A mellékszereplők a szokásos, romantikusan egytulajdonságú karakterek. Viccesek és/vagy idegesítőek.
A történet meglehetősen kiszámítható, nem is nagyon van, de Leiner Laurát soha nem a történeteiért szerettük :D.
Ugyan a borító olyan, mint egy első találatként felbukkanó karácsonyi háttérkép telefonra, de attól még tetszik :D.
A hangulat igazán karácsonyi benne.
Összegezve a főszereplőket bírtam, a humor, mint mindig fantasztikus, hangosan nevetős, a hangulat barátságos, karácsonyi. Könnyed, szórakoztató, egy-egy komoly témát pillekönnyen érintve. Én imádtam!
Bár szerettem volna már karácsonykor elolvasni ezt a könyvet csak januárban sikerült, de így is nagyon imádtam. A három történet közül az első volt a kedvencem. Nagyon sokat nevettem, imádtam. A második történet számomra kicsit lehangoló volt, sokszor nem értettem Luca viselkedését, de szerencsére jól végződött. A harmadik történetet is szerettem, viszont egy kicsit lezáratlan maradt számomra, még olvastam volna tovább. Így összességében az első történet mindenképp 5 csillag, viszont a másik két történet kicsit kevesebb, emiatt 4,5 csillag.:)
Sokáig gondolkoztam, hogy mennyi csillagot érdemel, de ha nálam a Bexi sorozat és a Bábel 5 csillag volt, akkor sajna ennek nem tudok szintén ennyit adni. Ami mindhárom történetre igaz: na nem már, hogy karácsonykor szakad a hó! Azért ez elég nagy szépítés.. De legalább ha a valóságban nem, akkor a könyvben igen..:(
Anna
Nem épp egy izgalmas történettel indít a könyv, de aranyos volt. Először kicsit furcsálltam, hogy a három történet csak a mozgólépcsős jelenettel kapcsolódik össze, de ez később kiderül, hogy ez nem igaz. Anna személyisége nagyon pozitív, Somán sokat nevettem, és Patrik meg.. igen, kissé szerencsétlen, de ezért szeretjük :D
Luca
Na ennek az eleje egy mélyrepülés volt. Komolyan, Laura azt üzeni a fiataloknak, hogyha nem vesznek fel egyetemre, akkor zuhanjunk össze, essünk mély depresszióba, hanyagoljunk el mindenkit és tanuljunk egész nap, mert úgy sem fog egy barátunk sem megmaradni?!?!?!? Ez borzasztóan unszimpatikus volt, de a végére még is megtetszett. Egyrészt tetszett a vacsorázós jelenet, spoiler Furcsa viszont, hogy mennyire nyomatja Laura, hogy ne használjuk a telefont sokat, és ezt mindenhová próbálja becsempészni ami nem rossz szerintem, de akkor hogy jön ide a vlogolás? Az jobb talán? Vagy mi?
Tehát Luca nem vált a kedvencemmé, de a családja annál inkább
Bogi
Ez is egy inkább átlagosnak mondható történet, de itt kapcsolódnak leginkább a történetek egymáshoz spoiler. A kutyus nagyon feldobta a storyt, iszonyat aranyos volt :) Sacin iszonyat sokat nevettem spoiler, ez a könyve is viccesre sikeredett.
Összességében, nekem az egy nagy pozitívum, hogy megpróbálja felhívni a tinik figyelmét a túlzott telefonhasználatra, de néha saját magának mond ellent az írónő. Élveztem olvasni a könyvet, de nem ez lett a legerősebb kötete.
Nagyon szeretem Laira könyveit, bár az összeset nem olvastam, de 3 sorozatát is kiolvastam már, így tudtam hogy nagyjából mire számíthatok amikor elkezdtem olvasni a könyvet. Megvan ez a tipikus Laura stílus, ami vicces, olvasmányos, néhol kicsit, hogy is mondjam bugyuta, de mégis nagyon szerethető. Ezek a vonások itt is megvoltak. Három lány történetét olvashatjuk benne, akik bár nem is ismerik egymást, mégis vannak kapcsolódási pontjaik több helyen is, amiket nem is tudnak. Mindegyik történetet szerettem, de valahogy ez most nem lett kedvenc. Sajnos nem karácsonykor olvastam, pedig akkor lett volna az igazi, de azért így sem bánom hogy elolvastam, sőt. :)
Ééés sikerült befejezni még 19-ben! Sőt még az értékelést is megírni!
Szokásos LL könyv, a jobbik fajtából, de semmi különös.
Szeretem Laura könyveit, ezekből tanulok olyan dolgokat, mint pl. prank, ismerek meg új dalokat (mondjuk ez most nem jött össze). Egyszerűen fiatalon tart. (gyakran nem értem miről beszél a 12 éves rokongyerek, sőt ma a 8 éves keresztfiam is használt olyan kifejezést, amit nem értettem)
Tetszett a 3 történet, mondjuk Luca kiakasztó volt, a karakterek hasonlóak, mint a többi LL könyvben, ami újdonság volt az a törtėnetvezetés, ami nekem nagyon bejött. Tök jó film lehetne belőle az Igazából szerelem stílusában.
A szokásos idegesítő picsorgás és ismétlés most is jelen volt, de engem most nem zavart annyira, talán az ünnepek alatt felszedett kilók kipárnázták az idegeimet is.
Kellemes olvasmány volt, de semmi extra.
– Érted. Én ma felkeltem. Nagyjából ennyit tettem hozzá a világhoz.
– Nem hiszem – röhögtem megállás nélkül.
– De, komolyan mondom. Ébredés után a fél családomnak köszöntem, a másiknak simán lehet, hogy nem, aztán nekiálltam sorozatot nézni, hogy elüssem az időt, amíg vártam, hogy visszaírj az Instán az üzenetemre. Közben reggeliztem, aztán amikor kész lett az ebéd, abból is kajáltam, és visszaültem megnézni az évad végét, most meg beszélünk. Ennyi. Ez volt a napom. Te meg lazán megemlíted, hogy mézeskalácsot sütsz egy csapat mentősnek, anyukád konkrétan életeket ment ügyeletben, ráadásul holnap és holnapután dolgozol, mert vannak céljaid. Most megkérdőjelezem, hogy én minek élek – (…).
92. oldal
– Mit írtál neki?
– Baromságot. És már nagyon megbántam. Éjjel meg jó ötletnek tűnt. Csak aztán… Reggel lett, és reggel minden szarabb.
67. oldal
– Bejössz neki – suttogta Soma vigyorogva.
– Mi? Dehogy! – forgattam a szemem.
– Dehogynem. Láttam, ahogy rád nézett.
– Mert megkérdeztem, hogy mit adhatok, és olyankor az emberek rám szoktak nézni.
25. oldal
– Nálad is esik a hó?
– Várj, megnézem – felelte, és hallottam, ahogy feltápászkodik. – Nem, itt harminckét fok van, és szikrázó napsütés – (…).
116. oldal
– Szia, megint én – mosolyogtam rá, a fiú pedig szórakozottan nézett rám.
– Szia! – felelte.
– Úgy látom… – köszörültem meg a torkomat, miközben az agyam megállás nélkül kattogott az improvizáción. – Úgy látom, hogy még nem érkezett meg, akire vársz, ezért itt maradok veled, hogy ne legyél egyedül addig – magyaráztam, és magam sem hittem el, hogy kimondtam ezeket a szavakat.
– Mi? – röhögött fel a srác döbbenten.
– Ez… – köhintettem. – Ez ilyen új dolog. Itt nálunk, a moziban. Új policy, a főnök vezette be. Nemrég. Két hete – hazudoztam összevissza.
– Új policy? – kérdezte.
– Igen. A „Senki ne várakozzon egyedül az előtérben” szabályzat – lendültem bele még inkább a hülyeségbe.
35-36. oldal
– Honnan tudod, hogy nem egyedül van? Nem látok vele senkit – kérdezte.
– Pedig két popcornt vett – emeltem fel két kézzel a fiú rendelését.
– Talán nagyon éhes – próbálkozott Soma.
– Két kóla – tettem hozzá mosolyogva.
– Talán nagyon szomjas.
-Az egyik diétás – zártam le a beszélgetést, bízva abban, hogy ezzel meggyőzöm, de úgy tűnt, Soma nem ismer lehetetlent.
– Talán nem tudja, hogy cukorbeteg-e – mondta végül, mire felnevettem, és a fejemet rázva jeleztem Somának, hogy engedje el a témát, aztán megfordulva letettem a fiú elé a popcornokat és tölteni kezdtem az üdítőket a karácsonyi poharakba.
– Te mit kezdtél el? Az előbb, amikor egymás szavába vágtunk – kérdeztem.
– Én csak a mézeskalácsról érdeklődtem volna, mert nem jutott eszembe jobb alibikérdés, hogy ne legyen kínos csend – ismerte be, az őszinteségén pedig hangosan felnevettem.
– És mit szeretnél tudni a mézeskalácsról?
– Őszintén? Mindent. Örülnék, ha minél hosszabban beszélnél róla, és addig kitalálom, hogy ne legyek ennyire béna ebben az egészben – (…).
– Oké. Ötven darab készül belőle – kezdtem.
– Ötven? – lepődött meg. – Nagy családi buli lesz nálatok?
– Nem – vágtam rá azonnal. – Igazából csak ketten vagyunk anyuval – mondtam halkan.
– Hátööö. Szerintem fontos a jó étvágy, és igenis támogatom, aki ezt nyíltan felvállalja – kezdte, én pedig felröhögtem, miközben megráztam a fejem.
– Nem! Dehogy! Nem kettőnknek sütök ennyit – nevettem megállás nélkül. – Holnapra lesz. Igazából ez ilyen hagyományféle nálunk… Anyu huszonötödikén mindig elvisz magával a munkahelyére egy tálca sütit, amit én készítek neki és a bajtársainak.
– Bajtárs? – csodálkozott.
– Aha. Anyu mentőápoló – feleltem.
– Ó – lepődött meg, majd hozzátette: – Hű. Akkor ezúton is köszönet a munkájáért így az ünnepek alatt is
– Átadom – mosolyodtam el.
– Szóval te mézeskalácsot sütsz a mentős anyukádnak és a munkatársainak.
– Igen.
– Hát, akkor most el is köszönök, mivel ezt hallgatva egy hitvány semmirekellőnek érzem magam, amiért én egész délelőtt sorozatot néztem, és csak kétszer álltam fel, akkor is azért, hogy kajáljak valamit – ismerte be, mire újra felnevettem.
89-90. oldal
