Maradj ​velem (Iskolák versenye 2.) 92% 1027 csillagozás

Soha..SOHA a büdös életben nem kezdek el még egy Leiner Laura trilógiát/sorozatot úgy, hogy nincs nálam az összes része…

Mi ez a vég? Miért? Hmmm? Most megint várhatok egy évet. :'(
Nagyon szeretem Leiner Laurát, de ezzel szerintem nem mondok senkinek újat.
Nem szeretném bő lére ereszteni a gondolataimat, hisz nagy vonalakban ugyanazt érzem mint az első könyvnél.
A verseny még mindig egyedi, a feladatok kreatívak, az egész kompozició nagyon tetszik. Továbbra is úgy éreztem, mintha én is ott lennék a táborban, és küzdenék a kupáért. Jó érzéssel tölt el mikor ennyire bele tudok feledkezni a könyv cselekményébe, és ez Laurának mindig sikerül.
A piros csapatot kedvelem, Zsombival voltak problémáim, de mostanra azok is feledésbe merültek. Hiába ugyan az a séma Laura könyveiben, Hanna a legjobb női főszereplő, szimpatizálok a karakterével, a gondolataival és cselekedeteivel.
Annak ellenére hogy a folyton live-oló igazgató – maradjunk annyiban – nem túl reális, nem vettem komolyan, hisz ez csak egy fikció… és így sikerült jól szórakoznom Kocsis személyiségén is.
Máté… kell egy gonosz minden történetbe, na. :) Mindannyian voltunk tinédzserek, a tizenévesek fő tulajdonsága hogy szeretik eltúlozni a történteket. Nekem tetszik ez a megvalósítás.
Az ok, ami miatt levontam egy fél csillagot, az a túl sok visszaemlékezés, és folyton ismételt gondolatok. Valóban nagyon komoly, és szomorú ami Hanna életében zajlik, de feleslegesnek éreztem hogy majdnem minden fejezetben megemlítette, folyton ismételte. Hamar ráuntam, és a mély tartalom számomra már undorrá vált.

Remélem hamar megkapjuk a folytatást, mert ez a befejezés kissé elszomorított és szeretném a kezemben tudni az elkövetkezendő eseményeket rejtő kötetet.

Csak annyit mondhatok szinte hasztalanul, hogy fiúk-lányok, zöldek, pirosak, feketèk ès minden versenyző a láthatáron, èn veletek maradok, ti pedig maradjatok velem Lègyszíves ⬆ Az egyik szemem sír, a másik nevet mert nem hiszem el, hogy már csak egy rèsz van ebből a kreatív ès egyedi csodából. A vègèt illetően pedig annyit tennèk hozzá, hogy ha nem lenne odaírva az a bizonyos vège szócska, akkor megèrdeklődnèm, hogy ki csonkította meg a könyvem, mert hiányzik egy nèhány oldal. Valahol a szívem mèlyèn számítottam egy ilyen kimenetelre de azèrt mègsem ebben a formában. Már azon tűnődtem, Hanna álmodik-e :D Azt mondjuk Laura nèninek, de muszáj felrónóm, hogy ennyire sok várakozási idő szerintem aligha volt 2 adott rèsz között. Sok volt ez a 11 hónap + a következő rèsz ideje. Ha tudom, lehet kèsőbb kezdem el.. :)
Most pedig, megyek a Tiszához. Hátha egy kajakos ott lèzeng, vagy akármi.

Ps: Christian Grey utalás?? Lauránál? Milyen alternatív univerzumban vagyok emberek? :)))

Nem is tudom, mit írjak, hol kezdjem. Olyan mintha egyszerre éreznék mindent. Jó, persze nem mindent, mert nyilván ez a könyv nem lesz kedvenc, és nagyon nem is tetszett. Amit leginkább az olvasása közben éreztem, az az volt, hogy a falat kaparnám, és hogy én ezt nem bírom, öreg vagyok én már ehhez. De közben meg kb végigröhögtem és a metrón meg a villamoson meg is jegyezték, hogy édes vagyok hogy így örülök, meg jó nézni ahogy olvasok De én ezt nem. 6 napja HAT NAPJA ismerik egymást és már ők a hősszerelmesek. maradjvelem belehalokhakiesek. spoiler Borzasztó szószaporítás volt ez. Kb minden fejezetben elmondta Hanna, hogy ő milyen rossz tini volt és nem így kellett volna a szüleivel bánnia. És ezt hosszasan oldalakon keresztül taglalva. Bah. Meg Hanna a jótétlélek. Neki mindenkinek segítenie kell, ő szuperokos, mindent tud, mindent megold. Ez nekem már sok volt AZ EGÉSZ KÖNYV SOK VOLT Máté szál is nekem túlzás volt, Kocsis is, de azt mostanra megszoktam. Meg a Nagyi, könyörgöm, melyik nagymama facetime-ol, meg kutakodik a neten a veje után, követi a lánya fiúját instagramon, és jegyzi meg, hogy miért nem storyzik? De ami nagyon zavart, tipikus Laura egyébként az a lenézés. Ha feltöltesz a nyaralásodról egy képet instára, akkor már egy hülye instalány/fiú vagy, aki nem foglalkozik a szüleivel, nem értékeli amije van, hanem csak a telefonját b*sztatja 0-24. Aha. Full elítélés, ez nekem nem. Minden könyvében benne van egyébként, már megfigyeltem.
De nyilván a véleményemmel egyedül leszek, és ez a könyv maga a tökéletesség, meg minek vettem meg. Én se tudom, a bennem élő tini és fangirl fegyvert tartott a fejemhez, át akarta élni az érzést, hogy mit jelent rajongani valamiért, megjelenéskor sorbanállni, elsők között olvasni. És ezek meg is voltak, emiatt nem bánom, hogy megvettem.

Ki is felejtettem értékeléskor a leg??????-ebb jeleneteket. spoiler

Mindenre számítottam, csak erre nem! Miééért, és mégis hogy lehet „vége” így egy könyvnek? *szenvedő arc*
Az Iskolák Versenye az Ég veled -nél már azonnal a szívembe lopta magát, ez a Maradj velem -nél sem volt másképp.
Ez a kötet valami hihetetlenül eseménydús és fordulatos lett, szabályosan faltam a lapokat! Már most elkap a sírás, ha csak arra gondolok, hogy fél évet kell minimum várnom a folytatásért, na ne! :'(
Hannával sajnos sok helyen együtt tudtam érezni az édesanyjával kapcsolatban, vele szenvedtem és sírtam, de vele együtt is lettem úgy igazán szerelmes. Egy szó: KORNÉL! Na meg még egy: OLVASD! Illetve +1: FOLYTATÁST! 5/5*

Leiner Laura könyveinél mindig próbálom magam előre felkészíteni a brutális függővégekre, persze teljesen sikertelenül. Te jó ég ez a befejezés! Őszintén meglepett.

Ez a rész sem okozott csalódást, sőt talán még az előző kötettől is izgalmasabbra sikerült! Most úgy felgyorsultak az események, hogy szinte folyamatosan kapkodtam a fejem. Egyik próba követte a másikat, és mindegyik nagyon ötletes és izgalmas volt. A kihívások mellett azonban nagyon tetszett, hogy a karakterek fejlődése is nagy szerepet kapott. Jó volt látni, ahogy a történet haladtával Hanna egyre inkább elkezd kinyílni. Nem csak a szívét nyitja meg egyre inkább mások felé, de a versenyben maradás is egyre inkább a céljai között szerepel. Ugyanígy érezhető az apukában történő változás, ahogy a gyászt és a magányt nála is megtöri a verseny okozta izgalom, és talán főleg az, ahogy láthatja, ahogy Hanna is elindul a “gyógyulás” útján. A nagymama fergeteges karaktere igazi fényt hozott a történetbe, csakúgy, ahogy Kocsis igazgató posztjain is szakadtam a nevetéstől. :) Kornél és Hanna nagyon aranyosak együtt, bár kicsit hiányolom, hogy Kornélról azóta sem tudtunk meg többet (sem a teljes nevét, és egyértelműen azt sem, hogy ő is budapesti-e).

A fejtörők és próbák mind nagyon tetszettek, spoiler Együtt drukkoltam a szereplőkkel, és együtt fájlaltam a kiesetteket. Egyedüli negatívumként azt tudom felhozni, ami már a Bexi sorozatnál is zavart, hogy az írónő sokszor ismételgeti ugyanazokat a gondolatokat, de végül is ez mit sem von le a történet értékéből.

Azt hiszem, mindent elmond arról, hogy mennyire tetszett ez a könyv, hogy gyakorlatilag le sem tudtam tenni. :) Számomra ez az eddigi kedvenc Leiner Laura sorozat, úgyhogy alig várom a trilógia befejező kötetét!

http://veronikasreaderfeeder.com/leiner-laura-maradj-%E…

„Már nem ijeszt meg a fantáziám, amióta láttam, hogy a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni.”
Gaaah! Ezt a véget! Nem lesz egyszerű kiheverni. De még alszom rá egyet.
Én még csak nem rég csöppentem bele az írónő világába, de egyhamar a rabjává váltam. Most már értem, miért ő hazánk talán legnépszerűbb írónője. Nagyon szerettem ezt a részt is. Ezzel a résszel a szívembe zártam Hannát és jobban megismerhettem Bernadettet. Azt hiszem, őt is kedvelem. Nagyon jókat derültem Lóri beszólásain, válogatott gyöngyszemein, pedig egy kicsit sokallottam a bátya/bástya szövegeit. Örültem, hogy Zsombi végül észhez tért és annak is, hogy Máté végre kimutatta a foga fehérjét. A való életben a hozzá hasonló embertípust messze kerülöm.
Kornélért pedig teljesen odáig voltam. Ő tipikusan az a fajta srác, akihez nem csak az anyukák, de még az apukák is örömmel feleségül adnák lányukat. Alig várom a folytatást. Addig is, teszek majd egy próbát az írónő többi könyveivel.

”Hozd be a lemaradásodat, éld meg az élményeket és a kudarcokat, éld meg a pillanatokat, a jót és a rosszat is.”

Az első kötet után nagyon vártam már az IOV folytatását, és ez csak fokozódott, miután láttam a megosztó véleményeket. Mégis jól sejtettem, hogy nem kell majd csalódnom benne. Hozta ugyanazt a lehengerlően olvasmányos, gördülékeny stílust, amelynek köszönhetően szinte alig tudtam letenni a könyvet, így egy hétvége alatt ki is olvastam. Túl sok újat viszont nem ad maga a történet, folytatódik a küzdelem, ugyanavval a pezsgő versenyszellemmel és ugyanazokkal a fő gondolatokkal. A további érdekes feladatok pedig hasonló izgalomba vonják be a szereplőkkel együtt az olvasót is. Bár ismételten helyet kap a történetben a gyászmunka, fő fókuszában ezúttal mégis a Szirtes-csapat összekovácsolódása áll. A show-t pedig egyértelműen az élőző igazgató, Kocsis viszi, de a lábnapos, újabban bástyázó Lóri és a nagyszájú, modern technika iránt fogékony nagyi is sajátos színt ad a viadalnak, azaz a versenynek. A lezárás keserédes, és kellően fenntartja az érdeklődést a harmadik résznek.

Hihetetlenül jó volt. Nem is tudom, mi lesz velem a 3. rész kiadásáig.>< Nagyon-nagyoon megszerettem ezt a sorozatot.

Külön tetszett ebben a részben, hogy az arany csapat kicsit nagyobb szerepet kapott. Én totálisan megértem, hogy ők miért olyanok, amilyenek. A vége miatt különösen kíváncsi vagyok, mert spoiler Érdekes, hogy mennyire kezd elfajulni a dolog. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy ha az én időmben lett volna ilyen, boldogan elmegyek . :D
Nagyon kíváncsi vagyok már, hogy ki fog nyerni. Meg arra is, hogy mi lesz Kornéllal és Hannával a verseny után? Remélem ebből kapunk majd egy kis ízelítőt.
Durva, hogy Laura hogyan festi le az átlagos tinik napjait a 21. században. Nem gondolom, hogy ennyire brutális lenne a helyzet a telefon nyomdosással kapcsolatban. Sőt, mondhatni én is ez a generáció vagyok, de mi soha nem csináltuk ezt..
Imádtam és nagyon várom a 3. részt.❤❤❤

Na jó, megint kivagyok akadva, de úgy rendesen.
Mondja már meg neked valaki, hogy miért kell egy normális karaktert kicsinálni, és egy „királylányt” formálni belőle?????
Óriási öröm volt a számomra, hogy végre, megtetszett az első regénye az írónőnek.
Elképesztő jó karaktert hozott létre Hanna személyében, semmi picsogás, pontosan olyan volt, akinek a bőrébe beletudok bújni.
Erre mit kapok a folytatásban?
Egy „tökéletes” leánykát, aki mindenben a toppon van, mindenkinek segíteni akar, az már más kérdés, hogyan és milyen áron.
Én is egy balfék tudok lenni e téren, de azért vannak határok.
Máté és Kocsis, most komolyan ezt is így elrontani. Végre nem hisztiztem, hanem oké, ezek belevaló hímek, lehet velük mit kezdeni, erre itt totális lesokkolt az egész kacifántos történet.
Ami még kiakasztó volt számomra, hogy az egész könyvben van egy bizonyos hangulat, amit egy jó ideig nem tudtam megfogalmazni, mire leesett, hogy tulajdonképpen az írónőnek megvannak a maga nézetei emberekről, és úgy alakítja a történeteit, hogy ezen típusú személyek „enyhén” ki vannak figurázva, cseppet csöpög a gúnytól és a lenézéstől.

Ami egyedül megmentette a könyvet a repüléstől az a humor.
Még mindig el kell ismernem, hogy e téren verhetetlen.
Sírva nevettem végig a vizsga előtti időt is, sokan ki voltak akadva rám, hogy miért nem magolok és miért nevetek. Mondjuk erről is megvan a véleményem, de ez már más kérdés.
Úgy gondolom, hogy kidühöngtem most itt magamat, és most már befejezem ezt a sorozatot, főleg mert megvettem.
De örülnék neki, ha a harmadik kötet visszatérne az első stílusához, mielőtt kiakadok megint.
Kár érte.