Közhelyek 48 csillagozás

Leiner Laura: Közhelyek

    Jelen ​korunk őszinte drámája az elmúlásról, az üres érzelmekről, a hajszolt illúziókról, a hétköznapok szépségéről, a monotonnak hitt, utólag értékesnek ítélt órákról, a nagy szavak üresen csengő jelentéséről a közhelyekről… A szavak embere ritkán tud nagy érzelmekről őszintén írni. Legtöbbször csak üres klisék tömkelegével képes elénk tárni és megosztani velünk az élményeit.
    Shannen huszonéves újságíró, mégis megfáradt, kétségbeesett életet él. Látszólag teljes az élete, mindene megvan, és igyekszik boldognak tűnni, belül azonban üres, végtelenül boldogtalan. Riadtan keresi a kiutat a monotonitásból, görcsösen kapaszkodna valakibe, aki magával húzza. Vlad teljesen más szemmel látja a világot, mégis egymásra találnak. Teljesen ellentétes látásmódja, az életről kialakult véleménye Shannen újjászületését jelenti. Ráébreszti, mitől lesz szebb az élete, az ő világa, hogyan tud hinni újra az illúziókban, a boldogságban, a szeretetben. A nagy, közhelyes szavakban.
(tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639665200

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Brian Vladder (Vlad) · Debbie · Jacky · Shannen


Kedvencelte 13

Most olvassa 10

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
Ferger_Jolcsi P
Leiner Laura: Közhelyek

Mikor a kezembe vettem ezt a könyvet, még nem gondoltam, hogy ennyire vegyes érzéseket vált majd ki belőlem. Az eleje, miközben megismertük a főszereplőt, a környező embereket és magát a cselekmény hátterét, kicsit idegesítőnek találtam a főszereplő lányt. A közepén, mikor megismerkedett Vladdal, már vicces volt, jókat tudtam nevetni rajta. A vége pedig nagyon szomorú volt… Kb. olyan hullámvasútszerűen zajlottak le bennem is az érzelmek, mint ahogy Shannenben. Számomra nagyon jól át tudta adni az érzelmeket, a gondolatait. Leginkább a végén… Nem happy end, ami LL-től nem megszokott, de attól még nagyon jó könyv volt. Én nagyon megszerettem Vladot, annak ellenére, hogy tetkói vannak, s hogy Shannen szülei ezen totál kibuktak. Ettől függetlenül nagyszerű srác volt.

>!
Nilla I
Leiner Laura: Közhelyek

Mit lehet írni erről a könyvről? Egyáltalán, érdemes bármit is? Úgy vagyok vele, hogy szerintem mindenkinek mást ad. De egy biztos: élményt. Olyan élményt, amit nem felejtesz. Mert a szívedbe markol. Mert könnyeket ejtesz. Mert rádöbbensz, hogy ez az élet milyen mocsok is tud lenni valójában.

Úgy álltam hozzá, hogy fogalmam sem volt, miről szól. Nem vártam semmit. Aztán itt beleakadtam néhány véleménybe, és akkor elkezdtem sejteni… Majd megismertem őt, és félni kezdtem… Nem volt alaptalan.

Néhány szót kell ejtenem a címről is: közhelyek. Mondhatom, hogy ez a regény igen is, közhelyes volt. De Laura pont ezt akarta, hogy ez legyen. Rámutatott, hogy micsoda közhelyes világban élünk. Hogy közhelyesek vagyunk.

Mindent összevetve, ez egy nagyon jó könyv. Sajnálom, hogy ilyen kevesen ismerik.

5 hozzászólás
>!
encus625 P
Leiner Laura: Közhelyek

Alapvetően a történet jó, érdekes, mégha nem is könnyű. De a sok moralizálás kegyetlen zavaró, a végén azt hittem, ha még egy hűtőmágnes idézetet megemlít, eldobom a könyvet. Sokkal másabb témát boncolgat, mint a későbbi regényei, de azért ebben is megvannak a laurás fordulatok, figurák. Vladot megkedveltem. Nem tudtam, hogy miről fog szólni a történet, de egy itteni címke azért beugrott és így már másképp olvastam. Voltak benne jó gondolatok is, érződik, hogy kezdő szerző könyve.
Nem tudom, kinek jutott eszébe fényes papírra nyomtatni a könyvet, nagyon zavaró villanyfénynél olvasni…

>!
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639665200
>!
szangi P
Leiner Laura: Közhelyek

Ha valaki például 'minden többszörösen összetett mondatnál egy feles' ivós játékot akarna játszani ezzel a könyvvel, nem nagyon csípne be a végéig. Ellenben a „Közhelyes? Lehet” fordulat milliószor szerepel.
A legjobban az zavart, amit a pszichológusokról dilidokikról sugall. Dilidokikról. DILIDOKI
Mert ha nem voltál hajléktalan (?!) nem vagy hányatott sorsú vagy beteg, nincs szükséged orvosra. Ezen a ponton a földhöz vágtam a könyvet, de folytattam, mert kényszeres egy hős vagyok.
Olyan ez mintha a világ összes giccses naplementés fotóra írt bölcsességét sűrítették volna egybe.
Személyiségek nincsenek, elítéli a látszatot meg a felszínességet aztán valódi jellemek helyett annyit kapunk a szereplőkről, hogy ő tetovált vagy piercinges
so egyedi such lázadó wow
a 21. században már senki nem egyedi deal with it
Szóval jellemfejlődés nincs de még jellemek sincsenek, azon kívül hogy ki tetovált vagy ki festi magát, senkiről nem derül ki semmi. Csak hogy mekkora haverok, mert le van írva hogy haverok. Meg milyen jó ember mekkora jóarc vicces eszméletlen szuper barát aztán volt vagy 2 mondata TŐMONDATA a könyvben összesen. Oké.
Az alapkoncepció kb annyi, hogy elítél mindent ami közhelyes, felszínes (ezt le is írja oldalanként kétszer), teszi ezt úgy, hogy leír valami történetet vagy élményt, ami nem teljesen hülyeség és értékelhető is lehetne, utána rendkívül erőltetetten hozzáteszi hogy „Ez lehet hogy közhelyes de lesz*rom”, aztán fejtegeti tovább, hogy a felszínesség milyen nyomor, utána hozzádob még egy-két közhelyet.
Egy egyébként érdekes történet van beborítva coelhoi bölcsességes nyákkal, amit látszólag lefikáz. Well done good job.
Ez a könyves megfelelője azoknak a selfieknek amiket 'jaj csúnya vagyok' szöveggel posztolnak? Utálja magát ez a könyv? What the fck did i just read

>!
Ferger_Annamária I
Leiner Laura: Közhelyek

Néha kapkodósnak éreztem a könyvet, túl hamar vált témát. Bár kisebb arányban volt felfedezhető benne párbeszéd, mégis gyorsan lehetett haladni benne. A cím nagyon találó, tényleg úgy éreztem olvasás közben, mintha füveskönyvet olvasnék, tele közhelyekkel.
Nem éreztem közel magamhoz Vladot, nem tudtam megszeretni. Úgy éreztem, túl hirtelen jött ez a kapcsolat. Ennek ellenére tetszett a könyv, mert végre nem egy tökéletes, intelligens csodabogárról olvastam a főszerepben, mint a legtöbb friss megjelenéső LL könyvben.

>!
kevice
Leiner Laura: Közhelyek

Laura régi könyveinél az elmélkedős részeknél kiráz a hideg, úgyhogy ezeket angolosan átléptem és így egyáltalán nem idegesített annyira, mint a Remek és a Megint remek. Bár ugye ez a könyv nem annyira könnyed témákat tárgyalt ki, mint az eddigiek, ezért kicsit nehezebb írni róla. Érdekes volt és tanulságos, örülök, hogy elolvashattam.

>!
worsi ASP
Leiner Laura: Közhelyek

Jó volt megismerni Laurának a komoly oldalát is. Örülök, hogy nem csak tinikről írt regényeket.
Köszönet a könyvért @SarahSparkle-nek!

1 hozzászólás
>!
Kathreen
Leiner Laura: Közhelyek

Szokatlan könyv, olyan mintha nem is Laura írta volna. Shannan egy borzasztóan üres ember, aki tele van félelemmel és szorongással, és csak sodródik az árral. A karakterek nemigazán kerültek kidolgozásra, hiányzott valami belőlük.
Összességében örülök, hogy elolvastam, de mély nyomokat nem hagy bennem.

>!
Szédültnapraforgó
Leiner Laura: Közhelyek

Eddig is kedveltem L.L-t, de ezzel a komoly regényével nálam feltette az i-re a pontot. Sokáig remekül szórakoztam, jókat nevettem és bólogatva olvastam a fiatal lány életbölcsességeit. Valószínűleg a legjobbkor talált rám a történet nálam is válság van kapcsolatügyileg és hasznos információkat kaptam elengedés fronton. A hűtőmágnes idézetek zseniálisak…és Vlad…egyszerűen imádnivaló. Nem a külsőségek számítanak, de EMBER legyen a másik lény, és simán beleszerethetünk „bárkibe”.
Nagyon szerettem, olvassátok! Köszönöm @SarahSparkle -nak a lehetőséget, hogy utazókönyv formájában elérhetővé tette számunkra!

>!
Dawn_Silver I
Leiner Laura: Közhelyek

Közhelyes-e ez a könyv? Igen. De valószínűleg az élet is az. Ebben a regényben éppen ez a szép: hogy életszerű. Nem akar világmegváltó lenni, bár tele van igaz gondolatokkal, amelyek sokunk mindennapjait meghatározzák. Néha ugyan idegesítő kicsit ez az „okoskodás”, illetve sokszor ismétlődnek benne a gondolatok, csak más megfogalmazásban. És néhol sok a tőmondat. A főszereplőben viszont olykor magamra ismertem, nem tudom, ez kinek égő. Egyébként ez az első könyvem Leiner Laurától, azért kíváncsi lennék a többi munkásságára.


Népszerű idézetek

>!
Nilla I

Egy seggfej volt. De szerettem. Az ember néha beleszeret seggfejekbe is.

42. oldal, 6. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
>!
Nilla I

Mi lesz velem nélküled. Létezik ennél önzőbb kérdés?

221. oldal, 21. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
>!
Nilla I

Közhely, de van, amikor szavak nélkül is értjük a másikat. Van, amikor szavakkal sem.

85. oldal, 9. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
>!
SarahSparkle

„Ha egyedül éled le az életed, nemcsak hülye vagy, de annak is néznek.”

93. oldal, 10. (Universal Hungary, 2008)

>!
vgabi SP

A doki csendben hallgatott, végig töprengő fejet vágott, amikor Joseról beszéltem. (…)
    – És ez a Jose szereti magát – ismételt meg. Bólintottam.
    – Tehát a szerelmük kiteljesedett a megismerkedésük pillanatában – folytatta.
    Összeráncoltam a szemöldököm. Azt kéne mondania, hogy hülye vagyok. Azt kéne mondania, hogy Jose nincs, mégcsak nem is ez a neve. Tök hülyén éreztem magam.
    – Nem egészen. Voltak problémák köztünk – magyaráztam. Óriási. Egy dilidokinak beszélek arról, hogy a kitalált pasimmal voltak problémák. Most már biztos, hogy bent tartanak.
    – Miféle problémák?
    – Eleinte nem kedveltem – vontam meg a vállam.
    – Maga nem kedvelte őt? – húzta össze ősz szemöldökét. Elgondolkoztam.
    – Igen. Nem vagyok az a fajta, aki azonnal hanyatt esik egy ilyen pasitól – mondtam. Ja, csak az a fajta vagyok, aki kitalálja, hogy van egy ilyen pasija.
    – Tehát Josenak bizonyítania kellett, hogy szereti önt, és ez nem csak egy futó kapcsolat.
    – Igen, valahogy így – helyeseltem.
    – Értem. És azóta rendben vannak a dolgaik? Család befogadta, jól megy minden? – érdeklődött. Hülyének éreztem magam. Mit csinál ez a doki? Talán ő sem komplett.
    – Hát, anyu és apu eleinte nem szerették, de aztán ők is megszokták.
    Na ja… Süllyedhet annál mélyebbre egy ember, minthogy a képzeletbeli pasiját a képzeletében bemutatja a szüleinek, akik eleinte nem kedvelik, de végül megbékélnek vele? Basszus, egy egész szappanopera volt a fejemben!
    – Doki, megőrültem? – röhögtem el magam. Tudatosultak bennem a kimondott szavak. Röhejesebbnek éreztem magam.

51-52. oldal - 6. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
>!
Nilla I

A legtöbbet magunknak hazudunk életünk során.

64. oldal, 7. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
>!
Nilla I

    Aztán megtörtént az, amire már nincs emberi szó. Beleszerettem az egyik szereplőbe. Nem, ez nem vicces. Statisztika (az az átkozott statisztika, mindenről van, mindenkit megkérdeznek mindenről) szerint minden harmadik nőnek van egy kitalált barátja. Ez nem olyan drasztikus, nem arról van szó, hogy konkrétan minden harmadik ember tudathasadásban szenved. Nem. Férjezett, elvált, egyedülálló, gyerek, öreg. Mindenki beleesik ebbe a statisztikába, és nem azt jelenti, hogy magukban beszélnek, képzeletbelei alakokkal élnek. Azt jelenti, hogy minden harmadik ember álomvilágban él. Tisztában van az élettel, eltelnek a napjai, mégis, monoton életükben egyfajta felüdülést jelent az a néhány pillanat, amikor elképzeli, más életet él, mással, úgy, ahogy szeretne. (…) Mindenki úgy, ahogy egyszer, hacsak rövid időre is, de kipróbálná magát. Azt mondják, igazi énünk ezekben az álomképekben jelenik meg, akkor is, ha minden nap álmodozunk, akkor is, ha kétévente egyszer. Rejtett énünk rejlik ezekben a képekben, nemcsak azok lehetünk, akik szeretnénk, vagy akik sose lehetünk. Azok lehetünk, akik nem merünk lenni.

48-49. oldal, 6. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
>!
zsólány

Az ember eredeténél fogva önző. Mindenki. Csak az a kérdés, hogy ezt ki mennyire ismeri be.

89. oldal, 10. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: önzőség · Shannen
>!
búzakalász

Ha utálatról, gyűlöletről van szó, azt mindenki felfogja, mindegy hogy olvassa, hallja vagy látja. A negatív dolgokat mindig könnyebben átérzi az ember. Hamarabb beleéli magát, párhuzamot von, egyszerűen azonnal felfogja a jelentőségét.

>!
búzakalász

Minden ember szabad, azt tesz, amit szeretne. Ez van mondva, pedig ez hülyeség. Beskatulyázva élünk, millió szabály szerint. Ha megszeged, a társadalom kilök, kitaszít. Az emberek irtóznak a változástól és a rendbontóktól. Hamburgert eszünk, kólával, sült krumplival. Szerintem az emberek több mint a fele, de legalább a fele, nem is szereti. Megszokott ízek, silány minőség, rágós, sótlan húspogácsa. Akkor miért esszük mégis? Mert megszoktuk.

21-22. oldal, 3. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Green: Csillagainkban a hiba
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Gárdos Péter: Hajnali láz
Dóka Péter: A kék hajú lány
Thomas Bernhard: Elkülönítés
Lisa Genova: Fél testben ép lélek
Abbi Glines: Álmomban szerettelek
Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!
Szilasi László: Luther kutyái
Sándor Anikó: Tévúton