Közhelyek 212 csillagozás

Leiner Laura: Közhelyek Leiner Laura: Közhelyek

    Jelen ​korunk őszinte drámája az elmúlásról, az üres érzelmekről, a hajszolt illúziókról, a hétköznapok szépségéről, a monotonnak hitt, utólag értékesnek ítélt órákról, a nagy szavak üresen csengő jelentéséről a közhelyekről… A szavak embere ritkán tud nagy érzelmekről őszintén írni. Legtöbbször csak üres klisék tömkelegével képes elénk tárni és megosztani velünk az élményeit.
    Shannen huszonéves újságíró, mégis megfáradt, kétségbeesett életet él. Látszólag teljes az élete, mindene megvan, és igyekszik boldognak tűnni, belül azonban üres, végtelenül boldogtalan. Riadtan keresi a kiutat a monotonitásból, görcsösen kapaszkodna valakibe, aki magával húzza. Vlad teljesen más szemmel látja a világot, mégis egymásra találnak. Teljesen ellentétes látásmódja, az életről kialakult véleménye Shannen újjászületését jelenti. Ráébreszti, mitől lesz szebb az élete, az ő világa, hogyan tud hinni újra az illúziókban, a boldogságban, a szeretetben. A nagy, közhelyes szavakban.
(tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Laulin, Budapest, 2022
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155872068
>!
L&L, Budakalász, 2020
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155872068
>!
L&L, Budakalász, 2020
286 oldal · ISBN: 9786155872075

1 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Brian Vladder (Vlad) · Debbie · Jacky · Shannen


Kedvencelte 45

Most olvassa 25

Várólistára tette 162

Kívánságlistára tette 207

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

Pandaaaa P>!
Leiner Laura: Közhelyek

Nem egy tipikus Laura könyv, de én mégis imádom. Sokkal mélyebb, sokkal szomorúbb mint bármelyik könyve tele közhelyekkel.
Shannent néha idegesítő volt, de Vlad egyből belopta magát a szívembe.
Vladdal történő megismerkedése után ő is sokkal nyitottabb lett a világra.
Shannent teljesem megértem miért olyan amilyen. A szülei kb szétszakították ő meg csak tűrt. off
Sírtam, rengeteget sírtam.
Én örülnék ha Laura több ilyen könyet is írna ami nem ifjúsági. :)

Könyvmolylány20 P>!
Leiner Laura: Közhelyek

Mikor a kezembe vettem ezt a könyvet, még nem gondoltam, hogy ennyire vegyes érzéseket vált majd ki belőlem. Az eleje, miközben megismertük a főszereplőt, a környező embereket és magát a cselekmény hátterét, kicsit idegesítőnek találtam a főszereplő lányt. A közepén, mikor megismerkedett Vladdal, már vicces volt, jókat tudtam nevetni rajta. A vége pedig nagyon szomorú volt… Kb. olyan hullámvasútszerűen zajlottak le bennem is az érzelmek, mint ahogy Shannenben. Számomra nagyon jól át tudta adni az érzelmeket, a gondolatait. Leginkább a végén… Nem happy end, ami LL-től nem megszokott, de attól még nagyon jó könyv volt. Én nagyon megszerettem Vladot, annak ellenére, hogy tetkói vannak, s hogy Shannen szülei ezen totál kibuktak. Ettől függetlenül nagyszerű srác volt.

FeketeAlex IP>!
Leiner Laura: Közhelyek

Hú… na most mit mondjak?
Azt már korábban is hallottam, hogy ez különbözik Leiner Laura többi könyvétől – a tinikoros-gimis-édes-vicces sztoriktól –, de ez egyenesen száznyolcvan fokos fordulat. Mindkettő fajta teljesen más, és teljesen máshogy is tetszik. Azok a könyvek olyanok, amiket elolvasunk, ha könnyed kikapcsolódás kell, jót szórakozunk rajtuk, és ha megint ilyen kedvünk lesz, újra elővesszük. Ez viszont olyan, ami mély nyomot hagy benned, és nem biztos, hogy hamarost (vagy mondjuk valaha) is újra a kezedbe vennéd.

Shannen világéletében magányos volt, nem volt úgy igazán senkije, hiába volt körülvéve emberekkel. A szülei egymás közötti versenylóként használták, kényük-kedvük szerint rángatták, aztán egymást hibáztatták mindenért. Hogy a lányból nem lett se focista, se festő, se zongorista, se köcsögös, vagy mi az isten, mert az apja!… Vagy éppen az anyja. Bármi rossz történt, annak valamelyik szülő volt az oka, attól függ, kinek a szemszögéből. off A munkahelye kész katasztrófa volt. Huszonhárom évesen bekerült egy rakás középkorú nő közé, akik (jó magyar módra) folyton a „romlott fiatalságot” szidták, és mindenkit elítéltek. Shannen mellett pedig majdnem elszaladt az élet. Legalábbis három év biztosan. Aztán felveszik a metálmagazinhoz, szegény pedig nem ért ehhez, de már annak örül, ha nem a diétákkal kell foglalkoznia a banyák között. Elég éles váltás, az arrogáns ötvenes nők után a huszonéves rockerek, de itt legalább jó helyre került. Nem kirakatemberek közé. Ennek külön örülök, ha valaki nem ufóként tekint az extrémebb, különcebb emberekre (mondjuk ez Laurához is közel áll, szóval nem meglepő). Ezt a témát rengeteget boncolgatja, hogy a világ milyen felszínes. Az Alannel való kapcsolata is az volt, és unalmas is (az amúgy meglepett, hogy a szülei nem támogatták ezt, hiszen ők is szeretik a puccos és semmilyen ebédeket, nem klisé!). Na, de a legfontosabbat a végére hagytam: Shannen megismerkedett Vladdal, eleinte életre szóló barátok voltak, aztán átalakult „szerelemmé” – de ezt a szót nem szereti Shannen, mert közhely. Ezen is nagy a hangsúly, hogy mi minden közhelyes.
Shannennel a legtöbb dologban nagyon is egyetértettem. Ahogy megveti a látszatot, hogy a külsőnkkel mutassuk meg másoknak, milyen jók vagyunk, és minden rendben, a többi nem számít; abban teljes mértékben. Az álmodozás része is illik rám, néha én is arra alszom el, hogy Juan Manuel Alberto Javier Alejandro Ramírezzel sétálok a naplementében off. Viszont. Volt néhány dolog, amiben meg abszolút nem. Például amit a kövérek esetében mondott, hogy ha le akarsz fogyni, ne egyél, ha pedig nem megy, akkor csak a világnak akarsz megfelelni, nem magadnak, pedig (ez mondjuk igaz) az a fontos. Az engem is idegesít, ha valakinek csak a szája jár, panaszkodik, de nem tesz a változásért semmit. Viszont nem minden esetben könnyű tenni is érte, vagy akár egyáltalán nem is lehet, mind emberfüggő. A másik meg a tányéros dolog volt. Értem, hogy annyira fáj neki a magány, hogy szinte beleőrült, de nagyon kínos jelenetet rendezett. És egyékbént 1. nem praktikus egyetlen tányért tartani otthon, állandóan azt kell mosogatni, meg ha véletlenül eltörik, nincs másik; 2. lehet darabra tányért kapni (lehet, hogy abban a boltban nem, de gondolom nem csak az az egy üzlet van Londonban).

Van az az érzés, amikor olvasok egy könyvet, aztán jön egy váratlan fordulat, és annyira megváltoztatja a sztorit, mintha egy teljesen másik könyv lenne.
Na, itt is ez történt. Amikor Shannen megtudta, hogy spoiler, onnantól egyből az egész hangulat megváltozott. Olyan üres, szomorú és szürke lett. Egyébként most sejtettem előre, hogy spoiler, és nem csak azért, mert odalapoztam a végére. A könyvön alapból rajta van a spoiler címke, de ennek eleinte nem is tulajdonítottam akkora jelentőséget, viszont amikor már Shannen harminchetedjére emlegette Vlad hullafehér bőrét, akkor kötöttem össze a kettőt. Erről a részről amúgy nem szeretnék sokat írni, eléggé lehozott. Egyrészt ami történt, másrészt a könyv tök boldog elejét kicsit elrontotta számomra. Illetve csak a hangulatát. Úgy indultam neki, hogy az első 30-40 oldal után azt gondoltam, „hm, ez a könyv tele van jó gondolatokkal, nagyon jó, eddig 5 csillag”, aztán elgondolkoztam… de végül maradt. A nem happy end ellenére, a mondandója miatt. Szívesen olvasnék még ilyen komolyabb hangvételű regényt Laurától, csak adjon egy boldogabb befejezést neki.

>!
L&L, Budakalász, 2020
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155872068
latinta P>!
Leiner Laura: Közhelyek

Egy konkrétan be nem azonosított – de mindenképpen angliai/londoni? – helyszínen játszódó történettel ismerkedtem meg.

    Szereplői kinőtték már az iskoláskort (még csak ezután fognak megszületni az SzJG-kötetek), a fiatal felnőttek élethelyzeteinek a bemutatása volt itt a közvetítő közeg.

    Megint egy lány szemszögéből látjuk a világot, amelyben olyan kérdések vetődnek fel, mint: lehetséges-e szakmai érvényesülés, magánéleti boldogság, mi az, ami egy már munkába állt felnőtt fiatalnak a legfontosabb az életében? Vannak-e, lehetnek-e normális kapcsolatai a saját korosztályával vagy a szüleivel, akik igazi családi hátteret soha nem adtak meg neki…

    Becsülöm ebben a történetben is a toleranciát, a másság előtérbe helyezését – akármilyen szempontból legyen is valaki más, mint a szokásos, bevett, társadalmilag elfogadott norma.

nóraaa>!
Leiner Laura: Közhelyek

Mikor neki fogtam olvasni, az első pár oldal után azt gondoltam, hogy még szerencse, hogy nem ezt a könyvet olvastam először Laurától. Már akkor azon gondolkodtam, hogy hogy fogok én erre egyáltalán egy csillagot is adni. Aztán megváltozott teljesen a véleményem. Nem megszokott Laurás könyv, ez nincs tele poénokkal, ez nem kikapcsol, ez elgondolkodtat. Elég komolyan.
Szerettem és közhely vagy sem, nekem tökéletes volt ez a könyv.

zsoka2142>!
Leiner Laura: Közhelyek

Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék, azon kívül, hogy mennyire mélyen érintett. Örülök, hogy elolvastam, és annak is, hogy tanultam belőle. Hiába lebeg valami annyira közvetlenül a szemünk előtt, ha képtelenek vagyunk meglátni. Ez a könyv segített a rejtett dolgok meglátásában.
Szívesen olvastam el ezt a kötetet is.

Paulina_Sándorné P>!
Leiner Laura: Közhelyek

Érdekes volt, elgondolkodtató. Shannen fura egy lány volt, érdekes stílussal, nem mindig tudtam kedvelni. De az Eiffel-toronynál jókat mosolyogtam rajta. Az szülei érdekesek voltak, valamennyire ismerősek. Vlad-ot imádtam, pedig nem mondhatnám, hogy sokat tett érte. Valamiért az első pillanatban megfogott. Megkönnyeztem. Tetszett, ahogy Shannen-t rávette dolgokra, ahogy észrevétlenül az élete részévé vált. Imádtam mikor Shannen anyja először találkozott vele. Vicces volt. spoiler

Nilla I>!
Leiner Laura: Közhelyek

Mit lehet írni erről a könyvről? Egyáltalán, érdemes bármit is? Úgy vagyok vele, hogy szerintem mindenkinek mást ad. De egy biztos: élményt. Olyan élményt, amit nem felejtesz. Mert a szívedbe markol. Mert könnyeket ejtesz. Mert rádöbbensz, hogy ez az élet milyen mocsok is tud lenni valójában.

Úgy álltam hozzá, hogy fogalmam sem volt, miről szól. Nem vártam semmit. Aztán itt beleakadtam néhány véleménybe, és akkor elkezdtem sejteni… Majd megismertem őt, és félni kezdtem… Nem volt alaptalan.

Néhány szót kell ejtenem a címről is: közhelyek. Mondhatom, hogy ez a regény igen is, közhelyes volt. De Laura pont ezt akarta, hogy ez legyen. Rámutatott, hogy micsoda közhelyes világban élünk. Hogy közhelyesek vagyunk.

Mindent összevetve, ez egy nagyon jó könyv. Sajnálom, hogy ilyen kevesen ismerik.

5 hozzászólás
Angieolvas>!
Leiner Laura: Közhelyek

Tudom, hogy ez egy régi könyve, de megéri elolvasni.
Annyira más minden szempontból. Idősebb szereplők és komolyabb problémák. Nekem tetszett. Shannon introvertált magányos nő, aki új munkát keres és talál is egy Metál magazinnál.
Igazából a könyv egy elmesélés, ami tetszett is meg nem is. Sok felesleges gondolat volt, ami idegesített. A mellékszereplők szerethetőek, de sokat nem tudunk meg róluk.
Valdot megkedveltem és rettenetesen sajnáltam.
Nem egy happy endes történet az tuti.
Örülnék, ha Leiner Laura írna ilyen felnőttesebb könyveket. Jót tenne neki.

Szonja_Seres>!
Leiner Laura: Közhelyek

Hmmm… Nem úgy futottam neki a könyvnek, mint kellett volna. Egy újabb szórakoztató, kikapcsoló regényre számítottam, de nagyot tévedtem.
A cím több mint tökéletesen passzol a könyvhöz. Hiszen megannyiszor áll meg a sztori, hogy elmélkedjen és leszólja a mindennapi ember szokásait.
Nem volt különösebben nekem való könyv, számomra túl sok keserűséget(?) tartalmazott.


Népszerű idézetek

Nilla I>!

Mi lesz velem nélküled. Létezik ennél önzőbb kérdés?

221. oldal, 21. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
Nilla I>!

Egy seggfej volt. De szerettem. Az ember néha beleszeret seggfejekbe is.

42. oldal, 6. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
Nilla I>!

Közhely, de van, amikor szavak nélkül is értjük a másikat. Van, amikor szavakkal sem.

85. oldal, 9. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
Nilla I>!

A legtöbbet magunknak hazudunk életünk során.

64. oldal, 7. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
NySara95>!

„Ha egyedül éled le az életed, nemcsak hülye vagy, de annak is néznek.”

93. oldal, 10. (Universal Hungary, 2008)

FeketeAlex IP>!

Ha szeretünk valakit, akkor automatikusan féltjük.

199. oldal

1 hozzászólás
FeketeAlex IP>!

A gyenge ember mindig támaszkodik valamire. Az erős ezt engedi.

141. oldal

4 hozzászólás
vgabi >!

A doki csendben hallgatott, végig töprengő fejet vágott, amikor Joseról beszéltem. […]
    – És ez a Jose szereti magát – ismételt meg. Bólintottam.
    – Tehát a szerelmük kiteljesedett a megismerkedésük pillanatában – folytatta.
    Összeráncoltam a szemöldököm. Azt kéne mondania, hogy hülye vagyok. Azt kéne mondania, hogy Jose nincs, mégcsak nem is ez a neve. Tök hülyén éreztem magam.
    – Nem egészen. Voltak problémák köztünk – magyaráztam. Óriási. Egy dilidokinak beszélek arról, hogy a kitalált pasimmal voltak problémák. Most már biztos, hogy bent tartanak.
    – Miféle problémák?
    – Eleinte nem kedveltem – vontam meg a vállam.
    – Maga nem kedvelte őt? – húzta össze ősz szemöldökét. Elgondolkoztam.
    – Igen. Nem vagyok az a fajta, aki azonnal hanyatt esik egy ilyen pasitól – mondtam. Ja, csak az a fajta vagyok, aki kitalálja, hogy van egy ilyen pasija.
    – Tehát Josenak bizonyítania kellett, hogy szereti önt, és ez nem csak egy futó kapcsolat.
    – Igen, valahogy így – helyeseltem.
    – Értem. És azóta rendben vannak a dolgaik? Család befogadta, jól megy minden? – érdeklődött. Hülyének éreztem magam. Mit csinál ez a doki? Talán ő sem komplett.
    – Hát, anyu és apu eleinte nem szerették, de aztán ők is megszokták.
    Na ja… Süllyedhet annál mélyebbre egy ember, minthogy a képzeletbeli pasiját a képzeletében bemutatja a szüleinek, akik eleinte nem kedvelik, de végül megbékélnek vele? Basszus, egy egész szappanopera volt a fejemben!
    – Doki, megőrültem? – röhögtem el magam. Tudatosultak bennem a kimondott szavak. Röhejesebbnek éreztem magam.

51-52. oldal - 6. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen
FeketeAlex IP>!

Furcsa. Ezt a szót azokra mondják, akik kilógnak a sorból.

25. oldal

10 hozzászólás
Nilla I>!

    Aztán megtörtént az, amire már nincs emberi szó. Beleszerettem az egyik szereplőbe. Nem, ez nem vicces. Statisztika (az az átkozott statisztika, mindenről van, mindenkit megkérdeznek mindenről) szerint minden harmadik nőnek van egy kitalált barátja. Ez nem olyan drasztikus, nem arról van szó, hogy konkrétan minden harmadik ember tudathasadásban szenved. Nem. Férjezett, elvált, egyedülálló, gyerek, öreg. Mindenki beleesik ebbe a statisztikába, és nem azt jelenti, hogy magukban beszélnek, képzeletbelei alakokkal élnek. Azt jelenti, hogy minden harmadik ember álomvilágban él. Tisztában van az élettel, eltelnek a napjai, mégis, monoton életükben egyfajta felüdülést jelent az a néhány pillanat, amikor elképzeli, más életet él, mással, úgy, ahogy szeretne. […] Mindenki úgy, ahogy egyszer, hacsak rövid időre is, de kipróbálná magát. Azt mondják, igazi énünk ezekben az álomképekben jelenik meg, akkor is, ha minden nap álmodozunk, akkor is, ha kétévente egyszer. Rejtett énünk rejlik ezekben a képekben, nemcsak azok lehetünk, akik szeretnénk, vagy akik sose lehetünk. Azok lehetünk, akik nem merünk lenni.

48-49. oldal, 6. (Universal Hungary, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Shannen

Hasonló könyvek címkék alapján

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona
Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai
Laura Madeleine: Egy cukrászmester meséje
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység
Nicolas Barreau: Cseresznyevirágzás
Rachel Winters: Szerelem sokadik látásra
Ruby Saw: A rezervátum titka
Hugyec Anikó: Túl kevés idő