Higgy ​nekem (Iskolák versenye II. trilógia 2.) 94% 1158 csillagozás

Nem tudom nem imádni. Megint egy helyből végigolvastam, és megkockázatom nekem ez a 2. sorozata az Iskolák Országos Versenyének jobban tetszik mint az első. Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok a célcsoportja, azzal is hogy biztosan számos hibája van, de amikor egy könyvet helyből, röhögve végigolvasok azt én nem tudom nem szeretni. Pont.
Amit talán mégis hibának rovok fel, az a sokszor felbukkanó túlmagyarázás. Én még nem láttam olyan 16-17 évest aki okokat, következményeket, hatásokat ilyen precízen elemzett volna ahogy azt Sára teszi. De őszintén különösebben ez sem zavart.
Szeretem a szereplőket, Vivit és Dominikot különösen, de Tahi is abszolút jó karakter, Kocsis pedig mindent visz. Ha az egész könyv az igazgató közösségi ténykedéséről szólna akkor is elolvasnám.
És akkor most megint várhatok egy évet a következő részre.

Úgy döntöttem, hogy nem érdekel, hogy megjelenik benne a Laura-könyvek összes hibája (túlírtság; erőltetett humorú kommentszekció; a tény, hogy a rengeteg csapat közül egyedüliként a pirosok jönnek rá a feladatok mögötti turpisságra, vagy pedig ők az egyedüliek, akik fairen játszanak; valamint hogy ennyi sztereotípiát és ítélkezést bizonyos típusú tinikről könyvben még nem láttam), mert ezek ellenére kikapcsolt, és pár órára sikerült megfeledkeznem a nyelvvizsga körüli stresszről is.

Sajnos kisebb csalódás ért.
Ez a rész alulmarad az eddigiekkel szemben. A feladatok némelyike már unalmas volt, az iskola oldalán lévő kommentszekció pedig már annyira erőltetett, hogy egyáltalán nem vicces. Ettől függetlenül több oldalon keresztül olvashatjuk..
A főszereplőkkel is meggyűlt a bajom. Sára kezd idegesítő lenni a folyamatos papolásával, ömlengésével, Rajmundot nem igazán szeretem. Vivi és Dominik valamennyire mentik a helyzetet. Aztán ott van Panna, akitől iszonyatosan ideges leszek, mert olyan hosszú monológokat szentelünk neki, na nem mintha bárkit érdekelne.
Ami még zavaró lett számomra, hogy a pirosak bizony pofátlanok. Nem igazán tisztelik a szervezőket, nem figyelnek oda a feladatra, mert például mindannyian gumicukrot rágcsálnak, a zacskóval meg csörögnek ezerrel. Többször is rájuk kellett szólni, ami szerintem nem humoros, inkább gáz.
Másrészt a pirosak annyira az egekbe vannak magasztalva, szörnyű. A való életben lehetetlen lenne, hogy csak ők jöjjenek rá a feladat lényegére, a turpisságokra mögötte. Nincs is semmi versenyhelyzet, mert kb. mindig ők a spoilerÉrtem, hogy ők a főszereplőink, de ez a tökéletesség kezd unalmas lenni, még akkor is, ha Laura ezzel érezteti hogy a 4 egyáltalán nem a versenyre való szereplőnek igenis helye van ott.
A vége tetszett, a könyv utolsó felét már nem is untam annyira. Jobb kikapcsolódásra számítottam.

”Tudjátok, másokat sem könnyű legyőzni, de a saját félelmeinket a legnehezebb.”

Amennyire vártam a második trilógia részeit, annyira szkeptikus is voltam, nem tudtam elképzelni, hogy működhet mindez Hanna és Lóri nélkül, illetve hogyan tud majd Leiner Laura új színt vinni a versenybe. A Higgy nekem azonban kristálytisztán bizonyítja, hogy a sorozat folytatása igenis kiváló döntés volt, sőt az új Szirtes-csapat sokkal erősebb és karakterei még közelebb kerülnek az olvasóhoz.

A trilógia második része közvetlenül az éjszakai bátorságpróba után folytatódik. A piros csapat tovább küzd, miközben Kocsis igazgató eltökélt szándéka, hogy megkedveltesse a versenyzőket követőivel. Azonban a többség még mindig nem érti, miért az iskola legzűrösebb diákjai vesznek részt az idei megmérettetésen, annak ellenére, hogy napról napra bizonyítják, pontosan itt a helyük. A múlt árnyékként kíséri őket, ám Sára, Vivi, Rajmund és Dominik nem hagyja magát, menetelnek előre feladatról feladatra. Erős egységet alkotnak, olyan csapattá kovácsolódva, amely mindenki számára csak követendő példa lehet. A komment szekció ezúttal kevésbé humoros és ütős, mégis úgy érzem, a kedvelt sorozat talán eddigi legjobb részét tarthatom a kezemben. Bár közel sem tartozom a célközönséghez, teljesen magával ragadott az Iskolák versenye, felhőtlen kikapcsolódást nyújtva számomra. Hajrá Szirtes-csapat, jöhet a folytatás!

JÉÉÉÉÉZUSOM… Eldobom az agyamat. Ez a könyv egyszerűen… Oké összeszedem magam, és lehetőleg írok egy mégösszeszedetebb értékelést.
Már 1000 éve várom a folytatást, és mikor megláttam hogy előrendelhető majd kiugrottam a bőrömből. Gyorsan meg is rendeltem, aztán 1.5 hónapot ültem tűkön, hogy megkapjam ezt a csodát. Megérte, ohooo mennyire megérte! Megkaptam és egyből neki estem. Annyira nagyon boldog vagyok, hogy ismét egy ilyen brutálisan fantasztikus könyvet olvashattam Laurától! Imádtam minden könyvét, és már a Bízz bennem is megvett az új sorozat kezdetéhez de ez… Magasan viszi a prímet a Bízz bennem-től!! Tényleg szavakba önteni nem tudom mennyire jó lett ez a rész, és hogy mennyire kellett már a lelkemnek egy LL könyv!♥
Iszonyatosan sokat kacagtam a hozzászólásokon, vagy amikor Tahi beszólt Rajmundnak és ő visszaszólt. Olykor-olykor összeszorult a szívem a sok boldogságtól és a cuki dolgoktól amit Rajmund és Sára csinált, ám volt amikor a szomorúság miatt hisz Sára apukája elégge igazságtalan volt vele szemben, hiába történt az ami történt. Mondanom sem kell egy ültemben kiolvastam, komolyan néha úgy szóltam magamra hogy jó lenne húzni a dolgot mert most megint várhatok 1 évet a folytatásra. Jézusom ebbe bele sem merek gondolni. Amiatt viszont nagyon mérges vagyok Laurára, hogy Sára és Rajmund még ebben a részben sem csókolóztak és nem vallották be érzéseiket egymás iránt… Viszont kiengesztelt minket azzal, hogy off Maga a történet nagyon tetszett, folytatódott ott ahol befejeztük Hortobágyat nagyon gyönyörűen leírta Laura, teljesen olyan volt mintha én is ott lettem volna. Annyira összetartóak, és Kocsis minden áron megszerette volna kedveltetni a sulival a “fekete” bárányokat és szép lassan sikerült neki elérni. Sára és Rajmund érzései szép lasssssssssssan elkezdtek kibontakozni. A feladatok most is nagyon jók voltak, és minden elismerésem Sárának hisz volt olyan, hogy egy huzamban 5 feladaton vett részt. Kicsit a szereplőkről:
Sára; Erős lány nagyon. Kitartó, és brutálisan jól táncol. Imádom tényleg! Annyira szerethető karakter szerintem.
Rajmund: Jaaaj istenem, egy újabb LL fiú akibe mindenki beleszeret. Esküszöm ezt a sok LL fiút már nem tudja befogadni a szívem, de örökre off Erős, kitartó, vicces, gondoskodó, és nagyon sportszerű.
Vivi: Ebben a csapatban mindenki nagyon erős! A kinézete és hírneve ellenére Vivi egy nagyon gondoskodó, kedves ember és kiváló barát.
Dominik: Hírneve ellenére iszonyatosan udvarias, és kedves mindenkivel de azért még is kemény :D
Tahi: Meghalok, legnagyobb :D Imádom nagyon, hiába nem mutatja igen is sokat foglalkozik a srácokkal. Néha volt olyan beszólásai,hogy kinyúltam a nevetéstől.
Kocsis: Őt is szeretem, vicces nagyon és hiába mondják hogy túl tolja ezt a sok élőzést, meg maga Laura erölteti ezt a sok kommentet a könyvbe blablabla… NEM nagyon nem, ez a sorozat ettől ilyen, hisz már az első részekben megjelent ez a színvonal. Laura a fiatalok számára ír! Nyilván a 21. század vonásai meglelhetőek a könyveiben! Én szerettem őket, és elég sokat kacagtam is. Fiatalos és könnyed volt ez a könyv.
Csupa boldogság most a szívem! Ez az a kötet amit vártam! Igaz, most várhatok 1000 évet, hogy kijöjjön a következő rész de megéri!
Aki szereti Leiner Laurát az nem fog csalódni! Ismét egy csoda könyv, egy csodás írónőtöl!♥
Kaptam egy újabb családot, akikhez mindig boldogsággal térek vissza! Szjg,Bábel,Bexi,IOV mindig visszavár!

Már alig vártam, hogy ez a könyv megjelenjen. Ennél jobban csak arra vártam, hogy végre elkezdhessem. Ezt a második trilógiát legalább annyira (ha nem jobban) szeretem, mint az elsőt.
Azt szeretem a legjobban Leiner Laura könyveiben, hogy egyáltalán nem érdekel, és soha nem veszem magamra, hogy „túlkorosnak” számítok a könyveihez. Ha egyszer ennyire jók….
Eszembe juttatta azokat az időket, amikor még gyerekkoromban, vagy tiniként (angol nyelvi, strandröplabda) táborokban töltöttem és annyira szerettem. Hiszen a nyári hangulat és a táborélmény nagyon átjött. Nagyon jók és szerethetőek a szereplők, de még a mellékszereplők is.
Sára nagyon jó karakter. Reális és két lábbal áll a földön. Nem sajnáltatja magát. Az pedig külön plusz pont, hogy profin táncol.
Kocsis igazgató továbbra is mindent visz, de komolyan, nincs élete, családja, unokája? Nagyon hóbortos és nehéz komolyan venni egy gimnázium igazgatóját, ha a közösségi médiákon éli az életét. Nem csoda, hogy a kommentszekcióban is trollkodnak vele.
Pannától pedig egyszerűen le-, illetve beáll az agy. Nem igaz, hogy senki nem meri neki megmondani, hogy fárasztó és a mondanivalójának nincs tartalma, mert olyan hirtelen vált a témák között, hogy nincs ember, aki azt képes lenne követni.
Ezektől az apróságoktól eltekintve nagyon szerettem ezt a könyvet és imádtam a hangulatát. Várom a folytatást.

Nekem még mindig nagyon tetszik LL stílusa, bár a közel tíz év alatt, amióta a könyveit olvasom, már kinőhettem volna ebből, de egyszerűen nem tudok betelni a vicces, szórakoztató, könnyed stílusával. Ebben a kötetben is volt egy csomó humoros rész, amik mind-mind nagyon megnevettettek engem. Nagyon bírom a Szirtes-csapat mind a négy tagját, és ahogy halad előre a cselekmény, Tahi tanár urat is egyre inkább megkedvelem. Dominik talán az egyedüli, akiről egy kicsivel többet is jó lenne tudni, ő van talán egy picit elhanyagolva a másik három taghoz képest. Kíváncsi vagyok, hogy a harmadik kötetben milyen újabb megmérettetések várnak majd a csapatra, bár abban biztos vagyok, hogy helyt fognak állni, s még ha nem is elsőként, de mégis emelt fővel fognak kikerülni a versenyből. Róbertet is nagyon bírom, bár egy kicsit szadista hajlamai vannak, túlságosan élvezi, hogy szenvedni láthatja a csapattagokat. Bár az egyértelmű, hogy neki is a Szirtes-csapat a kedvence, ez egyértelműen kiderül egy-egy elejtett megjegyzésből. Kocsist nagyon bírom, le a kalappal előtte, hogy csak rendületlenül megy előre, csinálja az insta élőket, meg különböző videókat, miközben trollkodnak a diákok a kommentekben, de ő ezzel mit sem törődve folytatja tovább. Alig várom, hogy a következő kötetet is olvashassam, kár, hogy csak trilógia, mert ezt a sorozatot olvasnám még jó sok részen keresztül.

Imádtam, imádtam és imádtaaam ♥♥♥
Nagyon nagyon vártam már ezt a folytatást és szerencsére nem csalódtam, mert hozta a szintet ^_^
Igaz most a feladatok nem voltak olyan fordulatosak és izgalmasak, de azért nagyon olvastatta magát. spoiler Próbáltam húzni az időt, hogy ne olvassam el olyan gyorsan de lehetetlen volt, így most megint várhatok a folytatásra :D
Sokkal jobban megismerhettük a szereplőket és a történeteiket és azt, hogy miért is őket választotta Kocsis igazgató. Ők négyen bebizonyították, hogy milyen jó csapatot alkotnak, ítélkezés nélkül és természetesen Tahiról se feledkezzünk meg. Ők öten. Náluk jobb csapatot nem is rakhatott volna össze az igazgató. :)
Imádtam Tahi és Rajmund szócsatáit :D Tahi pedig bebizonyította hogy egy törődő ember és nem a rettegett fizikatanár és nagyon nagyon támogatja a csapatot és bízik bennük.
Rajmund ♥ Már az első részben is belopta magát a szívembe, de most ahwwwww ♥♥ Olyan cukiii ♥ Törődő, figyelmes. Imádtam a Sárával közös jeleneteit, főleg a csónakázást ;)♥ off
Sárát is sokkal jobban meglehet érteni. Nagyon sajnálom, hogy az apukája ilyen, mert én úgy gondolom, hogy mindenki érdemel egy második esélyt főleg egy családtagtól. Viszont tesója Milán nagyon jófej :))
Vivi és Dominik is megmutatták, hogy jó emberek és jó barátok. Dominik egy kedves, védelmező ember és neki pont ez okozta a vesztét a múltban. Vivi meg szerintem egy csodás személyiség, akinek szintén volt egy hibás lépése és ő cipeli ezáltal a legnagyobb keresztet.
Nagyon röhögtem a kommenteken, és nagyon jó volt olvasni ahogy a suli diákjai egyre jobban támogatják őket. Kocsisnak most nem voltak olyan vicces megnyílvánulásai mint eddig :/
Eddig is úgy éreztem, hogy ez az IOV trilógia jobb, mint az első és ez egyre inkább így van. Nagyon nagyon várom a befejezést ♥
#SzirtesArmy

Az igazgatós részeket bírom a legjobban, főleg a kommentszekciót, ott sokat mosolyogtam. Ahol még jól kijött a szerző humora, az Tahi alakja, őt egyébként is egy nagyon eltalált, szórakoztató karakternek tartom. Továbbra is nagyon szimpatikus a csapat, nincs felesleges nyavalygás meg önsajnáltatás, korrekten teszik a dolgukat. Viszont még mindig húznék belőle vagy 100 oldalt, hogy feszesebb legyen, de ez az én dilim.

Úristennn, ez valami elképesztően fantasztikus voolt! ^^
Hihetetlenül vártam már ezt a könyvet, nekem már a Bízz bennem is jobban tetszett az első IOV trilógiánál, de ez a könyv még a Bízz bennem-nél is ezerszer jobb volt! Imádtam minden mondatát, minden sorát. ❤
A feladatok nagyon ötletesek voltak, sajnáltam Sárát hogy egymás után 5 feladaton is részt vett, de szerintem nagyon megérte a csapatnak, hogy ő ment. Az összes feladat elképesztően kreatív volt, a pirosak még is mindig felvették a harcot a legbeugratósabb feladatleírások közt is. Nagyon jó volt a csónakázós feladat spoiler, és a tehetségkutató is spoiler, de a legizgibb egyértelműen az utolsó, a műveltségi volt. Várható volt, hogy nem esnek ki, de én is a körmömet rágva izgultam, hogy ezt vajon hogyan fogják megtenni. off Végül a csapatösszetartásuk és a barátságuk mentette meg őket. ❤❤
Elképesztő a piros csapat, szerintem nem sokan bírnák azt, amit nekik mindennap kell, de örülök, hogy a csapat segítségével mindegyikük kezdi meg jobban elengedni a sértő kommenteket. off Dominikot végre megismerhettük, megtudtuk a balhéját is, elképesztően sajnálom a srácot, teljesen jogosan cselekedett, mégis ő jött ki belőle rosszul. Én nagyon megszerettem Dominikot is, nagyon jószívű, udvarias fiú. És nagyon örülök neki, hogy spoiler Vivit még Dominiknál is jobban sajnálom, borzalmas amiket róla írta. Egyébként ő is egy csupaszív, nagyon okos lány, nagyon bírom őt is. Sáráról tudjuk a legtöbbet, remélem kibékül az apjával… Nem is igazán értem, hogy az apja miért nem képes megbocsátani neki, teljesen igaza volt Rajmundnak, amikor spoiler… Tahi a létező legjobb tanár, nagyon örülök, hogy ő a kísérőjük, vele jártak a lehető legjobban. spoiler Imádtam, amikor Rajmunddal beszólogatnak egymásnak. A bézs csapat tagjai is nagyon jófejek, tetszik, ahogyan Andi ki tudja röhögni önmagát, és ahogyan a fiúk vélekednek magukról. Panna az egyik legviccesebb szereplő, imádom, hogy folyton beszél, hatalmas forma. Kocsis részről részre egyre nagyobb forma lesz, most jelenleg a KŐB livejai a kedvenceim. Rajmund egyértelműen a kedvenc szereplőm, én imádom a srácot, aki a balhéi mögött egy kedves, jószívű, udvarias vicces, megbízható srác. Nagyon imádom Rajmundot, nálam mindenkit letarolt :D Nagyon tetszettek a Sárával való jelenetei, mindegyiket egytől egyik imádtam, és az az utolsó mondat a könyv végén… ^^
Csodálatos könyv volt, nagyon örülök, hogy egy nappal a hivatalos megjelenés előtt már olvashattam. Rengetegszer nevettem fel, igazából végigröhögtem a könyvet, legtöbbször a kommenteken, Rajmund vagy Andi beszólásain. Volt, hogy felvisítottam, annyira örültem a történéseknek ez is rengetegszer történt, és a végén alig kaptam levegőt, olyan szinten ledöbbentett úgy az egész. Igazából vigyorogva ugráltam a ledöbbenés utáni pillanatokban, és még most is azt tenném szívem szerint :D. off Köszönjük, Laura, hogy megírtad ezt a fantasztikus könyvet, teljesen kiszakított a nem éppen jó mindennapokból. Együtt izgulhattam a csapattal, együtt örülhettem Sára sikerének, és teljesen úgy éreztem, mintha én is Hortobágyon lennék. Illetve emiatt a könyv miatt újból rádöbbentem, miért is szeretek én annyira olvasni. Köszönöm, hogy megírtad, és dedikáltad a köteteket. Remélem, idén még jön a harmadik rész, én nem fogom bírni a trilógia befejezése nélkül.
Mindenkinek ajánlom, ha még nem olvastad vagy még nem vetted meg, akkor siess vele, mert ez egy hihetetlenül jó könyv, és légyszi OLVASSÁÁÁÁTOK EL!