Emlékezz ​rám (Iskolák versenye 3.) 210 csillagozás

Leiner Laura: Emlékezz rám

Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…
Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik része.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
L&L, Budapest, 2019
322 oldal · ISBN: 9786155653544
>!
L&L, Budakalász, 2019
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155653537

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Kornél · Újvári Hanna · Vári Lóránt (Lóri) · Kocsis igazgató · Kozák Bernadett · Szalai Zsombor (Zsombi) · Takács Titanilla · Karesz · Máté · Dóri · Imi · Isti · Peti · Róbert · Veronika


Kedvencelte 37

Most olvassa 101

Várólistára tette 127

Kívánságlistára tette 149

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
pveronika
Leiner Laura: Emlékezz rám

Szerettem ezt a sorozatot, de valahogy befejezve ezt a kötetet, kicsit hiányérzetem van. Nem érzem azt az űrt, amit a SZJG vagy akár a Bexi sorozat után érzetem, hogy „vége van, tényleg vége van, és most hogyan tovább?” Amikor elkezdtem ezt a sorozatot úgy gondoltam, hogy talán ez lesz az írónő mesterműve, mert most éreztem először igazán, hogy olyan ifjúsági regényt kapok tőle, amelybe a humor és az izgalmak mellett igazi mélységet tudott csempészni. Egy olyan főszereplőt kaptunk, aki másfél éve nem csak az édesanyját, de önmagát is elvesztette, és aki most egy olyan utazásban vehet részt, ami során megtalálhatja önmagát. És persze ez valahol sikerült is, hiszen Hanna karakterfejlődése leírt egy bizonyos ívet, de én úgy érzem, hogy ez most nem volt elég.

Ez a rész is számos izgalmat és fordulatot tartogatott, de ugyanakkor ez volt az első Leiner Laura kötet, ami során majdnem arra a döntésre jutottam, hogy átugrok részeket, mert annyira nem kötöttek le. Már a Bexi sorozatnál is kissé zavaró volt, hogy ugyanazokat a gondolatmeneteket olvassuk újra és újra és újra, de ennél a kötetnél ez abszolút kicsúcsosodott. Sok-sok oldalas monológokban kellett újra végighallgatni Hanna önmarcangolását és a múlton való vívódását, és bár a lány gyásszal való küzdelmét a kezdetektől a sorozat legerőteljesebb elemének tartottam, itt ez annyira sok volt, és talán nem is volt mindig jól kezelve a téma, hogy sajnos számomra ez sokat elvett az élményből. Persze a sok monológból és visszaemlékezésből volt olyan rész is, ami hozzáadott a történethez, mert jobban megértettük Hanna miértjeit, de sajnos olyan rész is akadt, amikor abszolút nem tudtam azonosulni Hanna gondolkodásmódjával. spoiler

Szintén rengeteg oldalon olvashattuk újra és újra a „ne használd a netet”, „ne ott éld az életed”, „ne játssz számítógépes játékokat”…stb. gondolatokat, amivel valamilyen szinten egyetértek, hiszen én is azt látom, hogy sok fiatal mellett elszaladnak az évek úgy hogy észre sem veszik (például ezt a YouTube-on nézem, ahogy más játszik, ahelyett, hogy én játszanék témát még mindig nem tudom felfogni. :)) , ugyanakkor ez is milliószor volt leírva, és nagyon végletekbe menőnek érzetem. (Szerencsére azt azért később Hanna is belátta, hogy az is egyfajta véglet, amiben ő gondolkozik, és azért van középút is.)

Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó sorozat volt, és minden hibája ellenére azért ezt a kötetet is nagyon élveztem. Nekem a vége is tetszett, bár az utolsó mondatnak nem igazán örültem. spoiler Picit azért sajnálom, hogy a sorozat erős kezdése után ez a rész kicsit gyengébben sikerült. Őszintén úgy gondolom, hogyha Hanna monológjaiból húzott volna az írónő, egy sokkal erőteljesebb zárást kapott volna ez az amúgy kiemelkedő trilógia. Az IOV ötlete zseniális volt, izgalmasak voltak a feladatok és a karaktereket is megkedveltem. Sőt, végre az is kiderült, hogy hol lakik Kornél, bár a teljes nevét még mindig homály fedi. :) Összességében jó érzésekkel fogok visszagondolni erre a sorozatra, és bár talán ez nem lesz olyan újraolvasós, mint az SZJG volt, én mindenképpen ajánlom!

http://veronikasreaderfeeder.com/leiner-laura-emlekezz-…
(Teaser, kedvenc idézetek, beleolvasó…stb.)

26 hozzászólás
>!
diamondfox P
Leiner Laura: Emlékezz rám

Tekintetes Moly Közönség!
Tudom, hogy sokan epekedve várjátok ezt a lehúzó értékelést, de igyekszem korrekten és összeszedetten megfogalmazni azt, amit úgy hívunk: leinerlaura-effektus.

„Nem volt kontrollom, és ez az, amit a legjobban bánok.”
Ahogy haladtam az olvasással, úgy írogattam jegyzetet, amit eddig csak a blogbejegyzésekhez tettem meg, de mivel az első két rész sem került fel blogra, így ez sem fog. Ettől függetlenül nagyon sokat fogok írni (a laptop billentyűzetet is leváltottam egy teljes billentyűzetre, mert ott nagyon tudok írni ugyebár), de tudom, hogy szeretitek, hogy kifolyik a szemetek.
A jó dolgokat gyorsan kiemelem az elején:
Laura még mindig vicces. (Erik, a szavasbogár; Lóri és a lábnap, illetve Kocsisék beszólásai) Ez tény és való, sokan még mindig azért imádjuk ezeket a sztorikat, mert beszippantanak és röhögünk rajta. Lehet, hogy nem tökéletes a történet (mint itt sem), lehet, hogy teljesen kiszámítható a dolog, de attól még jól esik agyatlanná válni egy picit és élvezni a felhőtlen tiniéletet ezt mondjuk én sem gondoltam komolyan, semelyik LL könyvben sincs felhőtlen tiniség.
És akkor sorolnám, hogy mik nem voltak jók vagy fogtam a fejem (lábjegyzet: képes voltam addig húzni az olvasását a könyvnek, hogy majdnem bevállaltam, hogy nem alszom csütörtök éjszaka, de kiolvasom. Végül 4 óra alvás lett az egyenlegem, aztán meg 14 órát aludtam péntekről szombatra.).

– az a rohadt melegítő! Komolyan mondom, ha legalább 10x nem szerepelt benne, hogy elnyűtt, koszos, szakadt a melegítője Hannának, akkor egyszer sem. Egy 10 napos tábor alatt, ahol kaptak vagy két váltás melegítőt. Értem, koszolódik, rongyolódik a feladatok során, de azért nem kell ennyire kiemelni.
– Hanna a zseni. Ez már az előző részekben is zavart, mert jó, nem mindenki 200 IQ-s a csapatban, de Zsombi a karaktere alapján sokkal nagyobb logikával rendelkezik, mint Hanna, aki „csak matekos”. Zsombi puzzlezik szabadidejében, társasozik és robotika bajnok. De nyilván csak Hanna az okos és mindenre Ő jön rá hagyjuk már.
– Kornél nélkül természetesen megáll az élet.
– rengeteg a felesleges oldalkitöltés. Gondolok itt arra, hogy Hannának mérhetetlen sok ideje volt a maradék 2 napban filózni az élet értelmén, fájdalmán és a tinik esztelen internethasználatán, így egy-egy eszmefuttatása nem elég, hogy 3-4 oldalon keresztül tartott, de mindegyik mondat ugyanazt mondta. Ehhez azért el kell ismernem, hogy kell egy tehetség is.
– a fentebbi idézet az Hannának önmaga arconköpése. Laura képes volt leírni az igazi okot, amiért Hanna (és ezen keresztül Leiner kisasszony) minden internethasználót kb. leidiótázott, de ez az általánosítás valami hihetetlen. És a rosszindulat jön csak át ebből – nem ezért fogja bárki is kontrollálni magát – aki eddig eljutott, annak már-már orvosi segítség kell.
– Coelho már nem elég menő, a lelki tanácsokat leváltotta a motivációs Laura (kötélmászó jelenet).
– Aztán a nagy visszaemlékezés. Csak négyszer akartam falnak menni, annyira rossz volt olvasni. Nem, egyáltalán nem érintett meg. És tudjátok miért? MERT KAMU. Az szerepelt benne, hogy Hanna anyuja sűrűn nézegette, hogy kik jönnek hozzá látogatóba és mindig picit csalódott, hogy csak egy nővérke, vagy doki. Igen. Mert egy rákos beteg, aki tudja, hogy nincs sok esélye arra vár, hogy minden második uncsitesó vagy volt matektanárja betoppanjon és lássa, ahogy leépül, kamuságokat beszéljen hozzá és lefárassza. Nyilvánvalóaaan. (;¬_¬)
És, hogy ennél a témánál, anyu megkapta a telefont, hogy fáradjon be. Amikor az ember lányát felhívja a nőgyógyász, hogy gyere be (mintavétel után), aggódni kezd, mert nem hívják be, csak ha gond van. Az, hogy Hanna képes volt ennyire bekockulni, egy 14 évesnek szerintem teljesen érthető, hiszen nem fogja fel, hogy ez mit jelent (ember, 28 éves kollégámat alig tudtuk rábeszélni, hogy menjen el szűrésre, nyilván a takony 14 éves felfogja a dolgot, nem?!). Aztán hirtelen mindent megért, mert akkor már tényleg testközelbe kerül a dolog. Na, de. Itt jön a de. spoiler
– A kaja. Jó-jó, vicces, ahogy apu próbál pizzát és Mekit enni. De amikor Hanna se céklát eszik reggelire, ott azért képmutatásnak érzem ezt az egészséges életmód hülyeséget. Nem ettől lesz valaki biztosan rákmentes. És ez a korábbiakban is csak idegesítő volt.

„Köztudott, hogy nyáron az egyenleteknek nincs megoldása.”
– a kötet 460 oldalas, ebben kettő, azaz KETTŐ feladat van részletesen leírva, plusz egy semmiség feladat. Azért erős túlzás, nagyon sok minden kihagyható lehetett volna.
– feladatok: egy vicc. Komolyan ez volt a vége? ÉS KOMOLYAN EZT A SZINTIDŐT ADTA MEG LAURA NEKIK?
ʕノ•ᴥ•ʔノ ︵ ┻━┻
*Róka balra el*
*Róka vissza gépelni*
– Aztán a kedvencem, Hanna YT élete. A csaj, amiket leír, azt nem egy taknyos 13-14 éves gyerek éri el. Ne haragudjatok, de egy Minecraftot is idősebbek csinálnak YT-re és a Twitchre, ezért nem is tudtam soha komolyan venni ezt a részét a dolognak. Az, hogy a kockák rendeznek egy 24 órás Lego építést teljesen valid, de ez, hogy egy kiscsaj ekkora sztár volt, az nem. A teljesen hiteltelen sztoriból egyedül apu létezik, aki egy egyetemi tanár. És ennyi. Ja, és szeret enni. Valódi ember! HAH!
költői kérdés: vajon megmert-e volna tenni Laura, hogy nem maradnak a sárgák a döntőig?
– karakterfejlődés: egyedül Dóri és Veronika érte ezt el az arany csapatból. igen, a többieknek is kellett volna.
– Imádom, hogy Hanna egy introvertált nő, de 10 nap után „remegve várja”, hogy a pasija válaszoljon neki. Ez nem így megy drágám, egy introvertált nem kattan rá ennyire egy „random” emberre, hiszen alig ismeri! (Higgyétek el nekem, ÉN IS AZ VAGYOK.)
– Hannának még mindig túl sok ideje van elméleteket gyártani… kajaszedés közben lefagy a nő, és végiggondol egy fél évet az életéből. A somlói diós galuska felett.
– És akkor a döntő. HÁHÁHÁ. Ennyit szerettem volna csak írni rá, mert egy vicc volt.

Tehát, ha kicsit összefogom itt a dolgokat: nem lenne baj ezzel a sorozattal, HA… és itt jön a nagy HA, mert rengeteg hibája van. Következetlen nekem ez a két hét alatti megvilágosodás, csak azért, mert elment a Bükkbe, és akkor mindent megértett. Hát jó, legyen így. Legalább kipipálhatom ezt a sorozatot is, és már csak az a lényeg, hogy spoiler
És nem volt igazi LL könyv egyébként. Tudjátok miért? Mert nem volt benne romantikus dráma. Rájöttek, hogy 170 km, ennyi. Wow. Ne aggódjatok, a Szegedi IC mindig kényelmes, de hétvégente sok az egyetemista, tömegnyomorra számítsatok!

Köszi, hogy elovlastátok, én kiégtem. Köszönöm @evii29, hogy kölcsönadtad, csak ezért nem gyújtottam fel.

76 hozzászólás
>!
Naiva P
Leiner Laura: Emlékezz rám

Az előző két kötethez képest nem lett kedvenc, de nekem minden hibája ellenére ez is nagyon tetszett. Számomra ennek a sorozatnak az első része volt az első, amit olvastam Laurától. Utána nem volt megállás. Az Ég veled c. könyve után értettem meg, hogy miért is szeretik őt olyan sokan, Az SZJG-vel én is új kedvencet avattam. A Bexi sorozata pedig most is úgy gondolom, hogy a maga műfajában az egyik legjobb sorozat, amit valaha olvastam.
Ezért aztán nagyon vártam erre a részre. Epikusabb befejezésre számítottam, mégsem okozott csalódást. Talán egy picit zavart Hanna belső lelkizése, de aki veszítette már el olyan valakit, akit a világon mindennél jobban szeretett, az meg tudja őt érteni. Nagyon Hamar fel kellett nőnie. Nem beszélve a lelkiismeret-furdalásáról és a bűntudatról, amit azóta érez, hogy „teljesen megváltozott az élete.”
Számomra átjött a könyv mondanivalója és a történet lélektana; soha nem szabad, semmit biztosra venni. Sokszor nekem is bűntudatom támadt. Visszagondoltam, hányszor úgy csináltam, mintha anyura figyelnék, miközben mondott valamit, vagy sztorizgatott nekem, miközben éppen egy könyv lapjaira irányult minden figyelmem.
Nagyon megszerettem a Szirtes csapat tagjait. Lóri ebben a részben is hozta a formáját. Úgy gondolom, nélküle sokkal szegényebb lett volna ez a sorozat.
Volt egy pár dolog, amin meglepődtem. Lehet, hogy az előző részeknél nem figyeltem jobban, de például nem is emlékeztem arra, hogy spoiler vagy arra, hogy spoiler Mi van?! Akkor hol él? spoiler
Ez a Máté gyerek már az első rész alapján sem volt szimpatikus a behízelgő, nyalizós modorával, de most mutatta meg igazán, mennyire utálatos is valójában. Vajon milyen felnőtté válik egy ilyen ember? Elgondolkodtató.
A „bronxi stílusú” nagyit is nagyon szerettem. Hatalmas forma. Egyáltalán nem a megszokott, maradi, megkeseredett, kisnyugdíjas habitussal rendelkezett.
Az utolsó sorokban írt részeknek csak akkor tudnék örülni, ha ugyanezzel a társasággal folytatódna.

13 hozzászólás
>!
ZitussKa
Leiner Laura: Emlékezz rám

Ennek a trilógiának mindig is megérdemelt helye lesz a szívemben, mégpedig azért mert ez volt az első sorozat, ahol mindent megjelenés után KELLETT elolvasnom. Ezt az idegörlő várakozást nem cserélném el semmire. Megközelítőleg 21 hónapot vártam ere a részre.
Ami a történtet illeti, szerettem. Talán ez volt a legönfeledtebb, legfelszabadítóbb rész.
A csapatban és a társaságban is itt állt be a legnagyobb összhang. Minden egyensúlyba került, a szív, a humor. Az összetartás és a bajtársiasság is erősödött. Viszont ezzel együtt a történet gyengült, kiszámíthatóbb lett.
Hanna személyében hiába vártam a kezdetektől ezt az áttörő változást és jellemfejlődést, igazán sajnáltam, hogy nem volt igazi átmenet a két állapot vagy életszemlélet között. A múlt apró darabkái teljesebbé tehették volna már az előző rész élményét és talán jobban azonosulni tudott volna mindenki Hanna személyével, bűntudatával és terhével.
Nehezen tudok igazságot tenni mert kicsit azt érzem nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Nem hozta az első résznek az újdonság erejével ható varázsát és a második rész izgalmát sem. De a második részben, amit hiányoltam, itt megkaptam. Viszont, amire lényegesen nagyobb szükségem lett volna ennél a résznél, az hiányzik. Hol egy epilógus?
Mi tagadás lesz viszont egy fordulat, aminek köszönhetően mindenkinek leesik majd az álla. Fenntartom a változás lehetőségét de egyelőre ambivalens érzéseket dédelgetek, és leginkább a negatív érzelmek dominálnak. De ezt Laura érzi és tudja, hisz nem az én fejemben születnek a történetek.

>!
vgabi P
Leiner Laura: Emlékezz rám

Elég hullámzó volt, mennyire vártam ezt a könyvet. Egyszer nem igazán, később mégis, aztán jöttek a vészjósló találgatások a címmel meg fülszöveggel kapcsolatban, spoiler. Utána olvastam utalgatást, hogy az utolsó két oldal valamiért jelentős lesz… Nehéz volt nem odaugrani, de sikerült megállni.

És a kötettel kapcsolatban is ugyanezt tudom mondani: hullámzó.
Voltak jobb részek; viccesek, szomorúak, meghatók. Volt, amikor lendületesen haladtam vele, érdekelt mi lesz, lekötött.
Egy emléknek kifejezetten ”örültem”, hogy helyet kapott, mert kicsit jobban megmagyarázza, miért spoiler. Az a jelenet segített elengedni valamennyit abból eredő frusztrációmból, hogy hányszor lementünk ezen az ösvényen.
Az is tetszett, hogy volt pár olyan szál, amit párba lehetett állítani. Pl. spoiler.

És voltak azok a részek, amik halálra untattak – főleg Hanna kis eszmefuttatásai miatt szenvedtem, amik rengetegszer azt ismételték, amiket már egyszer többször levezettünk az első két kötetben és ezt úgy értem, hogy néha egy az egyben ugyanazt ismételte el, mint korábban, ezt pedig nem viseltem jól, néha még az is átfutott a fejemben, hogy én ezt átugrom, de lebeszéltem magam. Vagy rendesen végigolvasom, vagy sehogy. De azért mikor 10 oldalon keresztül ment a belső monológ, kezdtem kétségbeesni, hogy mikor lesz már vége, és szól Hannához valaki, kirántva a gondolatmenetből. Ezúton is köszönöm az éppen arra tévedő szereplőknek, hogy ezt megtették.

Egy másik nagyobb problémám (még mindig…) Máté esete; nem bírom felfogni, miért van mindig szükség egy ilyen srácra LL sorozataiban, aki már irreálisan szemétnek van feltüntetve, csak azért, hogy legyen kit utálni az olvasóknak, és a szereplők eljátszhassák, ők mennyivel különb emberek.
Ami szintén felbukkan minden sorozatban: csak a főszereplő és bandája egyedi, ők tudják, hogy kell szórakozni, mások csak irigykedhetnek vagy utánozhatják őket.

Még ez is eszembe jutott az értékelés végére: így, hogy elég sok versenyző neve csak itt derült ki egy-két jelenetre, eléggé felejthetővé tette őket, nem is sikerült mindenkit megjegyezni közülük.

Azt nem tudom, belevágok-e majd a következő sorozatba, meglátjuk.

A végső tanulság pedig: szabad instagramot használni, de ne vidd túlzásba. (Mielőtt még valaki komolyan venne: csak viccelek. :D)

Lehet egyébként duológiaként jobban működött volna, de ez már nem derül ki. Magasan az első kötet volt a legélvezhetőbb, ez a közelébe sem ért.

20 hozzászólás
>!
Lillsz
Leiner Laura: Emlékezz rám

Nevettem és sírtam, legtöbbet inkább sírtam, félig nevetve vagy csak amúgy. Imádtam!
Laura számomra még mindig egy zseni! A történet, amit felépített… hihetetlen! Az IOV egy hatalmas ötlet, imádtam olvasni a verseny alakulásáról és a szereplőkről, fejlődésükről.
Számomra ez a trilógia nagyon személyesre sikeredett, hisz mikor megjelent az első kötet nem gondoltam volna, hogy simán kerülhetnék Hanna oldalára ami az anyukáját illeti , és bár senki sem gondolja ezt, nálunk majdnem erre került sor. Az élet igazságtalan, de meg kell tanulni élni az élet megpróbáltatásaival és elengedni a múltat. Sokan azt gondolják, hogy ez a könyv az IOV-ra van kiélezve, de nem kifejezetten. Egy hatalmas traumát dolgoz fel, egy olyan lány „életben maradásáról”, gyógyulásáról szól, aki elvesztette a legfontosabbat, az édesanyját.
Egy megindító történet, méltó lezárással! Bár még az is lehet, hogy új köntösben, új szereplőkkel de folytatódni fog az Iskolák Országos Versenye! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következőkben az írónő mivel rukkol elő! 5/5*

>!
Ngie
Leiner Laura: Emlékezz rám

Megadtam végül a 4 és fél csillagot, bár kicsit inogtam a 4 felé, nem volt ez a rész tökéletes. Harmadik résznek már kicsit megfáradt, a verseny feladványai egyszerűek voltak és könnyen kitalálhatóak. Hanna belső monológja sokszor volt inkább ismétlés, és kevesebb ilyen monológ betéttel is ugyanolyan ereje maradt volna a történetnek. Ettől függetlenül, ez még mindig Leiner Laura írás, ami valahogy úgy berántja az embert, és annyira jó a ritmusa, hogy még így is letehetetlen ez a könyv / sorozat. Összességébe véve, nekem az első és a második rész is sokkal jobban tetszett.

>!
V_Ili P
Leiner Laura: Emlékezz rám

Sokat gondolkoztam, hogy mit is írhatnék, de semmi olyat nem tudok írni, amit előttem sokan le ne írtak volna.
Csak azért nem fogok lepontozni egy könyvet, mert most ez a menő, annyira azért nem volt rossz.
Sőt.
Hanna hosszú monológjain kívül én semmi negatívumot nem tudnék írni.
Laura a feladatok terén most is elég kreatív volt.
Az utolsó két oldalon meglepődtem, nem tudom elképzelni, hogy hogy fogja megoldani. Ahhoz hogy nagyot szóljon, még jobb karaktereket kell létrehozni.
Én azért szurkolok, mert nagyon szeretem Laura stílusát.

14 hozzászólás
>!
Rainee
Leiner Laura: Emlékezz rám

Ó te jó ég! Annyira, de annyira sajnálom. Az első részt imádtam. A másodikat már nehezebben olvastam. De ez? Az Oraveczt, Coelhot, önsegítőt, gyászfeldolgozást, maxoljuk ki az önsajnálatot, nem csak nyomokban tartalmazó könyv volt. Uszkve 300 oldalon. Először még hümmögtem, mikor Hanna révületbe zuhant. Majd mikor már egyre többször és hosszabban ment a szar ember vagyok, és semmit sem ért az életem, akkor fogtam a fejem. Bevallom elkezdtem ugrálni, bekezdéseket.
Azonkívül több problémám is van/volt. spoiler
Aztán mire utal a fülszövegben a spoiler
És végül mi a jó ég volt az utolsó mondat? spoiler
Sajnálom. Végtelenül. Ez a trilógia egy lefelé tartó ívet járt be. Az első rész magas labda volt. A végére már csak a lyukas, összezuhant, leeresztett labda maradt. :( Sajnos 2,5-nél többet nem tudok rá adni. Leginkább a töménytelen mennyiségű belső monológok miatt.

17 hozzászólás
>!
RVivi
Leiner Laura: Emlékezz rám

Mind tudjuk, hogy az írónő egy ideje átment a könyveiben ebbe a „gyűlöljünk minden közösségi média” hozzáállásba. Itt azt vettem észre, hogy már nagyon bedurvult. Komolyan, még káromkodások is vannak az ócsárolásban, ami nem vagyok biztos, hogy eddig is lett volna. A fellengzős stílusról, amit a főszereplő lányok művelnek a könyveiben már ne is beszéljünk. Mert ők aztán mindenkinél különbek.

Szóval elsősorban köszönjük meg, hogy mindenki le van szólva, aki használja ezeket az oldalakat. Meg azt is, hogy mindenki nyomi, aki sokat játszott a ki nevet a végénnel, mert az olyanoknak való, akiknek nincs életük… Szerintem ez már túl sok volt. Mindenhol ott lyukadtunk ki, hogy nyomi vagy, vagy nincs életed és ez jaj, de vicces.

Hanna nagy monológjait említeni is felesleges, de még egyszer nem akarom meglátni azt a kérdést, hogy „Anyu, ugye látsz?”

A feladatok se voltak valami hú, de nagy számok. Bocs, de egyszerűen nem. Nem kell Hannát szuperokosnak beállítani.

És akkor a pozitívumuk: imádom Hanna nagyiját. Egy kis életet visz ebbe a szenvedésbe, neki volt egyedül értékelhető humora. Mégis hogy éri el LL, hogy ilyenek után még olvasom a könyveit? ><

Ui.: Hogy a fenébe nem ismeri valaki Schrödinger macskáját?

18 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ßißi

– Az mi? Konyak? – kerekedett el a szemem.
– Nem. Ez málnaszörp – füllentett.
– Ahhoz kicsit sötét, nem? – fürkésztem.
– Mert romlott.

Kapcsolódó szócikkek: Újvári Hanna
>!
ßißi

– De úgy szeretek lájkolni! – közölte.
– Akkor lájkold az ismerőseidet – tanácsoltam.
– Az ismerőseimet? Az én koromban? Vagy halottak, vagy készülnek meghalni – magyarázta, mire az egész asztalunk felröhögött.

Kapcsolódó szócikkek: Újvári Hanna
>!
ßißi

– Most komolyan – sóhajtottam. – Miért nézed ezeket a videókat? Nem hiszem el, hogy tetszik. Az képtelenség. Nem is az érdeklődési köröd. Sőt…
– Jó, bevallom, láttam már érdekesebb dolgokat is a YouTube-on – vallotta be nevetve. – De az a helyzet, hogy a narráció miatt élveztem.
– Tényleg?
– Igen. Most mit mondjak, Hanna? Veszettül hiányzol, és jó volt hallani a hangodat a videón – mondta, mire azonnal megtelt a szívem boldogsággal, és úgy éreztem, hogy szinte felrobban a mellkasomban.
– Te is hiányzol – suttogtam.

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
>!
Lillsz

Bosszúállók! Ez a Bosszúállók. Imádom, láttam vagy ötvenszer! Kívülről tudom az egészet – kiáltozott Isti teljesen túlpörögve.

225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isti
>!
Marcsi_moly

– Na jó, ez itt egy fül rajza. Ha holnap keresnünk kell egy fület, én hazamegyek innen – jelentette ki elborzadva.
– Mutasd… – húzta kissé maga felé Zsombi a térképet, hogy tüzetesebben megnézhesse. – Jó, ez tényleg fülnek tűnik.
– Öcsém, ugye nem emberi? – hőkölt hátra Lóri.
– Hát, csak nem. Ez egy iskolai verseny, nem gyűjthetünk levágott füleket – röhögte el magát Bernadett kínjában.

40. oldal

>!
pveronika

– Akkor nem értelek. Nem az izmos kajakos után sírsz? Láttam a félmeztelen képeit az Instáján, hidd el, én is sírnék a helyedben (…)

21. oldal

>!
Naiva P

(…) a gyásznak nincs útmutatója, vagy hivatalos kézikönyve, az személyes, és mindenki a maga módján kell, hogy feldolgozza.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Újvári Hanna
>!
Petranyipetra

"Tetszik a csatornád, Újvári Hanna.„

459. oldal 21. fejezet Leiner Laura: Emlékezz rám

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
>!
Lillsz

-Lineáris interpoláció? – kérdeztem vissza gyanúsan.
-Hát, reméltem, hogy erre nem kérdezel rá, mert fogalmam sincs, mi ez, csak gugliztam, hogy valami okos dologgal imponáljak neked (…)

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
>!
Lillsz

Köztudott, hogy nyáron az egyenleteknek nincs megoldásuk.

187. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Király Anikó: Strand, papucs, szerelem
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
John Green: Alaska nyomában
Kasie West: Szívességből szerelem
Anna Banks: Poszeidón
Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év
Meg Cabot: Nikki bőrében
Jessica Park: Flat-Out Celeste – Celeste bolondulásig