Emlékezz ​rám (Iskolák versenye 3.) 1396 csillagozás

Leiner Laura: Emlékezz rám

Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…
Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik része.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
L&L, Budapest, 2019
322 oldal · ISBN: 9786155653544
>!
L&L, Budakalász, 2019
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155653537

Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Kornél · Újvári Hanna · Kocsis igazgató · Vári Lóránt (Lóri) · Nagyi (Hanna nagymamája) · Kozák Bernadett · Szalai Zsombor (Zsombi) · Róbert · Karesz · Isti · Takács Titanilla · Dani · Dóri · Imi · Máté · Peti · Veronika


Kedvencelte 162

Most olvassa 80

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 165

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

pveronika>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Szerettem ezt a sorozatot, de valahogy befejezve ezt a kötetet, kicsit hiányérzetem van. Nem érzem azt az űrt, amit a SZJG vagy akár a Bexi sorozat után érzetem, hogy „vége van, tényleg vége van, és most hogyan tovább?” Amikor elkezdtem ezt a sorozatot úgy gondoltam, hogy talán ez lesz az írónő mesterműve, mert most éreztem először igazán, hogy olyan ifjúsági regényt kapok tőle, amelybe a humor és az izgalmak mellett igazi mélységet tudott csempészni. Egy olyan főszereplőt kaptunk, aki másfél éve nem csak az édesanyját, de önmagát is elvesztette, és aki most egy olyan utazásban vehet részt, ami során megtalálhatja önmagát. És persze ez valahol sikerült is, hiszen Hanna karakterfejlődése leírt egy bizonyos ívet, de én úgy érzem, hogy ez most nem volt elég.

Ez a rész is számos izgalmat és fordulatot tartogatott, de ugyanakkor ez volt az első Leiner Laura kötet, ami során majdnem arra a döntésre jutottam, hogy átugrok részeket, mert annyira nem kötöttek le. Már a Bexi sorozatnál is kissé zavaró volt, hogy ugyanazokat a gondolatmeneteket olvassuk újra és újra és újra, de ennél a kötetnél ez abszolút kicsúcsosodott. Sok-sok oldalas monológokban kellett újra végighallgatni Hanna önmarcangolását és a múlton való vívódását, és bár a lány gyásszal való küzdelmét a kezdetektől a sorozat legerőteljesebb elemének tartottam, itt ez annyira sok volt, és talán nem is volt mindig jól kezelve a téma, hogy sajnos számomra ez sokat elvett az élményből. Persze a sok monológból és visszaemlékezésből volt olyan rész is, ami hozzáadott a történethez, mert jobban megértettük Hanna miértjeit, de sajnos olyan rész is akadt, amikor abszolút nem tudtam azonosulni Hanna gondolkodásmódjával. spoiler

Szintén rengeteg oldalon olvashattuk újra és újra a „ne használd a netet”, „ne ott éld az életed”, „ne játssz számítógépes játékokat”…stb. gondolatokat, amivel valamilyen szinten egyetértek, hiszen én is azt látom, hogy sok fiatal mellett elszaladnak az évek úgy hogy észre sem veszik (például ezt a YouTube-on nézem, ahogy más játszik, ahelyett, hogy én játszanék témát még mindig nem tudom felfogni. :)) , ugyanakkor ez is milliószor volt leírva, és nagyon végletekbe menőnek érzetem. (Szerencsére azt azért később Hanna is belátta, hogy az is egyfajta véglet, amiben ő gondolkozik, és azért van középút is.)

Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó sorozat volt, és minden hibája ellenére azért ezt a kötetet is nagyon élveztem. Nekem a vége is tetszett, bár az utolsó mondatnak nem igazán örültem. spoiler Picit azért sajnálom, hogy a sorozat erős kezdése után ez a rész kicsit gyengébben sikerült. Őszintén úgy gondolom, hogyha Hanna monológjaiból húzott volna az írónő, egy sokkal erőteljesebb zárást kapott volna ez az amúgy kiemelkedő trilógia. Az IOV ötlete zseniális volt, izgalmasak voltak a feladatok és a karaktereket is megkedveltem. Sőt, végre az is kiderült, hogy hol lakik Kornél, bár a teljes nevét még mindig homály fedi. :) Összességében jó érzésekkel fogok visszagondolni erre a sorozatra, és bár talán ez nem lesz olyan újraolvasós, mint az SZJG volt, én mindenképpen ajánlom!

http://veronikasreaderfeeder.com/leiner-laura-emlekezz-…
(Teaser, kedvenc idézetek, beleolvasó…stb.)

27 hozzászólás
Amaryll87>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Ugyanaz mint az első kettő rész. Felnőtt fejjel is magával ragad. Az a jellemfejlődés, amin a szereplők átmennek, csodálatos. Győztes Szirtes, hajrá piros csapat!

MissFortune>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Engem megvettek kilóra ezzel a trilógiával. Esküszöm.
Hajnali 1 van, most értem a végére. Annyira peregtek az oldalak, hogy egyszerűen úgy döntöttem, inkább kiolvasom még ma este.
Imádtam a hangulatát, a szereplőket. Na, most nem akarok nagyon okoskodni, de azt gondolom, hogy minden fiatalnak olvasnia kellene, aki inkább a telefonját nyomkodja ahelyett, hogy élne. Csak sajnos úgyse fogják, pedig ez nagy tanulsága a könyvnek..

Hanna igazi mindentudó, de engem bevallom nem zavart. Másrészt elég sok összefüggésre én is rájöttem magamtól. Ami viszont már zavart, de ezért csillagot levonni nem fogok, az az, hogy néha úgy éreztem a monológjai a végtelenségig elkísérnek. Sok volt és 1 mondattal is el lehetett volna mondani azt a 3-4 oldalt. Én a Kornél imádatot is megértem, ezt is átéltük szerintem mindannyian. na mármint nem a Kornél imádatot, hanem az első szerelmet. xD Lóri még mindig nagyon vicces és nagyon buta. Úgy éreztem, hogy ebben a részben egy kicsit nagyobb szerep jutott neki. Ott volt mindig mindenhol, nagyon nagy csapatépítő volt igazából. xD

Komolyan, a nagyi az egyik kedvenc szereplőm. Olyan beszólásai, viccei voltak… rengeteget nevettem.
Reggelig írhatnék a szereplőkről, annyira a szívemhez nőttek. Magát a versenyt is nagy izgalommal követtem végig, többször elgondolkodtam, hogy vajon Leiner Laura mennyit gondolkodott a feladatokon, mert nekem ehhez egy élet is kevés lenne. xD

Igényes, izgalmas, vicces trilógiát olvashattam. IMÁDTAM.

1 hozzászólás
Naiva P>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Az előző két kötethez képest nem lett kedvenc, de nekem minden hibája ellenére ez is nagyon tetszett. Számomra ennek a sorozatnak az első része volt az első, amit olvastam Laurától. Utána nem volt megállás. Az Ég veled c. könyve után értettem meg, hogy miért is szeretik őt olyan sokan, Az SZJG-vel én is új kedvencet avattam. A Bexi sorozata pedig most is úgy gondolom, hogy a maga műfajában az egyik legjobb sorozat, amit valaha olvastam.
Ezért aztán nagyon vártam erre a részre. Epikusabb befejezésre számítottam, mégsem okozott csalódást. Talán egy picit zavart Hanna belső lelkizése, de aki veszítette már el olyan valakit, akit a világon mindennél jobban szeretett, az meg tudja őt érteni. Nagyon Hamar fel kellett nőnie. Nem beszélve a lelkiismeret-furdalásáról és a bűntudatról, amit azóta érez, hogy „teljesen megváltozott az élete.”
Számomra átjött a könyv mondanivalója és a történet lélektana; soha nem szabad, semmit biztosra venni. Sokszor nekem is bűntudatom támadt. Visszagondoltam, hányszor úgy csináltam, mintha anyura figyelnék, miközben mondott valamit, vagy sztorizgatott nekem, miközben éppen egy könyv lapjaira irányult minden figyelmem.
Nagyon megszerettem a Szirtes csapat tagjait. Lóri ebben a részben is hozta a formáját. Úgy gondolom, nélküle sokkal szegényebb lett volna ez a sorozat.
Volt egy pár dolog, amin meglepődtem. Lehet, hogy az előző részeknél nem figyeltem jobban, de például nem is emlékeztem arra, hogy spoiler vagy arra, hogy spoiler Mi van?! Akkor hol él? spoiler
Ez a Máté gyerek már az első rész alapján sem volt szimpatikus a behízelgő, nyalizós modorával, de most mutatta meg igazán, mennyire utálatos is valójában. Vajon milyen felnőtté válik egy ilyen ember? Elgondolkodtató.
A „bronxi stílusú” nagyit is nagyon szerettem. Hatalmas forma. Egyáltalán nem a megszokott, maradi, megkeseredett, kisnyugdíjas habitussal rendelkezett.
Az utolsó sorokban írt részeknek csak akkor tudnék örülni, ha ugyanezzel a társasággal folytatódna.

14 hozzászólás
Málnika>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

„Nem fejlődsz tőle, sőt visszahúz és hátráltat, ha állandóan emészted magad. Megváltoztatni úgysem tudod visszamenőleg a dolgokat, ezért a legtöbb, amit kihozhatsz a múlt hibáiból, hogy felismered, átlátod és tanulsz belőlük, hogy ne ismételd meg őket a jövőben.”

Az Iskolák versenye első trilógiájának befejező részét kezdve úgy tűnt, ez a kötet már semmi újat nem fog tudni nyújtani: a verseny a megszokott mederben folytatódik, Hanna továbbra is küzd gyászával, miközben ismét erős tükröt mutat a közösségi média túlzott mértékű használatáról. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy ez bizony újra beszippant, és megint ott vagyok a bükki helyszínen a számomra igen kedvessé vált szereplőkkel. Míg a celebbé vált Kocsis karaktere kicsit megkopott, Lóri még nagyobb kedvencem lett, mint eddig. Hanna agyalásával pedig könnyen tudtam azonosulni, sőt a végére még az is kiderül, pontosan miért gyötri ez a hatalmas bűntudat, és milyen korábbi szituációból fakad az online jelenlét iránti erős ellenszenve. A verseny továbbra is izgalmas, kifejezetten tetszett az utolsó kieséses rész, ahogy eldöntötték, melyik négy csapat kerüljön a döntőbe.

Nagyon jó volt végigélni az IOV két hetét a Szirtes Gimnázium tanulóival, akik az első részben csupán négy, teljesen különböző személyiséggel rendelkező diákként kerültek a versenybe, a másodikban már igazi csapattá kovácsolódtak, míg ezúttal már barátokként álltak a megmérettetések elé. Leiner Laura sorozatának az ereje gördülékeny stílusában és szórakoztató jellegében rejlik; ahogy ennek a könnyed ifjúsági trilógiának minden egyes kötete eléri azt, hogy szinte letehetetlenné válik, az igazán különleges és elismerésre méltó.

6 hozzászólás
Pandaaaa P>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

„Vége az Iskolák versenye első trilógiájának.”

Nem tudom, hogy mit írjak. Annyira jól megírta és annyira hozzám nőttek a szereplők ez alatt a 3könyv alatt.
Tudtam, hogy mi lesz a vége, mégis végig izgultam és drukkoltam az egész versenyt. Nagyon örülök a végének, hogy Hanna végre visszatalált magához. Nagyon megszerettem és nagyon irigylem, hogy az övé Kornél :D Együtt sírtam és nevettem vele. Nagyon jó, hogy letudta magában rendezni a dolgait.
Imádtam, hogy a 4 „idegen” diákból, milyen fantasztikus csapat lett és a végén még Titanilla is pozitív csalódás volt. Kocsis meg közben igazi net celeb lett :D
Máté hivatalosan is kiütötte a seggfejmércét :DD
Igaz, hogy ebben a részben kevesebb feladat volt, mint a többiben, de nagyon sok fordulatot és döbbenetet tartogatott. Éreztem, hogy az arany csapattal az fog történni ami történt, mégis hihetetlen.
Lehet furán hangzik de tényleg büszke vagyok rájuk a piros csapatra. Hannára, Bernadettre, Lórira és Zsombira. ♥
És minden hibájával együtt ez is egy nagyon jól megírt történet volt, amit imádok és rengeteget tudtam nevetni rajta.

#szeretjükazírónőnket

4 hozzászólás
csakegyluca P>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Már nagyon kíváncsi voltam arra, hogy ki nyeri meg az IOV-ot, szóval mindenképpen jött velem a könyvtárazásom során. Mivel a könyv siker regény, és ezért 2 hét csak a kölcsönzési ideje, ez volt az első, amit a kezembe vettem.
Alig maradt csapat, akik még küzdenek a nyereményért, de nem is a nagy üresség és a nyüzsgés nélküli élet zavarja őket, hanem a feszültség, ami körül leng a táborban. Mindenki mindenki ellensége, de azért még most is van, akikkel össze lehet fogni. Máté csapata folyamatosan megy előre, hátrahagyva és beletiporva az összes többi emberbe, eközben kihasználják a többbiek gyengepontját. Hanna csapata összetartó mint mindig, de vajon meg tudnak e küzdeni a többi gyerekkel?
Itt azért már nagyobbak a feszültségek, ami nem csak a versenyben küzdő emberekre, de rám is rám ragadt. Pontosan tudom milyen érzés az, ha egy tábor utolsó napjai felé közelítünk, és tudjuk, kis idő után el kell engednünk azokat a személyeket, akikkel ezalatt a kis idő alatt úgy összeszoktunk. Ugyanezt éreztem olvasás közben is. Ezt a feelinget annyira életszerűen adta át nekünk az írónő, hogy szinte ott voltunk mi is, és átélhettük.
A humor most sem maradt el. A helyzetek, a megnyilvánulások, amiket a gyerekek tudnak okozni, és minden embert megnevettetnek, jól estek. Nagyon jól. Teljesen el tudtam magam lazítani ennél a könyvnél. Kell az embernek a kikapcsolódás, de nem mindegyik regény tudja igazán átadni. De büszkén kijelenthetem, hogy ez igen.
Laurában azt szeretem, hogy kora ellenére olyan jól meg tudja érteni a tini korosztályt. Nagy kutatómunkát igényelhet, hogy mik azok a dolgok, amik a mai korosztályt foglalkoztatják, és aktuálisan menők a körükben. Főleg úgy, hogy egy két trend akár egy hónapon belül lecsenghet, és gondolom egy regényt megírása nem ennyi idő. Hát még a kiadás. Így a harmadik részre értettem meg, hogy Laura valóban nagy szerepet tölt be a kortárs magyar irodalomban.
Az írónő könyveit rengeteg iskolában látom, és hallom, hogy van, hogy a Harry Potter helyett az ő műveit adják ki kötelező olvasmányak. Ilyenkor mindig irigykedem, mert nekünk közben a régimódi megoldás van. És most tudatosult bennem, hogyha nekünk is kötelező lett volna, akkor lehet, hogy előbb csöppenek bele az LL fanok világába. De az is lehet, hogy pont az ellentetje történne meg. Szeretek eljátszani a gondolattal, és olyan furcsa belegondolni a Mi lett volna ha… elképzelésbe.
Én nagyon élveztem minden sorát. Nehéz választani, hogy melyik tetszett jobban a trilógia részei közül, de azt hiszem ez dobogós helyet szerzett. Gyorsan lehetett haladni vele, és mély mondandói ellenére könnyedebb volt. Egyes helyeken engem is elgondolkodtatott, ezért is tartom remek könyvnek. A nyári hangulatot nagyon hozza, így csak ajánlani tudom a meleg napokra.
Hanna nagyot nőtt a szememben és a végére teljesen felépült szomorú kislányból boldog nagy lánnyá. Voltak pillanatai amikor nem igazán tetszett, de többségben jól megoldotta a problémákat. A helyében minden buliban és programban részt vettem volna, bár én nem Hanna vagyok, szóval… Nehéz lesz elengedni egy ilyen karaktert.
Kornél mellett megemlítenék egy pár kedvelt karaktert is. Lóri a kedvencem, ugyanis olyan poénjai és beszólásai vannak, amiket senki sem tud űberelni. Dani, Bernadett barátja hülye hozzászólásaival is igazi kincs. Kocsis igazgató egy álom igazgató. Hanna nagyija pedig óriási forma.
Összességében nagyon tetszett, és biztos, hogy kezembe veszem a második trilógiát is. Kellemes nyári olvasmány, amit mindenkinek ajánlok.
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2021/07/leiner-laura-e…

3 hozzászólás
Finn_Hudson>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Az előző két résznél gyengébbre sikeredett. Viszonylag kevés feladat volt benne, azok is unalmasabbak, viszont nagymonológból annál több. Majdnem minden fejezetben leírta, hogy milyen nehéz neki, spoiler, stb. És hogy mindezt sokszor 10 oldalon át ecsetelte, már nagyon soknak éreztem.
A karakterek is a megszokott formájukat hozták, spoiler. Összességében viszont szépen lezárta a trilógiát.

Magdi1017>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Nem hiába vártam annyira a befejező részét ennek a trilógiának. Tudom, hogy nem az én korosztályom a célcsoport, de ez nem érdekel, szeretem az ifjúsági könyveket. Úgy, ahogy volt, tetszett!
Persze, nyilván sok volt az önmarcangoló monológ benne Hanna részéről, de miután kiderült, hogy miért furdalja a lelkiismeret annyira, utána már nem izgattam magam miatta. Kamasz korban elveszíteni egy szülőt, hatalmas megrázkódtatás, igaz az nincs korhoz kötve,mindig fájdalmas normális esetben.
Azért vagyok elfogult , mert nekem is van egy Marvel rajongó, kocka, matekzseni fiam, aki mindig derivál, integrál, oszt-szoroz, gyököt von, stb… Nekem, bevallom, nem megy. Tulajdonképpen az összes Bosszúállót láttam, hála neki, de pislognom nem lehetett, mert nehogy lemaradjak valamiről :D
Én pedig cserébe állandóan dugdostam a könyvet az orra alá, hogy „nézd, mintha te lennél, csak lányban…” :D
Laura is egy zseniális író, ismételten mondom :fantasztikus humorral, kellő kreativitással. Egy ilyen „túlélőtúrát” kitalálni…. Rendkívül sok fantázia van benne.
Lóri és a nagyi volt az abszolút kedvenc karakterem ismét, Máté nem szerettette meg magát, szerintem senkivel, de ilyen is kell.
Az utolsó oldalak erősen sejtetnek valamit, és ha így van, én állok elébe,nem fogom kihagyni.

Gelso>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Nagyon nehéz úgy értékelést írni, hogy nem vagy tini, a trilógia tetszett és szinte szégyelled magad ezért, mert negatív hipe-mánia veszi körül… hogy az írónőt, vagy magát a trilógiát, vagy a benne lévő témát, nem tudom… viszont annyit tudok, hogy fanyalgók tábora ide, kedvelők tábora oda – vállalom a véleményem: a trilógia nagyon tetszett, mert nagyon jól szórakoztatott! Megkedveltem a gyerekeket, (nemcsak a Szirtes-piros csapatát), hanem majd mindegyiket; ezen kívül tök jófej felnőttekkel találkozhattunk: Szirtes igazgató, Hanna édesapja, nagyi. Megkedveltem a történetet, a játékot magát, amiről már írtam, hogy visszavezetett gimis korombéli Játék határok nélkül küzdelmeihez…
Sajnos, manapság rengeteg család problémájaként jelentkezik a rák – egy olyan betegség, ami, még ha vannak is olyan szerencsések, hogy átvészelik, és felgyógyulnak, mégis inkább azt tapasztalom a környezetemben is, hogy – rengeteg családnak kell beszállnia a rák elleni küzdelembe, ami valljuk be, többnyire fájdalmasan végződik… Komoly és fájdalmakkal teli lelki küzdelmek ezek egészségesnek és betegnek egyaránt…
Nem is szívesen olvasok könyveket betegségekről – ezt a könyvet sem a betegség miatt és azért olvastam el, mert kíváncsi voltam ki, hogyan birkózik meg ezzel a tragédiával. Inkább maga a verseny, a fiatalok, az ő közösségükben született élmények, sztorik érdekeltek – valójában (feltehetőleg belső védekezből is) Hanna belső lelki küzdelmeire mellékszálként tekintettem. Örülök, hogy ezzel a beállítódással olvastam, bár nem voltak kevéssé fájdalmasak az elveszített, szeretett édesanyáról szóló részek és belső monológok sem.
Úgy gondolom, hogy a trilógia legfőbb érdeme egy valahogyan összerakott csapat igazi csapattá válásának ábrázolása, ennek a történetnek az elmesélése, a többi összetevő, színesítő mellékes, kinek a lelki gazdagodásban segítenek, másnak az érzelmi szinesedésben, harmadiknak a nyitottabbá válásban, sokadiknak az oldódásban, a merevségek legyőzésében stb – aki olvassa, biztosan talál magának valamilyen épülést, (aki ezt tagadja, annak nem tudok hinni…)
Nagyon kedvelem a gyerekek mindennapi életéből vett és kikerekedett sztorikat, mert úgy látom, ezek kortalanok, nem fog rajtuk az idő – teljesen mindegy, hogy most mennyi idős vagyok, hipp-hopp eltűnik, ha egy kamaszkönyvet olvasok, és újra ott vagyok a gimimben, egy órán, vagy szünetben, tornateremben, osztálykiránduláson – az ő párbeszédeik – az én párbeszédeimmé válnak… nem tudom, ki hogy van vele – én így élem meg a könyv lapjain elémtáruló történetet.
Jól szórakoztam a versenyek közti „üresjáratokban” történt epizódokon, beszélgetéseken, izgultam a versenyfeladatok teljesítésén, vártam kíváncsian egy-egy szereplő újabb tetteit és húzásait, de akár poénjait, véleményeit, válaszait. Örültem, ha olyan volt, amit vártam és lehangolt, ha hibásan cselekedtek.
Megszerettem a csapatot, mert a szemem előtt váltak igazi mini-közösséggé, amit a gyerekek érettségében történt fejlődés változtatott igazi, összetartó csapattá – mindegyikük azt dobta be a közösbe a csapat épülése érdekében, ami az erőssége, amellett, hogy észrevétlenül fejlődött és azzal a csapatot is erősítette.
Mindezek mellett két olyan szerencsés kisérőelemet alkalmazott a szerző, ami – a fiatalok életének elengedhetetlen és fontos eleme: a humor és a szerelem. A játék izgalmát tovább fokozták a kialakuló szerelmek, a humor mindig oldott a nehéz vagy kellemetlen helyzetekben, az intelligencia és az őszinteség pedig hozzátett ahhoz, hogy röpítse előre a történetet.
Annyi minden történt, olyan sokfelé eljuthattunk – nagyon örülök, hogy a trilógia indulásakor legyőztem önmagamat és elkezdtem.
Azóta is vigyorgok, ha eszembe jut egy-egy vicces szereplő vagy helyzet. Lóri nyílt és tiszta személyisége nagyon sokat lendített több kiélezett esetben. Bernadett frappáns, őszinte mondatai pont akkor érkeztek, amikor szükség volt rá, Zsombi nevelgetésével a többi három szereplő is érettebbé vált, nemcsak Zsombika. Mindhárman hozzátettek Hanna személyiség-változásában végbemenő folyamathoz, de legfőképpen ahhoz, hogy Hanna ne vesszen el a pesszimizmus és a befelé fordulás szomorú labirintusában.
Örülök, hogy végigolvastam, és örülök, hogy megismerhettem ezeket a szereplőket – meglepődve olvastam, hogy egy újabb regényfolyam születése előtt is vagyunk egyben, mert újabb IOV-elé nézünk…
Ezek szerint van még a szerző tarsolyában eddig még kimerítetlen ötlet és megírnivaló üzenet, aminek örülök.

Köszönöm a hidden object game ötletét, jó játékra és egyben kiváló nyelvgyakorlóra is leltem ezzel…
Tudatosan nem említettem Kornélt – de őt is nagyon megszerettem, csak ne így hívnák, a fenébe! :-D
Igazából, én megcseréltem volna a bogárnak adtam volna a Kornél, a kajakosnak pedig az Erik nevet… :-D

„Nem azért szívatunk, mert félünk, hogy nem teljesítesz jól. Az nálad kizárt. Azért szívjuk a véred, mert a barátunk vagy, és a barátságnak ez a legjobb része – vigyorgott rám.” (66. old.)

„Tudtunk hülyülni, de azt is pontosan tudtuk, hogy kinek mikor mi a baja, minek örül vagy esik rosszul neki valami. Összecsiszolódtunk, jobban, mint amire számítottunk ilyen rövid idő alatt. Négy tökéletesen különböző diák, akik a suliban töltött hétköznapokon elmentek egymás mellett, mostanra pedig barátoknak nevezték egymást. ” (67.old.)

„egy csapat vagyunk, nincs egyéni teher, és ne is vegyük magunkra a többiek helyett. Ez igen nagy újdonság volt nekem, mert az életem eddigi összes versenye és megmérettetése szólóban történt, ahol minden rajtam állt vagy bukott, éppen ezért volt henéz megszoknom, vagy inkább felfognom, hogy csapatként nemcsak a dicsőségen osztozunk, hanem a felelősségen és a terheken is.” (242. old.)

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

ßißi>!

– Az mi? Konyak? – kerekedett el a szemem.
– Nem. Ez málnaszörp – füllentett.
– Ahhoz kicsit sötét, nem? – fürkésztem.
– Mert romlott.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nagyi (Hanna nagymamája) · Újvári Hanna
ßißi>!

– De úgy szeretek lájkolni! – közölte.
– Akkor lájkold az ismerőseidet – tanácsoltam.
– Az ismerőseimet? Az én koromban? Vagy halottak, vagy készülnek meghalni – magyarázta, mire az egész asztalunk felröhögött.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Újvári Hanna
pveronika>!

– Akkor nem értelek. Nem az izmos kajakos után sírsz? Láttam a félmeztelen képeit az Instáján, hidd el, én is sírnék a helyedben […]

21. oldal

Lillsz>!

Köztudott, hogy nyáron az egyenleteknek nincs megoldásuk.

187. oldal

2 hozzászólás
Petranyipetra>!

Tetszik a csatornád, Újvári Hanna.

459. oldal, 21. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
ßißi>!

– Most komolyan – sóhajtottam. – Miért nézed ezeket a videókat? Nem hiszem el, hogy tetszik. Az képtelenség. Nem is az érdeklődési köröd. Sőt…
– Jó, bevallom, láttam már érdekesebb dolgokat is a YouTube-on – vallotta be nevetve. – De az a helyzet, hogy a narráció miatt élveztem.
– Tényleg?
– Igen. Most mit mondjak, Hanna? Veszettül hiányzol, és jó volt hallani a hangodat a videón – mondta, mire azonnal megtelt a szívem boldogsággal, és úgy éreztem, hogy szinte felrobban a mellkasomban.
– Te is hiányzol – suttogtam.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
Lillsz>!

– Lineáris interpoláció? – kérdeztem vissza gyanúsan.
– Hát, reméltem, hogy erre nem kérdezel rá, mert fogalmam sincs, mi ez, csak gugliztam, hogy valami okos dologgal imponáljak neked […]

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
Király_Kitty>!

Ha nem tudsz elszakadni a múlttól, akkor képtelen vagy a jövőt építeni.

193. oldal

Marcsi_moly>!

– Na jó, ez itt egy fül rajza. Ha holnap keresnünk kell egy fület, én hazamegyek innen – jelentette ki elborzadva.
– Mutasd… – húzta kissé maga felé Zsombi a térképet, hogy tüzetesebben megnézhesse. – Jó, ez tényleg fülnek tűnik.
– Öcsém, ugye nem emberi? – hőkölt hátra Lóri.
– Hát, csak nem. Ez egy iskolai verseny, nem gyűjthetünk levágott füleket – röhögte el magát Bernadett kínjában.

40. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jenny Han: Örökkön örökké: Lara Jean
Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva
Lindsay Faith Rech: Felelsz vagy mersz
Colleen Hoover: Without Merit – Merit nélkül
Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában
Király Anikó: Csak barátok?
Heniko Sakka: Édes tini élet
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Szabó Tünde: A hacker
Balássy Fanni: Hol is kezdjem