Emlékezz ​rám (Iskolák versenye 3.) 775 csillagozás

Leiner Laura: Emlékezz rám

Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…
Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik része.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
L&L, Budapest, 2019
322 oldal · ISBN: 9786155653544
>!
L&L, Budakalász, 2019
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155653537

Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Kornél · Újvári Hanna · Vári Lóránt (Lóri) · Kocsis igazgató · Kozák Bernadett · Nagyi (Hanna mamája) · Szalai Zsombor (Zsombi) · Takács Titanilla · Karesz · Dóri · Imi · Isti · Máté · Veronika · Peti · Róbert


Kedvencelte 98

Most olvassa 54

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 115

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

diamondfox P>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Tekintetes Moly Közönség!
Tudom, hogy sokan epekedve várjátok ezt a lehúzó értékelést, de igyekszem korrekten és összeszedetten megfogalmazni azt, amit úgy hívunk: leinerlaura-effektus.

„Nem volt kontrollom, és ez az, amit a legjobban bánok.”
Ahogy haladtam az olvasással, úgy írogattam jegyzetet, amit eddig csak a blogbejegyzésekhez tettem meg, de mivel az első két rész sem került fel blogra, így ez sem fog. Ettől függetlenül nagyon sokat fogok írni (a laptop billentyűzetet is leváltottam egy teljes billentyűzetre, mert ott nagyon tudok írni ugyebár), de tudom, hogy szeretitek, hogy kifolyik a szemetek.
A jó dolgokat gyorsan kiemelem az elején:
Laura még mindig vicces. (Erik, a szavasbogár; Lóri és a lábnap, illetve Kocsisék beszólásai) Ez tény és való, sokan még mindig azért imádjuk ezeket a sztorikat, mert beszippantanak és röhögünk rajta. Lehet, hogy nem tökéletes a történet (mint itt sem), lehet, hogy teljesen kiszámítható a dolog, de attól még jól esik agyatlanná válni egy picit és élvezni a felhőtlen tiniéletet ezt mondjuk én sem gondoltam komolyan, semelyik LL könyvben sincs felhőtlen tiniség.
És akkor sorolnám, hogy mik nem voltak jók vagy fogtam a fejem (lábjegyzet: képes voltam addig húzni az olvasását a könyvnek, hogy majdnem bevállaltam, hogy nem alszom csütörtök éjszaka, de kiolvasom. Végül 4 óra alvás lett az egyenlegem, aztán meg 14 órát aludtam péntekről szombatra.).

– az a rohadt melegítő! Komolyan mondom, ha legalább 10x nem szerepelt benne, hogy elnyűtt, koszos, szakadt a melegítője Hannának, akkor egyszer sem. Egy 10 napos tábor alatt, ahol kaptak vagy két váltás melegítőt. Értem, koszolódik, rongyolódik a feladatok során, de azért nem kell ennyire kiemelni.
– Hanna a zseni. Ez már az előző részekben is zavart, mert jó, nem mindenki 200 IQ-s a csapatban, de Zsombi a karaktere alapján sokkal nagyobb logikával rendelkezik, mint Hanna, aki „csak matekos”. Zsombi puzzlezik szabadidejében, társasozik és robotika bajnok. De nyilván csak Hanna az okos és mindenre Ő jön rá hagyjuk már.
– Kornél nélkül természetesen megáll az élet.
– rengeteg a felesleges oldalkitöltés. Gondolok itt arra, hogy Hannának mérhetetlen sok ideje volt a maradék 2 napban filózni az élet értelmén, fájdalmán és a tinik esztelen internethasználatán, így egy-egy eszmefuttatása nem elég, hogy 3-4 oldalon keresztül tartott, de mindegyik mondat ugyanazt mondta. Ehhez azért el kell ismernem, hogy kell egy tehetség is.
– a fentebbi idézet az Hannának önmaga arconköpése. Laura képes volt leírni az igazi okot, amiért Hanna (és ezen keresztül Leiner kisasszony) minden internethasználót kb. leidiótázott, de ez az általánosítás valami hihetetlen. És a rosszindulat jön csak át ebből – nem ezért fogja bárki is kontrollálni magát – aki eddig eljutott, annak már-már orvosi segítség kell.
– Coelho már nem elég menő, a lelki tanácsokat leváltotta a motivációs Laura (kötélmászó jelenet).
– Aztán a nagy visszaemlékezés. Csak négyszer akartam falnak menni, annyira rossz volt olvasni. Nem, egyáltalán nem érintett meg. És tudjátok miért? MERT KAMU. Az szerepelt benne, hogy Hanna anyuja sűrűn nézegette, hogy kik jönnek hozzá látogatóba és mindig picit csalódott, hogy csak egy nővérke, vagy doki. Igen. Mert egy rákos beteg, aki tudja, hogy nincs sok esélye arra vár, hogy minden második uncsitesó vagy volt matektanárja betoppanjon és lássa, ahogy leépül, kamuságokat beszéljen hozzá és lefárassza. Nyilvánvalóaaan. (;¬_¬)
És, hogy ennél a témánál, anyu megkapta a telefont, hogy fáradjon be. Amikor az ember lányát felhívja a nőgyógyász, hogy gyere be (mintavétel után), aggódni kezd, mert nem hívják be, csak ha gond van. Az, hogy Hanna képes volt ennyire bekockulni, egy 14 évesnek szerintem teljesen érthető, hiszen nem fogja fel, hogy ez mit jelent (ember, 28 éves kollégámat alig tudtuk rábeszélni, hogy menjen el szűrésre, nyilván a takony 14 éves felfogja a dolgot, nem?!). Aztán hirtelen mindent megért, mert akkor már tényleg testközelbe kerül a dolog. Na, de. Itt jön a de. spoiler
– A kaja. Jó-jó, vicces, ahogy apu próbál pizzát és Mekit enni. De amikor Hanna se céklát eszik reggelire, ott azért képmutatásnak érzem ezt az egészséges életmód hülyeséget. Nem ettől lesz valaki biztosan rákmentes. És ez a korábbiakban is csak idegesítő volt.

„Köztudott, hogy nyáron az egyenleteknek nincs megoldása.”
– a kötet 460 oldalas, ebben kettő, azaz KETTŐ feladat van részletesen leírva, plusz egy semmiség feladat. Azért erős túlzás, nagyon sok minden kihagyható lehetett volna.
– feladatok: egy vicc. Komolyan ez volt a vége? ÉS KOMOLYAN EZT A SZINTIDŐT ADTA MEG LAURA NEKIK?
ʕノ•ᴥ•ʔノ ︵ ┻━┻
*Róka balra el*
*Róka vissza gépelni*
– Aztán a kedvencem, Hanna YT élete. A csaj, amiket leír, azt nem egy taknyos 13-14 éves gyerek éri el. Ne haragudjatok, de egy Minecraftot is idősebbek csinálnak YT-re és a Twitchre, ezért nem is tudtam soha komolyan venni ezt a részét a dolognak. Az, hogy a kockák rendeznek egy 24 órás Lego építést teljesen valid, de ez, hogy egy kiscsaj ekkora sztár volt, az nem. A teljesen hiteltelen sztoriból egyedül apu létezik, aki egy egyetemi tanár. És ennyi. Ja, és szeret enni. Valódi ember! HAH!
költői kérdés: vajon megmert-e volna tenni Laura, hogy nem maradnak a sárgák a döntőig?
– karakterfejlődés: egyedül Dóri és Veronika érte ezt el az arany csapatból. igen, a többieknek is kellett volna.
– Imádom, hogy Hanna egy introvertált nő, de 10 nap után „remegve várja”, hogy a pasija válaszoljon neki. Ez nem így megy drágám, egy introvertált nem kattan rá ennyire egy „random” emberre, hiszen alig ismeri! (Higgyétek el nekem, ÉN IS AZ VAGYOK.)
– Hannának még mindig túl sok ideje van elméleteket gyártani… kajaszedés közben lefagy a nő, és végiggondol egy fél évet az életéből. A somlói diós galuska felett.
– És akkor a döntő. HÁHÁHÁ. Ennyit szerettem volna csak írni rá, mert egy vicc volt.

Tehát, ha kicsit összefogom itt a dolgokat: nem lenne baj ezzel a sorozattal, HA… és itt jön a nagy HA, mert rengeteg hibája van. Következetlen nekem ez a két hét alatti megvilágosodás, csak azért, mert elment a Bükkbe, és akkor mindent megértett. Hát jó, legyen így. Legalább kipipálhatom ezt a sorozatot is, és már csak az a lényeg, hogy spoiler
És nem volt igazi LL könyv egyébként. Tudjátok miért? Mert nem volt benne romantikus dráma. Rájöttek, hogy 170 km, ennyi. Wow. Ne aggódjatok, a Szegedi IC mindig kényelmes, de hétvégente sok az egyetemista, tömegnyomorra számítsatok!

Köszi, hogy elolvastátok, én kiégtem. Köszönöm @evii29, hogy kölcsönadtad, csak ezért nem gyújtottam fel.

112 hozzászólás
pveronika>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Szerettem ezt a sorozatot, de valahogy befejezve ezt a kötetet, kicsit hiányérzetem van. Nem érzem azt az űrt, amit a SZJG vagy akár a Bexi sorozat után érzetem, hogy „vége van, tényleg vége van, és most hogyan tovább?” Amikor elkezdtem ezt a sorozatot úgy gondoltam, hogy talán ez lesz az írónő mesterműve, mert most éreztem először igazán, hogy olyan ifjúsági regényt kapok tőle, amelybe a humor és az izgalmak mellett igazi mélységet tudott csempészni. Egy olyan főszereplőt kaptunk, aki másfél éve nem csak az édesanyját, de önmagát is elvesztette, és aki most egy olyan utazásban vehet részt, ami során megtalálhatja önmagát. És persze ez valahol sikerült is, hiszen Hanna karakterfejlődése leírt egy bizonyos ívet, de én úgy érzem, hogy ez most nem volt elég.

Ez a rész is számos izgalmat és fordulatot tartogatott, de ugyanakkor ez volt az első Leiner Laura kötet, ami során majdnem arra a döntésre jutottam, hogy átugrok részeket, mert annyira nem kötöttek le. Már a Bexi sorozatnál is kissé zavaró volt, hogy ugyanazokat a gondolatmeneteket olvassuk újra és újra és újra, de ennél a kötetnél ez abszolút kicsúcsosodott. Sok-sok oldalas monológokban kellett újra végighallgatni Hanna önmarcangolását és a múlton való vívódását, és bár a lány gyásszal való küzdelmét a kezdetektől a sorozat legerőteljesebb elemének tartottam, itt ez annyira sok volt, és talán nem is volt mindig jól kezelve a téma, hogy sajnos számomra ez sokat elvett az élményből. Persze a sok monológból és visszaemlékezésből volt olyan rész is, ami hozzáadott a történethez, mert jobban megértettük Hanna miértjeit, de sajnos olyan rész is akadt, amikor abszolút nem tudtam azonosulni Hanna gondolkodásmódjával. spoiler

Szintén rengeteg oldalon olvashattuk újra és újra a „ne használd a netet”, „ne ott éld az életed”, „ne játssz számítógépes játékokat”…stb. gondolatokat, amivel valamilyen szinten egyetértek, hiszen én is azt látom, hogy sok fiatal mellett elszaladnak az évek úgy hogy észre sem veszik (például ezt a YouTube-on nézem, ahogy más játszik, ahelyett, hogy én játszanék témát még mindig nem tudom felfogni. :)) , ugyanakkor ez is milliószor volt leírva, és nagyon végletekbe menőnek érzetem. (Szerencsére azt azért később Hanna is belátta, hogy az is egyfajta véglet, amiben ő gondolkozik, és azért van középút is.)

Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó sorozat volt, és minden hibája ellenére azért ezt a kötetet is nagyon élveztem. Nekem a vége is tetszett, bár az utolsó mondatnak nem igazán örültem. spoiler Picit azért sajnálom, hogy a sorozat erős kezdése után ez a rész kicsit gyengébben sikerült. Őszintén úgy gondolom, hogyha Hanna monológjaiból húzott volna az írónő, egy sokkal erőteljesebb zárást kapott volna ez az amúgy kiemelkedő trilógia. Az IOV ötlete zseniális volt, izgalmasak voltak a feladatok és a karaktereket is megkedveltem. Sőt, végre az is kiderült, hogy hol lakik Kornél, bár a teljes nevét még mindig homály fedi. :) Összességében jó érzésekkel fogok visszagondolni erre a sorozatra, és bár talán ez nem lesz olyan újraolvasós, mint az SZJG volt, én mindenképpen ajánlom!

http://veronikasreaderfeeder.com/leiner-laura-emlekezz-…
(Teaser, kedvenc idézetek, beleolvasó…stb.)

27 hozzászólás
Nikolett0907 SP>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Oké, most van az, hogy TÉNYLEG befejeztem egy időre az írónő könyveit.

Nekem ez már az alja egy olyan színvonalnak, amit biztos, hogy tinédzserként se kedveltem volna.
Én értem, hogy van egy imázs az alkotó körül, de nem hiszem mindent imádni kell, főleg azt nem, ami ennyire lenéző.
Az egész könyv úgy ahogy van csöpög a gúnytól, a lenézéstől.
Ez igen, gratulálok, sikerült még bennem is elhinteni azt a magot, hogy utáljak.
A gond csak az, hogy azt utálom ami képviseltetve lett.
Nézzük mi is a bajom:

– Egy kiváló karakter kiherélése, nem érdekel nőnemű az illető. Totálisan kicsinálta már a második kötetben is, de itt aztán tényleg mindent vitt. Egy üresfejű hercegnővé érett, hatalmas karrier.
– Bár értem az indokot, de ilyen szinten gúnyolódni, trágárkodni, lenézni sem kellene másokat azért, mert nem azt a nézőpontot vallják, mint a kedves alkotó. Ha fordított esetben történne ez, gondolom a világon a legjobban fel lenne háborodva!?
– Megint kaptunk egy szuper gonosz karaktert, akinek minden vágya sablonos, de egyébként fúj, utálni kell. És persze már azt is elfelejtettük, hogy ez a karakter a kezdetekkor még normális volt, legalább is a számomra.
– Most komolyan végig kell szenvedni a harmadik szériára is ezt a Hanna féle „gyászindulót”? Nyilván nem öröm ami vele történt, de túl van reagálva megint, arról nem beszélve, hogy olyan monológokat sikerül beleírni, ami a helyet foglalja, de nem tesz hozzá a történethez.
– És, ha már itt tartunk megállapíthatom, hogy ez a sorozata sem több vagy jobb, mint az SZJG, mert, bár az illetőt nem Renátának hívják, a színvonal egy és ugyan az lett a végére.

Nem is szaporítom tovább a szót, semmi gond ha más szereti, számomra csak egy Halloween estéjén riogatásra alkalmas kellék lett.

Kár érte.

4 hozzászólás
MissFortune>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Engem megvettek kilóra ezzel a trilógiával. Esküszöm.
Hajnali 1 van, most értem a végére. Annyira peregtek az oldalak, hogy egyszerűen úgy döntöttem, inkább kiolvasom még ma este.
Imádtam a hangulatát, a szereplőket. Na, most nem akarok nagyon okoskodni, de azt gondolom, hogy minden fiatalnak olvasnia kellene, aki inkább a telefonját nyomkodja ahelyett, hogy élne. Csak sajnos úgyse fogják, pedig ez nagy tanulsága a könyvnek..

Hanna igazi mindentudó, de engem bevallom nem zavart. Másrészt elég sok összefüggésre én is rájöttem magamtól. Ami viszont már zavart, de ezért csillagot levonni nem fogok, az az, hogy néha úgy éreztem a monológjai a végtelenségig elkísérnek. Sok volt és 1 mondattal is el lehetett volna mondani azt a 3-4 oldalt. Én a Kornél imádatot is megértem, ezt is átéltük szerintem mindannyian. na mármint nem a Kornél imádatot, hanem az első szerelmet. xD

Lóri még mindig nagyon vicces és nagyon buta. Úgy éreztem, hogy ebben a részben egy kicsit nagyobb szerep jutott neki. Ott volt mindig mindenhol, nagyon nagy csapatépítő volt igazából. xD

Komolyan, a nagyi az egyik kedvenc szereplőm. Olyan beszólásai, viccei voltak… rengeteget nevettem.
Reggelig írhatnék a szereplőkről, annyira a szívemhez nőttek. Magát a versenyt is nagy izgalommal követtem végig, többször elgondolkodtam, hogy vajon Leiner Laura mennyit gondolkodott a feladatokon, mert nekem ehhez egy élet is kevés lenne. xD

Igényes, izgalmas, vicces trilógiát olvashattam. IMÁDTAM.

1 hozzászólás
Málnika P>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

„Nem fejlődsz tőle, sőt visszahúz és hátráltat, ha állandóan emészted magad. Megváltoztatni úgysem tudod visszamenőleg a dolgokat, ezért a legtöbb, amit kihozhatsz a múlt hibáiból, hogy felismered, átlátod és tanulsz belőlük, hogy ne ismételd meg őket a jövőben.”

Az Iskolák versenye első trilógiájának befejező részét kezdve úgy tűnt, ez a kötet már semmi újat nem fog tudni nyújtani: a verseny a megszokott mederben folytatódik, Hanna továbbra is küzd gyászával, miközben ismét erős tükröt mutat a közösségi média túlzott mértékű használatáról. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy ez bizony újra beszippant, és megint ott vagyok a bükki helyszínen a számomra igen kedvessé vált szereplőkkel. Míg a celebbé vált Kocsis karaktere kicsit megkopott, Lóri még nagyobb kedvencem lett, mint eddig. Hanna agyalásával pedig könnyen tudtam azonosulni, sőt a végére még az is kiderül, pontosan miért gyötri ez a hatalmas bűntudat, és milyen korábbi szituációból fakad az online jelenlét iránti erős ellenszenve. A verseny továbbra is izgalmas, kifejezetten tetszett az utolsó kieséses rész, ahogy eldöntötték, melyik négy csapat kerüljön a döntőbe.

Nagyon jó volt végigélni az IOV két hetét a Szirtes Gimnázium tanulóival, akik az első részben csupán négy, teljesen különböző személyiséggel rendelkező diákként kerültek a versenybe, a másodikban már igazi csapattá kovácsolódtak, míg ezúttal már barátokként álltak a megmérettetések elé. Leiner Laura sorozatának az ereje gördülékeny stílusában és szórakoztató jellegében rejlik; ahogy ennek a könnyed ifjúsági trilógiának minden egyes kötete eléri azt, hogy szinte letehetetlenné válik, az igazán különleges és elismerésre méltó.

6 hozzászólás
Finn_Hudson P>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Az előző két résznél gyengébbre sikeredett. Viszonylag kevés feladat volt benne, azok is unalmasabbak, viszont nagymonológból annál több. Majdnem minden fejezetben leírta, hogy milyen nehéz neki, spoiler, stb. És hogy mindezt sokszor 10 oldalon át ecsetelte, már nagyon soknak éreztem.
A karakterek is a megszokott formájukat hozták, spoiler. Összességében viszont szépen lezárta a trilógiát.

vgabi P>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Elég hullámzó volt, mennyire vártam ezt a könyvet. Egyszer nem igazán, később mégis, aztán jöttek a vészjósló találgatások a címmel meg fülszöveggel kapcsolatban, spoiler. Utána olvastam utalgatást, hogy az utolsó két oldal valamiért jelentős lesz… Nehéz volt nem odaugrani, de sikerült megállni.

És a kötettel kapcsolatban is ugyanezt tudom mondani: hullámzó.
Voltak jobb részek; viccesek, szomorúak, meghatók. Volt, amikor lendületesen haladtam vele, érdekelt mi lesz, lekötött.
Egy emléknek kifejezetten ”örültem”, hogy helyet kapott, mert kicsit jobban megmagyarázza, miért spoiler. Az a jelenet segített elengedni valamennyit abból eredő frusztrációmból, hogy hányszor lementünk ezen az ösvényen.
Az is tetszett, hogy volt pár olyan szál, amit párba lehetett állítani. Pl. spoiler.

És voltak azok a részek, amik halálra untattak – főleg Hanna kis eszmefuttatásai miatt szenvedtem, amik rengetegszer azt ismételték, amiket már egyszer többször levezettünk az első két kötetben és ezt úgy értem, hogy néha egy az egyben ugyanazt ismételte el, mint korábban, ezt pedig nem viseltem jól, néha még az is átfutott a fejemben, hogy én ezt átugrom, de lebeszéltem magam. Vagy rendesen végigolvasom, vagy sehogy. De azért mikor 10 oldalon keresztül ment a belső monológ, kezdtem kétségbeesni, hogy mikor lesz már vége, és szól Hannához valaki, kirántva a gondolatmenetből. Ezúton is köszönöm az éppen arra tévedő szereplőknek, hogy ezt megtették.

Egy másik nagyobb problémám (még mindig…) Máté esete; nem bírom felfogni, miért van mindig szükség egy ilyen srácra LL sorozataiban, aki már irreálisan szemétnek van feltüntetve, csak azért, hogy legyen kit utálni az olvasóknak, és a szereplők eljátszhassák, ők mennyivel különb emberek.
Ami szintén felbukkan minden sorozatban: csak a főszereplő és bandája egyedi, ők tudják, hogy kell szórakozni, mások csak irigykedhetnek vagy utánozhatják őket.

Még ez is eszembe jutott az értékelés végére: így, hogy elég sok versenyző neve csak itt derült ki egy-két jelenetre, eléggé felejthetővé tette őket, nem is sikerült mindenkit megjegyezni közülük.

Azt nem tudom, belevágok-e majd a következő sorozatba, meglátjuk.

A végső tanulság pedig: szabad instagramot használni, de ne vidd túlzásba, és figyelj arra, hogy a könyv szerint értelmes képeket tölts fel. (Mielőtt még valaki komolyan venne: csak viccelek. :D)

Lehet egyébként duológiaként jobban működött volna, de ez már nem derül ki. Magasan az első kötet volt a legélvezhetőbb, ez a közelébe sem ért.

20 hozzászólás
Naiva P>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Az előző két kötethez képest nem lett kedvenc, de nekem minden hibája ellenére ez is nagyon tetszett. Számomra ennek a sorozatnak az első része volt az első, amit olvastam Laurától. Utána nem volt megállás. Az Ég veled c. könyve után értettem meg, hogy miért is szeretik őt olyan sokan, Az SZJG-vel én is új kedvencet avattam. A Bexi sorozata pedig most is úgy gondolom, hogy a maga műfajában az egyik legjobb sorozat, amit valaha olvastam.
Ezért aztán nagyon vártam erre a részre. Epikusabb befejezésre számítottam, mégsem okozott csalódást. Talán egy picit zavart Hanna belső lelkizése, de aki veszítette már el olyan valakit, akit a világon mindennél jobban szeretett, az meg tudja őt érteni. Nagyon Hamar fel kellett nőnie. Nem beszélve a lelkiismeret-furdalásáról és a bűntudatról, amit azóta érez, hogy „teljesen megváltozott az élete.”
Számomra átjött a könyv mondanivalója és a történet lélektana; soha nem szabad, semmit biztosra venni. Sokszor nekem is bűntudatom támadt. Visszagondoltam, hányszor úgy csináltam, mintha anyura figyelnék, miközben mondott valamit, vagy sztorizgatott nekem, miközben éppen egy könyv lapjaira irányult minden figyelmem.
Nagyon megszerettem a Szirtes csapat tagjait. Lóri ebben a részben is hozta a formáját. Úgy gondolom, nélküle sokkal szegényebb lett volna ez a sorozat.
Volt egy pár dolog, amin meglepődtem. Lehet, hogy az előző részeknél nem figyeltem jobban, de például nem is emlékeztem arra, hogy spoiler vagy arra, hogy spoiler Mi van?! Akkor hol él? spoiler
Ez a Máté gyerek már az első rész alapján sem volt szimpatikus a behízelgő, nyalizós modorával, de most mutatta meg igazán, mennyire utálatos is valójában. Vajon milyen felnőtté válik egy ilyen ember? Elgondolkodtató.
A „bronxi stílusú” nagyit is nagyon szerettem. Hatalmas forma. Egyáltalán nem a megszokott, maradi, megkeseredett, kisnyugdíjas habitussal rendelkezett.
Az utolsó sorokban írt részeknek csak akkor tudnék örülni, ha ugyanezzel a társasággal folytatódna.

13 hozzászólás
Magdi1017>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Nem hiába vártam annyira a befejező részét ennek a trilógiának. Tudom, hogy nem az én korosztályom a célcsoport, de ez nem érdekel, szeretem az ifjúsági könyveket. Úgy, ahogy volt, tetszett!
Persze, nyilván sok volt az önmarcangoló monológ benne Hanna részéről, de miután kiderült, hogy miért furdalja a lelkiismeret annyira, utána már nem izgattam magam miatta. Kamasz korban elveszíteni egy szülőt, hatalmas megrázkódtatás, igaz az nincs korhoz kötve,mindig fájdalmas normális esetben.
Azért vagyok elfogult , mert nekem is van egy Marvel rajongó, kocka, matekzseni fiam, aki mindig derivál, integrál, oszt-szoroz, gyököt von, stb… Nekem, bevallom, nem megy. Tulajdonképpen az összes Bosszúállót láttam, hála neki, de pislognom nem lehetett, mert nehogy lemaradjak valamiről :D
Én pedig cserébe állandóan dugdostam a könyvet az orra alá, hogy „nézd, mintha te lennél, csak lányban…” :D
Laura is egy zseniális író, ismételten mondom :fantasztikus humorral, kellő kreativitással. Egy ilyen „túlélőtúrát” kitalálni…. Rendkívül sok fantázia van benne.
Lóri és a nagyi volt az abszolút kedvenc karakterem ismét, Máté nem szerettette meg magát, szerintem senkivel, de ilyen is kell.
Az utolsó oldalak erősen sejtetnek valamit, és ha így van, én állok elébe,nem fogom kihagyni.

RVivi P>!
Leiner Laura: Emlékezz rám

Mind tudjuk, hogy az írónő egy ideje átment a könyveiben ebbe a „gyűlöljünk minden közösségi média” hozzáállásba. Itt azt vettem észre, hogy már nagyon bedurvult. Komolyan, még káromkodások is vannak az ócsárolásban, ami nem vagyok biztos, hogy eddig is lett volna. A fellengzős stílusról, amit a főszereplő lányok művelnek a könyveiben már ne is beszéljünk. Mert ők aztán mindenkinél különbek.

Szóval elsősorban köszönjük meg, hogy mindenki le van szólva, aki használja ezeket az oldalakat. Meg azt is, hogy mindenki nyomi, aki sokat játszott a ki nevet a végénnel, mert az olyanoknak való, akiknek nincs életük… Szerintem ez már túl sok volt. Mindenhol ott lyukadtunk ki, hogy nyomi vagy, vagy nincs életed és ez jaj, de vicces.

Hanna nagy monológjait említeni is felesleges, de még egyszer nem akarom meglátni azt a kérdést, hogy „Anyu, ugye látsz?”

A feladatok se voltak valami hú, de nagy számok. Bocs, de egyszerűen nem. Nem kell Hannát szuperokosnak beállítani.

És akkor a pozitívumuk: imádom Hanna nagyiját. Egy kis életet visz ebbe a szenvedésbe, neki volt egyedül értékelhető humora. Mégis hogy éri el LL, hogy ilyenek után még olvasom a könyveit? ><

Ui.: Hogy a fenébe nem ismeri valaki Schrödinger macskáját?

24 hozzászólás

Népszerű idézetek

ßißi>!

– Az mi? Konyak? – kerekedett el a szemem.
– Nem. Ez málnaszörp – füllentett.
– Ahhoz kicsit sötét, nem? – fürkésztem.
– Mert romlott.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nagyi (Hanna mamája) · Újvári Hanna
ßißi>!

– De úgy szeretek lájkolni! – közölte.
– Akkor lájkold az ismerőseidet – tanácsoltam.
– Az ismerőseimet? Az én koromban? Vagy halottak, vagy készülnek meghalni – magyarázta, mire az egész asztalunk felröhögött.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Újvári Hanna
pveronika>!

– Akkor nem értelek. Nem az izmos kajakos után sírsz? Láttam a félmeztelen képeit az Instáján, hidd el, én is sírnék a helyedben (…)

21. oldal

ßißi>!

– Most komolyan – sóhajtottam. – Miért nézed ezeket a videókat? Nem hiszem el, hogy tetszik. Az képtelenség. Nem is az érdeklődési köröd. Sőt…
– Jó, bevallom, láttam már érdekesebb dolgokat is a YouTube-on – vallotta be nevetve. – De az a helyzet, hogy a narráció miatt élveztem.
– Tényleg?
– Igen. Most mit mondjak, Hanna? Veszettül hiányzol, és jó volt hallani a hangodat a videón – mondta, mire azonnal megtelt a szívem boldogsággal, és úgy éreztem, hogy szinte felrobban a mellkasomban.
– Te is hiányzol – suttogtam.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
Lillsz P>!

Köztudott, hogy nyáron az egyenleteknek nincs megoldásuk.

187. oldal

2 hozzászólás
Marcsi_moly>!

– Na jó, ez itt egy fül rajza. Ha holnap keresnünk kell egy fület, én hazamegyek innen – jelentette ki elborzadva.
– Mutasd… – húzta kissé maga felé Zsombi a térképet, hogy tüzetesebben megnézhesse. – Jó, ez tényleg fülnek tűnik.
– Öcsém, ugye nem emberi? – hőkölt hátra Lóri.
– Hát, csak nem. Ez egy iskolai verseny, nem gyűjthetünk levágott füleket – röhögte el magát Bernadett kínjában.

40. oldal

Petranyipetra>!

Tetszik a csatornád, Újvári Hanna.

459. oldal 21. fejezet Leiner Laura: Emlékezz rám

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
Lillsz P>!

-Lineáris interpoláció? – kérdeztem vissza gyanúsan.
-Hát, reméltem, hogy erre nem kérdezel rá, mert fogalmam sincs, mi ez, csak gugliztam, hogy valami okos dologgal imponáljak neked (…)

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kornél · Újvári Hanna
Király_Kitty>!

Ha nem tudsz elszakadni a múlttól, akkor képtelen vagy a jövőt építeni.

193. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Marni Bates: Zűrzavar a vonal végén
Kerstin Gier: Zafírkék
Joss Stirling: Misty
Kalapos Éva: Kéz a kézben
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 3. – Karácsonyi őrület
Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva
Erin Watt: Papír hercegnő
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk