22. legjobb ifjúsági könyv a molyok értékelése alapján
29. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján
49. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Bízz ​bennem (Iskolák versenye II. trilógia 1.) 539 csillagozás

Leiner Laura: Bízz bennem

Egy ​év telt el az Iskolák Országos Versenye óta. A Szirtes tavalyi győzelme után a gimi összes diákja beadta a jelentkezését a következő évi megmérettetésre. Kocsis igazgatón hatalmas a nyomás: melyik négy diákja lehet képes a címvédésre amellett, hogy nem roppan össze a negatív kritikák, kommentek súlya alatt, ami az interneten és a táborban éri őket? Az igazgató úgy dönt, ezúttal nem a tanulmányi versenyeken jeleskedőket választ… A tizenhét éves Major Sára tehetséges táncos, azonban egy balul sikerült buli után kirakták a csapatából, a történtek miatt pedig megbélyegzetté vált az iskolájában. Éppen ezért ő is meglepődik, amikor Kocsis igazgató esélyt ad neki, és beválogatja a Szirtes Gimnázium csapatába, hogy három hasonló sorsú társával részt vegyen az Iskolák Országos Versenyén.
A négy név bejelentése nem kis meglepetést és felháborodást kelt a tanulók körében, az igazgató azonban bízik a megérzéseiben és a csapatában, így minden negatív reakció ellenére elindítja a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
L&L, Budakalász, 2020
480 oldal · ISBN: 9786155653766
>!
L&L, Budakalász, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155653742

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Kocsis igazgató · Fehér Rajmund · Major Sára · Felcser Vivien (Vivi) · Tahi Dénes · Pap Dominik · Róbert · Keri · Panna

Helyszínek népszerűség szerint

Hortobágy


Kedvencelte 156

Most olvassa 48

Várólistára tette 143

Kívánságlistára tette 166

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Leiner Laura: Bízz bennem

„Biztos voltam benne, hogy soha többet nem akarok ilyen felszínes, semmit nem érő kapcsolatokat az életemben, és megtanultam, hogy inkább vagyok egyedül, mint hamis barátokkal.”

Leiner Laura a nagy sikerű első trilógia után egy újabb bőrt húz le az Iskolák Országos Versenyéről, és mindezt akkora bravúrral teszi, hogy a folytatás ugyanolyan izgalmas, szerethető és kikapcsoló, mint az elődje. A verseny ezúttal egy teljesen új csapattal és új helyszínen folytatódik, a történet beszippantó-faktora azonban a régi.

A Szirtes Gimnáziumból kivétel nélkül mindenki jelentkezik az IOV-ra, ám nagy felháborodásra az igazgató a négy leginkompetensebbnek tűnő diákot választja ki, hogy megmérkőzzön a többi iskola kiválóságaival. A címvédőknek egyáltalán nincs könnyű helyzetük, Kocsis azonban bízik benne, hogy a balhés Sára, Vivien, Rajmund és Dominik fogja a legjobban bírni a rájuk nehezedő nyomást. Az élménytábor a kietlen pusztaságban spoiler kerül megrendezésre, a verseny pedig már a kezdetektől teljesen új kihívások elé állítja a résztvevőket. Az egyetlen visszatérő szereplő Kocsis, aki továbbra is a közösségi média koronázatlan királyaként posztol és élőzik az IOV-ról, a legszórakoztatóbb karakter képzeletbeli díja egyértelműen őt illeti meg. Az írás egyetlen hibája, hogy a második trilógia részei sem egyben jelennek meg, így bizony várni kell még a folytatásra.

2 hozzászólás
Naiva P>!
Leiner Laura: Bízz bennem

Teljesen kikapcsolt és közben végig fülig ért a szám. Ezért szeretem annyira Laura könyveit. Eleinte nem kizárt, hogy szkeptikus voltam; minden logikát, vagy következetességet mellőzve, de miért nem lehet ugyanazokkal a szereplőkkel tovább vinni a történetet?! De már néhány elolvasott oldal után tudtam, hogy jó lesz ez. Egy idő után már nem is bántam, hogy új szereplőkkel vitte tovább a történetet, hiszen az egy teljesen más történet és más hangulatú. Örültem is neki.
Szerettem az új szereplőket, de Kocsis igazgatót is bírom, pedig most is gyakran kiakasztott. Nincs élete? Családja? Olyan hóbortos. De a kommentszekciót olvasva mindig felteszem azt a szállóigévé vált kérdést, hogy „Itt mindenki hülye?”
Kíváncsian várom a folytatásokat.

15 hozzászólás
ViviPapp>!
Leiner Laura: Bízz bennem

Idén ez a második könyv, amelyet nagyon vártam. Akik ismernek és olvastak esetleg már tőlem értékeléseket, akkor ők tudják, hogy kamaszkorom óta, az egyik legmeghatározóbb írónő számomra Leiner Laura. Együtt nőttem fel a SzJG diákjaival, történetével, együtt Szakítottam szilveszterkor, együtt Bábeleztem Zsófiékkal, nyomonkövettem Körte, Bexi és Nagy Márk történetét, majd az IOV első trilógiáját. Minden történet más volt, láttam Laura fejlődését, azt, hogy minden történettel egyre inkább szólni akart a fiatalokhoz, akik vele együtt nőttek és nőnek fel a mai napig. De mindenben benne volt az a sajátos humor, amelyet minden regénye tartalmaz. Utánozhatatlan.

Most már értheted, hogy miért ilyen érzésekkel kezdtem neki az új történetnek. Az utóbbi időszakban egyébként is benne voltam egy kedvtelen olvasási válságban, semmi sem tetszett igazán, ezért vágytam végre a jó olvasási élményre.

Amint előlehetett rendelni, ez volt idén az első könyv, amit azon nyomban a kosamba raktam és számoltam vissza a napokat október 8-ig!
Aztán hívott a dpd futár, csütörtökön reggel, hogy ő aznap biztosan nem fogja kiszállítani hozzánk a kis községbe, így csak pénteken jön. Elfogadtam, mégha 1 egész nappal tovább kellett várnom. Aztán megérkezett, betegen feküdtem az ágyban, ki sem tudtam érte menni, úgy hozták be hozzám a családtagjaim. Kibontottam, fogtam a kezemben és … nem tudtam elkezdeni olvasni, olyan rosszul voltam. Szombaton új nap kezdődött, már én is egy kicsit jobban voltam,így kinyitottam és nekiláttam. De közben féltem is, mert az IOV az első trilógiában nekem annyira egész volt, kirajzolódó, sokatmondó, hogy féltem, ezt nem fogja felülmúlni ez a kötet.
Majd olvastam, olvastam, egyre jobban rajzolódott ki előttem a történet, a szereplők, a helyzetek, a múlt pecsétje a jelenen….hogy azon kaptam magam, majdnem a végén tartok.

Ez a regény kimerem mondani, hogy az eddig legjobb megjelent Leiner Laura kötet. Minden elfogultság nélkül. A felépítése, a karakterek, a téma, amely a mai fiatalokhoz szól, olyan oldalát is megközelítve az életüknek, amely véleményem szerint van akiknek tabu vagy egyszerűen nem beszélünk róla, pedig nyílt titok, mindenkiben benne van és át sem gondolja azt, hogy egy tett, kimondott szó, gondolat, mennyire pecsételi meg valaki sorsát, jövőjét, személyiségét, létét. Minderről szól ez a könyv.

A könyv elején megismerkedünk az új főszereplőnkkel, Sárával, akinek a szemén keresztül látjuk a történéseket és éljük át a regényt. Sára az első olyan erős női karakter Laura könyvei közül, aki ki mer állni saját maga mellett, aki bár sebzett, mégsem siránkozik nekünk, hanem határozott, önálló véleménnyel rendelkezik, talpraesett. Akinek nincs szüksége egy másik lányra, vagy éppen egy szerelemre ahhoz, hogy megismerje önmagát, hanem Ő maga az, aki ezen az úton végigmegy és csakis ezt számít.
Sára céltudatos, különleges karakter, lazább, de mégis benne van az emberi fájdalom a múltbéli sebek miatt, amelyen önmagának segít túllépni. Vicces, néhol melankolikus, gondolkodó, őszinte és kritikus, akire érdemes odafigyelni.
Mégsem az a csodabogár, mint mondjuk egy Reni.

Vivi, a fő női mellékszereplőnk is elég szépen kidomborodik a történetben. Ő az a tipikus szép lány, akit nem éppen nyomdafestéket tűrő jelzőkkel illetnek, akire a többi lány féltékeny, mindenki ráaggaszt bizonyos jelzőket, tulajdonságokat, a külső váz mögött azonban egy igen okos, szellemes, kedves lányt ismerhetünk meg, akinek már megkellett küzdenie az őt ért mindennapos szitokáradattal vs. megjegyzésekkel. Sárával való kapcsolata ebben az első könyvben szépen fejlődik, lassan-lassan bontakozik ki, mondhatni egyre inkább barátokká válnak, főleg egy elég éles helyzetben.

Dominik már nem annyira kap nagy hangsúlyt, mint férfi mellékszereplő, Vivi karaktere sokkal kirajzolódóbb, bár lehet, hogy a későbbiekben belőle is többet fogunk kapni. Számomra ő eléggé semleges maradt, amellett hogy eléggé jófej. Na meg hosszú hajú, aki gyakran felköti a haját… Ezeknél a pillanatoknál éreztem azt, hogy „Istenem segíts, hiperventillálni fogok.” :D

Hmm, nem mehetek el a másik férfi karakterünk mellett, igen, Rajmundra gondolok.
Az ő karaktere számomra annyira kettős, hogy az hihetetlen. Talán nála érzem legjobban azt, hogy a szóbeszéd, illetve a tettei teljesen szemben állnak a könyvben megjelenő személyiségével, ezért úgy érzem, hogy Őt rengeteg titok övezi még, amelyre ebben az első részben nem sikerült megfejtést találnunk.
Amennyire botrányos srác az elmondottak alapján, annyira figyelmes, korrekt és törődő, főleg Sárával kapcsolatban, de mind Vivinél, mind a többi játékossal szemben is fel-fel bukkant ez az énje.
Humoros, őszinte és sokkal, de sokkal pozitívabb érzéseim vannak vele kapcsolatban, mint mondjuk Kornéllal.

spoiler

Kocsis igazgató megint vitte a prímet, nem beszélve a posztok, illetve sztorik alatt megjelenő kommentekről, amelyeken szó szerint sírva, levegőt kapkodva nevettem.

A helyszín. Erről csakis spoileresen tudok írni, mert nem akarom senki élményét elvenni. spoiler

Összességében tehát én úgy gondolom ez egy remek könyv lett, remek karakterekkel, igazán fontos témával, amelyről beszélni kell és fel kell nyitni a szemünket.
Nagyon várom a folytatást, fogalmam sincs hogy fogok kibírni egy teljes évet, plusz utána még egyet a befejező kötetig, mert tényleg, tényleg kedvencem lett ez a történet, de a szereplők méginkább. Olvassátok!

2 hozzászólás
dontforgettosmileandread>!
Leiner Laura: Bízz bennem

Csoda könyv, megint. Az írőnőben ismét nem csalódtam , kedvenc lett azonnal.
Egy könyv, ahol tiszta lappal indulsz.
Megtanít, hogy mindenkinek kijár az, hogy bízzunk bennük!
Számunkra is újak a szereplők, tökéletesen vezeti a szálakat. Mi sem tudunk többet, mintsem,hogy valami miatt mind a négyen számkivetettek lettek a közösségből. De csak úgy, ahogy Kocsis igazgató, mi is adunk nekik ÚJ ESÉLYT.
Először, mások kommentjeiből olvassuk, mivel bélyegezték meg a csapat tagjait az iskolatársak.
Laura tökéletes fűzi és késlelteti az esemény szálakat. Csak olvasod, olvasod és vársz, mikor „robban” az időzített bomba és adjak ki magukból a versenyzők azt, amit még önmagukban is nagyon nehéz lezárni , nemhogy úgy, hogy mások tesznek róla, hogy folyamatosan szóbeszédben legyenek.
Nagyon tetszett ez a csapat, talán egy kicsivel még jobban szerettem őket, mint az előző trilógiában.
Nagy izgalommal vetettem bele magam a regénybe, kíváncsi voltam , milyen új feladatokat találnak ki az Iskolás országos versenyének szervezői. A verseny maradt a régi, vagyis soha, semmi nem az, aminek látszik. Kocsis azóta hatalmas népszerűségre tett szert, itt is hozza a -formáját , sokszor nagyon nagyokat kacagtam rajta. Hihetetlen jó fej. Csak úgy, mint az új csapat, kellemeset csalódtam.
Továbbra is azt mondom, nehéz az LL könyveknél maibbat találni. A szavak, a fogalmazások , a kommentek tökéletesen beleillenek a mai fiatalok életébe. A szituáció pedig szintén bárkivel megtörténhet.
A helyszín közel áll a szívemhez: Hortobágy és környéke. Nagyon izgalmas volt úgy olvasni, hogy szinte haza járok. E tekintetben nem tudott újat mutatni, de örülök, hogy a Hortobágy és környéke lett a helyszín. A „semmi közepén ” is lehet szuper kalandokra szert tenni , rengeteg a program lehetőség, amiből egyaránt kapnak az olvasók egy kis ízelítőt.
És természetesen, helyet kap egy kibontakozó szerelmi szál is, illetve új bonyodalmak, aggodalmak.
Egy biztos, várom a folytatást!
Sára, Vivi, Rajmund, Domi(nik): alkossatok nagyot!
Köszönjük, Laura!

2 hozzászólás
Noémi_Zsófi_Tóvári P>!
Leiner Laura: Bízz bennem

Leiner Laura megalkotott egy olyan eseményt, amivel kapcsolatosan, ha még 10 trilógiát írna, szerintem akkor sem unnánk meg :D (Menő lenne, ha ezt a valóságban is megszervezné valaki az Iskolák Országos Versenyét.)
Ezt a négyest is nagyon megszerettem, teljesen más karakterek, mint az első trilógia főszereplői. Mind a négyen olyan fiatalok, akiket valamiért megbélyegeztek az iskolájukban, negatív népszerűségnek örvendenek. A könyvben megjelenő kommentek elég durván bírálják őket. A témaválasztás szerintem mindenképp 10/10, amellett, hogy aktuális és fontos, egy nagyon jó és egyedi nézőpontból közelíti meg.

„Az a jó az előítéletekben, hogy semmit nem tehetsz ellene, ellenben rendesen szívsz miatta, úgy kábé életed végéig.”

Ebben a könyveben a főszereplő, Sára lelkivilágáról, vívódásairól (szerencsére) kevesebb oldalon olvashatunk, mint az előző trilógiában Hannáéról. A feladatok továbbra is nagyon kreatívak és élvezhetőek, a többi csapatot egyelőre még nem nagyon ismerhettük meg, kíváncsi vagyok rájuk! Imádom ezt a stílust, humort, nagyon várom már a folytatást!
spoiler

kratas P>!
Leiner Laura: Bízz bennem

Nagyon vártam ezt a könyvet és egyáltalán nem csalódtam. A szereplők szerethetők, emberiek, jó a humoruk és az egyes karakterek ábrázolása nekem most kicsit sem tűnt túlzónak (még Panni sem). Egyben van az egész, nagyon várom a következő részt.

2 hozzászólás
RVivi P>!
Leiner Laura: Bízz bennem

Az első IOV trilógia mélyrepülése után lényegesen jobb volt, de még így is elég meh élmény volt helyenként. Viszont többször is felbukkant az a humor, amit szeretek Lauránál, szóval még nem írom le az egész trilógiát.

A karakterekkel kezdve… A Szirtes négy játékosa és Kocsis igazgató is egész jó volt. Sáránál néha rezgett a léc, de ezt majd a sztorinál! :D Kocsis pedig szerintem sokkal normálisabb volt itt, mint az előző soriban. Tahit egyenesen imádtam. A legtöbb röhögésem neki volt köszönhető. És ez így jól is hangzik meg minden, de ott voltak a többiek is. -.-"

Anditól a frász kerülgetett. Szerencsétlen csajnak annyi szerepe volt, hogy ott legyen és hangoztassa, hogy ő milyen magas, ezért mennyit gúnyolják, plusz mondja a magasságával kapcsolatos vicceket. Na, ezek egyáltalán nem voltak viccesek. Meg amúgy ő koboldok iskolájába jár, hogy a fiúk se magasabbak nála? Könyörgöm, 187 centi a csajszi, nem 250. A csapata többi része jobb volt, bírtam, mikor találkoztak a piros csapattal.

A sztori pedig… A feladatok tetszettek, főleg a kacsás. És olyan sokáig reménykedtem abban, hogy meg fogjuk úszni a nagy monológokat. De nem, persze, hogy nem. Csak most nem a közösségi oldalak utálata ment, hanem Sára vergődése a múltja miatt, a gúnyolás, stb. Frászt kaptam tőle. Már nem azért, de mégis melyik iskolában rekesztik ki az olyan tagokat, mint itt a Szirtesben Rajmundot, Dominikot meg Vivit? Ez a része szerintem egy vicc volt.

Ahogy Kocsis posztjai alatt a kommentek is. Most komolyan, látják, hogy ki írja azt a kommentet, ne már, hogy bárki is ilyeneket írna az IGAZGATÓ posztja alatt. Kivágnák az iskolából a frászba… Ezen kívül amúgy Kocsis haláli volt.

Utolsó megjegyzés és befejezem: spoiler

11 hozzászólás
ppuummukli>!
Leiner Laura: Bízz bennem

Jobban szerettem, mint az előző trilógiát bár nem hittem, hogy ez lehetséges. Mind a négy szereplőnk nagyon szimpatikus és a hibáik sokkal emberibbé teszik őket. Lehet ezért is ennyire szerethetők. Egyszerűen úgy olvastam, hogy észre sem vettem, hogy a végére értem, mi lesz így velem amíg kijön a következő rész??? A helyszín is nagyon beszippantott, gyönyörűen vannak bemutatva a terület természeti értékei. El is határoztam, hogy el fogok látogatni ide. Kedvencem lett már az olvasás alatt :) A szereplők közül Kocsis a kedvencem, ő mindent visz és nagyon jó érzékkel és indokokkal válogatta össze a csapatot.

sentimentalfrappe>!
Leiner Laura: Bízz bennem

LL könyvei számítanak nekem igazi guilty pleasure-nek. Egyszerre tetszenek és utálom őket. Lényegében mind egy kaptafára készülnek, mellőzik az eredetiséget, a szereplők ugyanazok csak más névvel, de a történetek könnyedsége és humora mindig rávesz arra, hogy az újabbakat is elolvassam. LL könyveinek középszerűsége és egyformasága már alapból mutatja mekkora pénzlehúzás az egész írói karrierje, ugyanis nem hajlandó fejlődni, sem más irányba kísérletezgetni, neki pont jó így, ahogy van, biztos pénz, az ifjúsági irodalom alapból garancia a folyamatos közönség utánpótlásra, így nem kell félnie attól sem, hogy egyszer csak minden veterán olvasója ráun a történeteire, és tovább áll, mert úgyis lesznek mások.

Viszont úgy érzem az Iskolák trilógiájával egy új szintet ért el, ami a bőrlehúzást illeti. Már az első ilyen trilógia is nevetséges volt. Lehet-e egy két hetes versenyt három könyvön keresztül elhúzni, úgy hogy érdekes is legyen, és végig lekösse az embert? Biztosan! Leiner Laurának sikerült? Abszolút nem! Az önismétlés a könyveiben olyan szintet ért el, hogy a főszereplő nem csak egy könyvön belül ismételgeti ugyanazt több ponton, hanem a több oldalas monológjaiban is! Olyan mintha LL megírt volna egy fél oldalas monológot, amit aztán copy-paste-elt egymás után annyiszor, mindenféle változtatás nélkül, amíg el nem érte a kellő oldalszámot.

Na de hogy akkor miért is kezdtem bele az újabb trilógiájába, miután úgy látszik LL kifogyott az ötletekből? Az egyik ok, amit már említettem, a humor és a könnyedség, és a másik, a remény, hogy fejlődik valamennyire, és a kritikákra hallgatva megpróbálja máshogy kitölteni az oldalakat. Sikerült ez neki? Egyáltalán nem! Ebben a könyvben az egyetlen dolog, ami tetszett az a főszereplő, Sára múltja. Dobta végre a jól bejáratott kliséit, és újított kicsit. Persze ez sem sikerült tökéletesre, Sára múltja tényleg más, mint az eddigiek, de ez csak a múltja. A jelenben pontosan ugyanolyan, mint az előző könyveinek főszereplői. Érdekesebb lett volna szerintem, ha a főszereplő egy olyan karakter lett volna, mint amilyet a múltjából megismerünk, és a verseny során ment volna végbe a karakterfejlődése, de azt hiszem túl sokat várok LL-től.

Viszont ezt leszámítva az eddigi könyvei közül ez a legnagyobb csalódás számomra, amit nem gondoltam volna, hogy sikerül elérnie az első trilógia borzalmas utolsó részével. A humor színtiszta cringe, egy igazán vicces poén sem hangzott el, ennek lehet az az oka, hogy mivel az előző könyvben ellőtte ezeket, már nem érdekesek, de lehet az is, hogy már egyszerűen kiégett az írónő. A történet ugye semmi újat nem mutat, mivel egy újrahasznosított ötlet az egész. A feladványok még mindig faék egyszerűségűek, amiket 3 éveseknek sem mutogatnék, mert már túl nagyok hozzá. (LL, ugye tudod, hogy létezik Google? Használd könyörgöm!) A könyv pedig újra és újra ismétli önmagát hosszú monológok formájában, hogy ki tudja az írónő tölteni az oldalakat.

Azért megemlítenék még egy pozitívumot: a romantika nem volt egyáltalán hangsúlyos az első részben. Persze lehet tudni mi lesz itt, de eddig még tényleg semmi lényeges nem történt, ami meg is lepett, persze jó értelemben. De sajnos ez sem tudta megmenteni ezt a történetet. Azt hiszem ez volt az első LL könyv, amit semmilyen formában nem élveztem. Persze, mindegyiket lehúztam a végére, mert egyik sem egy remekmű, de legalább olvasni élvezetes volt, ennél viszont alig vártam már, hogy vége legyen.

22 hozzászólás
Brigi89>!
Leiner Laura: Bízz bennem

Jó kis könyv volt, élvezetes, ezért 5 csillagnál kevesebbet nem tudtam neki adni.
A főszereplő Sára, akit egy balhé miatt kitettek a tánccsapatból. Meglepődik, mikor kiderült, hogy ő az egyik a négy idén induló IOV versenyzőből. A csapattársai sem makulátlan hírnevűek, de ettől lesznek érdekesebbek, mint a tavalyi versenyzők. Vive-vel nagyon jóban lesznek. Dominikról olyan sok mindent nem tudunk meg. Rajmund meg elméletileg a legbalhésabb, de a táborban nem úgy viselkedik.
Ebben a könyvben a hangsúly az elfogadáson van, hogy mindenki érdemel egy második esélyt, és nem kell feltétlenül elhinni mindent amit terjesztenek.
Kicsit már azért kezdtem soknak érezni a posztok alatti kommenteket, mindig ugyanúgy szidták őket.
Kocsis megint mindent vitt :D Ő a legszórakoztatóbb karakter a könyvben.
Csak egy résznél lankadt a lelkesedésem, amikor belefutottam egy több oldalas monológba, már az előző trilógiában is unalmas volt, mikor valaki csak mondja mondja és mondja.
Biztos, hogy olvasni fogom a többi részt is, kíváncsi vagyok hogyan birkóznak meg a feladatokkal.


Népszerű idézetek

Sántha_Emesee>!

Hogy jeleled azt, hogy „én hülye eddig észre sem vettem, hogy mennyire átkozottul szép vagy?”

435. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fehér Rajmund · Major Sára
Pandaaaa P>!

„Más igazgató: Én vagyok a diákok kedvence. Kocsis: Fogd meg a gulyáslevesem”

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kocsis igazgató
16 hozzászólás
Könyvmoly_Eszti>!

Ha valamit megtanultam a történtekből, az az, hogy nem gond, ha kilógsz a sorból a tökéletesek között. Olyankor keresd a hozzád hasonlóan elcseszettek társaságát, mert ők szó nélkül befogadnak.

337. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Major Sára
Molylány_FP>!

– Elnézést, elnézést, bocsánat, köszönjük- szólt azoknak, akiket kikerültünk, akik közül többen furcsán néztek ránk, egy idősebb nő pedig szó szerint felháborodva vizslatta a (lufival) kitömött hasamat, mire Rajmund odaszólt neki.
– Nem én voltam – tagadta a fejét rázva. – De felnevelem becsülettel! – tette hozzá, mire a nő felháborodva, tátott szájjal nézett rám nem tagadva, hogy mit gondol rólam, mire hangosan felröhögtem, és akartam mondani valamiféle magyarázatot, de egyrészt a nevetéstől sem tudtam, másrészt Rajmund elrángatott onnan, és sietve kerülgettük tovább az embereket.
– Kösz, hogy nem hagysz cserben a lufigyerekemmel. – szóltam előre Rajmundnak, aki vidáman nézett vissza rám a válla felett.
– Ez alap, Major – mosolyodott el, aztán kijáratot meglátva maga mellé húzott, és rohanni kezdtünk.

380-381. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fehér Rajmund · Major Sára
Pandaaaa P>!

[…] Megvolt a csapatunk. Fehér Rajmund, Felcser Vivien, Major Sára és Pap Dominik. A címvédők.

30. oldal

Nikii9125>!

– Fogadjunk, hogy egy percen belül odaadod… – vigyorogtam.
– Szerinted – forgatta a szemét.
– Oké, te akartad – mondtam, majd a többiek felé néztem. – Tanár úr… – szólítottam meg Tahit.
– Ezt nem mondod komolyan – röhögött fel Rajmund, miközben a fizikatanár unottan megrázta a fejét.
– Bármiről is van szó, Fehér, te vagy a hibás – közölte a tanár, mire mindannyian felröhögtünk, és Rajmund egy „nyertél” biccentéssel felém dobta a telefonját.

478. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fehér Rajmund · Major Sára · Tahi Dénes
Málnika >!

Nem kitörölni akarjuk a múltat, mert azt már nem lehet. Mi csak magunk mögött akarjuk hagyni, és továbblépni.

406. oldal (L&L, 2020)

Pandaaaa P>!

– Mondta a Hortobágyon soha senki (…)

313. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hortobágy
Pandaaaa P>!

– Hát ezekbe meg mi ütött? – kérdezte a kiabálást és futkározást látva.
– Elfogyott a lekváros bukta – közölte Rajmund. – Rosszul viselik… – tette hozzá a tálcáját átadva.

197-198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fehér Rajmund
10 hozzászólás
Pandaaaa P>!

– Gyerekek. Mindent bele – pillantott ránk szipogva Kocsis, aztán a fizikatanárhoz fordult. – Dénes, vigyázz rájuk! – kérte, aztán átgondolta. – Vagy magadra – tette hozzá bizonytalanul, majd újra körbenézett a suli épülete körül, hátha meglát valakit.

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kocsis igazgató · Tahi Dénes
6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár
Simone Elkeles: How to Ruin My Teenage Life – Tönkretett tinikor
Király Anikó: Csak barátok?
Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva
Szabó Tünde: A hacker
Whitney G.: Barátod: Carter
Király Anikó: Strand, papucs, szerelem
Heniko Sakka: Édes tini élet
Kasie West: A távolság relatív
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu