Akkor ​szakítsunk 1193 csillagozás

Leiner Laura: Akkor szakítsunk Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát.
Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival.
A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást…

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
L&L, 2016
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155653025
>!
GABO, Budapest, 2014
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636898519

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Szilkó · Norbi · Kornélia (Lia) · Ákos · Miklós · Csaba · Eszter · Csabi · Brigi · Erika (Era) · Golyó Tamás · Szánkó


Kedvencelte 204

Most olvassa 265

Várólistára tette 127

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
Cheril
Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Nem tudok mit mondani. Jobb volt, mint az SZJG, de szerintem ha ezt is másodszorra is elolvasnám, már kevésbé lennék ebben biztos. Van a könyvnek hibája így is, nem is kevés. Kezdve azzal, hogy még mindig megvan az SZJG „feeling”.

Kezdeném egy pozitívummal. Nem tudom mi az oka, hogy a könyvet nem a Ciceró adta ki, mint az SZJG-t. Viszont a könyv nem volt tele elírásokkal, mint az előbb említett sorozat.

Nagyjából ennyi lett volna. Akkor vágjunk is bele, mert hosszú lesz:
1. A borító. Bevallom, szerintem ez lett a legjobb, DE… miért kell mindegyiknek ugyanúgy kinéznie? Ugyanaz a betűtípus… Értem én, hogy mindet Laura írta, de ezen kívül semmi közük egymáshoz. És még sokan csodálkoznak, hogy miért hasonlítják a többi művét az SZJG-hez.
2. Nem akarok leszólni senkit, de Laura rettentően állandósít mindent és eléggé lealacsonyít sok dolgot, embert, bármit. Már az SZJG is tele volt ilyenekkel, pl. hogy ha valaki popot hallgat, akkor utáljuk őt, mert az nyomi. Ez még itt is jelen van, csak éppen kicsit más formában. Drága főhősünk konkrétan minden oldalon elmondja, hogy LEGJOBB BARÁTNŐJE természetes szőke, ezáltal hülye is.
3. A könyv 2 nap cselekményét mutatja be. Ennek ellenére még azt is megtudjuk, hogy három éve az év 125-ik napján a szomszéd néni kisunokája, aki Pesten lakik, mennyit pislantott. Mert ugye az ilyen visszatekintések rettentő fontosak voltak. Olyannyira, hogy a könyv fele ebből áll.
4. Értem én, hogy milyen menő, ha minden könyvben van egy idióta nevű srác, de azért ez már túlzás. Szánkó? Szánkó? Most komolyan? Te jó ég. És azt még meg sem említettem, hogy senki nem tudja a rendes nevét pedig elvileg főhőseink osztálytársa volt.
5. Feltűnt valakinek rajtam kívül, hogy egyetlen karakterről sem tudjuk meg, hogy néz ki? Maximum egyszer megemlíti, hogy milyen színű a haja, de semmi több. Magasság, súly, hajszín, szemszín, hajhossz, arc, ruházat… semmi. Külsőleg a legjobban talán Erát mutatja be, pedig csak kétszer, háromszor jelenik meg.
6. Ami még eléggé bántott, vagy nem is tudom mi a legjobb szó rá, de a Lia beszélget egy sráccal a rossz buliban jelenetnél előjött Laura degradáló énje. Egyébként a Madagaszkár és egyéb mesék lemondása – jelenetre gondolok. Elhiszem, hogy Laura sem szeret mindent, de szerintem a rajongói 70%-a biztosan még ezeket a meséket nézi és szereti is. Vagy a Bud – Terence filmek. Sok film van ami nekem sem tetszik, de nem éppen szép dolog ilyen nyíltan kijelenteni, hogy egyik sem ér semmit.
7. Lia híres Madagaszkáros csengőhangja (I like to move it, move it). Nem, azt meg sem kérdem, hogy egy 17 éves lány miért erre csörög. De egy BULIBAN ahol szól a zene, HANGOSAN. Akkor, hogy a francba hallaná meg az egész terem, hogy neki éppen megszólalt a telefonja. Ilyen helyzetekben még a melletted állót sem hallod, nem még a telefonod.
8. Kedvenc jeleneteim egyike, mikor senkinek semmi baja, de hirtelen a semmiből mindenki elkezdi szidni a másikat, természetesen egyszerre, vagy ha nagyon extrém és új dolgot akarunk, akkor körben állva ordítoznak. És eközben nem látnak, senki sem (természetesen), még azt sem veszik észre, hogy valaki elmegy. Mindezt kb. minden tizedik oldalon.
9. „Elkerekedett szemmel kaptam a hajamhoz, amibe a volumennövelő miatt beleragadtak a hasábburgonyák, és ekkor tényleg bedühödtem.” Kár, hogy a volumennövelőbe, sőt még a hajlakkba sem ragad bele a sültkrumpli.
10. Cipők. Idegbajt kaptam, amikor Lia már az ezredik lányról tépné le a cipőjét, mert magassarkú van rajta. MAGASSARKÚ, érted? Mert ugye a magassarkúk miatt minden lány bevadul, semmi más nem érdekes csak a cipők.
11. Bömböl, röhög és a hasonlók. Rettentő viccesek tényleg. Ja, várjunk csak mégsem. Miért nem lehet használni a kevésbé idióta formáit, pl. a sír és a nevet szavakat?
12. Shop, feeling. Mert ugye sokkal menőbbek vagyunk, ha leírjuk angolul.
13. Vagy a rettenet nagy poénok az új évvel kapcsolatban. Mert ugye rohadt vicces, ha valami egy órája történt, de mondjuk/írjuk úgy, hogy tavaly. Hahaha.
14. Benzin. Egy olyan srác mint Szilkó, nem veszi észre, hogy nincs benzin? Vagy akármilyen hihetetlen már mutatják az autók a benzin állását. De természetesen ki kellett fogynia jó messze a benzinkúttól. Miért is ne?
15. Feltennék még egy költői kérdést. Tudom, hogy a technika világában élünk és szinte mindent a netről lesünk el vagy tanulunk meg, DE… ki az a (inkább nem írok ide semmi jelzőt, mert csúnya lenne), aki YouTube-ról tanul meg mosolyogni és hogy mikor, mire hogyan kell reagálni? Na ne vicceljünk már. És igen, Lia, főhősünk pont ezt tette.
Most akkor jöjjenek a karakterek és egyesek idiótaságai.
– Kezdjük rögtön Liával. Norbi és az ő kapcsolata elsőre engem rögtön Kinga – Zsolti párosra emlékeztetett. Később kiderült nem éppen így van. Lia egy önző, akaratos liba, akinek semmi esze nincs. A legszomorúbb az egészben, hogy a könyvben nem egyszer leírja, hogy mindig mindennek róla kell szólnia. Emellett legjobb barátnőjétől elvár mindent, de ő sosem áll ki mellette. Vagy a kedvencem, olyan természetesen használja a lúzer, barom, stréber jelzőket, mintha valami verset szavalna. De szerintem ez maga Laura hibája, hiszen ugyanígy volt az SZJG-ben is.
– Lia és Szilkó kapcsolata. Nekem a könyv elején úgy jön le a dolog, hogy nincsenek túl jóban. Hiszen retteg még bemenni a szobájába is és nem is érdeklődnek a másik iránt. Viszont néhány oldallal később már aggódnak egymásért, ölelgetik egymást és még sorolhatnám. Ki érti ezt… Ettől függetlenül bírom Szilkót.
– Ákos. Olyan szinten idegesített ez a mindenhol megjelenik, mond egy mondatot és akkor nevessünk dolgot, hogy majdnem kitéptem minden lapot, ahol felbukkant. Mondjuk nem ismerős ez valahonnan? Nem sütötte már el ezt a fergetegesen nagy poént valaki? Ja, de ő volt az a Bábelben. (Punk). Rettentő vicces volt ott is.
– Eszti. Azért nem követett el akkora égbekiáltó bűnt, hogy mindenkinek utálnia kéne. Tényleg egy dög volt, azért amit csinált de nem hinném, hogy ez valamiféle hatással lenne Norbira vagy esetleg Liára. MERT NEKIK SEMMI KÖZÜK NEM VOLT HOZZÁ, KÖNYÖRGÖM.
– Eszti és az osztálytárs. Most komolyan ki az aki a párja minden egyes ismerősét ismeri, volt osztálytársak, haverok suliból, sulin kívülről, neten megismert barátok stb. Mert nekem ne mondják azt, hogy ilyen van. Én is évek óta együtt vagyok a párommal, sőt egy suliba is jártunk, de még most is van olyan, aki az osztálytársa volt, de mintha még csak nem is láttam volna. És nem, nem én vagyok a hülye. Mert jó a memóriám.
Szóval nem értem mit kellett ezt felfújni.
– És akkor a kedvenc. Nem akarok SPOILEREZNI, de most megteszem, még akkor is ha már az elején kitalálható, hogy mi lesz a vége. Azon nem akadok fent, hogy a semmin szakítottak, sőt még azon sem, hogy ilyen eseménydús volt a szilveszterük (velem egy év alatt nem történik ennyi dolog). De azt azért nem nyelem le, ahogy a végén kibékülnek. Veszekszenek, Norbi megfogja Lia kezét és kész vége. Happy end. És nem, nem túlzom el, konkrétan ez történt. Mert ugye a semmin képesek voltak szakítani, veszekedni 300 oldalon keresztül, erre mi történik? Na mi? Megfogja a kezét és bumm. Kész vége. Örökké boldogok. Bárcsak az én gondjaim is így oldódnának meg.

Összességében így elsőre nem idegesít annyira, mint az SZJG, de másodszorra nem vállalnám be. Az utolsó 50 oldal rettentő lapos, bár az előtte lévő majdnem 300 oldal sem tett túl nagy benyomást rám. Maga a történet nem reális, szóval nincs túl sok értelme. A fiatalabb korosztálynak biztosan tetszik, nekem nem. Mindenesetre remélem a fiatalok nem tanulják el Laurától a sok lenézést, a lemondást és egyéb dolgokat. Szerintem egy olyan írónőnek, akinek több tízezer fiatal olvasója van, annak nem ilyen könyveket kéne kiadnia, mert úgyis az lesz a vége, hogy ők is ilyenekké válnak. Mindegy ezt csak én látom így.

18 hozzászólás
>!
kiruu P
Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Valamikor a tél elején azt mondtam, hogy nagyon vágyok egy téli hangulatú könyvre…. hát nem épp erre gondoltam.
Ömm. Azt kell mondjam, hogy csalódtam. Én Laura könyvei miatt lettem könyvmoly, ami azért nem kis dolog. Mindig a hisztis, problémát kreáló női főszereplőkről volt híres, ami nem zavart, amíg 13 éves voltam, de így idősebb fejjel rájöttem, hogy borzalmasan idegesítőek. Ebben a könyvben már tényleg a lehető leghisztisebb, problémásabb, önmagát sajnáltató lánnyal ismerkedhettünk meg. Erre rá még jött egy beszari pasi, egy rossz barátnő, és egy szétesett halálosan szerelmes pasi. Idegzet erősítő gyógyszert elővenni, használata ajánlott!
Lia, vagyis Kornélia szerintem az egyik legrosszabb szereplő. Egy nagy rakás szerencsétlenség. Nem igazán fogtam fel, hogy miért nem volt biztos benne, hogy a barátja szereti, vagy hogy a barátja miért nem biztos benne, hogy szeretik őt is. Kicsit homályos a dolog, pedig elég sokat együtt voltak. Biztos vannak olyan kapcsolatok, mint az övüké. Szerintem a sok veszekedés nem rossz dolog. Anyu mindig azt mondja, hogyha nekem egyszer olyan férjem lesz, mint én vagyok, akkor örökké veszekedni fogunk. Ezzel nem is volt gond. De miért kellett problémát csinálni? Kitalálni? Renáta is ugyanezt csinálta. És az agyamra ment. Nyafogott, bőgött, sajnálkozott, sírt, bosszút forralt, sírt, sajnáltatta magát, bocsánatot kért, bőgött. Nem feltétlenül ilyen sorrendben. Egyszer szeretem, egyszer bárcsak megdögölne.
Norbi nem lett álompasi, sőt inkább fejbe vágnám egy hólapáttal. Folyamatosan játszotta az agyát, ő a nagyfiú, aki továbblépett, aki máris csajozni tud. Fiúk, könyörgöm tudjátok milyen gyerekes ez? Titkolódzott, aminek semmi értelme nem volt. Próbált nem kiakadni, ha Lia és a fiúk jöttek szóba, de elég rosszul tettette a létező fájdalmát. Miért nem árulta el Liának a dolgokat? Megértem, hogy karácsonykor, akarta elmondani neki de hát mi a francért értett vele egyet a szakításban? Pasik.
Csabit igazán megkedveltem. Rohadt ritka egy ilyen pasi. Ő tényleg szerelmes volt, nem érdekelte mások véleménye, nem zavarta, hogy egyetlen lánnyal lesz/van/volt egész életében. Ő az egyik szereplő, akit nagyon megkedveltem. Hát, Eszti már nem lopta be magát a szívembe. Már az elején látszott, hogy nem igazán jó barát. Magát istenítette, nem segített, borzalmasan hazudik, csak nyafogni tudott. És a kis nyári akciója… Szégyen vagy babám! Azért elolvastam volna, hogy mi lett vele, de azt hiszem jó, hogy eltűnt a könyvből.
Szilkó volt az egyetlen szereplő, akit imádtam. Először is azért, mert mindig is egy bátyusról álmodtam. Aztán meg, ő tényleg igazi szereplő volt, egyedi stílussal. Egy filozófiai dolog nagyon cuki volt, imádom az okos pasikat, főleg, hogy a fizikához meg a matekhoz egy nagy nulla vagyok. Imádtam, a poénjait, a stílusát, az őszinteségét.. Csak azt nem, ahogy Erához állt hozzá. Rég ki kellett volna rúgni a francba azt a hülye picsát. Örülök, hogy végül Anna lett a választott, mert ő nagyon aranyos. Egyébként elég érdekes becézése a Szilveszternek… én csak a Szisziről hallottam, de tuti nem lehet könnyű ilyen névvel élni.
Számomra Miklós, meg Ákos elég felesleges szereplők voltak, főleg Ákos szerencsétlensége. Az már nagyon túlzás volt. Miklóssal nem volt bajom, az a hümmögéses dolog érdekes volt.
A történetről annyit, hogy semmi valóságalapja, mert ilyen senkivel nem történhet. Mindig történt valami, de engem legtöbbször idegesítettek a tettek. A poénok ért jár a pont, mert Laura tudja, hogyan kell megnevettetni az olvasót. Szerencsére nem volt túl hosszú könyv, igazság szerint egy napot mesél el, plusz még egy-két visszaemlékezést. Nem mondom, hogy rossz ötlet volt elolvasni, de Laura valami újat is kitalálhatna.

Észrevettétek, hogy nem használtam, az akkor szót?

14 hozzászólás
>!
Orsi999
Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Bárki bármit mondhat, de nekem ez tetszett. Kikapcsolt és teljesen a könyvre figyeltem. Nagyon jó, ha valaki ki szeretne kikapcsolódni. Viszonylag gyorsan lehet vele haladni és nagyon vicces. Már itt jelen volt Laura írói humora, amit annyira szeretek a könyveiben.
Norbi és Lia civódás legtöbbször vicces volt, de azért egyszer-kétszer elég szívesen felpofoztam volna őket annyira idegesítőek voltak. Az ő párosuk lehet, hogy nem tökéletes, de akkor is szeretik egymást, bármit is mondjon a másik, és persze nagyon viccesek együtt.
Szilkónak is a maga módján van humora és nem is annyira kőszívű, mint ahogyan azt az elején bemutatja.
Eszti és Csabi párosa már az elején is túl nyálas volt. spoiler

>!
Julos
Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Tehát. Hol is kezdjem? **kézropogtatás**

Például a szereplők. Ott van nekünk az édes drága Liánk, aki miatt kis híján abbahagytam a könyvet. HOGY LEHET VALAKI ILYEN IDEGESÍTŐ? Lia egy megrögzött hazudozó, amire büszke is (!), ha valamit félre lehet érteni, azt félreérti, a szerencsétlenség megtestesítője, hisztizik, amikor csak teheti, élvezi, amikor másokkal veszekedhet, valamint, ha megbántja őket, egy önző liba, saját magán kívül SENKI sem érdekli, aztán elítéli az embereket minden hibájuk miatt, és ha ez nem lenne elég, enyhe ribancos beütése van (már bocsánat, de ezt nem lehet máshogy mondani), mindent összevetve agyrém ez a lány. És amikor Norbival veszekszik… mint egy óvodás, komolyan.
Csabi teljességgel jellemtelen, Esztiről ne is beszéljünk, amilyen buta, nem is értem, hogy hogyan volt képes arra, amit tett (nem akarok nagyon spoilerezni, de szerintem teljesen irreális és jellemével ütköző, ami történt, olyan szinten hiányzik belőle az értelem), Szilkó egy az egyben Arnold hasonmása, Norbi pedig Cortez egy bunkóbb és veszekedősebb változata. (Laura pajtásunk most már igazán kitalálhatna valami újat.) Ákos karaktere borzasztóan erőltetett, nem létezik ilyen szánalmasan hülye ember. Értitek, az, hogy valaki 18 éves, és nem tudja eldönteni, hogy Pesten vagy Budán van-e? Igen, tudjuk, hogy Lanuránknak minden egyes könyvében szerepelnie KELL legalább egy ostoba személynek, de ezzel már erősen túllőtt a célon.
Akkor nézzük a történetet. Ugye azzal kezdődik, hogy Lia ott sajnáltatja magát, hogy „hiszti-hiszti, nyafi-nyafi, szakított velem a barátom, szegény én", (később amúgy megtudjuk, hogy tulajdonképpen ő szakított Norbival, de ez most lényegtelen). Már nem azért, de ki az, aki szereti mások szenvedését ilyen magas fokon szereti olvasni? Mert igen, az első legalább 100 oldal tiszta szenvedés volt. (Lia szempontjából is, az én szempontomból is,).
Aztán jön a szerencsétlenkedés, hogy „nyafi-nyafi, nem találunk oda Szánkóékhoz”, de könyörgöm, a többi „partiarc” gyökér, akik odataláltak, mégis, hogyan sikerült nekik, amikor Liáéknak nem? Micsoda varázslás.
Többet nem is akarok panaszkodni a későbbi történésekről, hogy ha valaki arra adná a fejét, hogy elolvassa (nem ajánlom), jelentsen neki valami újdonságot is, de azért még annyit hadd mondjak, hogy Szilkót, az egyetlen személyt ebben a szörnyszülött-kavalkádban, akit megkedveltem, a közepe felé már határozottan szánalmasnak találtam. (Egy ilyen értelmes srác, mint Szilkó, hogy szerethet bele egy Era típusú lányba?? Határozottan érthetetlen.)
Tudjátok mi volt az egyetlen dolog, amit a végletekig szerettem Leiner Laura összes írásában? A humora. De ebben a könyvben a szánalmas poénokra már csak fáradt, egyben lenéző pillantásokkal tudtam válaszolni. Kb. kétszer történt olyan, hogy őszintén nevettem rajta, és ez, valljuk be, nem egy jó arány.
És ott a vége. Egy ilyen szenvedős könyvnek, HOGY LEHET boldog vége? Alapból sem szeretem a happy endet, de ez már mindennek a teteje.

Drága Laurám, mindössze egyetlenegy apró kérésem lenne hozzád: több ilyet ne írj, rendben? Köszönöm.

12 hozzászólás
>!
Csakegyolvasólány
Leiner Laura: Akkor szakítsunk

A negatív vélemények ellenére nekem tetszett. Igaz, volt egy-két unalmas rész benne, amit legszívesebben átugrottam volna, de többnyire szórakoztatott. Főleg Lia és Norbi időnkénti vitái. Szilkót, Csabit és Ákost is nagyon bírtam, humorukkal feldobták a történetet. Ellenben örülök, hogy Eszti nem sokáig rontotta a levegőt.
Kellemes és vicces volt, felvidított ebben a szürke, esős időben.

>!
tonks
Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Jézusom. Már tegnap este befejeztem a könyvet, de csak az jutott eszembe, hogy „mi ez a sz*r”, és nem akartam csalódottságtól csöpögő értékelést írni, így aludtam rá egyet, hadd ülepedjen az egész.

De ez nappali világosságnál is ugyanolyan rossz volt.
Kezdjük azzal, hogy az összes szereplőt rühelltem, kivéve talán Szilkót (velem egykorú, és gyengém a kissé elvarázsolt bölcsész alkat férfias ruhákban, nem byealex!). Örültem, hogy ő is kapott egy mellékszálacskát a sok agyf*szt okozó történet mellett.
Szóval: Lia-Norbi-Eszti-Csabi. Mi volt ez? Kinek kellett volna szurkolnom? Miért kellett volna szurkolnom? Hogy összejöjjenek? Hogy kibéküljenek? Hogy végleg elváljanak útjaik? A való életben mind a négyet jól fejbe csaptam volna a Mekis ajtóval. Lia egy hülye liba, Norbi egy popsi-csúnya-szóval fej, Eszti meg Csabi meg: Blöá. Ha tényleg ilyen emberek tucatjai mászkálnak a gimikben, akkor lehet keresek magamnak egy másik bolygót szegény Plutó úgyis magányos. Ennyit szenvedni egyetlen éjszaka alatt… Robert Langdon az összes kalandjával együtt elbújhat mögöttük. És még vicces se nagyon volt (a 95. oldalon nevettem először, aztán max. még 3 alkalommal, a legjobb Norbi poénja volt a kétféle frizuráról: hosszú, vagy kopasz).
Nem tetszett a befejezés, de voltaképpen az egész történet nem tetszett, szóval a számomra jó befejezés az lett volna, ha jön Hulk és szétüt mindenkit, de hát így jártam.

Leiner Laurának meg üzenem, hogy a „röhög” szó nem illik minden megnyilvánulásra, már az SZJG-ben és a Bábelben is néha fura volt, de itt nagyon zavart, hogy mindenki mindenen felröhög, röhögte, röhögött, röhögtem, röhögött kínosan stb.

Azt hittem a Bábel lesz a mélypont, de fú, ehhez képest az egy 5 csillagos könyv.

6 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P
Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Vicces de nálam betalált ez a könyv! Igaz Liától nagyon sokszor a falnak mentem volna mert állandóan ő akart a középpontban lenni..még akkor is mikor Csabit kellett sajnálni. De amúgy eléggé erős személyiség és nagyon nagyon hasonlít egyik ismerősömre. Lehet ezért is kedveltem meg…mert igen, megkedveltem az összes önző lépésével együtt. De az egész szerencsétlen bagázsból Szilkó volt a legnagyobb arc! Éljen a filozófia! :D A legnagyobbat akkor röhögtem az éjszaka középen még a gyerek is felkelt, hogy mi bajom, mikor az első trokkodás történt Lia és Norbi között :DDD
Amúgy maga a történet nagyon jó volt. Mikor befejeztem az futott át az agyamon, hogy én ezt átéltem. Nekem is VOLT látod @Biry? egy ilyen se veled se nélküled kapcsolatom, amit végül én zártam le, mert megismerkedtem Férjjel. Szóval eléggé vegyes érzelmeket váltott ki belőlem az a könyv, összességében pedig jó volt! :)

18 hozzászólás
>!
puncsoscukor63
Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Tudom, hogy sokak szerint ez Laura legkevésbé kedvelt könyve, és én is így vagyok vele. Az Szjg és a Bábel is jobban tetszett ennél, nemhogy a Bexi, mert azt egyszerűen imádom!!.
A szereplőkről úgy nagy általánosságban véve nem tudtunk meg sokat, ami khm, egyébként nem is viselt meg annyira, mert az összes egy klisékarakter volt. Talán Szilkó annyira nem. Bírtam a beszólásait is.
A nevekkel sem voltam mindenhol kibékülve, pl: Golyó (jó ez még elmegy, mert vezetéknév), de Szánkó? Uhh nagyon felidegesített.
Ezenkívül Lia eléggé önzően és lenézően viselkedett másokkal, ami szintén ellenszenvessé tette a szememben.
Amin meg szimplán csam kiakadtam az az Eszti-ügy volt. Ebből nagyon nem kéne ekkora ügyet csinálni. Jó, hibázott, de ez bárkivel megeshet. Olyan szinten kiutálták, hogy legszívesebben nekem lett volna kedvem elbújni a helyében.
Összességében egy vidám hangulatú, humoros könyvet kaptunk, megspékelve egy-egy unszimpatikus szereplővel és szituációval, (nem utolsó sorban névvel).
A borító ellenben nagyon bejön.

>!
Boglarina P
Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Miről ismerhető fel egy Leiner Laura könyv?
A főszereplő lány (E/1) már az első oldalon képes magát megutáltatni az olvasókkal. Mert kibírhatatlan és ostoba. Bahh. (Ezt most direkt?!)

De ami a legjobban kiverte a biztosítékot:
"Jó, tény, hogy mi soha nem voltunk az a tipikus édibédi
pár, mint például Csabi és Eszti. Nem küldözgettünk egymásnak
publikus, nyáltól csöpögő szerelmes üzeneteket a fa –
lunkon, nem írtunk egymás képe alá semmilyen undorítóan
romantikus kommentet, és nem nyilvánosan éltük a ma –
gánéletünket. Helyette viszont tudtuk egymás jelszavát (ez a
feltétlen bizalom egyébként részemről többet ért minden
nyálas vallomásnál), és széttrollkodtuk egymást azzal, hogy a
másik profiljával bunkó vagy éppen nehezen kimagyaráz ható
üzeneteket küldözgettünk az ismerőseinknek. Vajon találok
még valaha egy olyan fiút, aki ahelyett, hogy vörös rózsát vesz
nekem (bahh!), inkább a profilommal belájkolja pár überciki
celeb fészbúkoldalát, és a nevemben olyanokat kommentel
nekik, hogy én vagyok a legnagyobb rajongója."

Ez volna az igaz szerelem alapja? A facebook-on való trollkodás? Meg hogy ismerjük egymás jelszavát a facebook-on (amivel nagyon-nagyon nem értek egyet), és ezért megbízunk egymásban? Biztos vagyok benne, hogy évekig ki fog tartani egymás mellett ez a páros. (Hát nem.)

Pedig az alapsztori nem feltétlenül lenne rossz. Régóta együtt lévő páros, akik rossz kommunikáció miatt szakítanak. Ez így oké. De baromi unalmas egy olyan könyv, ahol a szereplők konkrétumok nélkül végig veszekednek (gyerekesen), lökdösődnek, hisztiznek, bosszút állnak, álbarátokat felhasználnak egymás féltékennyé tételéhez, és 350 oldal alatt nem tudunk meg kb semmit a fő karakterekről, mint hogy a Bud Spenceres filmeket nem szeretik.
Igaziból alig voltak itt most elkülöníthető karakterek, egyedül Szilkót lehetett megkülönböztetni, mert ő – bár sokkal halványabban, mint elődei –, de vitte tovább az Arnold-Kolos vonalat.
És egyetlen alkalommal sem sikerült elmosolyodnom. Nem volt vicces. Vagy a szereplők butaságán kellett volna nevetni?
(Nícse? Most komolyan?!)
Eszti végzetes-végletes elmarasztalásával sem értek egyet (Lia részéről) – aki egyszer hibázik, az már (elítélve!) rossz ember?

Az unokahúgom is olvassa Laura könyveit, és nem akarom, hogy ha ő kerül ilyen helyzetekbe, akkor Laura könyvei jussanak eszébe, ha túl akar lenni csalódáson.

Már a SzJG-k vége felé érezhető volt egyfajta minőségi romlás, talán ha nem fél évente adnának ki 1-1 Laura könyvet, akkor ezen lehetne javítani.

9 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Ez nagyon jólesett most: izgalmas, fordulatos és nem utolsó sorban vicces szilveszteri történet. A szerzőhöz képest meglepően feszes, gördülékeny, stílusában is csak egy-két dolog volt idegesítő.


Népszerű idézetek

>!
Maminti_tündér

– Ez nagyszerű! – csillant fel apu szeme, anyu viszont kissé szkeptikusnak tűnt, és hunyorogva méregetett.
– És „tudjukki” nem lesz ott? – érdeklődött.
– Voldemort? Nem tudom, lehet, hogy valaki meghívta – feleltem unottan.
Apu jót röhögött a poénomon, anyu viszont unottan a plafonra meredt, és kijavította magát.
– Norbira gondoltam.

13. oldal (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Kornélia (Lia) · Norbi · Voldemort
1 hozzászólás
>!
Gaby33

Lia, annyi irodalmi érték van benned, mint egy darab téglában.

20. oldal (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Kornélia (Lia) · Szilkó
1 hozzászólás
>!
Gaby33

– A jövő évi Értelmező kéziszótár új kiadásában javasolni fogom, hogy „dög” mellé szimplán írjak oda, hogy Lia… – röhögte el magát.
– Jó ötlet. Szívesen kerültem volna a „szemét” jelentéséhez is, de olyan stabilan vagy ott, hogy nem szívesen venném el azt a remek helyet tőled – sóhajtottam.
– Én páros helyeket is javasolnék – lépett hozzánk Szilkó. – Az „infantilis” mellé kerülhetnétek ti, a „hányingerkeltő” mellé meg ők ketten.

73. oldal (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Kornélia (Lia) · Norbi · Szilkó
>!
kiruu P

– Ti, tubicák – szólt hátra Esztinek és Csabinak. – A túfűtött szerelmetekkel beleheltétek az összes ablakot. Mostantól ritkábban vegyetek levegőt.

77. oldal (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Csaba · Eszter · Szilkó
>!
kataaa

Unalmamban, mert hosszú volt az este, fogtam a mobilomat és rácsörögtem Szánkóék otthoni, vezetékes számára.
– Mivaaaan??? – üvöltött bele egy ordenáré hang artikulátlanul a telefonba. Éljenek a házibulik.
– Haló! – szóltam bele. – Elnézést a zavarásért, de megtennél egy szívességet?
– Na? – szólt a hang.
– A kisöcsém ott van a kis összejövetelen, és anyukánk nagyon aggódik. Átadnád egy Norbi nevű fiúnak az üzenetet, hogy vigyázzon nagyon magára és hogy siessen haza, mert pont most lett kész a tejbegríz? Még meleg.
– Aha. Meleg tejbegríz? Ezt mondjam? – vihogta a gyerek a vonal végén.
– Igen. Meg hogy fújja ki rendesen az orrát, mert ha mindig visszaszívja, akkor megint arcüreggyulladása lesz, és a doktor bácsi felszúrja, a múltkor is úgy sírt. Fél a szuritól – magyaráztam.
– Ez kész – röhögte a gyerek.- Még valami?
– Jaj, nagyon kedves vagy – improvizáltam. – Ez az első buli, amire elengedték, úgyhogy szeretném, ha megmondanád, hogy sokszor puszilja anyu, apu, a nagyi és a nagynéniék is Lajosmizséről.
– Lajos ki?
– Lajosmizse! – kiáltottam. – Meg a tatája is sokszor öleli Keszthelyről.
– Jól van, ezt mind megmondom.
– Köszönöm szépen. És akkor jó szórakozást, gyerekek.
– Kösz, ember – tette le a telefont.

198-199. oldal, A tizedikes szilveszter (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Kornélia (Lia)
2 hozzászólás
>!
bluca

– Szilkó, baj van – toporzékoltam előtte.
– Te jó ég! Félrekattintottál a gépeden, és a Wikipédiára irányított? – kerekedett el a szeme tettetett megdöbbenéssel.

30. oldal (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Kornélia (Lia) · Szilkó
>!
Echelon_girl

– Add ide a telefonom – ingatta a fejét Szilkó, én meg már pattantam is az íróasztalához, és felkaptam a készüléket.
– Jé, ezen még gombok vannak – ámultam el egy pillanatra.
– Veled ellentétben én nem várom el, hogy a telefonom okosabb legyen nálam – közölte egyszerűen, és már a füléhez is emelte.

31. oldal (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Kornélia (Lia) · Szilkó
>!
Gaby33

– Akkor mit csináljak? – lelkesedtem, szinte megrészegülve a szavaitól.
– Talán legyél kevésbé önző. Itt ülök melletted, konkrétan tönkrement az életem, de magaddal foglalkozol…
– Ó, óóó. Értem – bólogattam. – Tudok valamiben segíteni?
– Nem.
– Akkor mit csináljak? – érdeklődtem.
– Sajnálj.
– Rendben. Kezdhetem? – kérdeztem.
– Aha. Most – kérte.

317. oldal (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Csaba · Kornélia (Lia)
2 hozzászólás
>!
Vivi_

– Hülye, miért mondtad ezt neki? Majdnem kiszállt menet közben! – üvöltöttem Norbira.
– Franc gondolta, hogy komolyan veszi! – röhögött Norbi.
– Sikerült volna. Tudok tompítani – erősködött Ákos.
– Tompa vagy te úgy, ahogy vagy.

226. oldal (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Ákos · Kornélia (Lia) · Norbi · Szilkó
>!
bluca

– Ő nyomorultul lesz, erre belépek én, mint a dögös ex…
– Dögös?
– Nem én mondtam, a horoszkópom írta.
– Hogy dögös vagy? – vonta fel a szemöldökét.
– Igen.
– Istenem! – forgatta a szemét Szilkó. – Melyikünket fogadták örökbe?
– Hm – tűnődtem. – Téged.
– Nem bánom – egyezett bele.
– Na, szóval. Akkor bejössz velem mint jó bátyus, adsz egy puszit, még meg is ölelsz, aztán lelépsz.
– Miért ölelnélek meg?
– Mert ez jópofa belépő. Olyan „számítok valakinek, aki vigyáz rám” látszatot kelt. Na, megbeszéltük?

39. oldal (GABO, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Kornélia (Lia) · Norbi · Szilkó

Hasonló könyvek címkék alapján

Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 5.
Tavi Kata: Nyitótánc
Szabó Tünde: A hacker
Kalapos Éva: D.A.C. 3. – Kéz a kézben
Cassandra Clare: Üvegváros
Richelle Mead: A halál csókja
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet