Barátok (A Szent Johanna gimi 4.) 93% 1952 csillagozás

Nehéz eldönteni, hogy melyik a kedvenc könyvem az SzJG-ből. Szinte mindegyik! ♥ Egyik jobb mint a másik. Mindegyik rész tartalmaz valami olyat, ami miatt azt a kedvencednek gondolod. 5/5

"– Átmegyek a pótvizsgán! Anyu fogadott mellém tanárt!
– Akit majd előbb megnézek magamnak – tette hozzá Ricsi szigorúan.
– Ajj, egyetemista lány – legyintett Virág.
– Akkor én nézem meg magamnak – vágta rá Zsolti, a többiek meg felröhögtek."

Hm….most először őszintén elmosolyodtam és volt ahol fel is nevettem.
Ez már olvashatónak mondható.
Bár továbbra sem kedvelem Renátát, sem Cortez és a brancsa sem jön be, de úgy gondolom fejlődésnek indultak.
Virág és Ricsi nem lepett meg, egész jó párosnak néz ki.
Kinga még mindig pszichés gondokkal küzd, de most Ő keltette fel leginkább a figyelmemet, még nem tudom megmondani miért is…de miatta folytatni fogom….
Esetleg….. talán tényleg jobb ettől a résztől….

Imádom a féltékeny Cortezt :D A negyedik kötet olvasása során éreztem a leginkább azt, hogy előtört belőlem a mélyen megbúvó tinilány, annyira drukkoltam, hogy végre valami igazán jó történjen.
Nagyon megszerettem Cortez új oldalát, ami előjött belőle. Eddig szinte idegesített a karaktere, még ha tudom is, hogy körülötte forog minden – talán épp ezért zavart ennyire.

Virág is elég jó fejlődésen megy keresztül, bár továbbra is zavar, hogy ennyire sötétnek van beállítva, de igazán jót tett neki a kapcsolat és az, hogy közelebb került az apjához és annak párjához.

Kingát újra és újra megkedvelem. Bár agresszív és biztosan jónéhány pszichés problémát felsorakoztathatunk a neve mellett, én nagyon megkedveltem.

Remélem, a folytatásban már tényleg a tetőfokára hágnak az izgalmak… bevallom, engem megnyugtat, hogy Arnold egy időre kikerül a képből, mindenkit elvakított kicsit.

Ez az a réz, ahol Reni nem megy az agyamra. Sőt, itt már kicsit meg is kedveltem. De még mindig nem közelíti meg Zsolti, Kinga és Ricsi, valamint Cortez szintjét. Nekem még mindig ők a kedvenceim.
A könyvben már sokkal több a történés, mint például spoiler Valamint Ricsi és Virág együtt járása. Ők az egyik kedvenc párosom, szóval örültem, hogy összejöttek. Sőt, Ricsi tiszta aranyosan viselkedik Virággal, vagyis Emóval. De, ami tényleg nagyon tetszett, hogy „kedves” Doriánt spoiler.
S végezetül Arnold. Hogy őszinte legyek, örülök, hogy a további részekben kevesebb szerepet kap. Nem szerettem őt és szerintem nem is fogom megszeretni.

Hú…ez aztán nem semmi egy rész volt. Fura, hogy ifjúsági regény, de 40 éves létemre el vagyok tőle ájulva. Egyszerűen imádom! Belecsöppentem egy új közösségbe, ismét középiskolás vagyok, az ő fejükkel gondolkodom, nem vagyok egy Kinga, de néha megértem, hogy lehordja a fiúkat, mert olyan idétlenek!
Nagyon szorítottam eddig minden részben Reninek, hogy vegye már észre Cortez…és most lehet, hogy látjuk az alagút végét? Nem tudok a két fiú közül választani, azt hiszem ez is valós probléma – mint a regényben minden más – kettőből kell egyet gyúrni :)
Rengeteg dolgot kijegyzeteltem magamnak, amikor „megszakadtam” a nevetéstől. Feldobja a napomat. Szülőként is kedves olvasmány, de szerintem tiniként – úgy hogy benne is van ebben az életben – még viccesebb lehet!
Úgy érzem mindegyik a barátom, esténként együtt lógunk FB-n, én folyamatosan olvasókörre járok Renivel és Arnoldal :D
Arnold…sajnálom, rendes fiú…épp ez a baj. Annyi mondanivalóm lenne még, legszívesebben mindent elmesélnék belőle részletesen…időnként a kollégák fejét próbálom tömni, de senki nem lelkes :(
Izgatottan vágok bele az 5. részbe :)

Amikor először olvastam tetszett – akkor adtam rá a csillagokat is –, ám most évekkel később, biztos vagyok benne, hogy nem tetszene már annyira. Szeretem azokat az idézeteket, amiket találhatok belőle. Megnevettet, ha olyanról van szó. Tehát visszaadja azt az érzést, amit olvasás közben éreztem.
Ám ha most kezdeném el olvasni, immár nem adnék olyan szuper értékelést rá.
Jó volt. Tetszett. De ezen már elég valószínű, hogy túlnőttem.

Az eddigi kötetek közül ezt szerettem a legjobban, bár fogom a fejem, hogy ne már… Még mindig nem? Minden szereplőt kedvelek, tényleg. Reni nagyon hasonlít a gimis énemre, tök sokszor ugyanazt csináltam volna, mint ő, pedig mindenki hülyének nézte a szereplők és a könyv olvasói közül is.
Azt azért nem gondoltam, hogy elolvasok 9 kötetet egymás után egy klasszikus tini könyvből, mert általában besokallok egy után, és kell valami más, de most nem. És negyven leszek decemberben:)) Ez van.
https://www.youtube.com/watch…

Gyerekek :D Hogy én ezen mennyit nevettem :D
Komolyan, rég nevettem ennyit egy könyvön és nem, nem azért mert annyira fergetes poénok voltak benne, hanem azért, mert nevetséges szituációkba kerültek a karakterek :D
Cortez nyüglődik, szenved rendesen a semmiért és durcizik, mint egy ovis. Igen, szóval őt még mindig nem szeretem és az előző kötetben tanúsított idegesítő viselkedése miatt még mindig fújok rá, de ettől még komolyan vicces a srác :D
Reni végre kezd normális lenni, bàr azt még mindig nem értem miért nem él a számára felajánlott lehetőségekkel, hogy a szerinte „nyomi” létből kitörjön. Egy csomó fiúnak tetszett (pl.: Levy), a suli újságban ír egy elég népszerű rovatot, fotós és mégse tud ismerettséget szerezni, kitörni a számára sz*r életből. Mert azt azért előszeretettel hangoztatja, hogy mennyire rossz „""nyominak""” lenni meg hasonlók, mégsem tesz ellene semmit. spoiler Szóval igen, kész talány ő is, de megszoktuk :D
És ha már így kiveséztem a tulajdonságaikat, azért elmondanám, hogy egész aranyosak. Egymagukban és együtt is, ami nem jelenti azt, hogy én annyira támogatnám a kapcsolatukat, mert nem, szerintem nem poén, hogy Cortez idegesítetette Renit azzal, hogy mással járt, nem tudom, hogy ez csak engem zavarna e vagy sem, de nem tartom fernek a dolgot, mégis ettől függetlenül egèsz aranyosak, ahogy próbálnak valamit összehozni :D
Oh és a nagy kedvencem Virág és Ricsi volt *.* Egyem meg őket, imádtam a párosukat, komolyan akárhányszor olvastam róluk fülig ért a szám :3
Szóval összegségében vicces volt, aranyos és ez most tényleg tetszett :)

Pontokba szedtem, mert valahogy nehéz összefüggően írni ennyi érzelmi vonulat után:
– nem tudom mennyire normális, hogy lestem az órát a mókahelyen, hogy mikor léphetek már le és fejezhetem be a könyvet
– angolból nem lehet valaki ennyire béna, ha a francia jól megy neki
– a szar warsos jelenetek nagyon jók
– néha Meg Cabot ugrott be, mikor olvastam, hasonlóan szenvedős tinilány könyv
– Arnold annyira jó könyveket olvas, de hát mi mást várhatunk egy molytól?
– majdnem irigykedtem, hogy milyen marha jó gimi ez az SZJ, de aztán eszembe jutott, hogy leszámítva, hogy az enyém nem magánsuli volt, legalább ennyire király volt
– anyu tök hülye néha, meg ezek az eltiltás dolgok, nem tetszik a nevelési stílus. Örülnének, hogy ilyen rendes gyerekük van, nem kéne csesztetni minden kicsi kilengés miatt, ajj már
– a zenék, néhány mozaikszóval emlékezem meg erről SOAD, FNM, RATM és ide egy szmájli kerül.
– Kingát imádom, aki Domestossal jár osztálykirándulásra az lelkitárs
-törülközőnap is említést nyer
És akkor egy kis összefüggőbb szöveg. Szóval az már nem lep meg, hogy milyen jól mutatja be a gyerektípusokat, meg a mindennapi életüket. Még mindig találok sok közösséget Reniben és magamban (Oh God, why típusú égések, deszkás, zenekaros menő pasas szerelem, molyság, stb.) De meg kell mondjam azért sajnálom, hogy ilyen buta szerelmes érzelmeiben, de hát good girls like bad boys. Én is ilyen voltam. De mennyire ilyen. (Mondjuk megnyugtató, hogy az illető úriember azóta némileg meghízott. És gyereke van. Nem, nem tőlem.:) A könyv legfájdalmasabb része búcsút venni kedves okostojásunktól. Hát nem tudom hogy oldja meg hiányát LL, de nekem azért hiányozni fog. Kimerültem, komolyan érzelmileg olyan megviselt vagyok, mint egy tinilány!

Azt szeretem ebben a sorozatban, hogy majdnem minden rész más és mást tud nyújtani számomra. A negyedik köteten tudtam a legnagyobbakat nevetni, és ez volt az, amelyen először sírtam. Szóval nagy érzelmi hullámzás folyt végig, és ez így volt jó.
A karakterek pedig végre változtak, fejlődtek. Reni végre nem ragad meg egy szinten, bár még mindig nagyon vak szegényke. Kinga pedig az egyik legidegesítőbb szereplőből az egyik kedvencemmé vált azzal, hogy nagyon tisztán látja a dolgokat, és másokkal ellentétben ő ki is meri mondani őket.
Olyan jó lenne, ha tanárok is kézbe vennék ezt a kötetet, és ötletet merítenének belőle. Ugyanis a könyvben rengeteg programot szerveznek a Szent Johanna diákjainak, és ez szerintem itthon se ártana a gimnáziumokban. Talán kevesebb diák kanászodna el, és élné úgy át a gimis évet, hogy csak lézeng, mindenre és mindenkire közönyösen tekintve, és csak a pia és a drog tudja felrázni ebből a közönyből…