The ​Demon in the Wood (Shadow and Bone Trilogy 0,1.) (Grishaverse) 83% 59 csillagozás

„Your true name is written here,” she said tapping his chest. “Tattooed on your heart.”

Hiányzott már ez a világ, és most ennek a rövid kis kiegészítő kötetnek hála ismét visszajöttek a régi érzések, abszolút hozta az alaptrilógia hangulatát. Mindenféle előzetes információk nélkül olvastam el, így azért sikerült meglepnie. Elszomorító volt. Betekintést kapunk abba, hogyan éltek régen a grisák, vagyis inkább, hogy milyen körülmények között kellett élniük, bemutatva mindezt az Éjúr gyerekkorának egy rövid kis szakaszán keresztül. Azt hiszem, jobban megértem őt ezek után. Nagyon sajnáltam. spoiler. Tipikusan olyan kis ízelítő volt ez, ami után még többet akarunk, kár, hogy ilyen rövid volt, de nagyon örülök, hogy elolvastam.

Rettentően elszomorított. Szeretném megölelni. És ettől a történettől csak még jobban szeretem.
Grisaverzum, nekem csak az Éjúrral vagy teljes.

„There is no safe place. There is no haven. Not for us.” (…)
There will be, he promised in the darkness, new words written upon his heart.
I will make one."

Az ingyenes Scribd-nek hála, végre volt lehetőségem elolvasni az Éjúr életének kis szeletkéjét. Már hihetetlenül kíváncsi voltam erre a novellára, legfőképp mert az Éjúr az egyik legjobb karakter az egész Grisaverzum-ban. Érdekes volt betekinteni a gyerekkorába és már jobban megértem, miért vált ilyenné. Nagyon nyomasztó lehetett így élni, magába zárkózva és magányosan. Sokat elért élete(i) során és a célja nemes, csak rossz eszközökhöz nyúlt, hogy megvalósíthassa, ami nem teljesen az ő hibája, így lett nevelve.
spoiler
Mindenképpen ajánlatos elolvasni azoknak, akik egy kicsit is érdeklődnek afelől, hogyan vált egy fekete kisfiú a Grisa történelem egyik legnagyobb alakjává.

Van ennek a történetnek egy újabb, képregényes verziója, és a hozzá tartozó hangoskönyvvel kezdtem az ismerkedést a Grisaverzummal. Aztán, ahogy befejeztem a Ruin and Risingot, az én példányom végén bónusz tartalomként ott volt ez a novella, és arra gondoltam, akkor a teljesség kedvéért legyen meg, ezen már nem múlik semmi.
Természetesen nem fogom azt mondani, hogy szimpatizálok az Éjúrral, de azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy az éremnek több oldala van, a világ nem fekete és fehér. Ő rossz döntéseket hozott, miközben egyre nagyobb hatalomra tett szert, de az is biztos, hogy az ilyen típusú sztorik után könnyebb megérteni, mi indította el azon az úton.

Szinte értékelhetetlenül rövid, de még így is sikerült beleszuszakolni egy fontos infót Éjúrról, ami miatt megérte elolvasni és egy kicsit megismertem a múltjának egy darabját, ami nem éppen szép volt.

No safe place. No haven.
There will be, he promised in the darkness, new words written upon his heart. I will make one.

Én már az első megjelenésétől kezdve imádom az Éjurat.
De most, hogy ezt befejeztem, már sajnálom is szegényt. Nem lehetett könnyű gyerekként egy ilyen világban. A folytonos menekülés tönkretette a gyermekkorát. És most már megértem, hogy miért lett olyam amilyen. Félnek tőle, az erejétől, és meg akarják ölni… És ezért még jobban kedvelem, hogy sikerült neki elérni azt amit akart. :D
Csak azt sajnálom, hogy ilyen rövid. Ha az életének minden unalmas részletét leírnák én arra is rávetném magam. :))

Nagyon jó kis kiegészítő novella, de egy kicsit rémisztőbb, talán kegyetlenebb történetre számítottam, ismerve, hogy később milyen lesz a Darkling – ez pedig inkább elszomorító volt. Tetszett, mert nagyon jól bemutatta mennyire szörnyű körülmények között éltek a Grishák, annyira kétségbeesetten, hogy amikor nem marad számukra más, csak az erejük, kapnak bármi után, ami felerősítheti azt. Egyáltalán nem számítottam arra, amit Annika tett, a végén viszont nagyon jól megmutatkozott a Darkling már jól ismert ravasz gondolkodása.

Nem érzem úgy, hogy valós okot adott volna a Darkling tetteinek, azt hittem rosszabb dolgok történtek vele.

Nekem összességében nagyon tetszett, jó betekintés adott abba, hogyan is élt a Darkling mielőtt vitte volna valamire. Abba is, hogyan sikerült elérnie ennyi mindent. Az egyetlen elkeserítő dolog az volt, hogy rettenetesen rövid volt ez a novella, a könyvem fele a six of crows ízelítő.

Az Éjúr múltja sötét és tele iszonyattal. Őszintén megszántam, mert nem lehet könnyű így élni, és jobban érthető a személyisége is. Ettől még ugyanúgy nem ő a kedvencem és nem megbocsátható minden tette, de megértve őt tán kicsit könnyebb elfogadni.

Amúgy szerintem érdemesebb előbb az első két kötetet elolvasni a trilógiából, úgy érthetőbb, mintha valaki ezzel állna neki az univerzumnak.