Six ​of Crows (Six of Crows 1.) (Grishaverse) 93% 75 csillagozás

“No mourners.”
“No funerals.”

Hihetetlen, de újraolvasva ezerszer jobban tetszett a könyv, mint egy évvel ezelőtt, amikor először olvastam.
A történet már a legelején magával ragadott, és végig fent tartotta az érdeklődésemet. Cseppet sem rontott az olvasmányélményemen, hogy ismertem a történet végkimenetelét.
Az írónő gondoskodott arról, hogy egy pillanatra se lankadjon az olvasó figyelme; éppolyan érdekfeszítőnek tartottam azokat a részeket, ahol a szereplők múltjába tekinthettünk bele, mint a jelenben játszódó eseményeket.
Leigh Bardugo fantasztikus főszereplőket alkotott, mind a hatan más és más tulajdonságaik miatt váltak szerethetővé számomra. Egyediek, izgalmas háttértörténettel, a köztük lévő dinamika pedig lenyűgöző.
A cselekmény mozgalmas volt, a kedvenc jeleneteim határozottan az spoiler játszódó részek voltak.
Annak is nagyon örülök, hogy elolvastam a Grisa trilógiát, mielőtt a Six of Crows-t elkezdtem volna, ugyanis nemcsak néhány utalást, de elég durva spoilereket is tartalmazott a könyv a Grisa trilógia befejező részére.

Régóta várólistás volt és a könyv borítója is gyönyörű. A Grisha trilógia eddig olvasott részei is nagyon tetszettek, de úgy érzem, ez a sorozat sokkal több meglepetést fog okozni. A fantasy világ, hasonló a Grisha világhoz, de a szereplők és a történet teljesen más. Aki nincs úgy odáig a YA könyvekért, de tesz egy próbát, annak ez a könyv lesz a jó választás. Mind a hat karakter más és másként különleges. Nem csak érdekesek, de mélységgel is rendelkeztek, és jól meg volt írva a háttértörténetük. Ez pedig fokozta a szimpátiámat. A cselekmény izgalmas és pörgős. Sokkal tempósabb, mint pl. a Grisha trilógia. Kíváncsian várom a folytatást.

Végy hat nagyon eredeti, különleges főszereplőt, egy fantasztikus világot, egy lehetetlen rablást, egy remek írónőt, és megkapod a Six of Crows-t.
Őszintén szólva, a Grisa-trilógia nekem csalódás volt, a szereplők közül alig fogott meg valaki, a cselekményt utáltam. Viszont ez a könyv! Ugyan kicsit lassan indul be, de ajánlom mindenkinek teljesen függetlenül attól, hogy szerette-e a Grisát.
A legfőbb erőssége egyértelműen a karaktereiben rejlik, szóval kicsit a szereplőkről:
A tolvaj: Kaz már az első mondatánál hatalmas kedvencem lett, imádtam a stílusát, a gondolkodásmódját – a háttértörténete pedig nagyon erősre sikeredett, csodásan árnyalta a karaktert. Egy manipulatív, számító rohadék de remekül csinálja, viszont teljesen érthető okokból vált azzá. szerintem elég megnézni hányezert idéztem tőle, látszik mennyire imádom xD
A kém: Inej az elején nem fogott meg annyira, de ahogy a történet haladt, egyre belevalóbbnak találtam, talán az egyik legjószívűbb, legkedvesebb szereplő, emellett pedig nagyon badass is tud lenni ;)
A Szívtörő: Nina is teljesen elvarázsolt, általában nehezen találok szimpatikus női karaktereket, de ő kifejezetten az – könnyen azonosultam vele a történet folyamán. spoiler
Az elítélt: Jajj, Matthiast is nagyon bírtam. spoiler Csodásan vannak ábrázolva általa a kulturális ellentétek.
A mesterlövész: Jesper nagyon nagy arc :D Kaz öntelt/kapzsi beszólásain kívül az ő mondatai/gondolatai voltak azok amik mindig megnevettettek.
A szökevény: Waylan is nagyon aranyos volt, naiv, de mégis talpraesett fiú :)
Imádom a tolvajokat, többek között ezért is vettem meg ezt a könyvet. De egy lehetetlen rablás történeténél jóval többet kaptam. Társadalmi problémat, komoly erkölcsi kérdések feszeget, az emberi jellem alakulásáról is remek képet ad.Végig lekötött, de az utolsó 100 oldalnál csak úgy kapkodtam a fejem spoiler . Vigyázat, szörnyű függővég! :D
Amit megjegyeznék, hogy nekem kicsit fiatalok voltak a szereplők, a tetteik, gondolkodásmódjuk alapján idősebbeknek képzeltem őket. „Hihetőbb” lett volna, ha 26-27 évesekről olvastam volna, a kötelező YA-os 16-17 helyett.
Btw az egyetlen dolog, ami hiányzott a Grisából, az az oroszos varázsa volt, ehelyett ezúttal leginkább északi elemeket szőtt bele az írónő.
Kiemelném a könyv szépségét is nekem ez is számít, jó? :D A lapok széle fekete, a kötésen van egy dombornyomott varjú *-*
Egy szó mind száz, ez a könyv kívül-belül gyönyörű.

Ez volt az első könyvem az írónőtől, de határozottan állíthatom, hogy nem az utolsó!
Megmondom őszintén kicsit nehézkes volt a nyelvezete, de ez nem vette el a kedvemet a történet folytatásától.
A szereplőket tekintve az volt az egyetlen problémám, hogy nem tudtam összeegyeztetni a korukat és a személyiségüket. Persze vannak olyan emberek, akik jóval érettebbek a koruknál, de itt tinédzserekről beszéltünk és véleményem szerint bőven elmentek volna 24-28-nak is!
Leginkább Kazt kedveltem meg és vele Inejt. Az ő párosukat nagyon szerettem. Mindig szerettem a titokzatos karaktereket, akik meg kell fejteni és tudod, hogy van valami komolyabb és több a háttérben, mint amit kapunk. Tetszett, hogy a szerelmi szálat érintve nem esett át a ló túloldalára. Ez alatt azt értem, hogy nem alakította át az írónő egy szerelmi történetté a könyvet.
A másik páros Nina és Matthias. Mindkettejük álláspontját megértettem, de ők bele estek abba a csapdába, hogy az ismeretlentől félni kell és meg kell ölni, míg a másik oldal védekezett és ebből adódott a félelem. Az éremnek két oldala van és igazából mindkét oldal magát védte és ezért tette azokat a szörnyűségeket, amik miatt féltek a másiktól. Ördögi kör….
A harmadik „páros" Jesper és Wylan volt. Wylant nagyon sajnáltam nem érdemelte azt ami az apjától kapott. Jesper pedig….a kétségbe esés sokszor tévútra viszi az embert és hülyeségeket csinál…. kíváncsi leszek rájuk a továbbiakban.

Összességében fantasztikus történet volt. Akcióban, humorban, csavarokban nem volt hiány! Csak ajánlani tudom mindenkinek! :)

“No mourners.”
“No funerals.”
A Grisha trilógiával voltak komoly bajaim. Ezt a könyvet mégis megvettem, mert rengetegen dicsérték és mindenki hangsúlyozta, hogy jobb, mint a trilógia. Ó, de még mennyivel! Imádtam!
Először is a borító gyönyörű, nekem puhakötéses, szóval nem színesek a lapszélek, de így is szeretem. <3
Az alapötlet, amit a fülszöveg jól leír már kapásból szuper történetnek tűnt. 6 bűnöző, egy lehetetlen küldetés.
Elkezdtem tehát olvasni.
A kedvenc férfi főszereplőm egyértelműen Kaz. Kaz egy bűnöző zseni.
Inej a kedvenc női főszereplőm. Eszméletlen a csaj.

Egyedi, szórakoztató, izgalmas, letehetetlen, humoros, fordulatos, ZSENIÁLIS!

A fél csillag levonás az elejéért van meg egyéb apróságokért. Újraolvasás után ez majd még változhat, de elsőre az egész könyvet nézve nem voltam 100% megelégedve vele.
Mindenkinek ajánlom! Azoknak is akiknek nem tetszett vagy nem is olvasták a Grisa trilógiát.

Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.com/2018/08/leigh-bardug…

Zseniális ez a könyv!

„The heart is an arrow. It demands aim to land true.”

Egy gyöngyszemre leltem a YA könyvek óceánjában és ez az az érzés, amiért még mindig szeretek ilyen könyvekhez nyúlni. Nem olvastam még az írónőtől, szóval az előzménysorozathoz, a Grisa-trilógiához se volt még szerencsém, de az előzetes tudás nélkül is maradéktalanul tudtam élvezni ezt a könyvet.

A történet 6 társadalomból kitaszított fiatalról szól, akik a maguk módján mind alkalmazkodtak egy kegyetlen világhoz és akiket összehoz egy lehetetlen küldetés és egy kisebb vagyon, ami új életet hozhat a számukra.

Ha tehettem volna egy ültő helyemben befaltam volna a könyvet, mert eszméletlenül jók voltak a párbeszédek, szinte a fél könyvet szívem szerint idéztem volna. Csak úgy pörögtek a kezemben a lapok. Imádtam a karaktereket és a cselekmény egy percre sem hagyott nyugodni. A történet vicces és szórakoztató, ráadásul nagyon kíváncsi voltam mi a fene fog kisülni ebből az egész kalamajkából a végére. Ha éppen nem a kezedben van a könyv, akkor is a történeten kattogsz és alig várod, hogy megint olvashasd.

http://three-points-of-view.blogspot.hu/2017/10/leigh-b…

Most már értem, hogy miért övezi akkora hype ezt a könyvet. Már értem…

Leigh Bardugo egy fantasztikus világot épített fel a Grisha trilógiában, ebben a könyvben pedig még jobban felfedezzük ezt a világot. A főszerepben hat „bűnöző” fiatal, akiknek be kell törniük, és ki kell hozniuk valakit egy erőteljesen védett, látszólag áthatolhatatlan „börtönből”. Részletesebben nem megyek bele, mert hosszú lenne. A lényeg, hogy mindent imádok ebben a könyvben! A cselekmény fantasztikus volt, csakúgy mint a karakterek.

Már egy ideje ott ült a polcomon ez a könyv, de most végre a kezembe vettem és csak úgy végigrepültem rajta. Ez volt az első könyvem az írónőtől, a Grisha-trilógiát nem olvastam, sokat nem is tudok róla, de a Six of Crows eszméletlenül jó volt. Alig várom, hogy a folytatást is olvashassam, hiszen nyilván nem is lett volna az igazi ez a történet egy függővég nélkül :D

Számomra nagyon érdekes volt, hogy az eleje végül is spoiler, nem találkoztam még hasonlóval. Az írónőnek külön elismerésem, hogy ilyen különleges világot talált ki. Az idegen szavak nagyon érdekesek voltak benne, a térképek pedig nagyon jól jöttek, rengeteget segített az elképzelésben, így nem vesztem el teljesen az ismeretlen világban.

A karakterek hihetetlenül egyediek, imádtam őket. Jesper a beszólásai miatt, Kaz és Inej meg úgy teljes egészében önmaguk miatt lettek a kedvenceim. Nagyon tetszett, hogy mindenkinek van egy érdekes háttérsztorija, de a legjobban talán spoiler fogott meg. Azután sok minden értelmet nyert vele kapcsolatban. Már spoiler legelső megemlítésétől kezdve alig vártam, hogy mikor tudjuk már meg, ki is ő és mi történt vele. A szereplőkkel kapcsolatban viszont azt nagyon furcsálltam, hogy 15-17 évesek voltak csak. El tudom képzelni, hogy ebben a világban gyorsan fel kellett nőniük, de amíg ki nem derült a valóság, én simán kinéztem huszonötöt Kazból :D

Eszméletlenül akciódús történet, fordulat fordulat hátán spoiler, azt meg nem is részletezem, hányszor felnevettem Kaz és Jesper beszólásain. spoiler Nagyon megtetszett az írónő stílusa. Zseniális, amit ebben a könyvben csinált. Ide a következőt! :D

Csak kicsit csalódtam, és csak mert elfogult vagyok. Mert nagyon jó, pörgős, izgalmas, tartalmas, jó stílusban írt, mondandóját tekintve meghaladja a műfaj általában vett kívánalmait. Akkor mi a bajom??? Hisz még ráadásul Grishák is főszerepelnek benne, nem? Mit akarhatnék még?

Elárulom, hiányzott Darkling, hiányoztak az orosz vagy más folklórelemek, amik miatt oly nagyon el voltam ragadtatva az előzmény-trilógiától. Jó, van azért benne „Asgard”, meg gyanúsan kelta és skandináv motívumok, de nem, nem ÚGY. Hiányérzetem van, nem ifjúsági gengszter-regényt akartam olvasni. Még akkor sem, ha mesteri módon íratott meg.

A könyv elején van néhány méltató kritika a könyvről, rögtön az elsőn annyira fölhúztam magam, hogy már-már „beírtam” a kritikusnak, alig tudtam visszafogni magam. Az írónő helyében ezt sértő kritikának fognám föl. Azt sugallja ugyanis, hogy Potter és Zsákos, valamint az Ocean 11-ből vagdosta össze. Vagy nem olvasta a Pottert és Zsákost, vagy nincs esze, csak írt valamit. Vagy nem olvasta a könyvet…

Annyi igaz csak a hasonlítgatásból, hogy egy szintén lehetetlen küldetésről van szó, de akkor az ősi mítoszok, szentek legendái csodákról, vagy a népmesék is szóba jöhetnek, hisz mindig onnan indulunk. Nem kell ide valami hülye film, vagy egy bizonyos motívum, a történetnek nincs ezekhez semmi köze. A történet eredeti, és ha valami eszembe jutott róla, az a Keresztapa.

Több különálló részlettel érzékeltet társadalmi igazságtalanságokat, fajgyűlöletet, az ismeretlen világnézettől való ódzkodást, ami a középkori boszorkányüldözés és a náci antiszemitizmus jellemzőit, a rabszolgatartást építi be a képbe, érzékletessé tétel gyanánt. A tömeggyilkosság és inkvizíció, a haláltáborok börtönviszonyai árnyalják a látványt, mindezt a kamaszkorú kitaszítottak szemszögéből szemlélhetjük, akik maffiabandába tömörülnek, hogy életben maradhassanak. A kérdés csak az, maradt-e bennük még emberi érzés, vagy tényleg csak a pénzszerzés a cél. Amihez persze semmilyen eszköz nem tiltott…

Holy sh—
Még csak 20%-nál jártam a könyvben, amikor már biztos voltam benne, hogy a kedvencem lesz.Így a végére érve is azt kell, hogy mondjam, nagy kedvencem lett.
Igazából nincs értelme összehasonlítani a Shadow and Bone-nal, de az továbbra se hagy nyugodni, hogy lehet, hogy Alina semmilyensége után Bardugo hat ilyen erős karaktert létre tudott hozni. Nagyon tetszett, hogy mindegyikük antihős szerepet töltött be, de a tetteik nagy részét a múltjuk határozta meg, ez pedig mindannyiuknak elég tragikus volt. Örültem, hogy már az elején megtudhattuk mindenki múltját, jót és rosszat egyaránt és láthattuk, ahogy a történet előrehaladtával változnak. Imádtam, ahogy piszkálták egymást a szarkasztikus poénjaikkal, mint az igazi tinédzserek, de közben megvoltak a saját céljaik, vágyaik és döntéseik, amik sokszor rosszak voltak, néha önzőek, de legalább valós képet adtak róluk. Nekem Kaz és Inej volt a kedvencem, de a hat főszereplő közül csak Matthias nem volt igazán szimpatikus, viszont a könyv végére már őt sem utáltam. Imádtam, hogy Inej volt a legveszélyesebb lány Kaz bandájában, a Wraith, akitől fél mindenki, akinek van egy kis esze – nagyon szeretem, ahogy Bardugo a veszélyes nőket ábrázolja. A küldetés, amibe belevetették magukat is izgalmas volt, nekem egészen a könyv végéig kétségeim voltak a sikerességét illetően, spoiler. A jurda parem hatalmas ötlet volt, akárhányszor szóba került, hogy milyen hatással van a Grishák erejére, folyton csak arra tudtam gondolni, hogy vajon a Darklingra milyen hatással lenne… Szerencsére a Grishákat se mellőzte annyira ez a kötet, de a hangsúly inkább a tolvajláson, betörésen és alattomos gondolkodáson volt – nagyon nem akartam, hogy véget érjen a könyv, de szerencsére már megvan a következő rész is, mert ez elég nagy függővéget hagyott.