Siege ​and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.) (Grisaverzum) 85% 1217 csillagozás

Sajnos azt kell mondanom, hogy nem nyűgözött le annyira, mint az első rész. A könyv első fele nagyon jól sikerült, azonban a felénél elhalt a történet, egészen a végéig. Nehezen tudtam rávenni magam, hogy a kezembe vegyem. Kisebb olvasási válságot csinált… Túl sok lett a felesleges elmélkedés, illetve jelenet. A világot még mindig szeretem, a grisákat is, egyre jobban tetszik a maga egyszerűsége.
Ezt a részt számomra egyértelműen Nyikolaj megjelenése mentette. Kiszámíthatatlansága, bohósága, humora nagyon sokat dobott a történeten. Ha éppen nem volt porondon, rendesen hiányzott.
Malt még mindig nem szeretem, olyan bárgyú. Kénye-kedve szerint rángatják zsinórón, de nem igazán törődik vele, játssza a hősszerelmest. Nem tudom, hogyan tarthat még mindig ki..
Alinát sikerült már megkedvelnem, azonban ez most romba dőlt. Megint előjött a buta lány éne, volt itt hiszti, kapzsiság, önteltség. Szegény Malt képtelen elengedni, de kb. egyszerre 3 férfi felé húz, csak cserélődik, hogy éppen kihez a legjobban. Olyan kiábrándító, a férfi szereplőkből annyi mindent ki lehetett volna hozni.
Ami még igazán érződött, az az Éjúr viszonylagos hiánya volt.
Na és most nagyot fintorogva, de azt hiszem elkezdem a befejező kötetet.

Azt kell mondjam beérett a történet.
Ez a második rész nekem sokkal húzósabb volt, mint az első. Bár a történet maradt Alina szemszögéből mesélt, és lineális, most a történet a grisa-világ bemutatása felől Ravka jelenének, és a szereplőknek a jóval izgalmasabb története felé fordult.
Ebben a kötetben a mágia mellett a misztikus lények is megjelennek, kiteljesedik a fantasy világ.
Új szereplők, új helyszínek bukkanak fel, belelátuk a cári család belviszonyaiba, a ravkai politikába, de végig, szorosan egy közelgő háború lohol a szereplők nyomában.
A történetben Alina személyisége szépen felépült, míg Mal-é kissé hanyatlásnak indul. spoiler
Érdekes a történet szempontjából, hogy bár egyértelműen használja a YA paneleket, – úgy mint árva lány különleges képességekkel, világmegmentő lány, és társa a védelmező férfi, – addig az Éjúr mint hős karakterének felépítése majd lerombolása épphogy nem paneles. Talán ez az ahol a történet túlmutat önmagán, és azon, hogy megszokott ifjúsági fantasy legyen. Nekem a második rész felívelő pálya volt, most alig várom, hgy elkezdjem a 3.-at.

Olyan halvány… de olyan halvány 4 csillag, hogy képzeljen el mindenki a helyére 3-at vagy 3,5-öt.
Az egyetlen szerencséje ennek a könyvnek az utolsó 100 oldal belőle, aminek főként a vége, olyan izgalmas, olyan érdekes volt, amit a könyv 70%-a kb meg se közelített. De hogy ennek az első fele mi volt…
Gondolkoztam közben azon, hogy rég szenvedtem így. Hogy a könyv után pihentetem ezt a trilógiát egy kicsit (már ha átküzdöm magam rajta), mert az első rész se húzott be, no de ez a második botrányosan unalmas. Aztán konkrétan dalokat énekelt az agyam, mikor rá akartam koncentrálni. Szóval kegyetlen volt.
Ráadásul az első felében semmi különös nem történt. Az egész egy nagy ide-oda menés-menekülés-szaladás-bújkálás, amiben még a karaktereket sem mélyítik el, csak Malt és Alinát is idegesítőbbé teszik.
Mindeközben azon gondolkoztam, hogy érdekesek ebben a könyvben ezek a legendás állatok/erősítők. Ugyanis siralmasan könnyen lehet velük végezni, ahhoz képest, milyen nagyhatalmú, erős lények. Aztán azon is agyaltam, hogy van az, ahogy Alina viselkedik „mindenkivel” és ahogy Alina viselkedik az Éjúrral. Hát ég és föld. Apropó, legalább az Éjúr iránt az előbbiekkel szemben ébredt szimpátia spoiler.
Ami tetszett az első részben is, és ebben szintén az a grisák erejének ötvözése a technológiával. Pl. a Kolibri az egy nagyon ötletes repülő, vagy ugye David tükrei.
Második fele. Ahonnan gyorsan haladtam már. Először is megjegyezném, hogy elég érdekes ez a vallási fanatizmus. Jól bemutatja a könyv, és érezhető, hogy ennek még lesz fajsúlya a történet folytatásában.
Közben Alinát kissé elviszi a hév, a hatalom, talán nem tudja kezelni mindezt. Viszonylag jól adja a vezető szerepet, de hogy konkrétan Malt egyszer nem kérdez meg, hogy most te „jól vagy amúgy? Miújság veled?” , csak magával foglalkozik. Vagy ha nem magával, akkor azzal, hogy spoilervagy hogy Nikolai jóképűségén gondolkozzon. Esetleg azon, hogy lehetne-e köztük valami. Amúgy Nikolai szerintem szerethető karakter, megkedveltem a végére.
Na, de a vége! Hú! Onnan hogy az Éjúr spoiler onnan minden izgalmassá vált. Annál a jelenetnél konkrétan éreztem azt a gyomorforgató, feszítő érzést. Meg a spoiler annyira felpörögtek az események, hogy konkrétan ledaráltam a végéig egy szuszra a maradékot a könyvből. Komolyan, ez a vég, a jelenet a spoiler , na meg az utolsó szavak, annyit húztak az egész színvonalon! Erre vártam már, és nagyon remélem, nagyon vágyok rá, hogy a Pusztulás és felemelkedés már végig hasonlóan jó legyen, mint ennek a kötetnek az utolsó száz oldala. Mert akkor fix 5 csillag.

Az első rész, bár a kedvenceim közé nem került be, érdekes és élvezetes volt. Nem volt kérdés, a másodikat kézbe veszem-e. Az értékeléseket olvasva nem tudtam mire számítsak, valakinek nagyon nem jött be, valakinek igen, volt akinek a vége nem, vagy az eleje nem…szóval megoszlóak nagyon a vélemények.
Amit én végig éreztem, az egy egyszerű középszerűség: amikor nem akarsz se jót, se rosszat mondani, egyetlen megnyilvánulásod pedig hogy „nyeh”. Hiányoltam az erőt, a lendületet, sokalltam a szerelmi drámát és a nyafogást. Nem érzem úgy, hogy bármi újat tanultam erről az egyébként érdekes világról. Mal és Alina párosa konkrétan idegesített, nem szeretem amikor nem képesek a szereplők elengedni a múltat és a megszokásba takarózni. Ebből egy nagyon béna szituáció tud kikerekedni.

A borító tökéletesen előre vetíti a világot, a történetet. Ezúttal még hangsúlyosabb rajta az a titokzatos részlet, amely átszövi a trilógiát.

Egyre részletesebben tárul fel a világ, melyben játszódik, és annak belső rendszere. Nem bonyolítja túl, csak éppen annyira részletezi, hogy az olvasó el tudja képzelni.

Alina karaktere jelentős változáson megy keresztül, de nem ok nélkül, hanem követi a vele történő eseményeket.
Mal ebben a kötetben már jobban kibontakozik. Úgy tűnhet, hogy ez nem is igaz, pedig talán csak egyszerűen ő nem egy túlbonyolított karakter, hanem az az idilli, tökéletes, bájos, szerelméért bármit feláldozó kamasz fiú, aki után annyi középiskolás lány áhítozik. Amivel megszerettetheti magát az olvasóval, az ahogyan Alinához viszonyul, amiket érte tesz, és a közös múltjuk szépsége.
Nyikolaj izgalmas személyiség, olyan, aki bármikor okozhat meglepetést.
Az Éjúr ismét érdekes, izgalmas, de egyben hátborzongató is.
Ami a többi szereplőt illeti, mind meglepő, izgalmas, néhol hátborzongató események közepette kerül elő. Nincsenek ködbe vesző szereplők, mindenki felbukkan valamilyen formában.

Ez a kötet sem szenved hiányt meglepő fordulatokból, talán még az első kötetnél is többet sorakoztat fel. Kezdenek elmélyülni az események, még több nehézség adódik, ami a későbbiekben megoldásra vár.
A szerelmi szál egyre bonyolultabb. Nehéz dolgokon mennek keresztül, így sok küzdelemmel jár minden kapcsolat. Egyszerre vágynak rá, de el is taszítják maguktól. félelmetes lehet kötődni valakihez, miközben minden pillanatban az életéért kell aggódnod.

Rejtélyek, meglepetések bőséges tárháza ez a kötet. Egyre sűrűsödik a sötétség, melyben szereplőink igyekeznek megkeresni a fény felé veszető veszélyes utat.

Az elején érdekes volt a történet, szívesen olvastam. Leginkább azok a részek tetszettek, amik a tengeren játszódtak, mint a vadászat Ruszaljára vagy a szökés az Éjúr elől, de tetszett az átkelés az Árnyzónán is. Nyikolaj hamar a kedvencemmé vált, imádtam azokat a részeket, ahol szerepelt. Én biztos vevő leszek a King of Scarsra. *.*
A könyv közepét sajnos eléggé untam, szerintem nagyon lassan csordogáltak az események. Voltak olyan jelenetek is, amiket teljesen feleslegesnek éreztem.
Alináról is folyamatosan változott a véleményem. Néha egészen elviselhető volt, máskor bosszantott az ostoba döntéseivel és a viselkedésével.
Mal különösen idegesítő volt ebben a részben. Félek a befejező kötetre sem fogom megkedvelni.
Zsenyát nagyon sajnálom.
A könyv végére megint felpörögtek az események, kár, hogy ez alig jelentett 50 oldalt.

Igaz, hogy megadtam az öt csillagot, mert a grisák világa teljesen rabul ejtett, de ebben a részben már elkezdett Alina idegesíteni. Maga a történet talán még pörgősebb volt, mint az első rész, de attól idegbajt kaptam, hogy Alina úgy röpköd egyik pasitól a másikig, mint egy pillangó. Nem tudja eldönteni, hogy igazából kit is szeretne: Malt, az Éjurat vagy esetleg Nyikolajt? Az Árnyék és Csontban még az Éjúr is szimpatikus volt, itt viszont már sikerült meggyűlölnöm. Viszont Nyikolaj egy igazán vonzó pasi, nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is. A humorát egyszerűen imádtam.Kíváncsian várom, hogy hőseink, hogy fognak megszabadulni, mi lesz a történet vége.

Nagyon sokan kevésbé kedvelik a második részt. Részben megértem, részben nem.
Az első 200 oldal pörgős, kalandos és tipikusan fogod a fejed hisz azt sem tudod mi történik. Élveztem olvasni, könnyen ledaráltam aztán kicsit belassult ez az egész. Körülbelül 100-110 oldalon keresztül azt éreztem, hogy egy helyben állunk de azért mégis történik valami. Igaz kis dolgok voltak ezek a történések de azért mégis fenttartotta az érdeklődéset mégha lassú lefolyású volt.
Viszont utánna ismét felgyorsult minden és csak haladtunk és rohantunk a végkifejlett felé. Nagyon szépen átvezet minket a harmadik kötetre, és mostmár sejtem hogy mi lesz a harmadik részben.
Ismét oda meg vissza voltam azért is, hogy értelmet kapott a borító :)
Ezeket az apróságokat annyira szeretem, mert szerintem nagyon feldobhatja a könyveket.
Megismerhetünk új karaktereket is, akik számomra mind szimpatikusak voltak ami meglepő hiszen azt hittem, hogy
lesz egy-két unszimpatikus is.
Nos és akkor egy kicsit a szereplőkről.:
Alina drága…
Ebben a részben szerintem Alina nagyon el volt veszve, jelen volt de mégsem.
Lézengett, néha megcsinálta amit kell de nagyon sok dolgot nem adott hozzá a történethez. Viszont sajnálom, mert amiket ő átél az nem egyszerű. Remélem a következő részben jóra fordul a sorsa mert ő ennél sokkal többet érdemel! Mal-lal ez a végtelen civakodás már szàmomra unalmas volt. Édes istenem, hát döntsék már el hogy mi lesz. Nagyon idegesített és Mal is. Annyira de annyira unszimpatikussá vált számomra, hogy az valami fenomenális.
Olyan értelmetlen és bugyuta dolgokat csinált és megőrültem amikor ismét Alina siránkozott miatta.
Nyikolaj egy nagy kedvenc lett számomra.
Irtó vicces és tipikus “♥️” karakter.
Mondanom sem kell, második olyan ember akivel szerintem Alina összeillene.
Meglepően tűnt fel a könyvben, és nem számítottam rá. Az első pillanattól megvett a személyisége.
Tolja és Tamar teljesen szimpatikus karakterek voltak.
Az Éjúr ebben a részben egy picit háttérbe szorult, de azért meg-meg jelent olyankor amikor nem számitottam rá :D
Még mindig a szerelmem, és szerintem
Alinának vele kellene összejönnie de ez már esélytelen…
[Sajnoooos]
Vaszilij volt az egyetlen szereplő akit nem tudtam hova tenni. Nem szerettem de nem is utáltam, inkább maradt semleges számomra. Igaz egy dolga lett volna de arra sem volt képes…
[Mindegy…]
Összegségében tetszett nagyon, de szerintem ezt a könyvet 300 oldalban is meglehetett volna oldani és akkor még
izgalmas és pörgösebb lett volna :D

Hááát nem igazán vagyok ezzel a résszel elégedett. Az első része nagyon tetszett, sőt imádtam, de ebben egy kicsit csalódtam. Kevésbé volt izgalmas, és szórakoztató, mint az Árnyék és csont volt, ebben a részben túl sok volt a felesleges duma, meg a háborúra készülődés, ami aztán kudarcba fulladt… Alinát eddig kedveltem, de most őszintén, piszkosul idegesítő volt, hogy nem tudta eldönteni spoiler Éjúrt viszont még mindig imádom, habár most kevesebb rész jutott neki, de még mindig cuki volt. Annak ellenére, hogy nem éppen világmegváltó szándékai vannak, de Alinával ezerszer is jobb páros lenne, vagy éppen Nyikolajjal, mint mondjuk Mallal. :-D Nyikolaj volt az egész sztori legjobbja, ha ő nem lett volna már az elejétől kezdve, dögunalom lett volna az egész, és felesleges üres járatok, mert ő bizony a humorával kellően felpezsdítette ezt a részt. És nagyon imádni való. Éjúr után, ő lett a második nagy kedvencem, aztán jön Mal. Habár a sztori elég gyengére sikeredett, mégis vannak benne jó részek is, néha egész vicces, és a beszólások, poénok, új karakterek, mint Nyikolaj, Tamar, és Tolja, akik végig nagyon érdekes karakterek voltak, és volt egy pár izgalmas jelenete is, mint pl: spoiler De a világ, és a sztori felépítése még mindig tetszik, csak ne lenne ennyire teletömve felesleges dumálással, és ilyen lassú a cselekmény. A végén a csavar, amit csak úgy rájuk dobott az írónő, cseppet sem volt meglepő fordulat. Csak az a baj vele, hogy túl sokáig váratott magára, és túl rövid volt. Rá szánhatott volna több oldalt is az akcióra.

link

Fantasztikus második rész, talán az elsőn is túltesz. Izgalmas volt új tájakkal, történelmi és kulturális ismeretekkel és szereplőkkel színesítve.
Annyira szépen kidolgozott ez a világ, valahogy minden a helyén van egy izgalmas történethez. Alina és Mal kicsit az elején közelebb kerültek a szívemhez, mint páros, majd utána egyre inkább idegesített Mal, aki nem tud igazán megbirkózni az új helyzettel, inkább próbál elmenekülni előle, ahogy csak tud. Alina egyre erősödik, ami jót tesz neki, szüksége van az erejére és hogy az egykoron oly aprócska önbecsülését felváltsa a tudat, hogy sok mindenre képes és nagy utat járt be már eddig is.
Az Éjúr nem kapott igazán sok szereplési lehetőséget, de valahogy mintha minden feltűnésével libabőrösebb lettem volna, nagyon jól el van találva a karaktere.
Nyikolaj lett viszont igazán kedvenc, komolyan, szinte minden mondatán hangosan fel kellett kacagnom. Végre egy jó humorú karakter, minden történetbe kell ilyen szereplő! Egyúttal makacs, ravasz és kötelességtudó, ezen túl még helyes is…. ahjjj. A különleges építményekről is mindig érdeklődéssel olvastam.
Úgy van csűrve-csavarva a vége, hogy a következő is ígéretesnek és izgalmasnak ígérkezik. Csak jönne már… :)