Siege ​and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.) 102 csillagozás

Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​sötétség nem hal meg soha.

Az Igaz-tengeren át menekülő Alina, akit a Zónában meggyilkoltak szellemei kísértenek, új életet kezd Mallal egy ismeretlen földön, miközben igyekszik titokban tartani napidéző voltát. Ám sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát.

Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a szeretett országba, elszántan, hogy elszántan szembeszálljon a Ravkára törő erőkkel. De ahogy a hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Választania kell hazája, a hatalom és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.

„Amikor az Éhezők viadala, a Harry Potter, a Twilight, a Gyűrűk… (tovább)

Eredeti mű: Leigh Bardugo: Siege and Storm

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639492806 · Fordította: Sziklai István
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633994986 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Éjúr · Alina Starkova · Nyikolaj Lancov · Maljen Orecev (Mal) · Baghra · Zsenya · Tamar · Vaszilij Lancov


Kedvencelte 20

Most olvassa 13

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 139

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
vikcs P
Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

Bővebb értékelés a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/05/leigh-bardugo…

"És mi volt az első benyomásom a könyv befejezése után? Hogy ez eszméletlen jó volt!!! Sokkal jobban tetszett, mint az első, pörgősebb volt, izgalmasabb, voltak új szereplők, akiket a szívembe zártam és nagy kedvenc lett, valamint sokkal több minden történt, mint az Árnyék és csont-ban.

A történet ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt, Alina és Mal menekülni, bujdosni kényszerül. Kicsit megnyugodtam VOLNA, hogy minden oké, amíg az írónő fel nem forgatta ezt a szép, idilli jövőképet, újra veszélyes vizekre (szó szerint) evezett főszereplőivel.

Megkönnyebbülésemre, a könyv színvonalát megtudta tartani az írónő, sőt, szerintem jobb is lett, mint az első, amiért eléggé tisztelem.

Ez a könyv egy „felkészítő” kötet volt a végső összecsapásra, a nagy harcjelenetre, amire már tűkön ülve várunk, kíváncsian tördelve ujjainkat, hogy vajon a még meg nem válaszolt kérdéseinkre előkerülnek-e a megfejtések. Egy percig sem lehet unatkozni az olvasása alatt, hisz tényleg tele van meglepetésekkel és fordulatokkal. Nem is kérdés, újabb kedvenc sorozatot avattam a Grisa-trilógiával."

4 hozzászólás
>!
_Eriii P
Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

Rettenetesen csalódott vagyok. Mennyire ígéretes volt az első rész, ez épp úgy el lett rontva. Tényleg szerettem az írónő álmodta világot. A Grisákat, az Éjúrat. Ez a rész is elég jól kezdett, de ahogy egyre fogytak a lapok, úgy ment el a kedvem, és egyedül Alina miatt. Hatalmas változáson esett át Alina, és nem a jó értelemben. Hatalmasat csalódtam benne. Ebben részben egy hisztis, nyávogó kislánnyá alakult. Öntelt lett, beképzelt, unszimpatikus, idegesítő. Megutáltam. Malt annyiszor hátba szúrta, hogy elmondani sem tudom. Úgy fel tudtam volna képelni. Hol a herceggel csókolózik, hol az Éjúrat látja mindenütt, hol megkérik a kezét. Komolyan teljesen kiakasztott. Vagy ide loccsant, vagy oda. Vagy a herceghez vonzódik, vagy az Éjúrhoz, vagy Malért fáj a szíve, szegény. Nem vagyok kíváncsi a harmadik részre.
Sajnálom, de most vennék egy péklapátot és addig lapogatnám Alina fejét amíg csak tudom. Két és fél csillag, de legszívesebben egy felet adnék…..

12 hozzászólás
>!
DarknessAngel 
Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

Aztaaa! Szuper jó, sokkalta jobb, mint az elsõ rėsz! Már az árnyék és csont is nagyon izgalmas volt, és alig vártam, hogy a folytatásnak is nekikezdhessek, de ez… Felülmúlta a várakozásaimat.
Alina és Mal a bujdosók életét élik, de együtt boldogok. Gondoltam, most majd egz ideig csak õk lesznek szemelõtt, de nem, mert jött a csavar már az elején, ami mindent fölborított. A cselekmény haladtával pedig csak minden fokozódik, az ember kezdene megnyugodni, hogy hát a végén biztos valami utazás vár ránk… Aha, persze. :D
Tetszett, hogy azért az Éjúr is szerepelt benne, úgyhogy akit az elsõ részben elvarázsolt „kedvességével”, az itt sem fog csalódni benne. Továbbra is hozza a formáját.
Az új szereplõk közül Nyikolaj volt a legjobb *-* Lehet az elején nem bíztam benne, de késõbb már lestem a lapokat, mikor bukkan fel megin.
Tényleg nagyszerū történet, megállja a helyét erõs szereplõk téren is. Alig várom, mit hoz a folytatás.

>!
Lanore P
Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

Továbbra is imádom ezt a mágiával átszőtt, sötét hangulatú grisa világot, és a szereplőit, akiknek igazán meg kell küzdeniük mindenért. Alina és Mal még mindig kedvenc, Éjúr pedig… hát igen, tud meglepetést okozni, főleg azzal, hogy néha még kedveltem is egy picit… kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen, titokzatos és félelmetes karakter, akár egy külön kötetet is el tudnék képzelni róla. Alina furcsa úton indult el a könyv elején, rossz volt „látni”, hogy szinte szétesik, és teljesen elveszíti önmagát, reméltem, hogy sikerül visszatalálnia azokhoz, akiktől a legnagyobb igyekezettel próbálta elvágni magát. Az egy csillag levonás a közepe miatt van, mert ott bizony voltak olyan részek, ahol unalmasra sikerült, gyakorlatilag semmi sem történt, és arra vártam, hogy felpörögjenek az események. A végén viszont megkaptam a pörgést, olyannyira, hogy természetesen függővéges lett… jöhet a folytatás!

4 hozzászólás
>!
pattsims97
Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

Nehéz helyzetben vagyok ezzel a könyvvel. Nem volt rossz, de igazán jó sem.

Az első részben is éreztem már valamiféle hiányt, annak mégis 4.5 csillagot adtam. Ez a rész viszont egyszerűen nem tudta megütni ezt a szintet számomra. Adott egy nagyon jó alaptörténet, egy nagyon érdekes világ, egy jól kidolgozott mágiarendszer. AZONBAN vannak még unalmas karakterek, erőltetett megvalósítás, IDIÓTA döntések.

ALINA-T az első részben jobban kedveltem, ebben a részben maga sem tudta, hogy mit akar igazán. Nem szeretem az ilyen állandóan kétségek között vergődő, ostoba döntéseket hozó főszereplőket. Sokszor tipikusan a leghülyébb módon reagált, ami az ilyen young adult könyvekben már megszokott (sajnos).

MAL-T egyszerűen ki nem állhattam végig! Már az első részben sem kedveltem túlságosan, na de ebben a részben túl tett magán is (főleg a könyv második felében!). Negatív, irritáló, ragaszkodó, féltékeny, irigy, sértődékeny. KELL ENNÉL TÖBB?!

NYIKOLAJ-T kedveltem! Ő volt az egyik szereplő, akit kedveltem. Beszédes, vicces, laza karakter.

AZ ÉJÚR-nak is sikerült megkedveltetnie magát velem! Valószínűleg a Mal és Alina (leginkább Mal) iránt érzett haragom miatt!

A CSELEKMÉNY unalmas és vontatott volt. Az első száz oldalon kaptunk egy hatalmos izgalom löketet (aminek néhány részére nem sikerült értelmet találnom), aztán az írónő úgy gondolta, hogy most akkor ebből elég is lesz ennyi. Őszintén, reménykedtem, hogy az utolsó száz oldal talán megint tartogat izgalmat, de csak az utolsó 30 oldal hozott valami értelmeset.

Ennyit erről. Ezek után úgy vélem, hogy talán a harmadik rész (és egyben utolsó) rész még tartogathat valami pozitív fordulatot!

4 hozzászólás
>!
MFKata P
Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

Nem hághatod át e világ szabályait anélkül, hogy ne lenne ára.
A grisák világa különleges, rejtélyekkel teli. Vegyük hozzá még Éjúrat és már lesz benne izgalom és rettegés is. Ha ez nem elég, akkor még ott az új, de feledhetetlen karakter Nyikolaj *-*
Szívesen „asszisztálok” az ilyen könyvekhez, szóval kérem a folytatást! :D

Bővebben»
http://mfkata-about.blogspot.hu/2016/04/leigh-bardugo-s…

>!
perpetua P
Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

AZ előző résznél már áradoztak a világról, úgyhogy nem ismételném magam, de még mindig tetszik a Leigh Bardugo által megalkotott társadalom a grisákkal együtt. :)
Alina felfedezte különleges képességeit és pechére többen is akadnak, akik a maguk oldalára akarják őt állítania. Nehéz helyzetben van, hiszen a sok tanulás ellenére még mindig lenne mit tanulnia, de az idő mindig kevés. Mal-lal az oldalán bele kell vetniük magukat a kalandokba és mi ennek örülünk a legjobban, hiszen így lesz izgalmas a könyv.
Az új főbb szereplő felbukkanása nagyon megkavarta a szálakat és sok meglepetést is tartogatott. Még nem tudtam igazán kiismerni, nagyon jó megtévesztő és nem tudom, hogy merjek-e benne bízni, de remélem a lezárásra bebizonyítja, hogy jó célok vezérlik. Az első résznél reménykedtem, hogy többet szerepel majd Mal és egyszerre kell örülnöm és búslakodnom is. Tényleg többször találkoztunk vele, de itt se minden öröm és boldogság. Megszakadna a szívem, ha a sorozat végére nem úgy alakulna Alinával a kapcsolatuk, ahogy lennie kell. Nekik minden körülmények között ki kell tartaniuk egymás mellett.
A cselekménybe egyre inkább beleszövődik a politika is és most ez adta meg igazán az izgalmakat. Persze ne feledkezzünk meg az Éjúrról se, mert nem könnyű megszabadulni tőle, igazi főnixként újra és újra feltámad, kíváncsi vagyok meddig képes erre.
A vége pedig, jajjjjj, de tényleg. Ááááá. Most mi lesz? Hogy lehet ezt helyrehozni? Egyáltalán sikerülni fog? Persze, nem kell minden kötetet teljesen lezárni, de ekkora függővéget, azért kegyetlenség meghagyni. :D

>!
Greylupus
Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

Majdnem két év telt el azóta, amióta az első részt olvastam. A regény nem minden részletére emlékeztem már vissza, így egy picit féltem, hogyan fogok tudni majd visszarázódni ebbe a különleges világba, de a félelmem alaptalannak bizonyult. Ami esetleg bonyolult lett volna azt az írónő a regény elején újra elmagyarázta (kasztok és képességeik), és ezt végigolvasva minden részlet a helyére került.

A történet körülbelül ott veszi fel a fonalat, ahol az első résznek vége lett. Alina és Mal menekülnek, el Ravka és az Éjúr elöl. Természetesen Éjúr nem kezdő, így aránylag hamar a szökevények nyomára bukkan, sőt el is fogja őket és Alinát mindenáron a saját szolgálatába akarja állítani. Azonban nem várt segítségként, az őket szállító hajó kalózai segítenek Alináéknak kiszabadulni, sőt, abban is segítik őket, hogy Ravkába visszatérjenek. És hogy főhőseinket mi várja ott? Semmi jó.
Az uralkodó gyengekezű, a trónörököst pedig csak a hatalom, a partik és a lovak érdeklik, semmi más. Az emberek nyomorognak, szenvednek, a grisák szanaszét futottak, egy részüket kivégezte a nép, más részük pedig bujkál vagy az Éjúr szolgálatába állt. És persze Éjúr fenyegetését se hagyhatjuk figyelmen kívül. Alina megpróbál a hazája segítségére sietni, de ez nem is olyan könnyű, mint gondolná…

Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ez egy olyan második rész lett, amit mindenkor elvárnék egy trilógiánál. Izgalmas volt, egy percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. A fenyegetés újabb, veszélyesebb lett, Éjúr mellett olyan szörnyek kerültek elő, amelyekhez képest a volkrák szinte nem is félelmetesek. A csaták érzékletesek, minden esetben a körmömet lerágva izgulhattam kivétel nélkül mindekiért. Intrikákból nem volt hiány és több háttértörténetet és mondát ismerhettünk meg, ami még színesebbé tette a történetet.

Ahogy már írtam, Éjúr nagyobb, veszedelmesebb hatalomra tett szert, de persze ehhez mérten Alina is erősödött. Élveztem, hogy bár sokat fejlődött főhősnőnk, azért még mindig emberi maradt, méghozzá esendő ember. Igaz, hogy hatalmas erő összpontosul nála, de még sokat kell tanulnia, hogy ezt megfelelően tudja kezelni, hisz a hatalom bekebelezheti és semmivel sem lesz jobb Éjúrnál. És ezt ő is érzi. És addig jó, amig ezzel tisztában van. Mellette persze emberismeretből is vizsgáznia kell folyamatosan, hiszen az udvarban (és minden más helyen is) fel kell ismernie az intrikákat és idejében rá kell jönnie, hogy ki a jó és ki a rossz. Ami persze nem is olyan egyszerű, ha „Szankta Alinát” (Szent Alinát) mindenki maga mellett akarja tudni, ki édesgetéssel, ki fenyegetéssel.
És ha már Szankta Alinánál tartunk. A regény ismét tele van tűzdelve orosz szavakkal, ami csak még autentikusabbá teszi az egészet. Pár szót még én is felismertem a szegényes orosz nyelvtudásom révén, de azért volt jó pár, amihez ha nem kaptunk volna magyarázatot, akkor még azóta is gondolkodnék rajtuk:).

Akire persze a legjobban kíváncsi voltam, az Éjúr. Illetve az érdekelt leginkább, hogy megmarad-e a nagy rajongásom iránta, vagy az írónő képes-e egy olyan karaktert megalkotnia (ez egy második rész esetében bármikor előfordulhat), aki simán feledteti a kiismerhetetlen „rosszfiút”. Hát kedves Éjúr, letaszítottak a trónodról. A kihívód pedig nem más, mint Nyikolaj. Hogy pontosan ki ő, azt nem szeretném felfedni, kellően lepődjetek meg ti is rajta, de azt garantálom, hogy onnantól, hogy feltűnik a szinen, minden más hímnemű szereplő elhomályosul. Az, hogy jóképű, az nem is nyom sokat a latba (bár tudom, hogy az se elhanyagolható:), de a stílusa! Okos, művelt, emellett humoros, szarkasztikus (mindig tudja, hogy és mit mondjon, hogy a legnagyobb hatást érje el vele) és tisztában van az értékeivel. Bárkivel találkozik, az a bűvkörébe kerül és ahogy anno Éjúrnál, úgy nála se lehet kideríteni, hogy mik is pontosan a céljai. Hatalmas stratéga.
Az írónő pedig vele együtt már lassan egy szerelmi négyszöget hozott létre, hiszen ott van Mal – akit továbbra sem szeretek és nem is értem hogy Alina mit eszik rajta, de hát ugye ő az örök… Aztán ott van Éjúr, aki bár olyan, amilyen, de mégis úgy érzem, hogy ő lenne Alina egyenrangú társa, bár ezt még Alina se igazán látja be. És ott van Nyikolaj, akit Alina próbál eltolni magától, de azért mi látjuk, hogy a lánynak tetszik a srác stílusa:).
Szóval ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ezek után mi lesz ennek a sokszögnek a vége (és könyörgöm, egyszer szeretnék én is egy ilyen helyzetben lenni, hogy nem is két, hanem három jó pasi akar engem:))).
Viszont pont itt és ennél a pontnál éreztem egy apró gyengeséget. Mégpedig Mal és Alina kapcsolata. Már az első részben sem éreztem annyira a hatalmas szerelmet köztük, inkább úgy láttam, hogy megszokásból vannak együtt. Együtt nőttek fel, sok mindenben csak egymásra számíthattak és ez kitart még most is. De itt, a második részben ez már sajnos kevés. Nagyon eltávolodnak egymástól és úgy érzem, hogy se a fiú, se a lány nem tesz azért semmit, hogy ez változzon. Kivétel azt, hogy egyik megsértődik a másikra, majd a másik az egyikre és ez így megy folyamatosan. Ráadásul a YA regények alapvető hibája is előkerül, a „nehogy BESZÉLGESSÜNK a másikkal, mert akkor még véletlenül meg lehetne beszélni a problémákat”. Nem, itt is mindenki titkolózik, azok is, akik állítólag a legjobb barátai egymásnak és ez persze konfliktushoz vezet. Nem is egyhez. De hát így szép az élet:).

Nem tudom elmondani és szerintem feleannyira se jött vissza az értékelésemből, hogy mennyire imádtam ezt a részt is. Egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet, cipeltem magammal mindenhová és hangosan vigyorogtam Nyikolaj szövegén:). (Mal és Nyikolaj verbális összecsapásai verhetetlenek voltak)
Attól függetlenül, hogy mind tudjuk, hogy ez csak bevezetője a nagy összecsapásnak, ami majd a harmadik részben következik be, még véletlenül se nevezhetném csak „átvezető kötetnek” az Ostrom és vihart, mert az új szereplővel, a sok izgalmas történéssel és az írónő által kreált, „államleesik” csavarokkal együtt nagyon ütősre sikerült. Akik az első részt szerették, azoknál garantálom, hogy ez a rész is a kedvenceik közé fog kerülni. Ahogy nekem is.

1 hozzászólás
>!
catilde
Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

Teljesen tartotta az elsőben hozott színvonalat. Nagyon pörgős volt. Aline fejlődése és ott volt persze Nyikolaj, aki már az első percen nagyon szimpatikus lett. Mal már az első részben sem kedveltem meg így nagyon örültem Nyikolaj-nak. Várom a következő részt.

>!
Szücsi 
Leigh Bardugo: Siege and Storm – Ostrom és vihar

Egy kicsit csalódott vagyok. Nah jó legyünk öszinték, NAGYON NAGYOT csalódtam. :(
Nehéz most bármit is irnom a könyvhöz.Nem volt olyan jó mint ahogy azt vártam..sőt unalmas volt szörnyen unalmas..Gyakran feltettem magamnak a kérdést hogy akarom én e ezt folytatni?
A könyv első kb 100 oldaláig imádtam. Volt miden ami kellet. Izgalom,pörgés cselekmény kaland.Aztan puuff mintha elment volna az adás nem történt semmi izgalmas,ettől elégé elment a kedvem az olvasásához. Vártam mikor történik valami érdekes bármit csak történjen már valami!! Ezt meg is kaptam…az utolsó 30-20 oldalban…elég gáz.

Ennyit a storyrol,jöjjenek a szereplők:
A csalódotságom nemcsak az unalmas cselekmény miatt volt hanem egy szereplő miatt is akit a könyv során nagyon megutáltam: Alina.
Én ezt nem hiszem el…Nagyon megszerettem Alinát az első részben. Ám mint a könyvben benne is nagyot csalódtam.
Oké hogy nagy rajta a nyomás hiszen Ravka léte a tét de könyörgöm viselkedjen már komolyabban. Én tényleg nagyon szerettem Alinát de itt..teljesen más. Mintha kicserélték volna. Hová lett az a bátor és erős lány? Ahogy a könyvben Mal is mondta kérem vissza a régi Alinát! És ha már Mal: spoiler
Nyikolaj viszont szimpi volt spoiler
Mal meg..oh szegénykém ♥

Szóval ez van… most elégé bizonytalan vagyok hogy el akarom e olvasni az utólsó részt.. :\


Népszerű idézetek

>!
Könyvmolyképző KU

A fiú és a lány egykor hajókról álmodott, réges-régen, még mielőtt látták volna az Igaz-tengert.

(első mondat)

>!
abstractelf 

– Van bármi, amit komolyan veszel?
– Ha rajtam múlik, nincs. Attól az élet olyan fárasztó tud lenni.

>!
abstractelf 

– Tudod, mi a gond a hősökkel és a szentekkel, Nyikolaj? – kérdeztem, ahogy becsuktam az atlaszt, és az ajtó felé indultam. – Hogy végül mindig meghalnak.

>!
Könyvmolyképző KU

– Vigyázz magadra, Nyikolaj! – szólalt meg Mal halkan. – A hercegek vére ugyanolyan, mint bárki másé.
Nyikolaj lesöpört egy láthatatlan porszemet a ruhája ujjáról.
– Ez igaz. Csak éppen rajtuk jobb ruhák szakadnak el.

>!
Könyvmolyképző KU

Mostanra már megszoktam, hogy ott vár rám a folyosók végén, vagy az ágyam szélén üldögél, míg én este el nem alszom. Mikor nem jelent meg, időnként azon kaptam magam, hogy keresem, vagy azon tűnődöm, miért nem jön, és ez mindennél jobban megrémisztett.

>!
Könyvmolyképző KU

– És kizárt, hogy magadra hagyjalak Tökély herceggel.
– Vagyis nem bízol abban, hogy ellen tudok állni a sármjának?
– Még magamban sem bízom. Még sosem láttam senkit, aki ennyire tudna bánni a tömeggel, ahogy ő. Már-már biztos vagyok benne, hogy még a sziklák és a fák is készek hűséget esküdni neki.

>!
Babó_Buca

– Felség…
– Nyikolaj – javított ki. – De közismert, hogy hallgatok az édesem és a fess uram megszólításokra is.

154. oldal, 9. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Alina Starkova · Nyikolaj Lancov
>!
Gothic01

– Ezek csak rémálmok- mondogatta.- És egyszer elmúlnak.
A fiú nem értette. Mostanra az álmok váltak az egyetlen hellyé, ahol biztonságosan használhatta a hatalmát, és ő sóvárgott utánuk.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alina Starkova · Maljen Orecev (Mal)
>!
abstractelf 

– (…) Én ismerem a szíved mélyén rejlő igazságot. A magányt. Hogy egyre jobban ráébredsz, mennyire más vagy. – Közelebb hajolt. – És hogy ez mennyire fáj.

>!
abstractelf 

– Szóval volt képed azt állítani, hogy golyvás vagyok? – suttogtam hitetlenkedve.
– Hát, mondanom kellett valamit. Ettől egyébként tragikus sorsú ember leszel. Egy csinos lány, óriási duzzanat, hisz' tudod.
Keményen belebokszoltam a karjába.
– Aú! Hé, bizonyos országokban a golyvások nagy népszerűségnek örvendenek.
– És az eunuchokat is szeretik? Mert el tudom intézni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Maria V. Snyder: Poison Study – Méregtan
Colleen Houck: A tigris küldetése
Mary E. Pearson: Az árulás szíve
Kristin Cashore: Graceling – A garabonc
Arwen Elys Dayton: Seeker
Sara Raasch: Hó, mint hamu
Victoria Aveyard: Vörös királynő
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Cinda Williams Chima: Lángvető