Annyira, de annyira megkönnyebbültem – ez a könyv közel sincs olyan rossz, mint ahogy azt az értékelések beállítják. Itt megjegyezném, hogy akartam ragelni egy sort emiatt, de rájöttem, hogy elegem van a molyok sznob- és birkaságából, úgyhogy inkább nem idegesítem magam azokon, akik a többiek véleményét visszhangozzák, csak hogy tartozhassanak valahova – ez már úgyis eléggé minősíti őket.
A történet már az elején nagyon megragadja az olvasót ahogy pörög, picit talán túl gyorsan is, de számomra nagyon érdekes volt Rusalye legendája és levadászása, nem bántam volna még egy kis infót róla. Azt viszont énis sajnálom, hogy nem láncolt végig magához a könyv az érdekességével annyira, mint az elején. Ennek ellenére számomra nem volt unalmas a palotában töltött idő se: a háborúra való készülődés, Nikolai karakterének kibontakozása, a firebird hollétének kérdése, a Darkling, ahogy spoiler és Alina erejének a növekedése és a tény, hogy egyre nagyobb hatalomra vágyik, szerintem eléggé érdekesek voltak – persze, lehet csak velem van a baj. Egyedül Mal drámái nem hiányoztak, őt legszívesebben kivágnám az egész történetből – spoiler. Annak viszont nagyon örültem, hogy Alinának végre volt saját akarata, nem csak sodródott az árral, hanem végre kiállt azért, amit akart, hozott saját döntéseket és ki is tartott mellettük; a gondolatai sokkal többet keringtek a Darkling elpusztításán, a saját erejének változásán, és kevesebbet a Mal okozta szerelmi problémáin. Szerintem egyébként nem volt szerelmi sokszög, egyértelmű volt, hogy Alina Malt szereti (hogy miért az már kevésbé), Nikolai pedig azonnal visszavonult, amint látta, hogy Alina nem érdeklődik iránta – senki nem küzdött Alina kegyeiért, sőt, soha nem is őt akarták, csak az erejét és a vele járó hatalmat. Nikolai viszont egy nagyon jó karakter, nagyon sokat dobott a az egész történeten, szerettem a stílusát és ahogy egyik szerepről könnyedén váltott a másikra, miközben azért néha megmutatkozott az igazi énje is. Sajnáltam, hogy a Darkling nem kapott olyan sok szerepet ebben a kötetben, de imádtam, hogy mennyire megnőtt az ereje, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt mivel érte el. Az könyv utolsó 10%-a egyébként eléggé durva, sok szereplő halála elég brutálisra lett megírva, nagyon nem számítottam rá. Annak pedig nagyon örültem, hogy végre Alina is rádöbbent – amint már az előző kötetben is sejtettem – hogy ő és a Darkling spoiler, pont úgy, ahogy a sötétség és a fény: szöges ellentétek, de függenek egymástól. A befejezés kellően kétségbeejtő és badass az utolsó mondattal, úgyhogy már nagyon várom, hogy milyen lesz az utolsó rész :)