Nem hiszem , hogy sok újat mondok azzal ha azt mondom ennek a könyvnek a legnagyobb húzó ereje Nyikolaj. És be vallom én csak miatta olvastam el.
Mivel az alap sorozattal vannak fenntartásaim , nem tudtam elképzelni még hány bőrt lehetne lehúzni erről a világról , de Nyikolaj megnyerő stílusa azért meggyőzött.
De úgy látszik ez sem volt garancia mindenre. Egy felől örültem Nyikolajnak aki nagyrészt hozta a formáját , visszatért egyik kedvenc SoC karakterem aki ismét összetörte a szívem az első 100 oldalon és talán megkedveltem egy régi szereplőt is. De ezen kívül tök közömbösen állok a könyvhöz , mert nem látom nagyon az értelmét. Pedig annyira szerettem volna.
Két évvel az S&B eseményei után vesszük fel a fonalat mikor az ifjú cárunknak teljes valójában ismerhetjük meg akinek sok mindennel kell megküzdenie. Ravkát két oldalról is háború fenyegeti , de emellett a saját démonjaival is meg kell küzdenie , miközben próbálja megőrizni a trónját ami kétes származása veszélyeztet. Kitartó és próbálja bizonyítani , hogy bármire képes szeretett országáért , tárgyal , csal , ügyeskedik , tervez és akár feláldozza önmagát is. Vicces , néha könnyelmű ,és kívülről úgy tűnhet , hogy megingathatatlan, de ez csak a felszín , mert rengeteget őrlődik és harcol saját magával és démonjával aminek a jeleit még évekkel később is viseli és az elveivel , hogy ő szerelemből kíván cárnőt ültetni a trónra . Bepillantást nyerhettünk a fiatal korába amiből megtudhattuk , hogyan vált azzá az emberré akire Ravkának igazán szüksége van.
De Nyikolajnak is szüksége van valakire aki őt támogatja és ez volt számára a Triumvirátus ahol régi ismerősök köszöntek vissza Zsenya , David spoiler Tamar és Tolja spoiler jól működtek együtt legyen szó menyasszonyszerzésről , démonűzésről vagy egy hamis cár szerepeltetéséről.
Zója volt az egyik kellemes meglepetés számomra .A S&B alatt nem volt kedvenc (mondjuk ez a karakterek 90% igaz volt) ,de a csípős , epés megjegyzéseit szerettem amikből itt sem maradtunk híján , bár még nem igazán érzem hitelesnek az ő karakterét. Megtudjuk igazából miért is állt annak idején Alina mellé és ezzel kicsit hiteltelené vált az emberek iránti aggódása , de ez még változtatható úgy érzem amivel egy kedvelhető karakter válhat belőle.
Ezt a fajta slow burn románcot kifejezetten szeretem ami finoman bontakozik ki Nyikolaj és Zója között. A szócsaták , csipkelődések , lopott pillantások és az egymásba vetett bizalmukban mutatkozik meg.
Nyikolaj mellett a másik kedvencem Nina volt a SC-ból ez a nagyszájú , cserfej lány aki bármit megtenne egy kis nasiért és még is az ő szála okozott a legnagyobb csalódást vagy is inkább amit tett vele az írónő.
A SC -ban megismert lány már csak árnyéka magának a jurda paremmel vívott küzdelem és élete szerelme elvesztése után ami teljesen érthető , de mégis próbál erős maradni , hogy betartsa a Matthiasnak tett ígéretét miközben.
Sajnáltam szegényt ahogy a jurda parem mellékhatásaival küzd és az egyetlen ahonnan erőt meríthet az Matthias emléke , aki bíztatja és hajtja előre a lányt és segíti őt a továbblépésben. Ezekben a fejezetekben nem egyszer kellett a könnyeimmel küzdeni.
De aztán olyan szépen süllyedt el számomra a karakter mint a Titanic és ez okozta a legnagyobb csalódásomat az egészben. Hogy azt kedves , szép szerelmet ami Nina és Matthias között volt úgy tapossa a földbe az írónő ,egyik oldalról a másikra , hogy az valami gyalázat.
Persze tudom , nem gyászolhat az ember örökké és feccölhet időt és energiát olyan érzelmekbe amik rombolják , és tudom , hogy nem akkor gyászol valaki ha fektében jár , vagy folyamatosan sír és búslakodik a másik után , de az , hogy Matthias megfelelő helyének megtalálása egybefügg azzal , hogy összefut egy lánnyal és a temetés után már azt ecseteli milyen szép , milyen jó hozzábújni , holott fél oldallal előtte még Matthiasért szenvedett.
Nekem ez teljesen abszurd volt és szerintem sokkal jobb lehetett volna , ha azt látom hogy ez a lány segít Ninának tovább lépni , újra megnyílni , szerelmesnek lenni és persze ez az illető az ősellenségének lánya és nehogy már megöljük mert azzal fájdalmat okozunk az új választottunknak
De emellett szerencsére nem csak a szerelemről szól Nina szála , hanem egy fontos küldetésben is részt vett két társával ami izgalmasabbá tette az ő részeit az utolsó oldalaknál , ahol már egész jól ki is használja az új képességeit , de gondolom a következő részekben ez jobban ki lesz dolgozva , hisz ha még nincs is akkora összefüggés a folytatás címe elég beszédes.
Kicsit jobban belemélyedtünk a vallásos szentekről szóló mondákba , ami bevallom nem igazán érdekelt , mert ezzel az egésszel az írónő megváltoztatja az eddig ismert Grisha világ szabályait és alapjait. Bár ez akár a végére jól is elsülhet, de egyenlőre csak összezavart vele az írónő.
A vége meg hát , gondolom nagy csavarnak szánta az írónő ami részben a spoileres netes tartalmaknak köszönhetően nem volt akkora meglepetés , de bevallom engem igazából akkor se hozott volna lázba ha először olvasom .spoiler
Mindenképpen elolvasom a folytatást , mert egy kis Nyikolajra nem fogok nemet mondani és ha már ennyi könyvet elolvastam a világból érdekel a befejezés , de ez a duológia nem lesz a kedvencem jobb mint a S&B , de a SC -nál nem lesz jobb.
