Crooked ​Kingdom (Six of Crows 2.) (Grishaverse) 94% 204 csillagozás

Hozta az első rész színvonalát, sőt kicsivel talán túl is szárnyalta.
A történet izgalmas és meglepő fordulatokban gazdag; a könyv második felét legszívesebben együltő helyemben elolvastam volna. Sokszor azt hittem, hogy ennél jobban már nem lehet fokozni a feszültséget, de az írónő újra és újra meg tudott lepni.
A főszereplőket már az első részben megszerettem, de ezután a könyv után csak még közelebb kerültek hozzám. Nagyon tetszett, ahogy az írónő újabb részleteket fedett fel a szereplők múltjából, és lenyűgözött a karakterfejlődésük is.
Kaz lett közülük a legnagyobb kedvencem, az ő fejezeteit vártam a legjobban, de ezekből olyan kevés volt. Szerettem volna többet olvasni róla.
Továbbá nagyon örültem annak, hogy felbukkant néhány szereplő a Grisa trilógiából is, és szerencsére nem csak egy-két mondat erejéig. spoiler is jelentős szerepet játszottak az események alakulásában.
Bármikor is jelenjen meg a sorozat következő része, én biztos vevő leszek rá.

“I would come for you. And if I couldn’t walk, I’d crawl to you, and no matter how broken we were, we’d fight our way out together—knives drawn, pistols blazing. Because that’s what we do. We never stop fighting.”

Ment is a kedvencek közé!
Csak úgy, mint az első rész, ez is eszméletlenül jó volt. Annyira érdekes, annyira izgalmas… egy letehetetlen fantasztikus kaland. Legszívesebben én is a részese lennék a csapatnak, hiába a nagy rizikó. Olvasás közben legalább annyit izgultam, mint a kedvenc szereplőim, talán még jobban is.
A hat főszereplő közül mindenki a maximumot nyújtotta. Ebben a történetben senki nem volt fölösleges, mindenki jócskán hozzátett a svindlikhez. Imádtam, hogy itt már kaptunk Wylan szemszöget is, ami jócskán lendített az érzéseimen iránta. Szerintem nem is tudnék kedvencet választani, mivel mindegyikük a szívemhez nőtt.
Tetszett, hogy itt már kicsivel több a romantika, viszont a sok átverés és játszmázás továbbra is viszi a prímet. Kaz észjárása egyszerűen hihetetlen. A srác újra és újra bebizonyítja, hogy vele aztán nem érdemes packázni. Egyszer én is bedőltem az egyik cselnek, többnyire viszont csak ámultam és bámultam, hogy mik történnek.
Ez a könyv tele van számomra kedvenc jelenetekkel, mindenféle várva-várt megoldással, tisztázással. Örültem, izgultam, sírtam, nevettem. Egyszóval imádtam!

“I would come for you. And if I couldn’t walk, I’d crawl to you, and no matter how broken we were, we’d fight our way out together—knives drawn, pistols blazing. Because that’s what we do. We never stop fighting.”

Próbálok úgy tenni, mintha nem tett volna tönkre ez a könyv érzelmileg teljesen tönkre (és nem sírtam volna utána néhány órán keresztül…).
Nem hittem, hogy a Hat varjún képes Leigh Bardugo túltenni, de mégis sikerült. Hihetetlen élmény volt az egész történet, tele volt cselekménnyel, akcióval (szinte minden egyes részben lesokkolt valami vagy meglepett az események folyása) és a nehéz, lelkileg megterhelő részeket humorral próbálta oldani az írónő. Végigizgultam az egész könyvet, drukkoltam a kis gengszter csapatnak, hogy sikerüljenek a terveik és ők is megkapják a már régen megérdemelt jutalmukat.
Ebben a duológiában azt szerettem a legjobban, hogy minden szereplőt közelről megismerhettem, betekinthettem a fejükbe és az emlékeikbe, ezáltal pedig erősen tudtam kötődni hozzájuk, megérteni őket és akaratlanul is a szívemhez nőttek a karakterek.
Nem kifejezetten happy ending lett a könyv, viszont reménnyel töltött el az egész, hogy a szereplőink fejlődnek és képesek változtatni az életükön, ha szeretnének (és így lett tökéletes a befejezés). Remélem találkozunk még a karakterekkel a későbbi Grisaverzum kötetek során ❤

Már a Grisha történetekkel nagyon megkedveltem Leigh Bardugo-t, de ezzel a sorozatával végleg a szívembe zártam. A Crooked Kingdom számos okból legalább annyira elképesztő volt, mint a Six of Crows, hogy azt nehéz lenne felsorolni. Nagyon egyedi történet egy látszólag lehetetlen küldetésről.
A cselekmény érdekes és összetett. A karakterek sokáig velem fognak maradni, mert nagyon megszerettem őket. Annak ellenére, hogy egyik sem tökéletes és inkább antihősök.
Minden karakter kapott egy kis cameo-t, amelyben jobban megismerhetjük a múltjukat. Talán Jesper múltja volt a legérdekesebb, de Wylan élete volt a legszomorúbb.
A cselekményről spoiler nélkül nehéz lenne írnom bármit is, ezért azt a részt átugrom, de b*sszus, elaléltam, amikor Nikolai megjelent. Iiiiiigen, az a Nikolai a Grisha trilógiából spoiler Miatta plusz egy pont járna az egyébként is 5 csillagos olvasmánynak. Akkor is, ha hagyott némi keserű szájízt a vége.

„The really bad monsters never look like monsters.”
Ez a könyv fáj. Zseniális. Lenyűgöző. Egyedi. Wow!
Az előző résznek igen függővége volt, azóta akartam olvasni ezt. Csodálom a türelmem, bírtam 3-4 hónapig. Aztán nekiestem.
Szerencsére itt már nem volt a nyelvezettel problémám a legtöbb szó derengett az előző részből.
„„Has anyone noticed this whole city is looking for us, mad at us, or wants to kill us?”
„So?” said Kaz.
„Well, usually it's just half the city.””
Igazából nem sok minden változott az előző rész óta, csak minden feljebb került egy szinttel. Jobban ismerjük a szereplőket, izgalmasabb jelenetek vannak már az elején is míg az elsőben csak a közepétől, még több visszaemlékezés, nagyobbak a tétek és a játékosok is már egy másik szintet képviselnek.
„If you couldn't beat the odds, you changed the game.”
De akármennyire is izgalmas és fordulatos a történet a könyvet még mindig a szereplők viszik a hátukon, és ezt nem negatívumnak szánom, hanem a karaktereket dicsérem vele.
„“I would come for you. And if I couldn’t walk, I’d crawl to you, and no matter how broken we were, we’d fight our way out together—knives drawn, pistols blazing. Because that’s what we do. We never stop fighting.””
Mindenki előtt Kaz Brekker. Már az előző könyvben belezúgtam. Más, mint mindenki, egyedi és megismételhetetlen, Kaz Brekker. Annyi mindent imádok benne, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Akkor az agyánál. Nem tudom eldönteni, hogy szörnyen kíváncsi vagyok mi zajlódhat le a fejében belül, vagy inkább okosan távol kéne magamat tartanom onnan. Valószínübb az első. Hihetelen amit művel, a hatalmas mindenre kiterjedő tervei, utánozhatatlan stratéga. Nemhogy mindenki más de néha saját maga előtt jár két lépéssel. Azt hiszik mindjárt elkapják és nem veszik észre, hogy már ők maguk a foglyok. Csak ámultam és bámultam végig. Ebben a könyvben a szokásos zsenialitása mellett még jó mélyenszántő beszédeket is lenyomott :D Sokrétegű karakter.
„“We can endure all kinds of pain. It’s shame that eats men whole.””
Még mindig shippelem Inejzsel. Összeillenek. Szerintem abból látszik mennyire is imádom ezt a könyvet, hogy úgy is tetszett, hogy az írónő kb. kettő fél romantikus jelenettel szúrta ki a szemünk a részükről. Na, de az milyen volt! És ez nem baj, csak szeretném, ha mindketten boldogak lennének és lehetőleg együtt. Ugyan értek el haladást, de nem sokat és az már látszik, hogy Kaz nem fog megváltozni teljesen, ami szuper! Ő olyan amilyen a maga kegyetlen, számító módján, a változás az életébe kerülne. Húúú most eszembe jutott az a jelenet a Barrelben, te jó ég! Azt hittem ott kapok szívrohamot. Kaz pedig tökéletes volt. De nem csak ott, végig. És az az út, amin elindultak Inejzsel meg úgy az egész kapcsolatuk a maga különös módján, olyan gyönyörű és rendkívül érdekes.
„“You're weak because you're afraid of people seeing your weakness. You're letting shame decide who you are.””
Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.com/2018/12/leigh-bardug…
Olvasd el, olvasd el, olvasd el!

Nem elég, hogy a könyv elolvasása, de még az értékelés megírása is hosszú időbe telt, habár erről nem a kötet tehet. Azért Leigh Bardugo stílusához kell egy bizonyos hangulat, ami ha nincs meg az emberben, akkor egyszerűen lehetetlenség rendesen elmélyedni a regényeiben.

Kaz volt az, aki számomra a hátán cipelte az egész történetet. Ő volt a szíve, lelke mindennek. Így pedig az én szívem és lelkem is ő lett, minden egyes megmozdulását csak úgy ittam a lapokról! Imádtam!♡
Inej egy lapra tartozik Kaz-zel, a kissé titokzatos, félelmekkel teli múltja és jövője elvarázsolt, csakúgy mint a különleges kapcsolata az előbb említett férfival.

Nina, Jesper, Wylan mind a szívemhez nőttek és szeretnék még olvasni a sorsukról, hogy tudjam minden rendben velük, folytatják a számukra kijelölt utat. Matthiasért spoiler. Igaz, hogy teljesen nem tudott kapcsolódni a csapathoz, de próbálkozott. Nem ezt és így érdemelte volna.

Összességében minden pillanatát élveztem és várom, hogy ismét jókor a jó helyen, találjanak meg Leigh kötetei!

Warning: emotional damage:D
Tudtam, hogy tetszeni fog a kötet, de ezt egyszerűen imádtam. Az első rész is kedvencem lett, de ennek az elolvasása után napokig a fejemben volt még a történet, az utolsó pár fejezet közben pedig szinte végig sírtam. Számomra fontosak a karakterek a könyvekben, és itt egytől-egyig mindenkit megszerettem, és aggódtam értük. Egyértelmű kedvenc lett a kötet.

Kaz Brekker egy roppant megosztó karakter. Egyértelműen nem az a fajta, akivel könnyű együttműködni, viszont vitathatatlanul zseni. Újra végigkövethetjük ördögi tervét, amely által elvarrjuk a befejezetlen szálakat, behajtjuk az adósságokat, és félreállítjuk a rossz fiúkat. A Varjak pedig igyekeznek lépést tartani vele, miközben saját életüket rendezik.
Újfent olyan a kivitelezés, ahol a jelen mellett igen hangsúlyos a szereplők múltja. Nemcsak a történtek megismétlésére szánjuk rá az időt, hanem foglalkozunk a kiváltott érzésekkel, és azzal is, hogyan változik az adott ember személyisége. Ha mindenáron hibát akarnék keresni a könyvben, akkor biztosan ezen a tájékon nézelődnék, hogy tényleg szükségesek és előremutatóak voltak-e ezek a jelenetek, de a teljes igazság nem más, minthogy szeretem a főhőseinket, akárcsak azt, ahogyan Leigh mesél, szóval szívesen hagytam magam sodródni az árral.
Nem nevezném hagyományos happy endnek, amit láthattunk, spoiler, ám ezzel együtt is nagyon tetszett az egész, különösképpen az, hogy az átlagéletkor ellenére, milyen érett, veszélyes, jó csapat jött össze, és persze örültem a felbukkant régi kedves ismerősöknek is.
Úgy érzem, hogy jobb lesz kicsit ülepedni hagyni a dolgokat, mert mostanáig egymásután olvastam a Grisaverzum sztorikat, és már eléggé zsong a fejem a sok infótól, de a szünet után Nyikolaj következik, hiszen rá is kíváncsi vagyok.

TÖBBET AKAROK!

Jól tettem, hogy a Six of crows után egyből nekikezdtem a folytatásnak. Így volt kerek és egész a történet. Az egyik szemem sír a másik pedig nevet. Ez egy csodálatos, izgalmas, nyakatekert történet volt olyan karakterekkel, akik biztosan velem maradnék még hosszú időkig. Most nem is tudok többet írni róla.

Fantasztikus mind a két könyv! Megéri elolvasni őket!

A Six of Crows után nagyon kíváncsi voltam, mit tartogat a Crooked Kingdom, vajon hozza-e az első színvonalát. Még így napokkal később is nehéz eldöntenem, hogy melyik rész tetszett jobban, de azt elmondhatom, hogy kedvencem lett a sorozat.

A szereplőket és a helyszínt még mindig imádom, szerintem elképesztően egyediek és érdekesek. Ebben a részben nagy szerepet kaptak a visszaemlékezések (néha számomra kicsit talán túlságosan is nagyot), amelyek miatt többször elvesztettem a fonalat, de a szálak zseniálisan meg voltak csavarva, mindig volt min meglepődnöm. spoiler

Nagyon megtetszett ebben a két könyvben az írónő stílusa, humora és elképzelései. Eddig bizonytalankodtam, de most már hatalmas kedvet kaptam a Grisha-trilógiához. Igyekszem minél előbb lecsapni rá, mert nagyon szívesen olvasnék még erről a világról, ettől az írónőtől.