A ​Linda-gyilkosság (Bäckström-trilógia 1.) 20 csillagozás

Leif G. W. Persson: A Linda-gyilkosság

Svédországban ​szokatlanul perzselő a nyár. Május óta tart a kánikula, egy csepp eső sem esik, szellő sem rezdül. Aki csak teheti, a nyaralójában hűsöl. A forró napok egyikén brutális gyilkosság kavarja fel Växjö kisvárosának hétköznapjait. Az áldozat egy fiatal lány, aki ráadásul a helyi rendőrfőiskola hallgatója. Senki nem látott semmit, senki nem tud semmit, a fél város nyaral. A melegben mintha a szabadságukra várakozó rendőrök még a szokásosnál is tehetetlenebbnek tűnnének. Ezért a stockholmi Bűnüldözési Intézet nagyfőnöke a fővárosból rendel a helyszínre egy csoportot. A nyomozás vezetését pedig Bäckström főfelügyelőre bízza. Bäckström öreg róka, jártas a rendőrség belügyeiben, a bürokráciában, ügyesen manipulálja a munkatársait, szereti a hasát, és persze az italt sem veti meg. Hogy a växjői és a stockholmi rendőrök kezdettől fogva párhuzamosan nyomoznak, hogy egyik zsákutcából a másikba jutnak, hogy a sajtó egyre türelmetlenebb, míg a nyomozás egy helyben topog, az mintha… (tovább)

>!
Cartaphilus, Budapest, 2015
488 oldal · ISBN: 9789632664309 · Fordította: Papolczy Péter

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
Leif G. W. Persson: A Linda-gyilkosság

Persson hozta a kötelezőt, érdekes módon épp csak azt nem vettem észre, hogy mitől is lett 2014-ben a legjobb skandináv krimi . Épkézláb, feszült krimiként kéne működnie, s ez viszont erősen bukdácsolva megy csak neki: ha azt mondom, hogy „lukacsos” ,még nagyon diplomatikusan fogalmaztam.

4 hozzászólás
>!
Zoltán_Nádor
Leif G. W. Persson: A Linda-gyilkosság

Nagyon érdekes épp az amerikai elnökválasztás közben olvasni ezt a krimi-paródiát.

Itt nincsenek szokásosan önmarcangoló, a bűn ellen életre-halálra küzdő skandináv rendőrök. Van egy buta, lusta, dagadt, rasszista, skandináv rendőr, van egy iszonyú hosszú ideig bénázó nyomozócsoport. És nem is a nyomozás az érdekes. hanem a rendőrök (abszolút átlagemberek) viszonya a PC-hez, a jogállamhoz, az igazsághoz, a helyi nővédelmi egylethez. Ahogy NEM HISZNEK ezekben az elvekben, és közben valahogy mégiscsak eldöcögnek a megoldásig.

Nem krimi ez, hanem színtiszta szociográfia. Kriminek unalmas, szociográfiának remek (bár túl terjengós9 szerintem.

>!
btunde
Leif G. W. Persson: A Linda-gyilkosság

Eddig azt hittem ilyen emberek csak mifelénk és Amerikában vannak, de hát miért is lenne így. Nagy önuralom kell ahhoz, hogy az ember ne éljen vissza a hatalmával bármily kicsi is az.
Igazán felüdülés volt olyan nyomozásról olvasni, ami hihető. Az eddig olvasott bűnügyi tényirodalom alapján ugyanis úgy látom, ha nem teljesen egyértelmű, vagy forró nyomon nem kapják el a tettest, akkor tényleg csak nagyon lassan, inkább csak véletlenül jutnak el hozzá.
Nem volt feszültség, sem akciódús, mégsem untam, és mindig meglepett, milyen rossz nyomozó lennék, mikor előjött egy-egy újabb következtetés, felmerült egy-egy újabb kérdés az elejétől tudott tények alapján. Pedig pont a lassúsága miatt remek lehetőség azoknak, akik nyomozósdit szeretnek játszani, mert van idő olvasás közben is gondolkodni.
Kíváncsi vagyok a folytatásra.

>!
tominho68
Leif G. W. Persson: A Linda-gyilkosság

A trilógia első kötetét tekinthetjük egy alapos bemutatkozó könyvnek, hiszen a névadó főhősnek, Backströmnek oly' sok köze nem volt a bűntény felderítéséhez. A nyomozó érdeklődését inkább a piállás és a nők keltették fel, pláne, hogy a költségeket is az állam állta. A sok-sok menő sztárnyomozó után nekem kimondott felüdülést jelentett ez a – valljuk be férfiasan – sokkal inkább a nagy magyar valóságra hajazó, a lehetőségeket maximálisan kihasználó, fanyar humorral megáldott antihős figura. És ne feledkezzünk meg a bűntényről sem, ami a szokásostól eltérően nem volt mindenféle fordulattal teletűzdelve, egyszerűen csak szépen lassan összerakták a mozaikokat – kellően meglepő végeredménnyel. Folytatása következik!

>!
Barbár
Leif G. W. Persson: A Linda-gyilkosság

Ez a krimi egyáltalán nem felel meg a hírnevének. A fülszöveggel ellentétben Bäckström felügyelő nem antihős, hanem csak egy öntelt, lusta fickó, aki igyekszik mindenből a legjobbat kihozni, de szigorúan csak a maga számára. Valóban ellenszenves, és még csak nem is szórakoztató.
Mi a közös a rekord méretű eper és a piros bicikli között? Mind a kettő csak feleslegesen növeli az oldalak számát, és teszi próbára türelmünket, az amúgy sem feszes cselekményt tovább lassítva.

>!
Mió
Leif G. W. Persson: A Linda-gyilkosság

ilyen jellegű skandináv krimit nem olvastam még.A terjedelmes könyv kb. feléig hezitáltam,hogy érdemes-e végig olvasnom…aztán legyűrve bosszankodásomat,enyhe megvetésemet a főszereplővel szemben…kezdtem átgondoltabban olvasni.Eljutottam odáig,hogy lehet,hogy ez a könyv reálisabban írja le egy nyomozás történetét, lehet,hogy a jellemrajzok igazabbak,mint az eddig megismert krimik zseniális szereplőiről alkotott kép ?
Nem mondom,hogy tetszett..de..elolvasom a többi részt is.

>!
repavalleszurtnyul
Leif G. W. Persson: A Linda-gyilkosság

Ez a könyv nem tipikus skandináv krimi. Bár megjelennek a műfajra jellemző társadalmi kérdések, előítéletek, egyenlőtlenségek, de nem olyan hangsúlyosan, mint általában. A szereplők nem olyan nyomorultak, mint a legtöbb skandináv krimiben. A főszereplő pedig igazából egy svéd Torrente. Bäckströmnek nem sok köze van az ügy megoldásához, ugyanakkor hoz egy olyan figurát, amilyet szerintem sokan ismernek: a bunkó, önimádó, a valósággal sajátos kapcsolatot ápoló alkoholistáét. Számomra Bäckström egyáltalán nem szerethető figura, ugyanakkor vicces – tényleg leginkább Torrentére hasonlít, nem a műfaj nagy rendőr hőseire. A viccessége miatt négy csillag nálam a könyv, mert a nyomozás, meg a bűnügy az nem igazán emlékezetes.


Népszerű idézetek

>!
btunde

Persze sokat is tanultak egymástól, és különösen szeretné kiemelni az Országos Bűnüldözési Intézet profilalkotóinak értékes hozzájárulását a nyomozáshoz, valamint remek munkájukat a hatalmas nyomozati anyag iktatásában.
Mindent egybevetve azonban Olsson határozott véleménye szerint mégiscsak a hely- és emberismeretnek köszönhetően találtak rá az elkövetőre. Ezt nem ártana figyelembe venni a jövőben, és komolyan elgondolkozni azon, hogyan érdemes erőforrásokat növelni a regionális és helyi rendőri erőknél a nagyon súlyos, erőszakos bűncselekmények kivizsgálása esetén, és ez a szemlélet egy új szervezet alapjait is lefektethetné.
Az előadás után Lars Martin Johannsson köszönetet mondott Olssonnak. Nemcsak a maga, hanem mások nevében is. Egyetlen kolléga ilyen rövid idő alatt ennyi sületlenséget még soha nem hordott össze, és ezért mindannyian hálásak vagyunk, mondta Johansson a legudvariasabb modorában. És ha Olssonnak a jövőben is segítségre lenne szüksége további kézenfekvő ügyekben, őt és a kollégáit igazán felesleges lesz emiatt zavarnia.

484-485. oldal

>!
btunde

Nylander elfáradt, miután több mint tizenöt órát töltött kint a terepen a nagy hőségben, ahol ráadásul az ellátás is akadozott. Lefekvéshez készülődött, kiszedte a töltényeket a szolgálati fegyveréből, de az is lehet, hogy éppen megtöltötte, a pontos körülmények soha nem tisztázódtak, amikor sajnálatos módon egy golyó a fürdőszobatükörben kötött ki. Mivel úgy tűnt, nem történt nagyobb kár, Nylander megmosta a fogát, és a pisztolyt a párnája alá tette, szolgálati útjai során éjszaka mindig ott tartotta. Ezek után bebújt az ágyba, és félúton álomország felé arra riadt, hogy dörömbölnek az ajtaján.
Szerencsétlen módon a kósza golyó a szomszédos szoba tévékészülékében kötött ki. Gyenge idegzetű szomszédja vadul üvöltözve leviharozott a recepcióra, és nem viselt mást, mint Donald kacsás bokszeralsót. A szálló személyzete azonnal hívta a rendőrséget, és többek között bejelentették, hogy „lövöldözés folyik az Országos Bűnüldözési Intézet igazgatójának szobájában”. Két percre rá megérkezett az első járőrautó a lundi rendőrségről, és a biztonság kedvéért elindultak a malmői készenlétiek is.
Ezek után már nem lehetett kézben tartani a helyzetet. Jóllehet Nylander higgadtan és módszeresen felvázolta, mi történt valójában, és javasolta, hogy mindenki térjen vissza a dolgához, felvetése süket fülekre talált. A helyi kollégák egyszerűen híján voltak a profizmusnak, amit egy ilyen helyzet megkívánt volna.

197-198. oldal

>!
btunde

Lewin sajnos úgy döntött, hogy hosszabban kifejti személyes nézeteit a témában.
– Emlékszem az első olyan gyilkossági nyomozásomra, amikor fiatal nő volt az áldozat – mondta Lewin, mint aki csak hangosan beszél magában. – Közel harminc éve már, így sokan, akik itt ülnek, még meg sem születtek akkor. A Kataryna-gyilkosság, a lapokban így emlegették. Akkoriban még nem is hallottunk a DNS-ről, és mind tudtuk, hogy ha meg akarjuk oldani az ügyeinket, szinte mindig csak magunkra hagyatkozhattunk a régimódi eljárásokkal, nem támaszkodhattunk a bűnügyi technikára és a tudományos módszerekre. A technika csak a tárgyalásokon került elő, amikor mi, hétköznapi rendőrök már kiderítettük, ki a tettes.
– Bocsáss meg, Lewin – vágott a szavába Bäckström a karóráját mutatva. – Lehetne, hogy rátérsz a lényegre még ebéd előtt? Ugyanis nekünk lenne mit csinálnunk.
– Azonnal – mondta Lewin higgadtan. – Akkoriban a gyilkossági ügyek bő hetven százalékát megoldottuk. Manapság ez az arány jóval ötven százalék alatt marad. A sok új technika és új módszer ellenére, és nehezen hiszem, hogy a mostani ügyek annyival keményebb diók lennének, mint a régebbiek. – Lewin eltűnődve bólintott.
– És akkor mi magyarázat? – kérdezte egyszer csak Sandberg. – Biztos sokat gondolkoztál már ezen.
– Igen, sokat törtem a fejemet – mondta Lewin. – Vegyük a DNS-t, például. Ha működik, akkor természetesen fantasztikus nagy segítség. Ha jó a minta, mint például a jelenlegi ügyben, és ha elkapjuk a tulajdonosát.
– És akkor mi a gond? – kérdezte Sandberg.
– Ha nagyon jó a talált minta, akkor fennáll a kockázata, hogy minden másról megfeledkezünk, és kicsúszik a kezünkből a nyomozás – mondta sóhajtva Lewin. – Elmarad a jó öreg, derék rendőri munka – tette hozzá fejcsóválva halovány mosoly kíséretében.
– Vagyis ha el akarjuk kapni a tettest, akkor nem rohangálhatunk, mint a töketlen kutyák – mondta Sandberg mosolyogva.
– Igen, így is lehet mondani.

248-249. oldal

>!
btunde

Felszerelkezett papírral és tollal, és egy üres kihallgató helyiségben keresett menedéket, hogy gondolkozhasson. Először felkapcsolta a piros lámpát, becsukta az ajtót, és eleresztett egy nagyra hízott galambocskát, amit az egész értekezlet alatt gondosan őrizgetett. Végre egyedül, gondolta Bäckström, és kézzel szétoszlatta az előző éjszaka legocsmányabb páráit.

74. oldal


A sorozat következő kötete

Bäckström-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anders de la Motte: Halálos ősz
Stefan Ahnhem: A kilencedik
Maria Adolfsson: Botlás
Erik Axl Sund: Üvegtestek
David Lagercrantz: Ami nem öl meg
Mons Kallentoft: Halálos nyár
Alexander Söderberg: Andalúziai szerető
Tom Rob Smith: A tanya
Jerzy Edigey: Panzió a tengerparton
John Ajvide Lindqvist: Hívj be!