Amikor egy író elindul, kipróbálja magát a műfajokban és általában igen hamar rájön, melyiket érdemes művelnie.
Dönt.
Én e döntésemet követően verset írtam évtizedeken át, erőnek erejével tartózkodva mindentől, ami nem költészet.
Aztán, ahogy eljárt az idő, átlapozva a fiók hátuljából előhúzott néhány útkereső prózám egyszer csak azon kaptam magam, beleverek a billenytűzetbe egy tucatnyi ilyen-olyan valamit, ami bizony aligha vers.
Hm, ez akár tetszhet is Önnek! – gondoltam.
Nos, így született meg e kötet.
…a lakás másik oldalából hangok hallatszanak, figyelnek rá mind a ketten miközben merednek egymásra, aztán cipzár surrog és hirtelen oly fényesség támad, mint a tengerpartokon nyár közepén, ahol az a házaspár mezítelenül lubickol s ő is becsobban közéjük a meglehetősen hűvös vízbe, didereg, szólni alig bír hozzájuk, nem is annyira a mély, sós víz hidegétől, magától a látványtól, önnön gondolataitól reszket minden tagja, együtt tempóznak,… (tovább)
Amikor egy író elindul, kipróbálja magát a műfajokban és általában igen hamar rájön, melyiket érdemes művelnie.
Dönt.
Én e döntésemet követően verset írtam évtizedeken át, erőnek erejével tartózkodva mindentől, ami nem költészet.
Aztán, ahogy eljárt az idő, átlapozva a fiók hátuljából előhúzott néhány útkereső prózám egyszer csak azon kaptam magam, beleverek a billenytűzetbe egy tucatnyi ilyen-olyan valamit, ami bizony aligha vers.
Hm, ez akár tetszhet is Önnek! – gondoltam.
Nos, így született meg e kötet.
…a lakás másik oldalából hangok hallatszanak, figyelnek rá mind a ketten miközben merednek egymásra, aztán cipzár surrog és hirtelen oly fényesség támad, mint a tengerpartokon nyár közepén, ahol az a házaspár mezítelenül lubickol s ő is becsobban közéjük a meglehetősen hűvös vízbe, didereg, szólni alig bír hozzájuk, nem is annyira a mély, sós víz hidegétől, magától a látványtól, önnön gondolataitól reszket minden tagja, együtt tempóznak, egészen közel egyik a másikhoz, mégis, valamiért meg sosem érintve egymást, csak a tükörtisztaságú hullámokon át látja a két ruganyos testet, a parton senki, széles üresség, és ők csak úsznak, úsznak, egyre távolabb az aprókavicsos fövenytől s olyan nehézzé válik a felszínen maradnia, hogy a hátára fordul pihenni és az égen egy erdei ösvény fordulóját pillantja meg a nappal ellentétes oldalon, az embermagasságú löszfal aljában ívesen kanyarodik el az ösvény, odafönn, a löszfal tetején egy terebélyes, sűrűl ombú bokor hajlik a lány, meg ő fölé, a sors titokzatos bokra ez, nézi, nézi, tudja, az egész élete vált most itt irányt, elindul-e fel ahhoz a bokorhoz, vagy sem…