Please ​Kill Me 24 csillagozás

A punkzene cenzúrázatlan története
Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me

A punkmozgalom kronológiájának kezdődátumát illetően sokféle vélemény létezik. A téma iránt érdeklődő, ám felszínes kultúrafogyasztók tetemes hányada leginkább a Ramones vagy a Sex Pistols első fellépését tekinti a zászlóbontás időpontjának, a tájékozottabbak David Bowie, Jim Morrison vagy a Velvet Underground tájékán vélik felfedezni a gyökereket. Sőt, a tudatos polgárpukkasztás már a Rolling Stones korai időszakában is tetten érhető volt, így hát akár Jaggeréket is kinevezhetnénk az önmagukat a popzene főáramával szemben meghatározó punkzenészek előfutárainak.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Legendák élve vagy halva Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
522 oldal · ISBN: 9789632660400 · Fordította: Tomori Gábor

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

David Bowie · Sex Pistols · Lou Reed · William Burroughs


Kedvencelte 9

Most olvassa 6

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Gregöria_Hill>!
Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Hát izé…. egyrészt pont olyan volt, mint a Hamlet, a végére mindenki meghalt, és volt, akiket leszúrtak, itt is tisztelet Patti Smith-nek, aki nem (https://www.youtube.com/watch…). Másrészt, hogy egy nagyon magyar punkos Balázs Fecó-parafrázissal éljek, kérem hamisan, Sid Vicious hangján énekelni, ez a PUNK éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt (https://www.youtube.com/watch…alTkMQ). Végignéztem a Vinylt is idén, meg még egy filmet a témában, és ha már így alakult, idei utolsó kulturális élményem az volt, hogy elmentem megnézni a Tommy Ramone-emléktáblát: (http://langologitarok.blog.hu/2016/09/30/emlektablat_ka…). Az egy hungarikum, hogy egy egész ország hívja őket magyarul ramónesznek. De amúgy ez tök véletlen, soha nem voltam oda az időszakért, a zenében sem, például 15 éves korom óta magamban keresem a hibát, amiért sose bírtam szeretni a Stoogiest, miközben mindenki más szerint nagyszerű… oké, a Lust for life-ra és a Passengerre mindig jó volt reggel biciklizni a munkahelyemre a kétezres évek elején, és néha előfordult, hogy a Stadion mellett a Stefánián megálltam hányni. De körülbelül ennyit tudok felmutatni és ez az Örsön tablettás bort ivó kerepestarcsai punk fiatalok szintjét sem éri el, egy kicsit el is van késve úgy 25 évvel. Apropó késés. Azért a Laci egy punk, a Tibi egy punk lépést tartott….. if you know what I mean, de a hetvenes évek végi szocialista Magyarország ezt leszámítva nem (zsúfolt vonatok, részeg katonák). Sokszor éreztem úgy, hogy nem a zenéről szól ez az egész, ÉS pláne nem is a politikáról, csak a heroinról meg a kokóról. Ettől tényleg nagyon-nagyon messze van a Kőbányai Világos meg a Petőfi Csarnok, de még a Fekete Lyuk is fényévekre, és ez az egy talán nem is baj. A The Ramones: akkor is abszolútum!!!!!
A könyvnek van a fordító mellett a fordítással egybevetője is, egyik se volt a topon amúgy se, de ő a végére vagy elunta, vagy elfáradt vagy ivott valamit, mert a mások által kiemelt –és amúgy tényleg vitzes- W. Kramer interjúban már összevissza vannak idézve a beszélők, ettől a szöveg értelmetlen, és még a szegény halott neve is el van írva. Meg is kerestem eredetiben, hogy szegény W. Kramer volt ennyire szétállva, vagy nem, de nem, nem ő volt. PUNK!

Frank_Waters I>!
Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

A punkzene nagyrészt hallgathatatlan, primitív és ostoba, mert ez is volt a célkitűzés. Nem mindenkinek sikerült, sajnos a Television zseniális zenekar, Johnny Thundersnek sajnos volt tehetsége, a Sex Pistolsnak sikerült kifogni egy jó producert, így a lemezük hallgatható lett, kár érte, és a fenébe, a Ramones sem igazi punk, mert még dallamos is, és jók a szövegek. A Green Day meg aztán tényleg nem punk a fentebb leírtak szerint sem, de ők nem is szerepelnek a könyvben.

2 hozzászólás
eredendoesendoseg>!
Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

"no fun to hang around
feelin' that same old way
no fun to hang around
freaked out
for another day"

Sisyll>!
Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Az írók úgy számítják, hogy egy-egy eladott könyvpéldány 10 ember kezén fut át. Én azt hiszem a harmadik vagy negyedik vagyok a sorban és most hogy végeztem vele, még két ember legalább vár rá, de ahogy ismerem a társaságot, McNeilnek és McCainnek még a végén igaza lesz.
És hát miért is ne olvashatnánk a zene történelem ezen részéről. A Punkról, arról, hogyan alakult ki ez a műfaj. Mit is képviselt valójában. A zenészek mit akartak közölni dalaikkal és viselkedéssel a társadalom felé. Nyilvánvalóan sok ember számára eléggé visszataszítóak voltak ezek a zenészek, a könyvben olyan dolgokat olvastam, amiken nekem is el kellett volna szörnyülködnöm, de igazából csak fogtam a fejem és mosolyogtam: hát ezt nem hiszem el.
Igazából gyakorlatilag az a gondolat is átfutott a fejemen, hogy miközben olvasok, tripperes leszek, heroinfüggő, netán leszbikus, vagy holt piásan esek össze a CBGB lepukkant mosdójában, vagy az éjszaka közepén én is nekifogok hangosan játszani és megírni egy dalt, mert éppen akkor jön rám az ihlet.
Igen tudom, a sok drogos-alkoholos-szexes történet, az igénytelenség, a linkség nem éppen valami bizalomgerjesztő, de ezeknek az embereknek nem csak ez volt a függőségük. És igazából engem ez a része izgatott bennük a legjobban: ahhoz ahogy a zenéhez viszonyultak. A hangszerek, a dalok, a színpad, a közönség volt az életük. Egy némelyikük igazi költő volt, (pl. Patti Smith ) Ez egyedi és utánozhatatlan. És akárhogy is nézem, csak hozzátettek a zenetörténelemhez, és idővel elismerte a világ munkásságukat. Úgy gondolom erről is beszélni kell, az ő életútjukat is érdemes feltérképezni. Igen, temérdek romlott alak van benne, de úgy hiszem ők azok, akik romlottak voltak és felvállalták. Mások se különböztek tőlük, csak ők titokban csinálták.
Lényeg a lényeg: igen kellenek az ilyen cenzúrázatlan történetek. Kell a Punk.

Juhász_Peti>!
Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Egy remek hiánypótló kiadványt kap meg az olvasó ezzel a könyvvel! A hatvanas évek amcsi hippimozgalmától kiindulva a Fekete Párducoktól riportszerűen szépen sorban eljutunk a drogokkal, buzikkal, biszexuálisokkal kikövezett androgün szodomai pokolba Andy Warhol művész – impresszárió uram Factory-s slepp"zenekarok"pszichedelikus színházi extremitásukon keresztül a glitter -rockon át a tulajdonképpeni do it yourself (punk) szcénába,valós helyszínekkel ahogy kell! A punk gyakorlatilag válasz volt az elüzletiesedett stadion rockra. A személyek szabadságáról szólt és a megbotránkoztatásról.Jellemek, életek -halálok,helyzetképek pro és kontra a Velvet Underground,MC5,Three Stooges, New York Dolls,Television -tól Ramonesig, Pistolsig, The Clashig.
https://youtu.be/6xcwt9mSbYE
Közben dug mindenki mindenkivel és agyon szívják – szúrják, Tuinalozzák magukat ebben a dekadens undergroundba, miközben arat a tripper meg a hepatitis,vagy az aranylövés. Kitűnő zenei példaképek színpad mögötti valódi élete. ..Egy rakás dekadens aberrált $@!%.Persze, lázadni akarás,ami a klasszikus punk alapja, de ez már annyira nyers igazság,ami döbbenetes. Köztudottan a művészek, zsenik agya túl működik,és ehhez mérten kompenzál,eléggé máshogy látják, élik az életet tőlünk, ami többnyire egyenes út a pokolba. Fiatalon én is punk voltam,de nem ennyire! Lázadtam a magam módján,még élek. Lett volna hová fejlődni ezek szerint…Tisztes öregkort kevesen értek meg közülük, legyen Lou Reed, Iggy Pop, David Bowie, Sid vagy Ramone az illető …meg egy rakás gruppie & transzvesztita.
https://youtu.be/3qcMjKxt-dE
Végig döbbenetes és érdekfeszítő kronológiai sztori képekkel, valódi nevekkel. Kitűnő betekintés és könyv! A több, mint 100 zenei vonatkozású általam olvasott, értékelt könyv közül top 3-ban van!!!
https://youtu.be/BJIqnXTqg8I

henryhill>!
Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Hiánypótló kiadvány a punkzene apoteózisáról. Valójában anekdoták és interjúk gyűjteménye melyekből egy grandiózus történet kerekedik – a könyv ezen jellegzetessége rendkívül elbűvölő, hihetetlenül meggyőző korrajz, szociográfia és zenetörténet. A Clash nekem is hiányzott, de nem csak ők, hanem mondjuk a Misfits, The Exploited, GBH, Black Flag is, ami mellett abszolút nem lehetett volna elsiklani, lévén majdhogynem a kezdetektől meghatározó és akkor a szólós karriert építő zenészeket már ne is említsük. Ettől eltekintve rendkívül nívós, eldobod az agyad tőle-könyv…:) Kötelező és újraolvasható!

fk>!
Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

A punknak pont arról az időszakáról szól ami nem annyira érdekel (emiatt egy kicsit ismeretlen is), de mindenképpen kellemes csalódás a könyv, még úgyis hogy a felénél eléggé besokalltam attól hogy mindenki vagy kábítószerfüggő, vagy homokos, vagy a két halmaz metszete, ezért le is tettem egy hónapra (ezért a csak négy és fél csillag). Wayne Kramer interjú a végén valami zseniális, gyakorlatilag egy vigyorral az arcomon csuktam be a könyvet.

László_Főgler>!
Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Nem kifejezetten punk rajongóként is értékeltem, hogy az eddigi magyarul irodalomtól eltérően amerikai szempontból nézi ezt a zenei stílust, tehát nem minden a Sex Pistolsszal indult, esetleg a nagy John Lydon szerint igen. Az oral history műfaját valahogy így kell művelni.

Curefan>!
Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Kifejezetten jó könyv volt. Tetszett az összeállítása – a nyilatkozatokból – és nagyon jól volt szerkesztve. Átfogó volt, és sok olyan sztori volt benne a punkzene nagy egyéniségieről, ami több volt mint érdekes. Nálam ez a kötet must have.


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

Aztán átjött Jerry Nolan Estherrel, és Sid ezt kérdezte: „Anyu, kaphatnék egy kis pénzt? Kaphatnék egy kis pénzt? Csak egy kis kokót akarok venni.”
Mire Anny: „Biztos, hogy csak kokaint akarsz, ugye?”
Erre Sid: „Igen, anya, ne aggódj, nem veszek heroint.” Így hát Ann adott neki száz dollárt.

36. fejezet

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

186 hozzászólás
Frank_Waters I>!

LOU REED: A zene soha nem elég hangos. Az ember verje hangfalba a fejét. Hangosabban, hangosabban, hangosabban. Csináld, Frankie, csináld. Ó, ez az. Ó, csináld, csináld.

17. oldal (Prológus)

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Kapcsolódó szócikkek: Lou Reed
23 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Hát, a vörös hajú emberek hajlamosabbak a bekattanásra, mint akinek normális színű a hajuk. Őrültebbek mindannyiunknál.

33. fejezet

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

12 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Nekem nem tetszett az a szeretet és béke szarság.

Prológus

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

DANNY FIELDS: Emlékszem, Morrison a ›Light My Fire‹-t énekelte aznap
este, mert ez volt az egyetlen jó számuk.

1. fejezet

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Kapcsolódó szócikkek: Doors: Light My Fire
Frank_Waters I>!

Sid szeme felcsillan. Odalép mellém, és megkérdezi: „Miért mész?”
Mire én: „Ó, tudod, egy porszívóért.”
Jócskán elkerekedett a szeme, és nagyon érdekelte a dolog. Egyenesen a képembe tolta a sajátját, és ezt kérdezte: „Porszívóért, aha. Mi az?”
Haha, azt hitte, hogy ez, mármint a porszívó, valami anyagot jelent a New York-i narkós szlengben.
Mire én: "Tudod, egy porszívóért. Ez egy olyan dolog, amivel a szőnyeget takarítja az ember. Tudod, bedugod, és elkezd zúgni, és hirtelen kapcsolok, hogy te jó ég, azt magyarázom Sid Viciousnak, mi az a porszívó, haha. Ő meg néz rám, hogy mi a francról beszél ez a fickó? Ó, igen, nagyszerű, oké.
Szóval így találkoztam Sid Vicious-zel.

További romlottságok és tanúságtételek

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Zonyika P>!

Ramones- és CBGB-pólót pedig éppenséggel Amerika összes bevásárlóközpontjában kapni.
A világ végül utolérte a punkot.

Az szerzők utószava - Az első kiadás tizedik évfordulójára időzített Grove Press-kiadáshoz

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Kapcsolódó szócikkek: CBGB
2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

David [Bowie] Toddra nézett, és így szólt: „Hallottam rólad, állítólag kurva okos vagy.”
Mire Todd: „Igen, az vagyok, és úgy hallom, hogy állítólag le akarod nyúlni a nőmet.”

11. fejezet

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Kapcsolódó szócikkek: David Bowie
1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Metodisták voltunk, de anyám elkezdte hallgatni a rádióban azt a fickót, és csatlakozott ahhoz a szektához. Ez az egyik olyan szélsőjobboldali keresztény felekezet volt, amely szerint földrengések közepette érkezik majd el a „második eljövetel”, és az összes gonosztevő belevettetik abba a tüzes tóba.
Az egész család elhidegült tőle. Apám viszonyt kezdett egy tizenhat éves fodrászlánnyal. Úgy értem, hogy még a karácsonyt sem tudtuk megtartani többé. Apám minden karácsonykor bevonszolt egy karácsonyfát, és odaszólt, hogy „díszítsétek fel gyerekek”.
Nekiálltunk feldíszíteni, anyám meg berohant a szobába, és azt visítozta, hogy: „EZ A FA NIMRÓD SZIMBÓLUMA. NIMRÓD MEGBASZTA AZ ANYJÁT” – nem, nem így mondta, hogy „megbaszta”, azt mondta, hogy „NIMRÓD NŐÜL VETTE AZ ANYJÁT, HOGY TISZTÁN TARTSA A BABILONI VÉRVONALAT, ÉS A KARÁCSONYFA A MINDEN-FA! EZ A BABILONI VÉRVONAL SZIMBÓLUMA! POGÁNYSÁG! FÖRTELEM!”
Mi meg sikítoztunk, ő meg kivonszolta a fát, apám meg visszavonszolta, és ezt mondta: „DÍSZÍTSÉTEK FEL A FÁT!”
Mi meg kérleltük, hogy ne kelljen feldíszítenünk a gonosz Babilon szimbólumát.

29. fejezet - Jayne County

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

4 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Lou [Reed] elkapott, és ezt mondta: „Kurva nagy gitáros vagy.” Nem emlékezett rám, hogy korábban is ott lógtam vele, amikor a Velvetben zenélt.
Ezt mondtam: „Hát, igazán jólesik, hogy ilyen szépeket mondasz rólam, mint gitárosról, mert nagy hatással voltál rám.”
Mire ő: „Szarok rá, kurva jó vagy, bla-bla-bla.” Közben kifejezetten undok volt.

30. fejezet

Legs McNeil – Gillian McCain: Please Kill Me A punkzene cenzúrázatlan története

Kapcsolódó szócikkek: Lou Reed

Hasonló könyvek címkék alapján

Lévai Balázs: Lovasi
Ben Myers: Green Day
Johnny Ramone: Commando
Flea: LSD gyerekeknek
Albert Goldman: Elvis
Kurt Cobain: Naplók
Jon Wiederhorn – Scott Ian: A gitáros faszi az Anthraxből
Baltavári Bea: Álomhatár
Eddy McSquare: Guns N' Roses
Rex Brown – Mark Eglinton: A Pantera igaz története