Titokfa 11 csillagozás

Légrádi Gergely: Titokfa

Ez a könyv, amelyet az új történetre éhes könyvböngésző találomra vett le a polcról, egy eddig még ismeretlen író első könyve. Belelapozás és néhány sor elolvasása után – ami minden izgalmakat ébresztő papírkötegnek kijár – most épp azt találgatja, vajon milyen élményt nyújt majd. Hogy miről szól ez a kisregény? Az útkeresésről, a titokfáról, az igaziközeliről, a könyvek illatáról. A többit azonban nem árulhatom el. Csak annyit mondhatok, érdemes átfutni, ha már véletlenül a kezébe akadt. Vagy talán nem is véletlenül.

>!
Partvonal, Budapest, 2007
94 oldal · ISBN: 9789639644540 · Illusztrálta: Szabó László

Kedvencelte 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
perecek
Légrádi Gergely: Titokfa

„ Tudod, nem könnyű így beszélgetni veled. Mégis úgy kell nekem, mint egy jó erős fekete ebéd után. Elmondani neked, megosztani veled mindazt, amit elmulasztottam, mindazt, amit nem mondtam el, s te mégis éreztél. Azt a sok apró, lényegtelen dolgot, foszlányt, amely megmaradt, beleégett az életembe. A múltamba, amely lyukacsos, mint a sajt a rajzfilmben. Likas, lyukacsos. Már-már a lyukak tartják össze.”

>!
Sheila
Légrádi Gergely: Titokfa

Gondolatok és asszociációk végtelen fonala kapcsolati csomókkal és gubancokkal.
Nekem tetszett. Nem egy öt csillagos könyv, az írónak van még hova fejlődnie, de jó úton jár. Kedves, megragadó, csapongó, mint a gondolatok és az élet – habár sokaknak biztos nehezen megfogható és érthető ez a fajta stílus. Nekem kifejezetten tetszett, hogy ilyen stílusban olvashattam az apa-fiú kapcsolatról és a srác-kedves kapcsolatáról.
Igaziközeli élmény volt.

>!
Goniminimano
Légrádi Gergely: Titokfa

Elvont igen. De engem magával ragadott. Egészen jó érzékelteti a valóságban megjelenő gondokozás[omat/unkat]. Rettentő jó asszociatív sorok dömpingje. Néha úgy éreztem, egy vagyok a kis zavaros gondolat foszlányokkal=)….

>!
lizke
Légrádi Gergely: Titokfa

Végig úgy éreztem, h egy naplót olvasok, ahova az írója gondolatait akkor éppen, még melegében írta le, amikor eszébe jutott. Semmi rendezettség, átgondoltság, csak papírra vetette biztos, ami biztos alapon. Élete, könyvekkel való kapcsolata, ám ami már a kezdettől kezdve jobban lekötött az a szerelmi életének, kapcsolatának, kapcsolatainak taglalása, ami minden bizonnyal elég kusza lehetett. Volt, hogy azt éreztem már csöpögünk, mégis néhol volt olyan, hogy vissza kellett olvasnom, m annyira megfogta a lényeget.
Kuszaság.

>!
sziklaszilard
Légrádi Gergely: Titokfa

Ez a „konyv” egy obszesszive ember kor leirasa. Szexualis omlenges, kivel, hogyan, mikor letesitett intim kapcsolatot. A kozponti gondolat akorul forog hogy hogyan lehetne a fohos boldog egy partnerrel. Az iro abban a hitben el hogy a jatek a szavakkal az „muveszet”, valojaban zagyvasag es kovethetetlen naploszeru kormolesek tomege. Kar hogy napjainkban minden a nagykozonseg ele kerulhet magan kiadasok reven. „Meg Marainak is tetszene”. Ha,ha,ha, tenyleg? Olvaso,tartsd meg a penzed, es az idod hasznosabb dolgokra mint hogy vegig kinlodd azt a szennyet, barcsak en is azt tettem volna!

>!
bbea
Légrádi Gergely: Titokfa

Amilyen szép ez a könyv kívül-belül, olyannyira elvont a szövege. Nem tudom az írón kívül bárki megértheti-e. Drukkolok.

>!
About_a_girl
Légrádi Gergely: Titokfa

Elvontnak tényleg elvont. Nincs igazi történet, inkább csak egy gondolatsor az egész. Csapong, emlékezik. Nem sajnálom azt a pár órát, amit rászántam. Nincs az a frenetikus hatás, de olvastatta magát, és nekem sok volt az együttbólogatós rész. Az „igaziközeli” kifejezés pedig igazán tetszett (és tényleg „zenél” is!).

>!
Toncsi
Légrádi Gergely: Titokfa

Ahhoz képest, hogy a szerző első nyomtatásban megjelent regényéről van szó, nagyon szépen sikerült. Néhol kicsit zavaros, összefolynak momentumok, de nagyon intelligens gondolatokat közöl. Közvetít valamit, mégpedig nem erőltetett módon, ez pedig nagyon pozitív mind az íróra, mind a könyvre nézve.

>!
Amondóvagyok
Légrádi Gergely: Titokfa

Vegyes véleményeket olvastam eddig a könyvről. Úgy látom két táborra oszthatóak azok, akik olvasták. Az egyik tábor az, aki unalmasnak tartja, szerintük nincs mondanivalója, és csak puritán szexualitás fogalmazódik meg benne. A másik tábor az, aki közel érzi magához az író gondolatait, és valószínűleg azért, mert megéltek hasonlót, mint a „főszereplő”. (Jó, persze ilyenkor mondhatnánk azt, hogy kb mindenkivel történtek már ilyesmik, de az nem mindegy, hogy kire mekkora hatást tett. Van, aki magasról tesz rá, és van, aki komoly válságként élte meg) Pontosabban én személy szerint úgy gondolom, hogy nem is feltétlen a annak az érzelemvilágával tudnak azonosulni, aki a tulajdonképpeni elbeszélő, hanem a könyvben szereplő sértett személy az, akinek átérzik a helyzetét. Ez a személy pedig nem más, mint az összetört szívű lány. Kirajzolódik egy kapcsolat története, ami bár nagyon szépen kezdődött, még is csúnya véget ér.( ha majd arra vetemedik valaki, hogy elolvassa a könyvet, akkor lehet jobban megérteni, hogy miért gondolom úgy, hogy csúnya vég). A főszereplő srác pedig úgy beszél erről a szakításról, hogy nem korlátozottan csak a saját szempontját mutatja be, hanem az ő szemszögéből látjuk, hogy a lányból mit vált majd ki a szakítás. Számomra nagyon is valósan írta le, hogy mit élt a lány, mert én is ugyanezeken mentem keresztül, és olyan volt, mintha csak a saját gondolataim köszönnének vissza.
Az az érzésem volt, mintha a srácnak lelki ismeretfurdalása lenne. Arra is jó ez a könyv, hogy lássuk mi zajlik le a a másik félben, amikor az már nem érzi úgy, hogy összetartoznak. De még érdekesebb volt rádöbbenni, hogy attól hogy valaki véget akar vetni egy kapcsolatnak, attól még látja, hogy ezzel mit okoz a másiknak, de még sem tesz semmit, hogy könnyítsen a helyzetén, vagy éppen azért, hogy egyáltalán ne hozza ilyen helyzetbe. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy az ex párunk nem is gondolt bele, hogy mit tesz, és nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz velünk a szakítás után, csak egy célja van: hogy szabaduljon már meg tőled. A könyvben a srác is kissé olyan, mintha őt sem érdekelné mi lesz majd a régi kedvesével, teljesen kívülről figyeli mi történik, de az, ahogy visszaadja azokat az érzéseket, amiket okoz a lánynak, az megint fordít egyet a dolgon.
Furcsaságnak tekinthető, hogy ennek a szakítós történetnek a folyását sokszor töri meg más jellegű történetekkel, amiket nem tudsz kapcsolni az alapvető sztorihoz. Hogy ezzel mi volt az író célja azt nem tudom. Talán, hogy könnyebben és lassabban dolgozzuk fel az olvasottakat, vagy csak egyszerű összezavarás célzattal tette, esetleg simán csak leakarta írni és kész, nem érdekli különösebben, hogy mit szól hozzá az olvasó….passz fogalmam sincs. Nekem annyira nem klappoltak ezek a mellék történetek, lehet mert nem tudtam a saját életemmel összefüggésbe hozni.
A lényeg a lényeg, hogy ha elolvassuk a könyvet, akkor ne egy romantikus kis mesére számítsunk, nem átlagos irományról van. Azt hiszem ehhez kell egy bizonyos fajta lelki beállítottság. Tudni kell eggyé válni azzal, amit olvasol.


Népszerű idézetek

>!
Goniminimano

Nem elég találkozni vele. Jókor kell találkozni az igazival. Az igaziközelivel. Nem elég érezni az összetartozást a gyomorban minden ölelés közben. Mindkét ember életszakaszának is egybe kell esnie. Mint egy ölelkező rímpár.

92. oldal (64)

>!
Goniminimano

Tudod, nem könnyű így beszélgetni veled. Mégis úgy kell nekem, mint egy jó erős fekete ebéd után. Elmondani neked, megosztani veled mindazt, amit elmulasztottam, mindazt, amit nem mondtam el, s te mégis éreztél. Azt a sok apró, lényegtelen dolgot, foszlányt, amely megmaradt,beleégett az életembe. A múltamba, a mely lyukacsos, mint a sajt a rajzfilmben. Likas, lyukacsos. Már-már a lyukak tartják össze.

8. oldal [3]

>!
About_a_girl

Boldog volt, legalábbis azt hitte. De végül is nem az számít, amit hiszünk?

71.

>!
About_a_girl

Pantha rei. Hogy nem lehet kétszer. Mármint belelépni. Dehogyisnem. Pedig tényleg jó lett volna, ha ez igaz. Mondjuk úgy, hogy ne tőlünk függjön, hogy mi történik. Hanem pantha rei, és le vagyunk védve. Jóval később jött rá, hogy mibe is lépett bele újra.

53-54.

>!
Goniminimano

A testbeszéddel ötször nehezebb hazudni, mint a kimondott szóval.

28. oldal (19)

>!
About_a_girl

Te tényleg mindennap írsz néhány sort a naplódba?, kérdeztem. Mhm, bólogatott, mindennap. Ritkán persze előfordul, hogy nem jutok hozzá, de akkor bepótolom másnap. Amit leírok, amiről a naplóm felett gondolkodom, azok úgysem azok az események, hanem alapvetően az érzéseim, a történtek részletei. És mióta írod? Van már vagy húsz éve. Húsz éve?, motyogtam magam elé. Akkor jó néhány füzetet teleírhattál már, néztem rá kérdőn és irigykedve. Igen, néha bele is olvasok egyikbe-másikba. Meg is döbbenek vagy el is mosolyodom sokszor. Ő tehát így dokumentál. És egyben lassul is, hiszen valószínűleg estefelé ír, fáradtan-nyugodtan. Újra átélheti a pillanatokat, az ízeket, a szép és kellemetlen eseményeket.

23-24.

>!
Amondóvagyok

Jó néhány éve rohant már. Sőt, nem csupán rohant, de mindeközben nem élte át az eseményeket. A pillanatokat. Egyik dologból a másikba kapott. Csapongva olvasott, pihent vagy éppen evett. Ha könyvet olvasott, egyre többször azon vette észre magát, hogy miközben falja a sorokat, gondolatai más irányba kalandoztak el. Pihenése zaklatottá vált, gondolatai, teendői, felelősségérzete nehezen engedte szabadulni. Mindez pedig azt eredményezte, hogy felgyorsult körülötte a világ, kezdtek elrepülni mellette az évek. Azt vette észre, hogy peregnek a hetek, miközben kipipálja a kipipálni valókat…S ha visszatekint…Ez ijesztette meg igazán. Alig látott, érzett valamit. Mit csináltam én akkor? Milyen voltam ott? Mit szerettem, mitől féltem? Érezte, hogy ha nem változtat emlékek nélkül marad.

>!
Amondóvagyok

„S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet eggyé ragasztani. az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s az érzéseit megsértették, a „szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illeték. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad." Írja Márai. És Márainak igaza van. Bár ebben a kapcsolatban annak, akinek a szívét összetörték, mindent megtett, hogy hogy eggyé ragassza. És ez talán sikerült is neki.(Nagyon szerette.) Valamit viszont örökre elvett tőle: a gyanakvásmentes befogadást, a nyitottságot. Bár megbocsátott neki, de csalódást okozott. Neki is, és erőnek erejével – minden görcsösség nélkül – folytatta. Csak neki nem ment. Pedig ő maga is megpróbálta. Elfogadta a bocsánatot, lassabb lett és figyelmesebb. Szeretett. Szerette kedvesét. De feledni már soha többé nem tudott.

>!
About_a_girl

Ha valami ilyesmit érzel, akkor lehet, hogy megtaláltad az igaziközelit. Hmm, ez jó szó. Tán Márai is szeretné. (…) Jó szó, mert bár szkeptikus, de valamiféle örök vágyakozással telített. Pozitív kisugárzású, hiszen nem tagadja az igazi létét, sőt, hirdeti azt. S mégis mindeközben nem ismeri el teljességét, nem hiteti el az igazi bizonyosságát. Igaziközeli. No lám, még zenél is.

46.


Hasonló könyvek címkék alapján

Veréb Emese: Négy évszak években
Likó Marcell: Énekelt és el nem énekelt dalok
Berta Zsolt: Kalef
Lovasi András – S. Varga Ilona: Jutka Emese Pistike ésatöbbiek – Kispál és a Borz daloskönyv
Szép Zsolt: Kárpát walzer
Benkő László: A vér törvénye
Emri Nóra: Szerelmem, Kefalónia
Závada Pál: Természetes fény
T. Kiss Tamás: A tükörtestvér
Benkő László: A végső tenger I-III.