Légrádi Gergely legnagyobb erénye a pontosság, az élesség, a tömörség. Figyelő szem, éber tekintet – és ami talán a legfontosabb –, a látás képessége jellemzi. Mindez a Napfénytető című novelláskötetben sincs másképp: a rövid prózák apró, talán jelentéktelennek tetsző, ám mégis meghatározó élethelyzeteket, pillanatokat és folyamatokat rögzítenek. Szerelmi konfliktust, a halál közelségét, robbanni készülő feszültséget. Az alig pár oldalas novellákba egy-egy teljes élet, egy-egy család – olykor több generáció – története sűrűsödik, a kezdettől a végig, a bölcsőtől a koporsóig. És majd mindegyikben kimondatlan vallomások, elhallgatott titkok lappanganak. Mintha egy film peregne a szemünk előtt. Ahol az olvasó egyszerre néző és főszereplő. Mert Légrádi Gergely nem kíméletes. Bevonja, behúzza az olvasót a történetbe, amely mindig az ember elevenébe vág, még ha sokszor finom humor árnyalja is. Az olvasó az író tettestársa: neki magának kell megfejteni a titkot. Izgalmas kibogozni ezeket… (tovább)
Napfénytető 26 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2019
Enciklopédia 2
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 22
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
”Ne foglalkozzon vele, ha néha kicsúszik a talaj a lába alól. Ez, azt hiszem, természetes velejárója annak, hogy létezünk. Egyébként is, minden elesés a felkeléssel kap értelmet.”
A novella nem tartozik a kedvenc műfajaim közé, Légrádi Gergely új kötete, amely az emberi létezést tárja fel tömör írásaiban, mégis elvarázsolt. Novellái nem mások, mint életünk kivonatai, az emberi kapcsolatok, a magány, a betegség, az öregség és a halál mind-mind megjelenik benne. A rövid terjedelem ellenére könnyed olvasmányként nem fogyasztható, hiszen leginkább esendőségünk kap hangsúlyos szerepet benne, illetve a filozofikus megközelítés sem idegen tőle. A tanulságok azonban a legtöbb esetben az olvasóra vannak bízva, miközben az ismétlődés, az újraírás, az utalás és az elhallgatás eszközeivel él írója. Az öt fejezet közül egyértelműen az Időben vagyok? lett a kedvencem, azon belül pedig az elesés értelméről szóló Lábra állni és a modern népmese, Az élet értelme fogott meg leginkább. A gondolatébresztő novellákat Ordódi Tamás illusztrációi teszik még egyedibbé.
Légrádi Gergely novelláinak többségében benne marad a titok, a végtelenség és a végetlenség. A megfejtendő mondanivaló, a tanulság felfedezése a mi feladatunk. Játszik velünk a szerző, hagyja, hogy továbbgondoljuk a történeteit, happy endet vagy éppen tragédiát képzeljünk a végébe.
Rövid, velős, lényegre törő írások, melyekben nagy szerepet játszik az élet, a halál, minden emberi érzelem, a szeretet, a szerelem, a gyarlóság, a szépség, az emlékezés. Mindeközben ugrunk az időben, vagy egy másik, párhuzamos világba lépünk át. A hétköznapi élet fölé is emelkedünk, találkozunk Istennel, angyalokkal, Szent Péterrel, és megfejthetjük az ő történetüket is. Ha akarjuk. Ha nem akarjuk, akkor elolvassuk mégegyszer. Csak úgy.
Mert Légrádi Gergely stílusa jó, szeretem olvasni. Meg tud lepni, el tud gondolkodtatni, meg tud hökkenteni, ki tud akasztani és el tud szórakoztatni.
Már valahol az elején megfogalmazódott bennem, hogy Légrádi Gergely ezzel a kötettel megalkotta a „novellák haikuját”. Majdnem mind az ötven írás rövid, velős, mielőtt igazán elkezdődne már be is fejeződött.
A szerzővel az elmúlt évben találkoztam először, amikor a Nélkülem című kötetét olvashattam. Már akkor is megdöbbentett kopár, szellős stílusa, ami nélkülözte ugyan a magasröptű szépirodalmi próza kívánalmait, de mégis alattomosan bőröm alá mászott, és fogva tartott. Az akkori témájára is jellemző volt a lazaság álcájába burkolt kőkemény igazságok megidézése. Amikor egy falatnyi kis maki sushit vesz szájába az ember, és a habkönnyű tekercset lenyelve, kavics kerül a gyomrába. Ilyen kis huncut kövecskéket ropogtattam én is a napokban…
A sokszínű, látszólag könnyed, egyszerű novellák rengetegében nagy felelősség hárul az olvasóra, mert hozzá kell tennie a maga történetét, és a maga értelmezését az író által felvázoltakhoz. A laza, porózus szerkezetű írások hézagaiba be kell csurgatnunk a magunk átszitált homokját, és a hozzáadottak tükrében, mindenki számára egyedi olvasatként, egyedi alkotások születhetnek.
Megéri kicsit dolgozni ezzel.
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2019/09/legradi-ge…
Az eleje nagyot szólt, aztán menet közben néhol a fáradtság jelei mutatkoztak (a történeteken vagy rajtam, nem tudom).
Engem nem nyomasztott a felelősség, hogy tovább kell vinnem magamban az egyes kis novellákat. Vagy mert nyitva maradt a befejezés, vagy mert a végén odacsapott egy bunkóval, és azt kellett emésztgetni.
Azt hiszem, nekilátok majd még egyszer, apródonként szemezgetve. Folyamatos olvasása ellenjavallt.
Ezt sem szerettem volna azonnal elolvasni, éppen úgy, mint ezt, de nem sikerült. Jó érzékkel készültek ezek az aprócska novella-falatkák.
KEDVENCEIM:
A kiválasztott
Napfénytető
Találkozásaink
Sárgarépa télire
Az ismeretlen férfi
Puzzle-darabok
Pillanatragasztó
Schrödinger macskája
Variációk jelmezbálra
Most sem késő
Új negyed
És szól a filozófus
És szól a pszichológus
Ez a kis novellás kötet pontosan olyan volt nekem, mint amit a címe sugall.
Ülök az autóban, kényelmesen elhelyezkedve a puha ülésben, bàmulok ki a napfénytetőn.
A monoton zúgás elálmosít, így egy idő után az álom és az ébrenlét határára kerülök, ahol már magam sem tudom, hogy a gondolataim igazak e, vagy csak elképzeltem őket.
A rádióból beszűrődő hangok, mondatok újabb és újabb történeteket szőnek körém, amit félálomban a magaménak hiszek, de másodpercekre megébredve rájövök, hogy mi is a valóság…
Hát, ha valamit nem lehet Légrádi Gergelyre mondani, az az, hogy szájbarágós lenne. Az egészen rövidke – időnként mindössze néhány sorból, máskor 5-6 oldalból álló – történeteit ugyanis már-már extrém módon nyitva hagyja az olvasó előtt. Aki nem szereti az ilyesmit, az messziről kerülje a Napfénytetőt, mert itt aztán tényleg kimaxoljuk azt a bizonyos „döntse el az olvasó, hogy hogyan értelmezi az olvasottakat” dolgot.
Ennek a „nyitva hagyottságnak” avagy „befejezetlenségnek” persze vannak fokozatai: míg a legtöbb történet esetében ez tényleg nagyon erősen jelen van, időnként azért találunk olyan darabokat is, amelyek határozottabban vezetik az olvasót, miközben mégis megmarad a szabadabb értelmezés lehetősége – nekem egyébként ezek a történetek tetszettek igazán, nálam ugyanis az „írói szabadságnak” is van egy határa, és számomra ezt Légrádi Gergely többször átlépte.
Ez a kötete egy könnyed elnyújtózás a nehéz nap végén. Egy újabb olyan olvasmányom amit a közösségi hálónak hála ismerhettem meg. Annak ellenére, hogy könnyed és légies mégis van mondanivalója. Részletesebb írásomat itt olvashatjátok:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/08/13/konyvkritika_…
Vannak, akik szerint „túlságosan” filozofikus írásokat tartalmaz a kötet, és „túl nagy” szabadságot ad a történetek értelmezésére. Aki vett már részt biblioterápiás beszélgetésen, az tudja, hogy ez a vélemény azt jelenti, hogy nincs idő, kedv, bátorság belemélyedni a történetekbe és elgondolkodni rajtuk. Mert ezek a történetek ilyenek – ha nem mélyedsz el bennük, azt érezheted, sokat várnak el tőled, de ha engeded, hogy megfogjon, hogy dolgozzon benned-veled a történet, akkor értékelni és élvezni tudod a szabadságot, amit nyújt neked.
Népszerű idézetek
Magad mellett tartottál. Megvédtél. A rosszak ellen, a külvilág ellen. Magad ellen nem védtél meg. Ezért szöktem el. Éjszakánként, amikor aludtál. Nappal melletted voltam, és mosolyogtam. Mosolyogtam, hogy távol tartsalak. Abban bíztam, ha boldognak látsz, nem közeledsz. Nincs miért. Éjjelente a magam útját jártam, messze tőled. Hajnaltájt, amikor visszatértem, zokogtam. Kiadtam magamból annyit, hogy legyen erőm aznapra. Aztán elaludtam.
172. oldal
Minél jobban ritkulnak a szavak,
annál jobban sűrűsödik az igazság;
s a végső lényeg a hallgatás
táján van, csak abba fér bele.
OTTLIK GÉZA:
ISKOLA A HATÁRON
5. oldal (Jaffa, 2019)
Hangosan meséltem a kitalált történeteimet, és közben imádkoztam, hogy az öntudatlanságig idd le magad. Egyébként újra rám másztál. Régóta vártam erre a pillanatra. Jó így, melletted. Csak fekszünk, és nem fáj. Már nem érzel engem, csak én téged. Jó így lenni. Te voltál az egyetlen, aki ide kötött. Valójában nem is ide, csak magához. Most már könnyűnek érzem magam. Szabadnak. Boldog vagyok. Boldog, mert nincs már súly, ami itt tartson. Senkim sincs, és rajtad kívül talán soha nem is volt. De ne légy féltékeny, jövök én is. Most már szabadon, úgy, ahogy én akarom. Régóta vártam már…
174. oldal
Aki játszótérre parkol, ne csodálkozzon, ha homokvárat építenek köré.
49. oldal, Az üzenet (Jaffa, 2019)
Hasonló könyvek címkék alapján
- B. E. Belle: A telepi lány 100% ·
Összehasonlítás - Marilyn Miller: Az egyetlen 100% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Az egyezség 99% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Leah 99% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: A szeretet dallama 98% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Angyalom 99% ·
Összehasonlítás - K. M. Holmes: Mason 97% ·
Összehasonlítás - Anne L. Green: Csábító vallomások 97% ·
Összehasonlítás - Ella Steel: Öröm a köbön 99% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: #dutchboy 100% ·
Összehasonlítás