Hotel ​Sapiens 48 csillagozás

Leena Krohn: Hotel Sapiens

Valahol ​a nem túl távoli, posztapokaliptikus jövőben, amikor már számítógépes algoritmusok uralják a világot, létezik egy hely, mely egyszerre börtöne, múzeuma, elmegyógyintézete, iskolája és mindenekelőtt menedéke a kihalóban lévő életformáknak, az embereknek. A Hotel Sapiens lakóit érzelemmentes, kibernetikus apácák felügyelik és egyetlen szórakozásként híres filozófusok és tudósok újraprogramozott hologramjai tartanak számukra különös szemináriumokat. Az egymással feleselő, kaleidoszkópszerű elbeszélésekből többek között megismerhetjük a bámészkodót, aki a felhők helyett immár a vegyszercsíkokat tanulmányozza; az embert, aki önmaga árnyéka; a statisztikust, aki szeretett volna megszelídíteni egy Gauss-görbét; a pszichiátert, aki a saját betegévé változott; a mindenkori átlagot képviselő Hétköznapi Embert. A kötetből még megtudhatjuk, hogy miként teljesedik be egy jóslat, hogy néz ki a Föld zászlaja, vagy éppen mit gondolnak az emberekről a növények. A sokszor filozofikus… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom

>!
Typotex, Budapest, 2015
166 oldal · ISBN: 9789632798370 · Fordította: Molnár Csilla
>!
Typotex, Budapest, 2015
166 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798370 · Fordította: Molnár Csilla

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Assisi Szent Ferenc · René Descartes


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Leena Krohn: Hotel Sapiens

Van ez a mániám, miszerint azt képzelem magamról, hogy konzekvensen elutasítok minden előítéletet, hátrányos megkülönböztetést, soha nem prejudikálok, függetlenként és részrehajlástól mentesen tudok bármely faji, vallási, identitásbeli extravaganciára, másságra tekinteni. Aztán meg kiderül, hogy az irodalommal kapcsolatos felfogásomban mindez sajnos nem igaz. Igen is prekoncepcióval kezdek bele egy új olvasmányba. Azon túl, hogy befolyásol a molyos figyeltjeim ízlése, értékítélete, mi más lenne az, hogy meggyőződésem szerint az a bizonyos jellegzetesen „fájdalmas orosz” néplélek csak a keleti határainkon túl tud mondatokba rendeződni, vagy az, hogy a páradús dzsungel képei, a rejtélyes rítusokba csomagolt, mélységesen életigenlő, mégis olyannyira megadóan fatalista gondolatok csak távol-keleti szerző tollából származhatnak. Ezek a „téveszmék” mind-mind az én buta, mégis megrögzött skatulyáimból fakadnak, amelyeket próbálok ugyan, de nem tudok legyűrni.
Ugyanígy vagyok sajna a skandináv irodalommal is. Az észak-európai próza számomra még a skandináv krimik tekintetében is valami olyan különleges hangulatot produkál, amiben egyszerre van jelen a fura, groteszk humorba forgatott spoiler mélylélektani dráma, a szürkeség, valamint a szereplőket és a helyszínt egyaránt megülő kocsonyás, lélekölő depresszió.

És akkor jön ez a Leena Krohn nevű finn hölgy, aki ezt az egészet valami egészen más, egészen új dimenzióba helyezi nekem. Szerintem a Hotel Sapiens tipikusan az a regény, amelyben a szerző kizárólag a cölöpöket veri le a gondolatok óceánjában – azokat is csak azért, hogy a gyanútlan, kevésbé rutinos úszó bele ne fulladjon, vagy idő előtt fel ne kéredzkedjen egy véletlenül arra járó óceánjáróra.
A Hotel Sapiens első szándékból talán egy történetfüzér, amelyet egy apokaliptikus csapást követően, egy vélhetően fiktív helyen, a szerző által határozottan nem körvonalazott entitások tartanak fenn, a „Teremtés Csodája”, vagyis az ember, mint az evolúció zsákutcája fennmaradásának, megfigyelésének, megőrzésének céljából. Ahogy azt a fülszöveg is írja, ez a kóceráj nem más, mint: börtön/génbank/diliház/elfekvő stb. (kinek-kinek kénye-kedve szerint és döntése alapján a választott kifejezés aláhúzandó!)
Na, és itt jön az én kérdésem! Ha én nem így akarom ezt látni, akkor mi van? Valóban ezt akarja sugalmazni a szerző? De akkor bizony nem tesz mást, mint egy szűk kulcslyukon keresztül – jelentős mennyiségű filozofikus töltést belecsorgatva – korlátozott mértékű betekintést enged világunk egyik lehetséges posztapokaliptikus alternatív jövőjébe. Nekem ez így kevés.
Jóval inkább szeretném azt hinni, hogy Leena Krohn nem a jövő, hanem a jelen elkorcsosult emberéről beszél és azokhoz szól, akiknek még van vesztenivalójuk, akik még tudnak félni az értelmetlen léttől és a fölösleges pusztulástól, attól hogy nem hagyunk magunk után nyomot spoiler. Azokhoz, akik még úgy gondolják, hogy tartalommal lehet megtölteni a kimerülőben lévő kapcsolatainkat, lehet változtatni az egymáshoz, a természethez, bolygónkhoz fűződő viszonyunkon, akik még hisznek benne, hogy az emlékeinken túl, értelmes jövőt is hagyhatunk utódainkra.
Nagyon fontos és súlyos kérdések ezek, amelyekről szívesen olvasok, és az sem zavar, ha a probléma néha igencsak burkoltan, szürreális köntösbe öltöztetett képek során villan fel előttem. Ebben a regényben azonban zavart, hogy az írónő – bár a kötet végére egységes egésszé olvasztja az intézményt és annak különleges, vagy éppen hétköznapi lakóit – a nyúlfarknyi történetecskékben túlságosan széttördeli a mondanivalót és ezzel nehezen engedi be az olvasót a Hotel falai közé. Ez nehezíti az olvasó bevonódását.

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a filozofikus kérdések iránt érdeklődő molyoknak igazi csemege lehet ez a könyv, ajánlom figyelmükbe. :)

4 hozzászólás
>!
Chöpp 
Leena Krohn: Hotel Sapiens

Nagyon közel állnak hozzám ezek a poszt apokaliptikus novellák, különösen azért, mert egy mindentől elzárt helyen (Hotel Sapiens) játszódnak, ami szinte szanatórium jellegű. Szanatórium a Pokol kapujától kissé balra. Aztán ott vannak még az Órák, meg az Apácák, meg a rekonstruáltak… Csodás purgatóriumi körülmények, amik egy csendes őrületben vergődő piknikből való ébredés benyomását keltik az emberben, miközben a szereplők zavartan bóklászva néha összeütköznek az előző napi maradék és a mára felismerhetetlenné vált díszletek között. Nekem való!

>!
csartak MP
Leena Krohn: Hotel Sapiens

Különös könyv ez, hangulata már az elején elragadott engem.
Valamikor a nem túl távoli jövőben, az emberiség túlpörgette magát: a pénzt, a gazdaságot, a tudományt. Végül értékét veszítette minden, az ember alkotta gépek a fejére nőttek, átvették az irányítást, gyámságuk alá helyezték az emberiséget.
Egyedül a Hotel Sapiens maradt meg, ez egy kis mikroverzum, lakói különböző foglalkozású embertípusok. Mindegyiknek van valamilyen furcsa őrülete, fóbiája, van akinek csak annyi, hogy képtelen élni a valóságban. Történeteik időnként szürreálisak, valóságtól elrugaszkodottak.
De közben visszaemlékeznek csendes tűnődéssel, a mostani élet apró, letűnt dolgaira. Például a felhők szépségére. Időtlen pillanatot teremt a múltban, az emlékezet által. Filozofálni is marad idejük, hisz már nincs beleszólásuk az eseményekbe.
Leena Krohn szépen ír, meglátásai jók és helytállóak az emberiségről, szinte kívülállóként tud szemlélődni a történetein keresztül.
Végül az is felmerül az emberben, hogy az egész csak a lakók képzeletének játéka, kitalált valósága. Hiszen mindnyájunknak van egy saját világa, amivel megalkotja és látja az őt körülvevő valóságot…

>!
giggs85 P
Leena Krohn: Hotel Sapiens

Már évek óta akartam olvasni valamit a finn írónőtől, Leena Krohntól, az Angyaltrombita ott is figyel a polcomon már egy ideje, azonban csak most jutottam el oda, hogy ez az akarat tetté, cselekvéssé formálódjon, de már most, a Hotel Sapiens befejezése után néhány órával is biztos vagyok abban, hogy bőven fogok még olvasni az északi kultírótól. Az elején (értsd: a könyv olvasása előtt) egy picit idegenkedtem ettől az alkotástól, mert alapjáratban nem vagyok odáig sem a posztapokaliptikus, sem a misztikus művekért, de néhány oldal leküzdése után ez a fenntartásom / félelmem gyorsan el is párolgott.

Ami igazán megfogott ebben a műben, az a hangulat volt. Valamiféle bölcs életszeretet sugárzik ebből a műből; ez megtalálható az összes érdekes, akár magukban is megálló történetben – azonban egy cseppet sem lesz didaktikus a dolog, többek között azért sem, mert még csak azt sem tudjuk meg teljes bizonyossággal, hogy hol vagyunk, és mi is történt itt tulajdonképpen. Az biztos, hogy a címben szereplő Hotel Sapiens egyfajta rezervátum / elmegyógyintézet / „állatkert” / megfigyelőállomás / börtön / öregek otthona az itt élő embereknek, akik nagy eséllyel az utolsók a Földön. Őket figyelik, etetik, gondozzák, az Őrzök, akik egyfajta mesterséges intelligenciák, és akiknek motivációja mindvégig homályban marad. Úgy tűnik a civilizáció és a Föld java része elpusztult az emberek hibájából, és akik megmaradtak, már azoknak sem kell igazán semmit sem tenniük, így ráérnek gondolkodni, emlékezni, olykor filozófiai dolgokról beszélgetni.

Leena Krohn könyvében igen emlékezetes módon keveredik egymással fantázia, paranormális események leírása, különféle összeesküvés elméletek, fájó vagy éppen gyönyörű emlékek – amelyek egy igazán eredeti és emlékezetes masszát hoznak létre, melynek szereplői, eseményei (valószínűleg) sokáig velem maradnak. Nagyszerű olvasmány. Ajánlom.

>!
Kuszma P
Leena Krohn: Hotel Sapiens

A hátsó szöveg kérlelhetetlen magabiztossággal jelenti ki, hogy ez egy posztapokaliptikus jövőben játszódó könyv. Én ebben bizonytalan vagyok – úgy kezeltem inkább a szöveget, mint allegóriát, amelyben a Hotel Sapiens nevű intézmény és lakói a jelenkori fogyasztói társadalmat, vagy egyenesen magát az emberiséget jelképezik, Krohn pedig azzal, hogy ezt a közösséget kifejezetten úgy ábrázolja, mint egy elmegyógyintézetet, rólunk mond megsemmisítő kritikát. A könyv mozaikos szerkezete sokszínű, szürreális történetforgácsokból áll össze. Ezek egy része viszonylag könnyen dekódolható: valamilyen emberi félelmet vagy marhaságot jelenítenek meg vagy figuráznak ki a tudományos önhittségtől kezdve a chemtrail-ig. Más részük viszont elég nehezen kiszálazható*, de pont ezzel okoz intellektuális feszültséget – mint azok a logikai feladványok, amiknek nem is biztos, hogy van megfejtésük. Mindenképpen érdekes olvasmány volt – bár nem tudom, megfelelően ki tudtam-e bontani magamban.

*Parasztosan szólva: Hát ennek meg mi értelme vót?

5 hozzászólás
>!
Amadea
Leena Krohn: Hotel Sapiens

"- A feje fáj? – kérdeztem. – Észrevettem, hogy gyakran nyomja a tenyerét a szemére.
– Azért, hogy ne lássak – felelte. – Gondosan meg kell válogatnom, hogy mit és mikor nézek. Amikor ránézek valamire, bármire, mint például ott, arra a fára vagy arra az ajtóra vagy az ablakra, az visszanéz rám.
– Nem teljesen értem.
– Nem? Hogyhogy nem? Az, amit néznek, saját maga is látni kezd. A látáshoz nincs szükség szemre, hát nem tudta? A nézelődés akár veszélyes is lehet, főleg ha mi magunk láthatatlanok akarunk maradni.
– Ön ezt szeretné?
– Ki ne szeretné? – válaszolta. – Tudja, miért lettem ilyen?
– Nem tudom, mondja el, kérem.
– Azért, mert valami belém költözött.
– És mi volt az?
– A valóság – felelte. "

Nem reggeli kóma-és buszkompatibilis olvasmány. Egyszer már lefordultam róla, még az elején, a felhőleső narrátor borongásai közben.

A Hotel Sapiens elvileg egy rezervátum az emberiség apokalipszis után életben maradt tagjainak. A regénynek nincs kidolgozott világképe, nem tudjuk, milyen világméretű katasztrófa vezetett az emberiség kihalásához, maradtak-e túlélők, mikor játszódik a történet, a lakók hogyan kerültek a Hotel Sapiensbe – az biztos, hogy az ún. Őrzők (valamiféle mesterséges intelligenciák, akik valami módon átvették az uralmat) nem holmi felmérés alapján válogatták ki az embereket. Vannak bűnözők, tudósok, őrültek – habár előbb-utóbb itt mindenki őrültté válik a maga módján.

A különböző töredékes monológokból nem egy klasszikus cselekmény áll össze, hanem különféle filozofikus, helyenként elég depresszív, nosztalgikus, fájó eszmefuttatásokat olvashatunk, de nekünk kell (ha ugyan kell) eldönteni, hogy elfogadjuk-e a szereplők valóságát – alighanem minden olvasónak megfordul a fejében, hogy nemcsak metaforikus értelemben vagyunk egy őrültekházában, hanem tényleg, és a Hotel Sapiens falain kívül a világ megnyugtatóan zakatol tovább. Hogy tényleg így van-e, azt mindenki döntse el magának.

Mi lesz az emberből az ember utáni világban, hová lesz az a nagy teremtő vágy, a folytonos nyugtalanság? Képesek vagyunk-e megállítani az időt és átérezni a pillanat teljességét, vagy mindig csak az utólagos megbánás marad nekünk?

>!
Kkatja P
Leena Krohn: Hotel Sapiens

Júj, de jó volt!
Különlegesen keverednek itt a lapokon, ahogy fejünkben is a képzelet és valóság fényesen összeolvadó csóvái, nem tudván, mi az álom és mennyi a valóság, már ha számít ez még egyáltalán. Hisz az árnyékunk vajon kevésbé valóságos, ha nincs körülöttünk fény… eltűnik, de ki mondhatja, hogy nem létezik. Valahogy így vagyok ezzel az világgal is, itt vagyunk, de sokszor mégsem, mert folyton elválaszt az a leheletvékony hártya, ami a valóság és a képzelet határát alkotja.
Egymással is össze vagyunk kötve, mégis a folyamatos elválasztottságban leledzünk és itt is felbukkan az ember és az árnyékának felcserélhetősége, ahogy nálam sokszor mostanában, pl. Meyrink: A zöldarcú kísértetében vagy Babits Gólyakalifájában (és még valahol, talán a Kokoschkában vagy Tokartczuknál, már nem emlékszem pontosan, a gondolatra viszont annál élénkebben.) http://moly.hu/idezetek/510109
Ilyen és egyéb más érdekes kérdésekkel is szembesít bennünket az írónő, nagyon ügyesen elegyítve a kérdéseket a szürreális fikciókkal, amik talán nem is annyira elrugaszkodottak, mint első pillantásra tetszik és ha alaposabban megnézzük őket, valamelyik Hotel Sapiens lakóban biztosan önmagunkra ismerhetünk… na olvassátok és halljam, ki ismer magára és miben? :))
Ide azzal az Angyaltrombitával is! :)

>!
Typotex, Budapest, 2015
166 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798370 · Fordította: Molnár Csilla
>!
ppayter
Leena Krohn: Hotel Sapiens

"Érdekes SF-olvasóként belepillantani, hogy miként látják a zsáneren kívülről érkezők a fantasztikus irodalmat. Sokan megelégszenek azzal, hogy fognak néhány régi klisét, amire felszínesen emlékeznek gyerekkorukból, vagy olyan technológiai jelenséget, amiről hallották a tévében, hogy ez most menő, és megpróbálnak csinálni velük valami furát, hiszen a sci-finek ez a lényege – szerintük. A magyar közönség előtt rég nem ismeretlen Leena Krohn viszont hiába elismert, kortárs szépíró, nem esik ebbe a hibába, váratlanul átgondoltan kezeli a – különben tényleg nem kimondottan eredeti – SF-elemeket, az eredmény pedig egy határozottan színvonalas, kellemesen igényes novellafüzér lett.

Sci-fis megközelítésben azt mondanám, hogy adott egy posztapokaliptikus világ, melyben a technológiai szingularitás után az MI-k trónfosztották az addig uralkodó emberiséget, a saját ízlésük szerintire formálták a bolygót, a pár túlélőt pedig bedugták egy rejtélyes módon egyben maradt épületbe, ahol afféle házi kedvencként, esetleg egy kihalásra ítélt faj rezervátumba zárt utolsó egyedeiként tartják őket.

Szépirodalmi szemszögből kicsit más a helyzet: egy csapat, mentálisan instabil ember egy bentlakásos otthonban konfrontálódik egymással, az elidegenedett külvilággal, a múlttal és az elmúlással, miközben az olvasó számára egyértelmű, ami nekik nem feltétlenül: már nincs jövőjük. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2015/07/leena-krohn-hotel…

>!
Vicky3 P
Leena Krohn: Hotel Sapiens

„A legjelentéktelenebb könyv is önálló világ, melyben láthatóvá válik a láthatatlan.”

A valóságnak csak azt a részét látjuk, amit látni akarunk, mindezt olyan módon, ami a személyiségünknek megfelel. Éppen ezért nincs is két egyforma elbeszélés egy eseményről, vagy éppen helyről. A tényleges valóságnak más-más elemeit ragadja meg egy-egy személy, ha úgy jobban tetszik, mindenki készít magának az élete során egy szemüveget, amin keresztül szemléli a világot. Persze ez a tapasztalatokkal, más emberi kapcsolatok által és a saját „megvilágosodásaiddal” változhat. És úgy gondolom ezért olyan fantasztikus dolog olvasni, mert bepillantást nyerhetünk egy másik személy – az író – egyedi „valóságába”, megismerhetjük, hogy ő hogyan szemléli a világot. És a legjobb esetben még talán a saját látásmódunkat is tágíthatja.

Bővebben: https://three-points-of-view.blogspot.hu/2016/10/leena-…

>!
Morpheus 
Leena Krohn: Hotel Sapiens

Megint mázlim volt, jelentem! Soha nem hallottam még se az írónőről, se a könyveiről, de a fülszöveg kellően zakkantnak tűnt, no meg a sci-fi is a zsánerem, így belevágtam, és nem csalódtam. Ebben a hotelben mindenféle ember megtalálható, szinte mindenki valamiért anomália az emberek között, ebben a miliőben az átlagember sem tűnik átlagosnak (de csak azért, mert itt abból is csak egy van). Nem tudják a bentlakók sem, meg mi sem, hogy miért vannak ott bent (bár ha tanulmányozni akarnám, hogy mi az ember, én se az úgynevezett átlagembert tanulmányoznám), csak annyit tudni, hogy nagy valószínűséggel, az emberiségnek vége, és hogy ezért az emberiség felelős. Mit tehetnének mást a bentlakók, mint hogy gondolkoznak, beszélgetnek (legalábbis az intelligensebbek, spoiler), miközben az őrzők gondozzák őket, akik se nem gépek, se nem emberek, és nem is lehet velük kommunikálni, csak figyelnek. Vagy megfigyelnek. Vagy ki tudja. spoiler
A gondolatok, beszélgetések azok, amelyek miatt ötöst adtam, a történet mintegy keretbe foglalja azokat, míg a helyszín megalapozza. A gondolatok a mi kisiklott világunkról, életről, halálról, időről, emberekről szólnak, és még sok minden másról. Szóval jó volt, ismét egy írónő, aki eléggé kedvenc gyanús lett, aminek örülök.


Népszerű idézetek

>!
Morpheus

Olvasóim, besúgóim, véssétek jól az eszetekbe, mit jelent a szabadság! Azt, hogy választhatok rosszul.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
>!
Morpheus

A legjelentéktelenebb könyv is önálló világ, melyben láthatóvá válik a láthatatlan.

60. oldal

>!
Morpheus

– Tudja miért lettem ilyen?
– Nem tudom, mondja el kérem.
– Azért, mert valami belém költözött.
– És mi volt az?
– A valóság – felelte.
Úgy vélem, különös magyarázat ez az elmeháborodottságra.

127. oldal

>!
gesztenye63 P

Amikor valami jó történik velünk, azt magától értetődő, jól megérdemelt és helyénvaló dolognak érezzük. Viszont amikor rosszul alakul az életünk, sorscsapás ér bennünket, azt sosem érdemeljük meg, az mindig tévedés, hiba és igazságtalanság.

45. oldal gyógyíthatatlan

Kapcsolódó szócikkek: baleset
>!
gesztenye63 P

Meghalni szokatlanul szokványos dolog. Mégis, egy ember halála – akárkié – helytelen és természetellenes dolognak tűnik, még akkor is, ha az illető öreg és beteg. Vajon honnan származik ennek a lehetetlenségnek az érzése, és miért olyan nehéz elfogadni, hogy mindenki, aki létezik, egyszer megszűnik létezni?

139. oldal Szent Ferenc már nincs itt

>!
Chöpp 

Az éjszaka nem csupán egy a napszakok közül, az éjszaka egy másik hely.

157. oldal másik hely

Kapcsolódó szócikkek: éjszaka
>!
Morpheus 

Az emberi elméből fakad az emberi természet, annak kialakulásához viszont kölcsönhatásra van szükség. A birkák által felnevelt gyermekből nem ember lesz, hanem birka, a farkas nevelte gyermekből farkas, de a gépek által nevelt gyermek elpusztul.

75-76. oldal

>!
gesztenye63 P

Higgyék csak azt az emberek, hogy a vakság a sötétség, a vereség és a boldogtalanság szakadéka, én azonban a vakságom fényében látom, hogy a sötétségből is származik tudás, új jelentések bukkannak fel belőle, úgy, ahogy egyszer a csillogó krókuszok dugták ki a fejüket az őszi földből.

84. oldal utolsó utazás

>!
Kkatja P

A Hotel Sapiens menekülttábor és evakuációs központ, mert az önként idekerült vagy erőszakkal idehozott lakók száműzöttjei annak a világnak, ahová soha nem térhetnek vissza.
    Az épület ezen kívül kórház és orvostudományi kutatóintézet is, melynek lakóit úgy tanulmányozzák, mint valami ritka kór áldozatait. És valóban, egy rosszindulatú, gyógyíthatatlan betegség hordozói vagyunk, amit úgy hívnak, emberi mivoltunk.

22. oldal őrzők és őrzöttek

>!
Kkatja P

     – Szerinted mi a gonoszság? – kérdeztem Peiktől.
     – Szándékos törekvés a szenvedés, a káosz és a rendetlenség előidézésére – felelte.
     – A káosz és a rendetlenség – jegyezte meg Higgs-bozon megszokott oktatói stílusában – elkerülhetetlen és természetes folyamatok.
     – Igen, de az embernek nem az a dolga, hogy ezeket létrehozza – mondta Peik.
     – Ki tudja, mi az ember dolga… – mormogta Higgs-bozon.
     – A lelkiismeret tudja – szólt Virágárus.

98. oldal az ember dolga

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság · káosz · lelkiismeret · rendetlenség · szenvedés

Hasonló könyvek címkék alapján

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Mark Helprin: Téli mese
Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve
Stanisław Ignacy Witkiewicz: Telhetetlenség
Mark Twain: A titokzatos idegen
Bruce Chatwin: Álomösvény
David Mitchell: Felhőatlasz
Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás
Mary Shelley: Az utolsó ember I-II.