Emberruhában 13 csillagozás

Városi történet
Leena Krohn: Emberruhában

Egy ​kisfiú, Emil a bisztróban egy furcsa külsejű úrra lesz figyelmes, akinek hosszan előreugró álla van, feltűnően sápadt, s az újságját fordítva tartja. Mintha nem is ember volna, hanem egy óriási madár, mégpedig az a nagy fehér, amelyiknek olyan jellegzetes csőre van… Emil nem csalódott. A kávézó „úr” valóban madár, egy pelikán, akinek annyira megtetszik az emberek világa, hogy elhatározza, maga is emberré válik. Megfelelő ruházatra teszt szert, állást vállal az Operában, lakást bérel, barátokat szerez, megtanul írni, könyvtárba járni, s ott elmélyül a tudományok tanulmányozásába, sőt még az udvarlással is megpróbálkozik. Kettejük barátságát és kalandjait meséli el Leena Krohn nem mindennapi eseményekben bővelkedő regénye. A hazájában igen népszerű finn írónő regénye jóval több egy játékos ötletnél, izgalmasan, kamaszfejjel is jól követhető formában az emberi lét lényegét ragadja meg. Azt boncolgatja, vajon kibújhat-e valaki saját bőréből, elégedett, boldog lehet-e saját fajtája… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1981

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 1987
194 oldal · ISBN: 9631152014 · Fordította: Fehérvári Győző, Rigó Béla, Szopori Nagy Lajos · Illusztrálta: Olajos György

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kkatja P>!
Leena Krohn: Emberruhában

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

„Mindent összevetve már nem vagyok jó véleménnyel az emberről. Már nem irigylem és nem csodálom úgy, mint valamikor régen. Aki egy kicsit is ismeri az emberi világot, nem tehet mást, mint mélyen sajnálkozik rajta. Mégis van benne valami, valami szokatlan és csodás, amitől felcsillan a szemünk, és bele is káprázik…”

Szomorkásan gyönyörű és megindító „mese” arról, hogy milyen egy különlegesen bölcs pelikán szerint emberré válni, átélni ennek fokozatait, megtapasztalni mind a jó, de inkább a rossz oldalait az emberi létnek, különleges látásmóddal tálalva, nagy igazságokat az orrunk elé téve, oly tiszta és ártatlan módon, hogy közben elszégyelljük magunkat, ha jobban megnézzük, hogy mit is művelünk az állatokkal (pl. az állatkertben), a környezetünkkel és mindennel, amiért hálásnak kellene lennünk, védeni és óvni, a folyamatos pusztítás helyett.
Az felnőttek mellett az ifjabb korosztálynak is bátran merem ajánlani, mert nem túl hosszú, de annál mélyebb mondanivalóval bír, fontos kérdéseket boncolgatva, erkölcsről, elfogadásról, magányról, átalakulásról és még sok mindenről, olvassátok, mert érdemes!!!

>!
Móra, Budapest, 1987
194 oldal · ISBN: 9631152014 · Fordította: Fehérvári Győző, Rigó Béla, Szopori Nagy Lajos · Illusztrálta: Olajos György
Morpheus>!
Leena Krohn: Emberruhában

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

És íme, egy újabb Krohn… Nem tudok leállni, úgy látszik, függő lettem. :) De sajnos nincs több egyenlőre…
No szóval a könyv… Nagyon jó, kedvencem lett. Érdemes összehasonlítani Daniel Quinn Izmael című művével. Bár az ökológiaibb és komolyabb, ez pedig irodalmibb és mesésebb, mégis erős párhuzamokat érzek, akinek az egyik tetszik, a másik is fog szerintem. @Chöpp olvassátok el Juditkával. Szerintem kortalan történet, bár azért egy alsó határt húznék. :) Kicsit szomorkás, hasonló dolgokat jár körül, mint a többi könyvében, mégsem válik unalmassá, inkább csak felismerhető lesz ettől az írónő.

2 hozzászólás
Mileva>!
Leena Krohn: Emberruhában

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

Megejtően érzelmes, helyenként fájdalmas könyv.

XX73 >!
Leena Krohn: Emberruhában

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

Nyomasztó történet egy emberré vált pelikánról, aki csetlik-botlik a nagyvárosban, és megpróbál emberi módon élni. Egy tizenéves kamaszfiú fölfedezi benne a kívülállót, elkezdenek barátkozni. Pelikán barátunk megosztja vele az összes borús meglátását az emberiségről. És azt a pár tapasztalást, ami miatt érdemes emberként létezni: van operaház, kórus és a Varázsfuvola.

Sok meglátása igaz szomorú madarunknak, de ilyen életszemlélettel nehéz élni. Főleg gyerekek számára perspektívát nyújtani. Felnőtt létemre is odavágott a könyv nyomasztó kilátástalansága, de hogy ifjúsági irodalomként? Jaj, ne.


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

     – Az állat örökkévaló, mert nem tudja, hogy meg kell halnia. Csak az ember halandó. Számomra most új élet kezdődik, aminek egyáltalán nincs vége. Az az élet azonban, amit veled éltem a városban emberként, az most véget ér.
     – Egyszer és mindenkorra?
     – Egyszer és mindenkorra. Mivel ha valaha is visszatérnék, az már nem én volnék többé, érted? Az, aki visszatér, mindig más, mint az, aki elindult.

192. oldal A madárraj

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

3 hozzászólás
Kkatja P>!

Az állatkertre inkább illene az állatbörtön elnevezés. Még a legnagyobb bűnök elkövetői sem kerülnek manapság olyan komor zárkába, amilyenbe a vadonból befogott medve kerülhet, aki nyaranta hozzászokott ahhoz, hogy naphosszat mérföldeket kóboroljon a tőzegmohán és a végtelen rengetegben. És noha semmi bűnt nem követett el, nem érik be azzal, hogy kilenc négyzetméternyi betonpadlóval és berácsozott fallal büntessék. Színházat csinálnak a szerencsétlenségéből, pénzt keresnek a reménytelen helyzetén, tönkrement élete ezreknek nyújt szórakozást. Nap nap után ugyanabban a körben kering, tíz lépés keletre, tíz nyugatra, de soha többé nem látja már a nap ébredését és lenyugvását a vadon fái mögött.
    Az emberek fizetnek azért, hogy megbámulhassák nyomorúságát, miközben májpástétomos kenyeret majszolnak a börtöne előtt, és odavetnek egy-két darabot a betonpadlóra, hogy nevethessenek otromba mozdulatain, és állatbarátnak érezhessék magukat. A bundája beleőszül a fogságba, és beleeszi magát az ember bűze, pedig valamikor pusztán azért, hogy elkerülje ezt, képes volt akár egy álló napot is bolyongani.

170. oldal A foglyok

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

Kapcsolódó szócikkek: állatkert · börtön · rabság
hippipi>!

Mindaddig, amíg tart az álom, az álom nem is álom.

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

Kkatja P>!

Mindent összevetve – mondta egyszer – már nem vagyok jó véleménnyel az emberről. Már nem irigylem és nem csodálom úgy, mint valamikor régen. Aki egy kicsit is ismeri az emberi világot, nem tehet mást, mint mélyen sajnálkozik rajta. Mégis van benne valami, valami szokatlan és csodás, amitől felcsillan a szemünk, és bele is káprázik…

157. oldal A karmester

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

Kkatja P>!

Az, amit ébrenlétnek vagy valóságnak neveznek, egyfolytában nem lehet kibírni még huszonnégy óráig sem. Az álom, az igazi álom az, ami még az álmodás előtt van, elvesz az embertől mindent, de mindent, ám óriási megkönnyebbülést ad.

19. oldal Néhány szó az álomról

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

Kkatja P>!

Az enyémek otthon érezték itt magukat, én azonban gondolkodóba estem: az emberi faj virágzik, és jól érzi magát, minden irányban terjeszkedik, és egyre kényelmesebbé teszi az életét. Ám a többi élőlénnyel más a helyzet: minél jobban megy az embernek, annál rosszabbul őnekik. Otthonaik sorra eltűnnek a motoros fűrészek és a fakitermelő gépek pusztítása nyomán, az eleségük egyre ínségesebbé válik, összeszűkül az életterük.
(…)
    Irigyelni kezdtem az embereket. Arra gondoltam. mivel állatként nem élhetek nyugalomban, emberré leszek. Ők bőviben vannak mindennek, és ebből én is részt akartam magamnak.

32-33. oldal A pelikán meséje: Út az emberek közé

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

Kkatja P>!

    Azok ott a városban meggyújtják lámpáikat az esti függönyök mögé menekülve. Közös asztalok köré gyűlnek, és belélegzik egymás melegét, mielőtt jön az álom és az éjszakai elválás.
     A fiú megszaporázta a lépteit. És ahogy a sötétedéssel az állatok odvaiba sietnek, úgy igyekezett ő is a város felé.

195. oldal (utolsó mondatok)

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

Kkatja P>!

Ez a szomorú férfi, hallatszott az emelvényről, az emberek bűnei miatt halt meg, és ő tette lehetővé számukra a feltámadást. Ő maga is feltámadt nem sokkal a halála után, és a végítélet napján el fog jönni, hogy elirányítsa a holtakat a boldogság vagy a kárhozat birodalmába.
    Mindez új és megrendítő volt a számomra, csak abban nem voltam egész biztos, komolyan kell-e vennem, vagy ugyanolyan meséről van szó, mint az Operában vagy a moziban, amire egyébként a helyiség berendezése is emlékeztetett. Vajon ez is mind csupán fantázia és képzelgés volt-e, azzal a céllal, hogy reményt és vigaszt nyújtson azoknak, akik nagyon is hozzászoktak a valósághoz, vagy akik féltek tőle?

148. oldal A szomorú férfi

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

HirviSydän>!

– Maga már csaknem mindent tud énrólam, én azonban önről jóformán semmit – szólalt meg a madár két falat között. – Itt született a városban?
– Nem, más vidékről való vagyok. Csak tavaly nyáron költöztem ide.
– Akkor maga is idegen itt… Ezek szerint nem alaptalanul gondoltam, hogy van bennünk valami közös. Talán ugyanaz a betegség is emészt bennünket…
– Engem ugyan nem emészt semmi, én teljesen egészséges vagyok – dünnyögte Emil.
– Sohasem érez valamiféle fájdalmat itt? – és a madár a mellére szorította a szárnyát. – Soha nincs olyan érzése, mintha valami horog volna ott, amely oda próbálja visszahúzni, ahonnét jött?
Emil lehajtotta a fejét, anélkül hogy válaszolt volna. A torkában keserű gombócot érzett, és égni kezdett a szeme.
– Súlyos betegség ez. – A madár tapintatosan félrenézett. – Van, aki sohasem gyógyul ki belőle. Olyankor csak egyetlen dolog segít: visszamenni.
– És ha ez nem lehetséges?
– Akkor meg kell tanulni krónikus beteg módjára élni.
(…)
– Mi az, hogy krónikus beteg?
– Aki türelemmel viseli el a gyógyíthatatlan betegségeket.
– De én nem akarok krónikus beteggé lenni.
– Talán nem is lesz azzá. Lehet, hogy elfelejti egykori lakóhelyét, vagy pedig visszatér oda. Némely esetben csak akkor lehet elfelejteni, ha valaki egyszer már visszatért, majd újból eljött onnan. Mivel könnyen megtörténhet, hogy amikor valaki visszakapja, amiért annyira odavolt, akkor az már egyáltalán nem azonos azzal, ami után vágyakozott.
– Azt akarja ezzel mondani, hogy az egykori otthonunk többé már nem az otthonunk?
– Lehetséges, hogy nem a hely, hanem az idő az, ami után vágyódunk.
– Na igen.

91-94. oldal, Üveg és gyémánt - A vásár c. fejezet (Móra, 1987)

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet

cassiesdream>!

Úgy szemlélte őt, ahogy az igazi barátot szokás szemlélni, ólomszürke, csőszerű lábszárával, idomtalan csőrével és még furább csőrzacskójával együtt. Megfeledkezett ezekről, mint ahogy a szeretet elfeledteti velünk mindazt, ami nem lényeges. Sőt öntudatlanul még szerette is ezt a csőszerű lábszárat meg a csőrt, és bizonyára elszomorodott volna, ha netalántán megváltoztatják formájukat.

94. oldal, 7. fejezet - A vásár (Móra, 1987)

Leena Krohn: Emberruhában Városi történet


Hasonló könyvek címkék alapján

Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus
J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal
Pierdomenico Baccalario: Az első kulcs
Terry Pratchett: Fantasztikus Maurícius és az ő tanult rágcsálói
Martin Kay: Eastern
Nyulász Péter: Ciprián