A ​tévedés 8 csillagozás

Nem, nem, nem. Ez a könyv most számomra egy alapos gyomros volt kedvenc írónőmtől. Reménytelenség, betegség, sivárság, halál, öregség, elmúlás, elválás, eltűnés… Hát nem erre volt most szükségem, a többi könyve jobb volt. Igen, ez nem olyan misztikus, meg konkrétabb, köznapibb, és talán ettől titulálják a legjelentősebbnek. Legközelebb kevésbé jelentőset szeretnék tőle olvasni.

Leena Krohntól kell még olvasnom. Az Angyaltrombitában nagyon tetszett a valóságtól való elszakadás, ez a könyv eszembe is jutott többször is, amióta olvastam.
A tévedés viszonylag új könyv, nem is tudtam róla, könyvesboltban nézelődés közben láttam meg, elég olcsó volt, megvettem és gyorsan el is olvastam. Kicsit ez is adja azt a furcsa hangulatot, olyan, mint egy zuhanás a tébolyba. Érdekes a szerkezete, novellákból áll, melyek néha félbe is maradnak, “regényrészletekből” egy fiktív író regényeiből, és ahhoz képest, hogy a novellákat én annyira nem szeretem, ezek jórészt még tetszettek is. De sokkal érdekesebb volt a novellák közti közjáték, a regény gerince, valójában ezt szerettem benne. Egy dolog nem tetszett, a vége, furcsa, de ehhez a regényhez valami olyat vártam volna, ami lóg a levegőben, hogy nem tudom eldönteni, mi a valóság, ki őrült meg és mégis mi történt (talán mert ezt kaptam az Angyaltrombitától), de a lezárás egészen határozott és egyértelmű volt, nem ezt vártam.

Azt gondoltam, hogy a regénybeli író közepes és unalmas novellái azért közepesek és unalmasak, hogy a felépített fáradt és lélektelen hangulatot erősítsék. A végén aztán véget ért a felolvasó est és következett a tényleges író része, ami ugyanolyan félmisztikus maszatolás volt jelentőségteljes mondatocskákkal, megfáradt filozofálással és sehova nem tartó „cselekménnyel”. Ez az irodalom? Nem tartom lehetetlennek, hogy én is képes legyek ilyenre, csak nem látom értelmét. Erre papírt, időt és pénzt pazarolni…