A ​nevem: Jack Reacher (Jack Reacher 21,5) 28 csillagozás

Lee Child: A nevem: Jack Reacher

Jack ​Reacher egy isten háta mögötti maine-i kisváros főterén áll, ahol szemtanúja lesz, ahogy egy fiatal férfi letépi egy arra sétáló lány válláról a táskát, és elmenekül. És éppen felé tart. Mit tehet egy rendes állampolgár, aki pont jó időben van jó helyen? A válasz, legalábbis Jack Reacher számára, egyértelmű: feltartja a tolvajt, amíg a rendőrök a helyszínre nem érnek. Ezzel azonban olyasmibe keveredik, amiből nem is lesz olyan egyszerű kikászálódnia. Vajon véletlenül sétált arra a lány? Vajon alkalom szülte a tolvajt, vagy az egész jelenetet megrendezték? És mi volt a táskában?
Mindezekre a kérdésekre választ kaphat az olvasó az Időtényező című írásból, amely egyike annak a tizenkét novellának, amelyet közreadunk ebben a gyűjteményben. Jack Reacher újabb és újabb kalandokba keveredik a földgolyó számtalan pontján: New Yorkban, Okinaván, egy Cambridge felé tartó autóúton, az amerikai Délen… amerre épp viszi az útja. Nem számít, merre jár – csomagok és célállomás nélkül… (tovább)

Eredeti mű: Lee Child: No Middle Name

>!
General Press, Budapest, 2017
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520795 · Fordította: Gieler Gyöngyi
>!
General Press, Budapest, 2017
352 oldal · ISBN: 9789634520795 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Jack Reacher


Most olvassa 5

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Lee Child: A nevem: Jack Reacher

Nincs bőröndje. Nincs úti célja. Nincs középső neve. Ő Jack Reacher. Kávéfüggő ex-nyomozó. 12 történet életének különböző időszakaiból.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/11/lee-child-nevem-j…

4 hozzászólás
>!
mate55 
Lee Child: A nevem: Jack Reacher

Child szakít a hagyományokkal, és most először egy pulzust mérgező válogatást ereszt útjára, hogy bemutassa az amerikai Robin Hood-ot, Jack Reacher néven. Nincs bőrönd. Nincs cél. Nincs középnév. Nem számít, milyen messzire utazik, a baj mindig megtalálja őt. A remek válogatást, főhősünk életének ötvenhét évét a különböző fejezetek színesítik. Minden egyes történet önmagában is megáll, de a sorozat rajongói szeretni fogják a karakter fejlődésének észlelését az idő múlásával. Megismerjük, mint tizenéves serdülő, majd érett fiatalként szerepel. Később katonai rendőrként jelenik meg, majd a legkedveltebb karakterként, a leszerelése utáni időszakról, mint csavargó hős is akad történet. Talán éppen ebből a sokszínűségből fakadóan a kötet minőségileg is nagyon hullámzó, vannak kiváló, de átlagos írások is benne. A cselekmények szaladnak előre, magával sodorva és egyre beljebb és beljebb rángatva bennünket, míg a végén, szokásához híven, lógva nem hagyja főhősünket, a „cliffhanger” évtizedes hagyományának megfelelően. A gyűjtemény nyelvezetére leginkább a tárgyilagosság jellemző. Lee nem pazarolja a szavakat részletes leírásokra, érzelmekre, felesleges kitérőkre. Nála minden célratörő és világos. A cselekményre összpontosít, így az izgalmas fordulatok, megdöbbentő csavarok dominálnak. Ez a funkcionalista szemlélet remekül illik a katonai világból származó főhőshöz. Nem tudom, hogy mennyire volt tudatos az író részéről, esetleg teljesen véletlenszerűen alakult így, de nekem valahogy inkább a kötet második felébe kerültek azok a novellák, amelyek igazán említésre méltóak. Így aki sorrendben olvassa a történeteket, lehet, hogy egy idő után veszít a kezdeti lelkesedéséből. De időben szólok, feladni nem érdemes, mert a kötetben valóban túlsúlyban vannak az olyan írások, amit elolvasva nem fogjuk sajnálni a kevésbé sikerültekre szánt időt sem. A különböző történetek – kivétel nélkül – minden alkalommal szolgálnak valamilyen plusz információval, és ha kisebb részben is, de ennek köszönheti a könyv sikerességét. Ez a gyűjtemény mindenki számára kínál valamit, miközben várjuk a következő teljes hosszúságú regényt.

1 hozzászólás
>!
Teetee
Lee Child: A nevem: Jack Reacher

Ritkán szoktam reklám alapján könyvet venni, de ezt így vettem. „Keményebb, mint James Bond, titokzatosabb, mint Sherlock”, így hirdette a bookline, és miután szaglásztam a Molyon egy kicsit Jack Reacher után, úgy gondoltam, ezt a pasast én bírni fogom.
És így is lett.
Ötcsillagos könyv lett, persze nem úgy, mint Pamuk vagy Hrabal vagy egy húsbavágó riportkönyv – a maga műfajában lett ötcsillagos. Egy mentálisan iszonyúan megterhelő nap végén teljesen kikapcsolt a vonaton, s ezzel tökéletesen teljesítette feladatát.
Mint egy precíz katonai rendőr.
Azt gondolom, regényként már lehet, hogy nem kötnének le annyira a Jack Reacher-történetek, de ezek a novellák jók voltak, tetszett, hogy különböző életkorokban és életszakaszokban ismerhetjük meg ezt a szűkszavú, csomag nélkül utazó, mindig egyedül lévő férfit, aki tengerészgyalogos-családból származva már kiskorától megszokta, hogy kívülálló, és hogy saját magának kell kivívnia minden társaságban a pozícióját. Nem írhatom, hogy Jack Reacher egy magányos igazságosztó, mert nem olyannak tűnik, aki képes átérezni a magányt. Nem olyannak tűnik, mint aki egyáltalán szokott bármit is érezni, a hazájáért kész bárkit hidegvérrel megölni, de van benne mégis valami régimódi lovagiasság, és mivel távol áll tőle, hogy bármilyen helyzetben is kímélje magát, mindig kész segíteni a bajbajutottakon.
Azon gondolkoztam közben, hogy mit szeretek annyira az ilyen figurákban, és mi az, amivel Jack Reacher megvett kilóra, és végül rájöttem.
A profizmus.
Az, ahogyan másodpercek, sőt tizedmásodpercek alatt képes átlátni egy helyzetet (térben és összefüggéseiben is), ahogy azonnal számtalan elméletet állít fel a fejében, és aztán ezeket a szerzett információk függvényében ejti vagy éppen átdolgozza, hogy mindig sok lépéssel előbbre lát, és mindig van B, C, D, E stb. terve, hogy nagyon okos, de nem elbizakodott, és hogy néha hibázik, de nagyon nagy százalékban jó döntéseket hoz.
És ezek miatt jó lenne Jack Reachernek lenni.

4 hozzászólás
>!
kvzs P
Lee Child: A nevem: Jack Reacher

Jó látni, hogy Jack Reacher milyen gyerek volt, illetve katonaként hogy élt. Kicsit idealizáltnak éreztem, hogy már tizenévesen is ő volt a higgadt problémamegoldó, de a többi könyvben megismert kívülállóhoz mégis illik ez a múlt.
Ha valaki szereti Reacher-t, akkor a múlt megismerése miatt fogja szeretni a könyvet, de ha csak most ismerkedik vele, akkor a regények hangulatába kóstolhat bele. Kikapcsolódásnak még mindig tökéletes.

>!
altagi P
Lee Child: A nevem: Jack Reacher

Összességében nagyon jól sikerült kötet, rengeteg olyan epizóddal Jack Reacher életéből, ami egy-egy regénynek kevés lenne, de rövid történetekként nagyon megállják a helyüket.
A kötet összeállítása – miszerint a novellák kronológia sorrendben követik egymást –, egészen életrajzszerűvé teszik a könyvet, a főszereplő fejlődését követhetjük nyomon egy életen át.
Nekem ebben a kötetben a fiatalabb Reacher egy kissé eltér attól a képtől, amit az eddigi regények sugalltak, de a második történettől már teljesen illeszkedik az összes az eddig megismert karakterhez.
A kedvenc novellám az Alvóügynök lett, mert abban domborodik ki leginkább Reacher személyisége és annak mozgatórugói.

>!
jaspi
Lee Child: A nevem: Jack Reacher

A nevem: Jack Reacher című kötet tizenkét Reacher novellát tartalmaz. A gyerekkori történettől kezdve a katona időkön keresztül a vándor korszakig. Remek összeállítás annak bemutatására, hogy milyen sokszínűek és érdekesek Lee Child regényei. Éppen ezért tökéletes kezdő kötet az ismerkedéshez, és üde színfolt a rajongók számára. Érdemes elolvasni!

>!
Szeitz_Éva P
Lee Child: A nevem: Jack Reacher

Azt hiszem az én értékelésem fabatkát sem ér, mivel én elvakult és elfogult Jack Reacher rajongó vagyok, nekem totál mindegy mi van leírva, tetszeni fog. Ezért most is öt csillag, természetesen.
Azonban úgy gondlom, hogy ezeket a novellákat azok olvassák nagyobb szeretettel, vagy értéssel, akik már az egész sorozaton túl vannak, mert akkor ismerik a főszereplőt teljesen, és másképp értékelik ezeket a kis történeteket.
12 novelláról van szó, melyek között van hosszabb és nagyon rövidke is. Mind egy kis adalék Reacher életéhez. Már csak a sorozat legutolsó kötetét nem olvastam, de azzal még várok, így hátha nem kell túl sokat várnom, amíg megszületik a következő regény a sorozatban. Megszületik??

>!
gesztenye11
Lee Child: A nevem: Jack Reacher

A könyv jó, olyan, amilyeneket Lee Child ír egy Jack Reacher nevű főszereplőről. Az egyetlen különbség, hogy ez nem egy regény, hanem egy novelláskötet, amiben rövid és még rövidebb történetek van. A történetek is jók, és némelyik kicsit másképp és más környezetben mutatja be Jack Reachert, mint azt a regényolvasók megszokták. De nem akarom lelőni a poénokat, és nem akarok spoilerezni sem. Viszont nekem legjobban az Alvóügynök, és a Kisebb háborúk tetszett, de az összeset ajánlom mindenkinek!

>!
voltam
Lee Child: A nevem: Jack Reacher

Hm. Nem is tudom. Úgy gondolom, hogy Lee Child alapvetően egy jó író. Véleményem szerint Jack Reacher is egy jó karakter. Ennek ellenére ez a kötet olyan semmilyen volt. Több, hosszabb-rövidebb történet, amelyeknek egy részével egyáltalán nem tudtam mit kezdeni. Olyan l'art pour l'art jellegűnek éreztem. Az odáig még rendben is van, hogy megismerhettük Reacher életének egy-egy korábbi szakaszát, de ahogy Reacher is általában csak úgy van, látszólag céltalanul bolyong, él bele a vakvilágba, úgy számomra ez a könyv is ilyen volt. Csak úgy volt. Nem éreztem, nem értettem a célját. Biztos bennem (is) van a hiba, de valahogy nem voltunk egy hullámhosszon. A többi Reacher történetnél is hiányzik nekem valami (ha agyonütnének, se tudnám megmondani, hogy mi), amitől csettintenék, és azt mondanám, hogy na ez igen. Ennél a kötetnél ez a korábbiaknál erősebben ütközött ki. Sajnálom. Ettől persze még el fogom olvasni a sorozat többi kötetét is, hátha…

>!
Kékmatska
Lee Child: A nevem: Jack Reacher

Mint utóbb kiderült, egy novellás kötetet tartottam a kezemben. Nem bántam meg, hogy megvettem és elolvastam, de nem tudtam 5 csillagot adni ennek a sok-sok apró novellának, mert csak részben tetszett. Egyik másik érdekes volt, volt amelyiken jót nevettem és emlékeztetett a jobb regényeire, de némelyik gyenge volt, amolyan próbálkozás vagy rövid bekezdés. Nem is tudom, mindenesetre ezzel a könyvvel nem voltam teljesen kibékülve. :(


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Az íratlan szabály szerint mindig az új nyomozó kapja a legpocsékabb feladatot.

267. oldal - Mindenki beszél

>!
robinson P

    Semmi sem volt a tenyere és Reacher bőre között, csak az aprócska kis mikrofon.
    – Én a melltartómba dugtam – mondta –, de magán az nincs.
    – Képzelje, nem hordok – mondta Reacher.

138. oldal - Hőség

2 hozzászólás
>!
robinson P

    Aztán csak várt. Mindig is jól ment neki a várakozás. Türelmes ember volt. Sehová sem kellett mennie, és a világ minden ideje a rendelkezésére állt, hogy odaérjen.

20. oldal - Időtényező

>!
robinson P

    – Olyan a természetem, hogy szeretek direkt mást csinálni, mint amit várnak tőlem.

169. oldal - Alvóügynök

>!
robinson P

    – Az ügyfelek állandóan hazudnak.

27. oldal - Időtényező

>!
Ciccnyog IP

    – Szóval, milyen elnevezés illene a legjobban magára? Csavargó?
    – Úton lévő. Vándorló. Átutazó. Epizodikusan felbukkanó – sorolta Reacher.

11. oldal - Időtényező

Kapcsolódó szócikkek: Jack Reacher
>!
Ciccnyog IP

    – Bármi lehetséges – mondta Reacher.
    – Például mi lenne lehetséges?
    – Régebben fizettek azért, ha ilyesmiről beszéltem.
    – Felajánlhatunk egy rendőrségi kávét.
    – Megegyeztünk. Feketén kérem, cukor nélkül.

17. oldal - Időtényező

Kapcsolódó szócikkek: Jack Reacher · kávé
>!
Ciccnyog IP

    – Egész életemben volt egy aranyszabályom – szólalt meg Reacher. – Ha valaki kést ránt ellenem, eltöröm a karját.

36. oldal - Időtényező

Kapcsolódó szócikkek: Jack Reacher
>!
robinson P

Egy perc az hatvan másodperc, egy óra az hatvan perc, egy nap az huszonnégy óra, egy hét az hét nap, egy év ötvenkét hét.

(első mondat)

>!
robinson P

    Eljött a döntés pillanata. A meglepetés ereje mindig hatásos. A késlekedés pedig mindig végzetes hiba.

129. oldal - Hőség


A sorozat következő kötete

Jack Reacher sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Steven Saylor: Egy gladiátor csak egyszer hal meg
Agatha Christie: Az Álmok Háza
Agatha Christie: No. 16
MaryJanice Davidson – Laurell K. Hamilton – Charlaine Harris – Angela Knight – Vickie Taylor: Karó
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a végzetes kezdet
Borsa Brown: A maffia gyermekei
Nagy Zoltán (szerk.): Téboly
A. G. Hawk: Időtlenségbe zárva