Indigó ​gyerekek II. 3 csillagozás

Lee Carroll – Jan Tober: Indigó gyerekek II.

Tudjuk immár, hogy az indigókék (aurájú) gyerekek magukban hordozzák Isten adta tehetségüket. Sokan közülük született filozófusok, akik eszmélésük első pillanata óta az élet értelméről és a föld megmentésének lehetőségeiről gondolkodnak. Veleszületett tudósi, feltalálói és művészi képességekkel rendelkeznek. Társadalmunk, mivel a régi módszereken alapszik, nem észleli az indigók tehetségét. Tévesen hiperaktívnak, máskor korlátolt tudatúnak vélik őket. Számos szülő egyszerűen nincs tisztában gyermeke rendkívüli tehetségével.

>!
Mandala-Veda, 2002
236 oldal · ISBN: 9789639436688
>!
Mandala-Veda, Budapest, 2002
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638620277 · Fordította: Zsíros Zsuzsanna

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Purpur>!
Lee Carroll – Jan Tober: Indigó gyerekek II.

Nagyon elgondolkodtató könyv. De mindenképp kell hozzá az első kötet, mert így önmagában nem biztos, hogy érthető. Az elején kicsit olyan érzésem is volt, mintha „elviccelnék” a témát, bár ez a közepe tájára teljesen eltűnt. Különösen az tetszett benne, hogy nagyon sok levelet, saját történetet idéztek – ettől lett igazán hiteles.


Népszerű idézetek

Purpur>!

Amikor elárulsz magadról valami rosszat, attól félsz, hogy nem fognak többé szeretni. És aztán meglepődsz, mert nemcsak, hogy szeretnek, hanem még jobban fognak szeretni.

19. oldal

Purpur>!

Az iskola legyen az a hely, ahol a gyerekek megértik, hogy nem kell mindig alávetniük magukat azoknak a felnőtteknek, akik nem látják, kik ők valójában.

55. oldal

Purpur>!

Az Indigó gyerekek ösztönösen tudják, hogy kik ők, és mit akarnak. Tudják, hogy az embereknek hogyan kellene egymáshoz viszonyulniuk. Mindenkitől tiszteletet és megbecsülést várnak. Semmilyen körülmények között nem tűrik a hazugságot, a manipulációt és az erőszakot. Magyarázatot várnak, és nem elégszenek meg az „azért, mert azt mondtam” válasszal. Ők is mindig mindent megtesznek, amikor hozzájuk fordulunk.

Már hallom, amint kórusban mondják: „De én nem hazudok a gyerekemnek! Én sohasem manipuláltam! Én nem erőszakoskodok!” A legtöbben sohasem szándékosan csaptuk be a gyerekünket, gázoltunk az önérzetébe, amikor a viselkedésüket irányítottuk, és sohasem emeltünk rá kezet haragunkban. A szociológusok, pszichológusok és egyéb szakemberek azonban mind azt állapították meg, hogy társadalmunkban óriási mértékű az erőszak, a megtévesztés és a manipuláció. Vajon mennyire vagyunk tudatában azoknak az apró, de igen nagy jelentőségű mozzanatoknak, melyek kultúránk hatására kora gyermekkorunktól kezdve beépülnek viselkedésünkbe, és nap mint nap befolyásolják személyes életünket?

Lehet, hogy nem közvetlenül tévesztjük meg a gyermekeinket, amíg úgy érezzük, hogy az információk visszatartása a javukat szolgálja. Ezen a ponton térünk le az igazság útjáról, és legtöbben meg sem gondoljuk, miről van szó.

Nézzük meg a Mikulás mítoszt. A Mikulás olyan széles körben elfogadott, hogy még azok a gyerekek is ismerik és ünneplik, akik nem keresztény családokban születtek. A Mikulás népszerű, varázserővel bíró szimbólummá vált, és felülmúlja a vallási hovatartozás határait. De mi van akkor, ha én azt mondom, hogy e mögött a kedves, piros bolyhos sapkás öregember mögött egy erőszakos és manipulatív hazugság húzódik, amit azért találtak ki a felnőttek, hogy könnyebben irányíthassák a gyermekek viselkedését, és fenntarthassák hatalmi helyzetüket? Azt mondják, ez túlzás? Hát akkor nézzük meg közelebbről!

A Mikulás hozza ugyebár karácsonykor a gyerekeknek a feltétlen szeretet ajándékait. Zsákja szimbolikus értelemben telis tele van, de ki ne emlékezne arra, hogy a legenda szerint csak akkor hoz valamit, ha jó gyerekek vagyunk. Tehát, ha nem vagy jó, elmegy, és nem kapsz semmit. Ugye, ez nem feltétel nélküli szeretet? Ebben az összefüggésben a Mikulás a büntetés álruhába öltöztetett formája, burkolt erőszak és manipuláció a gyerekekkel szemben.

Lehet, hogy vannak olyanok, akik ezt túlzásnak tartják, és még azt is mondhatjuk, hogy a gyerekek egyáltalán nem veszik olyan komolyan ezt az egészet, és így egyáltalán nem sérti őket. Ez a feltételezés veszélyes. Van olyan órám, amikor azt tanítom a szülőknek, hogy a gyerekeink szemével lássanak. A kisgyerekeknek ez nem mese, hanem nagyon is valóságos történet. A Mikulás legjobb esetben azt az üzenetet közvetíti a gyerekek felé, hogy kívülről motiválják őket a helyes viselkedésre; legrosszabb esetben a hiánytól való félelmükben engedelmességet tanulnak, különben megvonják tőlük a szeretetet és az elfogadást. […]

A Mikulás szívünk mélyén az adás és a nagylelkűség szimbóluma. Természetesen ünnepeljék meg, de ne tegyék őt a félelemkeltés vagy a jutalmazás eszközévé. Legyen a gazdagság és a csoda szimbóluma, melyek a feltétel nélküli szeretetből fakadnak.

166-168. oldal

Purpur>!

Amilyen mértékben fejlődöm spirituálisan, olyan mértékben nő bennem a megértés.

80. oldal

Purpur>!

[…] nincs annál frusztrálóbb érzés, amikor szülőként úgy érezzük, hogy mindent megtettünk, valami mégsem működik.

161. oldal

Purpur>!

Az igazság gyakran sokkoló, amikor gyerekek szájából hangzik el, és megmondják, valójában miről is van szó.

26. oldal

Purpur>!

Egy Indigó nem csak a szokásos magatartást tanúsítja, hanem valami olyan gondolati többlettel jellemezhető viselkedést is, ami túl van az elvárható dolgok körén.

30. oldal

Purpur>!

A sikeres gyereknevelés első szabálya, hogy érezd te is magad gyereknek. Ez nem gyerekességet jelent, és nem is leereszkedő gőgicsélést, melyet a gyerek azonnal észrevesz, és halálosan gyűlöl. Ez azt jelenti, hogy teljes egyszerűséggel eggyé válsz vele annyira, amennyire a gyermek is egy az életével. (Ellen Key)

132. oldal

Purpur>!

Nem mondhatjuk azt, hogy a gyerekes emberek megálltak a fejlődésben; éppen ellenkezőleg, folyamatosan megadják maguknak az esélyt arra, hogy akkor fejlődjenek, amikor a legtöbb felnőtt már a középkorúak szokásainak és konvencióinak a selyemgubójába burkolózott. (Aldous Huxley)

145-146. oldal

Purpur>!

Hogyan nevelhetnénk egy gyereket az igazmondásra, ha mi magunk képtelenek vagyunk rá?

147. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Daniel Siegel – Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés
Pamela Druckerman: Nem harap a spenót
Daniel Siegel – Tina Payne Bryson: Igenközpontú nevelés
Ross W. Greene: Emberi lények nevelése
Daniel Siegel – Tina Payne Bryson: A szülői jelenlét ereje
Jeannette Walls: Az üvegvár
Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Vekerdy Tamás: Belső szabadság – Válogatott előadások