Utolsó ​kívánság (Boszorkánydinasztia 1.) 39 csillagozás

Leda D'Rasi: Utolsó kívánság Leda D'Rasi: Utolsó kívánság

„Perzselően forró mese…”

…felnőtteknek, modern formában. Ha megkérnének rá, hogy a lehető legtömörebben foglaljam össze a Boszorkánydinasztia sorozat lényegét, ezzel az egy mondattal tenném meg. Mert ebben minden benne van. Olyan olvasóknak ajánlom, akik szeretik a többféle műfaj keveredését, és izgalmasnak találják, ha megannyi hatás éri őket olvasás közben. Akik vágyják a romantikát, akarják a kalandot, és hajlanak a lehetetlen felé is. Akik nem sütik le a szemüket, ha borzongató szex fűti át a lapokat. Mélyen tudják (és akarják is) gyűlölni a történet gonoszát, teljes szívükkel átérzik a szereplők érzéseit, bírják a bicskanyitogató szóhasználatot, és értékelik a csípős humort. Igen, a Boszorkánydinasztia története valóban egy mese. De aki Andersen, vagy a Grimm testvérek féle történetre számít, azt komoly meglepetések fogják érni. A Dinasztia a mesék új generációját képviseli.

>!
Mogul, Budapest, 2016
478 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158027298

Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 161

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Evika82 P
Leda D'Rasi: Utolsó kívánság

Kicsit félve kezdtem bele a történetbe miután azt olvastam az egyik figyeltem értékelésében, hogy ez a könyv teljesen a Halhatatlanok alkonyat után sorozatra hajaz. Azért csak belevágtam, és nem bántam meg… igaz voltak hasonlóságok… több is… de miután el tudtam vonatkoztatni a másik sorozattól, akkor tudtam értékelni ezt a történetet. A könyv eleje az nagyon tetszett, a végére ez a lelkesedés a végére kicsit visszaesett nálam, de nem tudom azt mondani, hogy rossz volt a könyv, mert érdekes volt. Tetszik az írónő stílusa, az erotikus jelenetek is rendben voltak, Lazarus nagyon alfa, és ez nagyon tetszik. ;)
Angel is kedvemre való karakter volt, nem egy nyafka kislány, hanem egy vagány csaj.
Ha lehetőségem nyílik rá, akkor el fogom olvasni a következő kötetét is a sorozatnak.

>!
Merielle
Leda D'Rasi: Utolsó kívánság

Az írónő többféle lényt is beletett a regénybe, nem csak az unalmas vámpír-vérfarkas-boszorkány téma jelenik meg, hanem démonok, lidércek is életre kelnek a kezei alatt. Az alaptörténet az újjászületéssel nagyon jól indul, tetszett, hogy egy ilyen téma köré építi fel az író a vérfakas-boszorkány szálat. A humor is nagyszerű volt, Luna karaktere vitte az egészet, és akármikor fellépett a színre, mosolyt csalt az arcunkra. Egyszerűen annyira jól kidolgozott jellem, vitte az egész regényt a hátán, és alig vártuk, hogy újra felbukkanjon a sorok között. A sajátos bolondos, perverz stílusával szerintem sokak kedvencévé vált.

Bővebben a blogon     SAJÁT RAJZZAL     illusztrálva: http://meriellekonyvei.blogspot.hu/2017/04/leda-d-rasi-…

>!
Annie04
Leda D'Rasi: Utolsó kívánság

Mindig nagy kedvvel vágok neki egy új könyvnek, még akkor is, ha tudom, hogy a piacon mennyi hasonló történet van. Ilyenkor egy kicsit hasonlítgatok, de nem viszem túlzásba, mert tudom, minden egyes könyv, minden világ egy másik kalandot tartogat. Vagy jobbat, vagy rosszabbat, esetleg egy teljesen új élményt nyújt. A Boszorkánydinasztia első felvonásában mindezeket megkaptam. Voltak felemás érzéseim, előolvasóként és olvasóként is, már a kész könyvet bújva, de azt már az elején világosan éreztem, hogy ez a történet bizony nekem íródott, és ha voltak is döcögős pillanatai, az összhatás mégis meggyőzött, és azóta is gyakran gondolok a könyv végén található második kötetből csempészett ízelítőre, és arra, meddig kell még várnom a következő részig?

A történet középpontjában a szerelem áll. Annak is egy olyan bonyolult formája, amikor az egyik fél meghal, de évszázadok múlva reinkarnálódik, így a két személy még egy esélyt kap az élettől, hogy boldogan élhessen, ám a rózsaszín ködig elég macerás az út, főleg ha a leányzónak fogalma sincs a régi „életéről”, és arról, hogy az a férfi aki hitetlenkedve fürkészi az arcát, nem más, mint az ő elrendelt szerelme. És ha ez még nem lenne elég bonyodalom, ott van még az újonnan felfedezett boszorkányság, plusz az, hogy a nagy Ő egy lykae nevű faj halhatatlan vezetője, ráadásul itt az Itész is, a boszorkányüldözők csoportja, aminek tagjai eltökélt feladata a bűbájos banyák kiirtása. Amint látjátok, az alaptörténet nem unalmas, amit szerencsére az írónő megdob még pár aduásszal.

A történetet szerettem. De nem tagadom, néha ellaposodottnak éreztem. Körülbelül ennyit tudok felhozni negatívumnak, mert a többi dolog rendben volt. Kaptam sok-sok kisebb és ultranagy emlékezetes jelenetet, mint például főszereplőnk, Angel szökési kísérletét Lazarus autójából, vagy ott van a kávéházas jelenet Luna merész versével, de említhetném még Angel és Lazarus első együtt alvását, vagy azt, amikor a főszereplők végre engedtek az érzéseknek, és gyűrték is a lepedőt, nem csak aludtak rajta. Jah rendesen gyűrték… *visszaemlékezik… elpirul…nagyon-nagyon elpirul…

Kevés olyan urban fantasy-val, meg egyáltalán kevés olyan történettel találkoztam, még a chik-lit műfajban is, ami ennyi komikus helyzetet és röhögőgörcsöt okozott volna. Egy kezemen megtudom számolni, hány könyvön nevettem ennyit. Több ilyen sztori kellene! A humortól válik a könyv még szórakoztatóbbá és kiemelkedőbbé. Ami nagyban köszönhető a karaktereknek. Itt pedig szeretném kiemelni Lunát, a kissé zakkant holdboszit, akiről jó ideig nem tudtam eldönteni, hogy szeressem vagy gyűlöljem, mert mindenből szexuális tartalmú viccet csinált, és ez néha átlökte a ló túloldalára, de idővel és a pajzán versének köszönhetően engedett a jég, és most már 100%-ig azt érzem, hogy kell egy önálló könyv Lunának is, mert erről a csajról még többet akarok olvasni!

Ha egy jóféle történetet olvashatok magyar szerzőtől, az sokkal közelebb áll a szívemhez, mint egy külföldi író tetszetős története. Megtisztelve és mázlistának érzem magam, hogy ezt a könyvet még a kezdeti fázisban olvashattam, és hamarabb belecsöppenhettem a Dinasztia világába, aminek első könyve bőven megfelel egy jó urban fantasy-nak. Ha néha le is ülepedett a történet, de a szerelmi-szál, az izgalmas jelenetek, az erotikus részek, a klassz karakterek és a csattanós humor kellemes szórakozást nyújtottak.

Leda D'Rasi első könyve jól sikerült, ettől már csak felfelé vezet az út, én pedig kíváncsian várom a boszorkányok újabb és újabb lebilincselő kalandjait.

>!
Biry P
Leda D'Rasi: Utolsó kívánság

Nem leszek népszerű ezzel, de sajnos ez van :)
A történet maga jó… Lenne
A világ is nagyon jó… Lenne
A szerelmes pár is jó… Lenne..
Ha az a lenne ott nem lenne…
Az ok pedig nagyon egyszerű, hogy sajnos ezt már olvastam, kb egy az egyben… Méghozzá Kresley Cole Halhatatlanok alkonyat után sorozatában eredetileg. :(
Már a könyv elején a fogalomtár annyira felcseszett, hogy 1 napig el sem kezdtem olvasni magát a történetet, ugyanis már ott nagyon sok az egyezés, esetleg szinonímája az eredeti fogalomnak. Ez végtelenül bosszantott, és bár ugyanúgy olvastatja magát a könyv, mint Cole, attól még végig ellenérzésem volt, mert ez sajnos jobb szó híján koppintás…
Lehet engem ezért utálni, de ez van, Cole az eredeti és pont. Inkább azt javaslom olvasásra!
Amúgy nem rossz, a fordulatok kiszámíthatóak, szokásos fantasy sztori. Egyszer majd elolvasom a folytatást, mert legalább érdekes karakterről szól majd. Mindenesetre nekem ez csalódás volt. :(

2 hozzászólás
>!
KrenczNóra I
Leda D'Rasi: Utolsó kívánság

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és terveztem is, hogy megveszem, amikor a szerencse váratlanul rám mosolygott: megnyertem tombolán! :) Nagyon örültem neki, s már ez hihetetlenül jól esett a lelkemnek, pedig ekkor még nem is tudtam, hogy milyen a könyv.
Nos, magabiztosan állítom, hatalmas veszteség lett volna, ha kihagyom! Már az első szavaival magához láncolt. Számomra rekord idő alatt olvastam el, hisz általában két-három hétig tart nekem egy regény az általános elfoglaltságaim mellett. Ezt a könyvet négy nap alatt kivégeztem. Minden apró, szabad percemet ennek szenteltem és teljesen kizártam a külvilágot.
Ha jellemeznem kéne egyetlen szóval a történet egészét: tökéletes(!). Minden mozzanata pontosan ott van, ahol lennie kell. A világ hihetetlenül kidolgozott, a karakterek színes egyéniségek, a stílus egyszerűen fantasztikus.
Kedvenc szereplőm Luna lett, aki oly mértékben őrült, hogy lehetetlenség nem szeretni. Ő az a fajta személy, aki megtestesíti mindazt, amilyen szívesen lenne az ember, ha nem kötnék meg a szabályok, a normák, az illem.
Angel remek főszereplő. Akkor kedveltem meg leginkább, amikor évődése megkezdődött Lazarusszal.
Faltam a lapokat, de közben végig rettegtem, hogy egyszer véget ér és el kell szakadnom ettől a világtól. Szerencsére lesz lehetősegem visszatérni a boszorkányok közé, hiszen ez még csak egy első kötet volt. ;)

>!
woolfe
Leda D'Rasi: Utolsó kívánság

Ajánlás kereteiben belül jutottam el az írónőhöz, aki volt olyan kedves és közvetlen, hogy egy csodaszép ajánlással és dedikálással rögtön rendelkezésemre bocsátotta a regény egy példányát. Azt írta nekem, vigyázzak, „mert a halhatatlanok világa magába szippant, és elvarázsol”. Szavainak nyomatékot adott a díszes pecsét is. Felkészültem rá, hogy ennyi ajánlás és ilyen szimpatikus írói reakció után révbe érek majd. Ez részben – nagyobb részben – meg is történt.

Az írónő, Leda D’Rasi, egyedi, érdekfeszítő világot teremtett. Nem egyszerűen felhasználta a fajokat, hogy színesítse a történetet, hanem új tulajdonságokkal, érdekes mellékzöngékkel ruházta fel őket. Hierarchiát alkotott, amely függőségi és hatalmi viszonyokat alakít ki, adott találkozási pontokat a konfliktusok kialakulására, de kellő távolságot ékel a fajok közé, hogy kedvére mozgathassa a halhatatlanok szálait. Ez felettébb okos megoldás, szerintem. Mindezek mellett ellentéteket kreált, amelyeket törvények próbálnak szabályozni – több-kevesebb sikerrel.

A fajok közül kettővel találkozunk igazán, ezeket részben megismerjük. Kapunk ízelítőt a lykae-k világából, mindeközben Angel és Una szemén keresztül egyre több információmorzsával gazdagíthatjuk a boszorkányokról megszerzett tudásunkat. Az utóbbiak egyébként izgalmas megvilágításba kerülnek, akad köztük bölcs és megfontolt, férfigyűlölő, de az elmebetegség határát súroló boszorkány is. A különcségük kapcsolja össze őket, Angel saját magát mindig kicsit furcsának tartotta. Könnyen beilleszkedik, mert különbözőségeik ellenére a boszorkányok egy barátságos lányszövetséget alkotnak. Azt az érzetet kelti, hogy ide te is nyugodtan beléphetsz, itt jó, ezek a boszorkányok nem gonoszak, sőt, saját törvényük szerint minden ártó tett után százszorosan megbűnhődnek. Nagy a varázsa, húzza az olvasót.

Ahogyan az írónő stílusa is, amely kellemes, választékos, ízléses. Pajzán, ahol annak kell lennie, visszafogott, ahol arra van szükség, nem finomkodott, ahol káromkodni kell az indulattól, ott a karakterek káromkodnak is.

Ami nem tetszett:

1. Mary és Barry Sue: A regény egy picit gyáva, sőt, talán nem is picit, mármint ami a karaktereket illeti. Adott egy tökéletes testű lány, aki annyit ehet, amennyit akar, mert úgysem hízik, és persze az alakváltók királya őt választja párjául. És adott az alakváltók királya, aki kigyúrt, helyes, szinte szoborszerűen vonzó az arca, mindenki őt akarja, és a boszorkány párjául választja. Mindketten kedvesen, okosak, alázatosak, viccesek, erősek, Angelnek különleges képessége van, Lazarus meg úgy egyszerűen maga a nagybetűs tökély. Ami ellentét közöttük (pl. miért fenekel el egy férfi anélkül, hogy ismerném, de nem baj, megbocsátom, mert vonzó) az hamar, semmitmondóan van letudva. Mert őket egymásnak rendelte a sors. Lehetett volna az írónő egy leheletnyit bátrabb, Angel picit csúnyább, kevésbé dekoratív kevésbé dekoratív ruhákban, Lazarus meg egyszerűen nem észvesztően jóképű izomkolosszus.

2. Ritmushiba: A könyv beszippantott, de tényleg, egyszerűen magával ragadott, és alig bírtam letenni. Ez a lelkesedés nagyjából a kétszázadik oldalig tartott, majd a háromszázhetvennyolcadikon tért vissza, a végén megint felszívódott. A közötte lévő udvarlás, erotikus jelenetek és – szerintem gyenge – konfliktus túl hosszúnak tűnt. Az utolsó oldalaknál pedig azt éreztem, ez túlságosan unalmas. Ez a világ ennél tökösebb! De hozzá kell tennem, hogy a kötet végén található ízelítő máris visszaadta a reményt, Leda D’Rasi tehetséges, csak elveszett ebben a Langel (vagy Anzarus?) történetszálban.

Ami kifejezetten tetszett:

1. A reinkarnáció: Egyedi ötlet, kíváncsivá is tett, szeretnék minél többet tudni róla. Érdekel, hogyan működik, hogy az erőn kívül mit hoz még magával az ilyen újjászületés. Igaz, egyedül Angelt érinti – egyelőre –, de úgy érzem, van ereje, és van töltete, mindenképpen kibontást érdemel.

2. Una és Luna: Kettejük dinamikája időnként jelenet-tolvaj, jókat lehet rajtuk nevetni, mégis érezni a szinte anya-lánya/nagytestvér-kistestvér viszonyt.

3. Ruehl és Fairy: Lehet, velem van a baj, de kettejük kapcsolata, amiről alig tudunk valamit, máris jobban lekötött, mint Angel és Lazarus násztánca. Fairy egy remekül eltalált boszorkány, szinte tipikus, gyűlöli a férfiakat, megátkozza őket, Ruehl pedig a szerelmes férfi, aki meglelte a párját. Alig várom, hogy többet olvashassak róluk.

4. Az ítészek: Az inkvizíció életben tartása szerintem fenomenális ötlet. Egészen lekötött, ez is olyan része a regénynek, amiről szeretnék még többet olvasni. Jó lenne tudni, hogyan épül fel a szervezet pontosan, hogyan működik, milyen hadiszállásaik vannak még, mi lesz velük ezután. Rengeteg megválaszolatlan kérdés, ami tovább sodor a folytatás felé.

Összességében azt gondolom, ez egy nagyon erős kezdés. Az írónő adott és megtartott, éppen annyira nyitotta fel a szemünket, amennyire kell, és annyi kérdést hagyott bennünk, hogy ne legyen hezitálás tárgya a folytatás elolvasása. Ez egy önálló, érdekes világ, saját íze van, amitől nem szabadul könnyen az ember. Igéző történet.

(Ennél is bővebben a blogomon olvashattok az értékelésemről: https://woolfekonyvespolca.blogspot.hu/2017/03/szerelem… )

>!
Anarchia_Könyvblog P
Leda D'Rasi: Utolsó kívánság

Ajánlás: Az idei év folyamán írtam már egy könyvről, amit a 2018-as év abszolút kedvencévé avanzsáltam! Most azt kell, hogy írjam, trónfosztás történt! Leda D’Rasi Boszorkánydinasztia: Utolsó kívánság című könyve számomra világszínvonalú lett. Mindezt írom úgy, hogy tőlem nagyon messze állnak a romantikus, és erotikus töltetű könyvek, de Ledának sikerült egy olyan fantasztikus művet írnia, ami alapjaiban változtatta meg a véleményem. Kérem tisztelettel így kell megírni egy romantikus fantasy regényt, amely az olyan olvasókat is magához láncolja akik kerülik ezt a zsánert.

“Először is Piroska piros köpenyt viselt, amit ártatlan cuccnak állítottak be, pedig egyértelműen a csaj látens domina beállítottságát jelképezi. Aztán ott volt a farkas, aki felvette a nagyi hálóruháját. Mégis kinek jutna ilyen az eszébe? Szerintem ő tutira egy transzvesztita ordas….”

Ajánlás folytatás a linkre kattintva elérhető:

https://anarchiakonyvblog.wordpress.com/2018/02/10/leda…

>!
Isabel_Rose I
Leda D'Rasi: Utolsó kívánság

Kezdem a pozitívumokkal: az írónő fantasztikusan ír!!!!!Minden de minden rendben van nála.
A történet pedig eszméletlenül jó!!!!Annyira élethűen írja le az eseményeket, hogy nem okozott nehézséget beleélnem magam. Lilian, Angel, Lasarus, Luna, Una és mindegyik karakter olyan életszerű; egy-egy egyéniség. Viszont….
Számomra túl sok volt benne az erotika. Tudom, ott van a címkék között és mostanában szoktam ilyen műfajt olvasni, de ez nekem túl részletes volt…..Szerintem egy kicsit kevesebbel is elérte volna ugyanezt a hatást, sőt… :)
A folytatáshoz eddig még nem volt szerencsém, de kíváncsi lennék rá…:)

>!
Virág_Krencz
Leda D'Rasi: Utolsó kívánság

Elég sokáig tartott, mire végre el tudtam olvasni a regényt, de minden várakozást megért. Már a legelején mágával ragadott, és már akkor tudtam, hogy imádni fogom ezt a regényt. A karakterek fantasztikusak (főleg a boszorkák :D), a cselekmény pedig pörgős. A csatajelenet eseményei, leírási, ahogy egyéb fejlemények is a történet során, hibetetlen részletességgel és pontossággal voltak megfogalmazva, de mégsem túl nyersen. Nem is hiszem, hogy képes lennék felhozni akár egy dolgot is ami nem tetszett a könyvben. Számomra azért is volt nagyon élvezhető, mert mintha egyfajta Szépség és a Szörnyeteg sztorit is felfedezhettem volna benne, bár nem hiszem, hogy az írónő erre törekedett volna. Összességében tényleg egy olyan olvasmány, amit csak ajánlani tudok és már alig várom, hogy elolvassam a második részt is.


Népszerű idézetek

>!
KockaCica

A kérdés olyan volt, mint egy csipkébe csomagolt, selyemszalaggal átkötött kézigránát. Nem számít a csomagolás, ha gyilkos szándékkal postázzák.

47. oldal, II. rész, Negyedik fejezet

>!
woolfe

Jobb egy őszinte ellenség egy megjátszott kebelbarátnál.

34. oldal

>!
Anarchia_Könyvblog P

Először is Piroska piros köpenyt viselt, amit ártatlan cuccnak állítottak be, pedig szerintem egyértelműen a csaj látens domina beállítottságát jelképezi. Aztán ott volt a farkas, aki felvette a nagyi hálóruháját. Mégis kinek jutna ilyen az eszébe? Szerintem ő tutira egy transzvesztita ordas…

>!
KockaCica

– Apropó – szólalt meg Una –, felvennél végre valamit? Kiver a víz a gondolatra, hogy így jössz velem végig a városon. Hol a francban vannak a ruháid?
– Otthon.
– Otthon? – Una azt hitte, rosszul hall. Ez még Lunától is meredek volt. – Pucéran jöttél idáig?
– Hát a metrón kicsit furán néztek, de nem akartam ilyenkor taxiba ülni.
– Te normális vagy? – Una úgy nézett rá, ahogyan minden épeszű ember nézett egy olyanra, aki papírokkal igazolhatóan bolond.
Luna nem értette a felháborodás okát. Számára teljesen logikusnak tűnt, hogy az egyszerűség kedvéért otthon hagyta a ruháit.
– Most miért? Ha itt veszem le, hova tettem volna a cuccaimat, amíg töltődöm? És ha elfelejtem, melyik fa alatt hagytam őket? Esetleg egy koszos csöves megfogdossa vagy ellopja a bugyimat? Más se kell, minthogy belerejszoljon a csipketangámba. Sokan nem is sejtik, milyen nehéz kimosni a spermát a ruhából.
– Hülye!

61. oldal, II. rész, Ötödik fejezet

>!
Annie04

Vannak boszorkányok és vannak, akik megakarják ölni őket. A két ellentétes pólus, amely örök és elszakíthatatlan egymástól. Csak a hely, az idő és a technika változott, de a végkifejlet nem.

>!
Annie04

A szíve olyan hevesen vert, hogy attól félt, még néhány dobbanás, és úgy szakítja át mellkasát, mint az alien filmek szörnye, mikor kitör a gazdatestből, és csak a kiálló bordacsontok maradnak utána.

>!
Annie04

Ha túl tudsz lépni a múlton, végre lehet jövőd is.

>!
Chriss

– Azt hiszem, az öcsédnek fogalma sincs, milyen nagy fába vágta a fejszéjét – tájékoztatta Lazarust arra az esetre, ha még nem lenne ezzel tisztában. – Fairy nem az a típus, akit csak úgy randira lehet hívni. Már magától a szótól kiveri a háromnapos ragya.

258. oldal (Angel - Lazarus)

>!
KockaCica

– Megmondtam, hogy nem érek hozzád!
– Engem nem érdekel, mit mondtál, mert én nem fekszem egy ágyba egy vadidegen meztelen férfival, az tuti! Akár hozzám akar érni, akár nem! Ez nálam elvi kérdés!
Hosszú másodpercekig néztek farkasszemet egymással. Angel elhatározta, hogy inkább nem alszik egész éjjel, de ebben a kérdésben nem enged. Voltak dolgok, amikben nem volt hajlandó kompromisszumot kötni. Az pedig, hogy az ágy, amilyekben ő alszik, „szigorúan meztelen férfi mentes övezet”, a sor elején foglalt helyet.

262. oldal, V. rész, Huszonötödik fejezet

>!
KockaCica

Az örök élet nem jelent egyett a boldogsággal és a békével. Épp ellenkezőleg! Az emberek halandók, sebezhetők, mégis kegyetlenek egymással. A halhatatlanok ugyanezt csinálják, csak a mérce más. Létük hosszának és erejük kifogyhatatlanságának tudatában sokkal durvábban csinálnak mindent.

428. oldal, VII. rész, Negyvenötödik fejezet


A sorozat következő kötete

Boszorkánydinasztia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Chance: A hajnal átka
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Cassandra Clare: Üvegváros
Cassandra Clare: A herceg
Benina: Milan könyve
Rachel Hawkins: Demonglass – Démonüveg
Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve
Lisa Jane Smith: Tombolás