Lidércfény (Boszorkánydinasztia 2.) 33 csillagozás

Leda D'Rasi: Lidércfény

Una, ​a Dinasztia vezére – hogy legfiatalabb boszorkányát megmentse –, kénytelen nem kívánt szövetséget kötni a lidércek királyával. Évezredek óta ismerik egymást, de ismeretségük ellenszenv volt első látásra. Most azonban segítségre szorul, és pont az a férfi segíthet rajta, akitől a legkevésbé szeretne bármit is kérni. A segítségért cserébe pedig csak egyetlen dolgot adhat. A legnagyobb titkát… és vele az életét.

Litch büszke uralkodó, aki versenyt fut az idővel. Hatalmát trónbitorló fenyegeti. A támadások visszaveréséhez vérvonala megszilárdítására van szükség, ehhez pedig mielőbb egy királyné és egy örökös szükséges. Fajtája átka miatt azonban a számára rendelt asszonyt nem egyszerű megtalálni. Aztán az utolsó pillanatban úgy tűnik, mégis van remény. A győzelem lehetőségét azonban pont az az aranyszemű boszorkány villantja fel, akinél bosszantóbbat elképzelni sem lehet. A nő ajánlata több mint kecsegtető. De vajon igazat mond?

Kettejük közt feszültséggel terhes… (tovább)

>!
Mogul, 2017
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155668159

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Una · Litch (Litcher, a lidércek királya)


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Anarchia_Könyvblog
Leda D'Rasi: Lidércfény

Ajánló: Szinte még el sem olvastam az első részt, de már akartam a másodikat. Kíváncsi voltam egyrészt a soron következő boszorkányra, de arra is, hogy Leda második könyve mennyire fogja megugrani az általam alkotott mércét, amit az Utolsó Kívánság váltott ki belőlem. Megugrotta, nem is akárhogyan. Minden részlet aprólékosan kidolgozott, ügyesen vezetett cselekményszálak, és semmiképpen sem közömbös karakterek, nem utolsósorban a már megismert humor ami ebből a történetből sem hiányzott.

Bővebb ajánló a honlapon!

https://anarchiakonyvblog.wordpress.com/2018/02/15/leda…

>!
EditVagyok P
Leda D'Rasi: Lidércfény

„Una és Litch párosa egyszerre intenzív, mély és olyan tüzes, hogy szinte éreztem a körülöttem gomolygó aranyszín ködbe burkolózó zöld lidércfényt. Tökéletes macska-egér játék volt az övék, az első pillanattól fogva. Az egyetlen dolog, amit nem sikerült megfejtenem, hogy ki a macska és ki az egér ebben a játszmában. XD Élvezet volt végig nézni a harcot.”

Kicsit részletesebben, akit érdekel, nagyon igyekeztem spoilermentesen elmondani a véleményemet ;) :
https://endiallthatiam.blogspot.com/2019/10/leda-drasi-…

>!
KrenczNóra I
Leda D'Rasi: Lidércfény

Aludtam egyet az értékelésre, de az érzés nem csillapodott: woooooooooowwww! <3
Akár csak az első rész, ez is fantasztikus volt. A stílus még mindig lehengerlő. A végére ugyan lehetett számítani, csak az oda vezető út okozott meglepetéseket. Egy párszor kedvem lett volna hangosan röhögni, amikor Una és Litch válogatott szidalmakkal küldték el egymást melegebb éghajlatra. Luna pedig még mindig őrült.
Nincs mit szépíteni: imádtam. :)

>!
Virág_Krencz
Leda D'Rasi: Lidércfény

Nem tudok mást mondani rá csak, hogy OMG…Ez valami hihetetlenül jó. Egyszerűen imádtam, még az elsőnél is jobban. Részletes, eseménydús cselekmény fantasztikus és érdekes szereplőkkel megtűzdelve. Egy olvasó nem is vár mást egy könyvtől. Számomra ez így volt tökéletes. Arról nem is veszélve, hogy Luna beszólásain sírva röhögtem már megint. Alig várom a következő részt! <3

>!
Szilvi3672 I
Leda D'Rasi: Lidércfény

A Boszorkánydinasztia-sorozat második könyve méltó az elődhöz, az erős kezdés, hasonlóan erős folytatása. Igazából, miután az első könyv végén a másodikra vonatkozóan az étvágygerjesztőt elolvastam és tudtam, hogy ez Una és Litch története lesz, nem is vártam mást. Már csak Unából kiindulva sem, hiszen a Dinasztia vezetője határozott, harcos, erős, okos, becsületes és felelősségteljes. Litch, a lidérckirály valószínűleg nem is tudna mit kezdeni egy engedelmes, irányításra vágyó, alázatos asszonnyal, bár kezdetben arra vágyik. Una kimondottan nem az a fajta nő, aki dekorációs célokat szolgál a férje oldalán, a nyilvános megjelenések szünetében pedig beáll a szobanövények mellé fotoszintetizálni. A két halhatatlan faj reprezentáns példányának egója összecsap, heves indulatokat generál és körülbelül a Tejút magasságában tartja a másik dühét, vérnyomását. Ellenben, az idővel megfelelő mederbe terelt szenvedély nem oldja meg sem a páros, sem a két faj problémáját, továbbra is van miért küzdeni. De egymás mellett és egymásért, sokkal könnyebb.
Fairy és Ruehl könyvét is nagyon várom, azonban a legkíváncsibb a nagyon lökött Holdboszorkány, azaz Luna történetére vagyok. Illetve arra, hogy milyen faj hímnemű egyede lesz a párja, mert az eddigiekből kiindulva, annak a pasinak nagyon okosnak és nagyon őrültnek kell lennie.
Kedves Leda, ez a történeted is elvarázsolt. :-)

>!
schalby P
Leda D'Rasi: Lidércfény

Az első rész is tetszett de ez jobb volt. Nagyon tuti páros lett Una és Litch az ő kis harcuk volt a pezsgés a könyvben. Eseménydús pörgős történet sok érdekes szereplővel. Nagyon várom a 3.rész olvasását.

>!
DarkDerina
Leda D'Rasi: Lidércfény

Ez a kötet is jó volt, nagyon olvastatta magát. Tetszett, ahogy egymásra találtak a főszereplők, hogy minden elrendeződött valami szinten. De a káromkodás már néha túl sok volt számomra. Una karaktere érdekelt az előző részben is, kíváncsi voltam, hogy alakul a sorsa. Fairy nem szimpatikus számomra, így nem tudom mit várjak a következő résztől…

>!
Demi I
Leda D'Rasi: Lidércfény

A fejem verem a falba. Komolyan. Ugyanaz a probléma, mint az első résszel. Nagyon jó az öltet, de alig villan meg a mélysége.
Litch – ahogy az első rész férfi főszereplője is – bár kissé túlidealizált, mégis szimpatikus volt. Célja volt, kockázatai, megoldásra váró gondjai, amibe bele lehetett helyezkedni, míg Una lényegében mindössze a saját vélt vagy valós függetlenségét próbálta foggal körömmel őrizni, akkor is – és főleg akkor –, amikor már nyilvánvaló volt, hogy bejön neki a lidérc. Nem volt számomra hiteles az ellenszenvük, ahogy Una helyzete sem. Értettem a lényegét, az okot, mindössze női oldalról nagyon nem jó írói eszközök lettek kiválasztva arra, hogy együtt tudjak Unával érezni. Lényegében csak hisztizett. Hosszú oldalakon keresztül olyan civakodási jelenetek következtek, ami nem vittel előre sem a cselekményt, sem a karakterek dinaminákáját, mindössze csak ugyanaz a helyzet lett, nevesítve: „Akkor sem akarlak és kész. – Miért? – Mert csak.” – jelenetek szinonímákkal változatossabbá téve.
Azt éreztem, hogy felvannak villantva a lehetőségek, a helyzetek, de igazán egyik sincs megoldva, csak le lett zárva, nem lett igazán elvarrva. A mellékszereplők feladata nem az lenne, hogy biodíszletként működjenek. Tele van sok olyan jelenettel, ami felesleges, mert a történet megállna a lábán ezek nélkül is. A párbeszédek többségét szintén ki lehetne venni, de legalábbis lefelezni, mert vagy hosszúak azáltal, hogy újra meg újra kimondanak tényeket ugyanazon a dialóguson keresztül, vagy simán azt ismétlik el ami már máshol elhangzott, tehát az olvasó sőt, a karater is tisztában vele, mégis lefutja ugyanazt a kört. A fogalmazás ami pedig ebben a részben jobban kiakasztott, mint az elsőben: egyszerre modoros és ponyvás, sokszor ugyanazon a mondaton belül. Ezeket egy rutinos és alapos szerkesztő segített volna kiküszöbölni, nem értem miért nem történt meg. Ezt kifejezetten sajnálom. Ahogy azt is, hogy most elengedem ezt a sorozatot. Az ötletességen kívül sajnos nem találtam semmi többet, és fejlődést sem látok, sem komolyabb szerkesztési beavatkozást.
Köszönöm az élményt, mert ennek ellenére vannak itt jó dolgok, de sokkal több írástechnika kellene, mert az ösztönös érzék kevés egy idő után, ha nincs megtámogatva szakmai tudással.

>!
Annie04
Leda D'Rasi: Lidércfény

A szépséges borító alatt találtam egy biztató kezdetet, majd elkapott a szorongás, hogy a főszereplő pasi paraszt, a főszereplő nő pedig túlzásba viszi a tűzrőlpattant stílust. De ahogy alakult a történet, úgy változott át a nem kívánt kapcsolatuk valami mássá, olyan kötődéssé ami egy harmadik fél miatt van, és ezt a kapcsot imádtam köztük, meg azt is, ahogy egyre inkább közelebb kerültek egymáshoz. Szerettem őket, az ellenségeket is, de az Itész fejes túltolta magát, neki leragasztottam volna a száját, vagy eszméletlenre ütöttem volna, hogy még csak ne is gondoljon semmire.
A cselekményvezetés kisebb rizikókkal jó volt, az új szereplőkkel is tudtam volna mit kezdeni, de az írónő mélységes sajnálatomra csak a folytatásokban akar velük bővebben foglalkozni, amit fájlalok, plusz azt is, hogy az előző részben megismert leendő párosról a Lidércfényben jóformán egy bekezdés sem szólt. Így a könyvet felemás érzésekkel zártam be. Egyrészt nagyon szerettem Una és Litch miatt, nagyon kidolgozottra sikerültek a velük kapcsolatos részek, de a regény többi része miatt, sajnos hiányérzet maradt bennem.


Népszerű idézetek

>!
EditVagyok P

Bánts akkor, ha vétettem ellened. De indok nélkül ne légy seggfej!

235. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Litch (Litcher, a lidércek királya) · Una
>!
Annie04

Látni akarta tetőtől talpig.
Mégis be kellett vallania önmagának, hogy a szeme volt az, ami igazán megfogta. Az a csillogó aranybarna szempár, mely éppolyan vadságot rejtett magában, mint a vadonban élő nagymacskáké. Tekintete száz titkot zárt magába. Okos, bátor, vad, hihetetlenül sok tudással, villámgyors észjárással és pimaszsággal felvértezve.
Szépsége magával ragadó volt, belül azonban egy olyan bonyolult nő bújt meg, hogy talán évszázadok múltán sem fogja megtanulni, hogyan kezelje… hogy ne akarja egyfolytában megölni.

>!
Annie04

A gondolatra nem tudta visszatartani az arcára kívánkozó elégedett vigyort. Fogai szélesen kivillantak, egyenesen bele a boszorka aranybarna szemébe.
– Tehát azt tehetek veled, amit csak akarok, és te nem tudsz varázslattal védekezni vagy bosszút állni?
Válaszként egy, az övéhez nagyon hasonló vigyor jelent meg Una szép arcán.
– Ne bízd el magad, mocsárlakó! – felelte magabiztosan.
– Nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy nem hat rá az erőnk, nem azt, hogy a varázs. Minden boszorkánynak van saját ereje, ami csak rá jellemző. Teljesen egyedi és csak az övé. Csak az az egy nem hat a „párjára”. Tehát én személy szerint nem szívhatom el minden csepp energiádat, hogy aztán a saját erődet felhasználva döngöljelek a földbe, de attól még varázslattal beleégethetem a monogramomat a seggedbe.
Litch elfintorodott. Előbbi elégedettsége a semmibe tűnt. Pedig milyen jól hangzott ez a védtelen kiscica dolog! Nagyon kedvére való lett volna.

>!
EditVagyok P

A nő nyílt láng az idegeit aláaknázó dinamit kanócán, és teli kanna olaj a haragja lobogó tüzén.

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Litch (Litcher, a lidércek királya) · Una
>!
Annie04

Una meg sem próbálta elfojtani a mosolyt, ami az ajkára kívánkozott. Lehetett a lidérc bármilyen testi fölényben, addig amíg vissza tudott vágni neki, nem volt kiszolgáltatottság érzése. Egyszerűen imádta, ahogy szavaival fel tudta húzni. Legnagyobb sajnálatára azonban Litchnek sem kellett a szomszédba mennie ötletért, miként viszonozza a verbális szurkálódást.
Szorosan magához húzta, fölé hajolt, míg orruk szinte összeért. Una fénylő zafírzöld szemekkel találta magát szemben. A férfi szavaitól pedig előbbi mosolya a visszájára fordult, és úgy elhagyta az arcát, mintha örökre búcsút mondott volna neki.
– Akkor most mondok valamit, ami nagyon is valós, és biztos lehetsz abban, hogy ezek nem csak üres szavak: hat nap, kicsi boszorka. Hat nap… és az enyém leszel!

>!
Annie04

Ez a néhány nap úgy száguldott el, mint egy túlspannolt pegazus, aminek fénysebességű rakétát tömtek a fenekébe, és úgy füstölt el egy szempillantás alatt a messzeségbe, hogy csak a kondenzcsíkot lehetett látni belőle, amit a nagy pöfékelés közben maga után hagyott. És tessék. Kettőt pislogott, és már itt is van élete legNEM vártabb napja küszöbén.
Litch ma bejelenti igényeit.

>!
Annie04

Azt javasolnám, hogy ne gondolj többé a régi jól begyakorolt frázisokra velük kapcsolatban. Felejts el mindent, amit eddig tudtál róluk, mert ezek a szarháziak már nem ugyanazok, akik lóháton üldöztek titeket, meg máglyarakásokkal tűzdelték tele egész Európát. Ne várj tőlük semmit, amiről azt hiszed, hogy tudod, mert úgysem azt fogják tenni amire számítasz.

>!
Annie04

– Na-na! – ellenkezett Seuso. – Nagyon is jogos volt az igény, hogy teszteljük le a kis ketyerét. És ez volt az a pillanat, amikor Litch végre rájött, mi olyan furcsa Seuson. Barátja nyakában egy oda nem illő vékony lánc futott körbe, rajta egy apró, szikrázó gyémántfüggővel.
– Nem akarom sértegetni az ízlésed, de szerintem nem illik hozzád az a lánc – mondta. – Bár valami furcsa módon kiemeli a mellszőrödet. Ahogy az apró gyémánt megcsillan a bozontban, hhmm, az igazán izgalmas összhatást nyújt.
– Ha-ha, nagyon vicces!

>!
Annie04

A szabadulás felett érzett örömöt elsöpörte az a másik, mindennél rémisztőbb gondolat. Csak állt ott a falnak támaszkodva, a lábai alig tartották meg, térdei egymáshoz koccanva citeráztak a gyengeségtől a ruhája alatt.
Egyetlen gondolat…
Ne, ne, ne, csak ezt ne, ne, ne, ne, ne, ne, ne!
Úgy érezte, megfullad, nem kap levegőt, rászakadnak a falak, megfojtja a sötétség.
A lidérc… az a beképzelt, nagyképű, öntelt, lekezelő…
A lidérc…
Bárkit, csak a lidércet ne!
Luna pedig csak állt ott, szólongatta, rázogatta, időnként a fülébe ordított.
Végül hosszú percek után, amikor már szó szerint csengett a füle, félig süketen, sokktól kábán, a sírás határán csak annyit tudott kinyögni:
– Baj… baj van, Luna! Nagyon nagy baj…

>!
Annie04

Utolsó mentsvárként használta a Ceremóniát, de lassan ez az esély is elmúlik, hiszen az ünnepségsorozat gyakorlatilag véget ért.
Ahogy az ő reményei is.
Erre a legváratlanabb pillanatban belibbent a legutolsó személy, akitől a megoldást várta volna. A Dinasztia vezére, akivel évezredek óta kölcsönös unszimpátiával viseltettek egymás iránt, most mégis egy apró segítségért cserébe felajánlotta, hogy feltárja előtte asszonya kilétét.
És ez több volt, mint gyanús.


A sorozat következő kötete

Boszorkánydinasztia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gaura Ágnes: Attila koporsója
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Karen Chance: A hajnal átka
Kresley Cole: Elfojtott üvöltés
M. G. Brown: Lángoló Rózsaszirmok
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Rachel Hawkins: Hex Hall
Sylvia Day: Megigézve
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna