A ​Dög 93% 37 csillagozás

„Még ha cseppenként is, de
egyszer minden pohár betelik.
És ki tudja?
Talán víz helyett sav buggyan át a peremen.”

Hm…talán érdemes avval kezdenem az értékelésemet, hogy az írónő, megint sikeresen arcul csapott evvel a történetével.
Még tavaly, volt szerencsém megvenni és dedikáltatni. A kapott dedikált szöveg elsőre csak egy pár odavetett, kedves figyelmesség. Miután elolvastam elmosolyodtam, mert ez nem csak figyelmesség, egy útmutató kezdete is volt.

A borítón egy túlsminkelt hölgyemény ékesíti a kötetet. Bevallom első körben taszítónak találtam. De aztán olvasás közben többször ránéztem, mert az a tekintet beleégette magát az én tekintetembe is.
Még mindig soknak tartom, de a tartalma miatt illik rá és akár mennyire „erős”, idevaló.

Maga a történet, egy újabb lázadása az írónőnek.
Nem egyszerű ponyva, bármennyire is annak gondolná eleinte az olvasó.
Ne tévesszen meg senkit hősnőnk kezdetleges egyszerűsége, és az se, hogy jó magam is megráztam volna.
Nagyon naiv, nagyon egyszerű, de belül önellentmondások ezreit cipelő.
Először nem tudtam vele azonosulni, a hideg rázott tőle.
Aztán, ahogy az már lenni szokott, elkezdett változni, és általa a szememben is értékessé válni és nőni.
Egy ideig nem értettem, miért haragszom rá ennyire, mire nagy nehezen leesett, hogy önmagam kivetített mását látom.
Mert egyszer régen, ha nem is ennyire naivan, de átéltem ezt.
És számomra nem volt segítség, csak a tapasztalat és a hihetetlen makacsságom.
Valamint belegondoltam abba is, hogy hány meg hány ismerősöm, akár barátnőm is lehetne ő, ugyan ezen vagy nagyon hasonló élettel.
És hányan maradunk segítség nélkül!?

És ha már itt tartok, ez a könyv igen is segítő, de nem úgy, hogy fogja a kis kezed és azt mondja megoldom helyetted.
Olyan fenéken billentést kapsz, hogy égig szállsz, de teszi ezt hittel, empátiával és hihetetlen ráhatással.
Még én is kaptam, és igen is fáj, de most őszintén, amit eltűrök fájdalom mentes? Nem, egyáltalán nem.

Egy darabig zavart az a hihetetlen trágárság ami övez bizonyos részeket, de be kell valljam jól esik azt mondani, hogy …………
Ki kell mondani, attól még nem fogom minden nap használni, de akkor, ott üvöltve, tombolva, ki kell mondani….

Szóval avval kezdtem, hogy egy hihetetlen erős lázadással találja magát szembe az olvasó, de rávezeti a nyitott lelket arra, hogy nem kell eltűrni, és igen is az intelligens bosszú jár mindenkinek.
Szemet szemért, fogat fogért!

„(…) – Ki szerint? Ki meri azt mondani egy nőnek, hogy nincs joga dühöngeni, és kinyilvánítani az érzelmeit úgy, ahogy akarja? Ki merészeli azt mondani, hogy lesz szíves, mélyen magában elásni a sérelmeit, a fájdalmát, és a nőies tisztesség jegyében megfulladni a saját bánatában, és mindezt lehetőleg a legmélyebb csendben, senkit sem zavarva? Ki? Ki mer ilyet mondani? Kinek van joga ilyet mondani? ”

Ez az idézet teljesen jogos és igaz, ezért mertem most ide illeszteni.

Úgy gondolom erőt adott, hogy az amúgy is lázadó lelkemet még jobban felszabadítsa, és erőt adott, hogy ezt az igét terjesszem.

Mert ahogy a könyvben is megvan írva, a Dög, mindenkiben ott lakózik, csak ki kell engedni!
Te vajon megmered tenni?
Ha nem, akkor irány, vedd meg a könyvet és utána újra felteszem a kérdést!
Mersz változtatni!?

„(…) – Ha bármikor olyan dologban kell döntened, ami komoly hatással lehet a további életedre – és itt most nyilván nem arra gondolok, hogy válts – e mosópormárkát –, mindig gondolj a halálos ágyadra.
(…)
– Gondold azt, hogy már öreg vagy, és a halálos ágyadon fekszel, miután leélted az egész életedet. Képzeld el, hogy ott, azokban a percekben visszagondolsz a múltra. És kérdezd meg magadtól: mi az, amit megbánnál, hogy anno nem tetted meg olyan csip – csup baromság miatt, mint például a félelem? Mi az, amiért legszívesebben visszamennél, hogy változtass rajta?”

És még valamit le kell írjak, nem a bosszú élteti az ember lányát, de ha bántanak, nem kell tűrni. Van bajunk így is bőven, mások ártása csak csepp a tengerben. És ki tudja, lehet az illető lesz a következő, aki ráeszmél milyen ember lett belőle.

Ezzel az idézettel zárom értékelésemet, mert mintha én mondanám, minden egyes szava igaz és így is gondolom:

„Köszönöm mindenkinek, aki:
Szeret, gyűlöl.
Támogat, elgáncsol.
Meghallgat, kibeszél.
Barát, ellenség.
Megnevetett, megríkat.

Mind ihletet és erőt adtok… így vagy úgy.”

Kedvenc! ♥♥♥

Nekem ez tetszett, nagyon is, és D beszólásai is, leginkább őt kedveltem meg a történet során a legjobban. De azért Abigailt is kedvelem. :-D Ez volt az első olvasmányom az írónőtől, és tetszett, a stílusa is megvett kilóra, alig várom, hogy a polcomon lévők is sorra kerüljenek, felkeltette a kíváncsiságom Leda D'Rasi, és hogy még mit tartogat az olvasói számára. :-) Mert ez nagyon is bejött nekem úgy ahogy van. Bár egy kicsit több bosszút is megérdemelt volna az a spoiler Mind egytől egyig megérdemelték Abigail, és a Dög bosszúját. :-) Mindenkinek csak ajánlani tudom, nekem tetszett, szókimondó, tökös, mert ő A Dög. :-D

Egy könyv, amiben találkoztam önmagammal, a Döggel, aki helyrebillentette a fogaskerekeimet, és az öntudatommal ;)

„Ennek a történetnek nem az az egyedüli fontos tanulsága, hogy „A szerelem nem jelent egyet a teljes alávetettséggel” , hanem az is, hogy magunkra találjunk, megerősödjünk és kiálljunk önmagunkért az egész világ előtt. Ehhez nagyon sok bátorság kell, hiszen a környezetünk a legapróbb változásokra is reagál, és ha hirtelenjében félénk nyuszikákból „tökös” amazonok leszünk, akkor még több támadás célpontjává válunk.”

Teljes értékelés: https://1000konyv.blog.hu/2019/07/05/ontudatra_ebredve_630

Hogyan is jellemezzem A Dög című könyvet, hogy az méltó legyen hozzá? Nem egyszerű. Talán így: Egy szürke apró kis virág gubó, amely a szemünk előtt nyílik ki, bimbódzik, kezd színt ölteni, majd a végére egy hatalmas gyönyörű virággá serdül, melynek minden szirmán különböző árnyalatokat találunk, és közepén ott díszeleg a maga igazi pompájában a Dög.

Bizony Hölgyek és Urak, egy igazi döggel állunk szemben, egy olyan döggel, ami mindannyiunkban ott rejtőzik, és várja, hogy felülkerekedjen. És ki valójában a dög? Az az énünk ami nem hagyja, hogy elnyomják, aki ha kell istenesen seggbe rúg minket, aki lepörgeti előtted életed olyan mozzanatait, amit szégyenkezve a szőnyeg alá söpörnél, de legfőképpen az, aki felnyitja a szemed, és fényt ad. Teljesen mindegy, hogy ezt mennyire kegyetlenül teszi, Ő tudja, hogy a javunkat szolgálja, és tudja azt is, hogy előbb utóbb erre mi is rájövünk. Leda D’Rasi egy olyan könyvet tárt elénk, melyet minden nőnek kötelező elolvasni. Azoknak akiket elnyomnak, és azoknak is akikben a dög már jelen van. Az elsőnek azért, hogy segítsen, a másodiknak pedig azért, hogy soha ne feledje a benne rejlő erőt. Nem kell pszichológus, nem kell semmilyen terápia. Ez a könyv volt minden, ami ezeket egybeölelte, és megtestesítette az igazi terápiát.
Teljes ajánló itt:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/05/17/leda-dr…

Rövidke könyv, de iszonyú sok minden játszódik le benne. A történet velős, tökéletesen megírt, telis-tele érzelemmel. Minden mondatról süt az őszinteség, a fájdalom, az önmarcangolás, de D színre lépéseinél kap az olvasó humort, meg olyan fejmosásokat, ami felér egy gyomorrúgással.
Értékes könyv ez, ami mindenkit elgondolkodtat, rövidsége ellenére tele van üzenettel, bátorítással.
Jó volt olvasni. Nagyon jó. Ezt a regényt mindenkinek ajánlom, kicsinek, nagynak egyaránt.
Bővebben: http://izyanniemsm.blogspot.com/2018/09/leda-drasi-dog.html

Eeez bizony állati jó!
Letehetetlen kategória.
Hihetetlenül feltöltött. Minden nőnek olvasnia kell, mert olyan igazságokat tartalmaz nemünket illetően, amit gyerekkorunktól kezdve tanulnunk kéne.
Köszönöm Leda! <3

Bármelyikünk lehetne Abby.. Leda D'rasi igazán remek humorral van megáldva, ami ebben a könyvben is visszaköszön.
Ajánlom minden nőszemélynek, és csapongó fiatalembernek.. tanulságul.
https://shop.konyvmogul.hu/leda-drasi

Hát ez egy szusszos volt (illetve kettő, mivel azért aludnom is kellett meló és hasonló hülyeségek miatt)!
Az apróbb hiányosságok ellenére, ami kicsit ugyan zavart, én azt mondom, ezt minden nőnek olvasnia kellene, ha egy kis löketre van szüksége! Igen, @Nora42 jól gondolod, ezt is parancsba adom olvasásra! :D Mert ezt el kell olvasnod, méghozzá záros határidőn belül!
Az apróbb hiányosságok számomra egyrészt Abby munkahelyével kapcsolatosak, mert azon túl, hogy iroda, nem tudtam meg többet… Bár lehet csak a fáradt agyam siklott át ezen a részen, azért nem tartom valószínűnek ezt a teóriám… Másrészt kicsit hiányos pár mellékszereplő ilyen-olyan okból. A megmentő, a régi barát, ők pl. homályba vesznek, egyiknek nincs neve, a másikkal jó kérdés mi lett (nem spoilerezek, tudok ezt azt, de nekem ezek kicsit hiányoztak).
Mindezek ellenére akkor is azt mondom, ezt olvasni kell! 200 oldal nem olyan vészes, ha nem tetszik valakinek esetleg, akkor is megéri! De azért valljuk be, mind vagyunk olyan helyzetben, amikor szükségünk van egy kis biztatásra, egy fenékbe rúgásra vagy arra, hogy a saját sírunkban ébredve felnyíljon a szemünk. És mindenkinek szüksége van arra, hogy egy kis Dög szoruljon belé!
Szóval hallgassátok rám és esetek neki a könyvnek! ;)

Ha azt mondom, szabadszájúan fogalmazott akkor még finoman fejeztem ki magam.Nagyot ütött!Sok igazság van benne, bár nem mindennel tudtam azonosulni.A Dög-parancsolatokat szórólapon kellene terjeszteni, mert úgy vélem másképpen nem jut el oda ahová kellene sajnos. Az is közre játszik, mikor egy szakítás kellős közepén vannak akkor is hárítják az ilyen könyvek elolvasását mondván úgyse segít rajtuk.Pedig ha tudnák!

„Ha az ördög viselhet Pradát, a bosszú is lehet elegáns!”

Nagyon szépen köszönöm a Mogul Kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet. Nemcsak új kedvenc kiadót, hanem új kedvenc szerzőket is avattam általuk.

Miután a könyv végére értem, megfogalmazódott bennem egy gondolat. Még pedig az, hogy ez a könyv miért nem 15 évvel ezelőtt lett megírva? Annyit segített volna rajtam, és valószínűleg nem pazaroltam volna egy Jeremy féle díszpintyre 7 hosszú évet az életemből. Szóval, mintha papírra vetették volna a húszas éveimet. Kicsit hátborzongató így belegondolni. :)

Amellett, hogy nagyon jót szórakozik a könyvön az olvasó, sokat is tanulhat belőle.
Mindenkinek szívből ajánlom ezt a történetet!

Bővebben: https://fairypowderbooks.blog.hu/2022/02/25/leda_d_rasi…