Lány ​az olajfák alatt 21 csillagozás

Leah Fleming: Lány az olajfák alatt

"Csodálatos regény családi titkokról, háborús árulásokról és a megváltásról

1941. MÁJUSA
Kréta szigetére ejtőernyősök csapnak le az égből. Hosszadalmas harc után több ezer brit és nemzetközösségi katona kényszerül arra, hogy a hegyekbe meneküljön, vagy a krétai falusiaknál keressen menedéket.

Hatvan évvel később Lois West és fia, Alex meghívja a harcias Pen nénit egy különleges születésnapi ünneplésre Krétára, tudván, hogy a hölgy a háború óta nem járt ott. Penelope George – korábban Georgiou – vonakodva bár, de mégis úgy gondolja ideje, hogy visszatérjen Krétára, s hogy megtegye az utat, melyhez azt hitte, sosem lesz már mersze. Az utazás során egy időutazás veszi kezdetét, Pen újraéli a várossal kapcsolatos élményeit egészen a korai, kezdő ápolónőként töltött évektől az utolsó, sötét napokig, mikor is ő volt az utolsó külföldi nő a szigeten.

„Született történetmesélő.” – KATE ATKINSON

>!
I.P.C., Budapest, 2018
400 oldal · ISBN: 9789636356583 · Fordította: Kiss Nóra Titanilla

Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Athén · Kréta


Kedvencelte 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 48


Kiemelt értékelések

>!
Manawydan
Leah Fleming: Lány az olajfák alatt

Édes-bús fájdalmas történet ez, amely a 2. világháború alatt játszódik Krétán. A szuper helyszín ábrázolás kicsit enyhített a történet komorságán. Nem volt kifejezetten szerelmes, vagy családias. Nem egy könnyed történet, inkább tényleg valóban egy zarándoklat volt az egész, háborús filozófiai mondanivalóval.

>!
Zsuzska79
Leah Fleming: Lány az olajfák alatt

Ezt a könyvet a borító miatt sikerült megvennem. Nem bántam meg. Tetszett. :-)

>!
Belle_Maundrell
Leah Fleming: Lány az olajfák alatt

Amint megláttam ezt a könyvet, belezúgtam borítójába amiről ugyebár nem ítélünk, de aztán kiderült, hogy igazából ez az egyetlen dolog benne, ami le tud venni a lábamról. Jó nagy csalódás volt.
Eleve borzasztó az egész felépítése, én a szerkesztő helyében biztos megcsapkodtam volna az írónőt, hogy ezt így ne. Nagyon zavaró, hogy a múltban játszódó részek közé néha random beugrik egy-két oldalra az idős Pen néni, hogy lényegtelen dolgokon lamentáljon, netalán előre lelőjön egy-két poént, csak hogy véletlenül se lepődjünk meg semmin. Engem ez borzasztóan irritált, ráadásul semmi értelme. Akkor már sokkal logikusabb és indokoltabb lett volna a nagyobb egységek közé beszúrni egy-egy hosszabb részt. Vagy akár keretként az elején meg az epilógusban, hiszen menet közben nem sokat ad a történethez az, hogy a néni visszatér ifjúsága helyszínére, sőt, a végén legalább jobban átjött volna a jelentősége, mint így össze-vissza. És tényleg annyira tudtam volna értékelni, ha nem tudom meg minden szereplő sorsát azelőtt, hogy egyáltalán bajba kerültek volna. Persze így megspórolták az izgulást, de ha ez elvileg egy háborús könyv, akkor nem lett volna kifogásom némi feszültséggel szemben.
És erre még rátesz egy lapáttal a rengeteg elírás, ami persze nem az író hibája, de nagyon bosszantó még ezzel is tetézni a szenvedésemet. :P
A történet elején még kifejezetten reményteljes voltam, láttam a potenciált Pennyben, hogy nem arról szólt az élete, hogy férjhez menjen és tökéletes feleség legyen, hanem tanulni akart és valami nagy dolgot véghezvinni. Aztán sajnos teljesen kiábrándultam belőle a hülyesége miatt, valahogy az egész csaj olyan irritáló volt. Azért vannak érdemei, amit elismerek, tök jó, hogy megállt a saját lábán, hogy ápolónő lett, meg hogy nem hagyta átmosni az agyát, de akkor sem tudtam megkedvelni. Ha már valaki, akkor a barátnője szimpatikusabb volt, de ő meg teljesen aláásta a reputációját az ökör férje miatt. spoiler Egyébként a szerelmi szálak mind nevetségesek voltak, nekem egyáltalán nem jött át semmilyen érzelem. Nem is tudom, melyik volt a legrosszabb, de durva, hogy három romantikus kalandból egyet sem sikerült jól megírni.
Sajnos a cselekmény nem nagy kunszt, SpoilerPen nélkül is rémesen kiszámítható, gyakorlatilag minden „fordulat” előre borítékolható. Ráadásul rettenetesen hatásvadász is, a végén már szinte könyörgött a belső békém, hogy csak azt ne lépjük meg, amit, erre tessék. spoiler És persze mindenki tök véletlenül fut össze. spoiler Úgy éreztem magam, mintha valami tipikus délutáni romantikus filmet néznék, amire csak félig figyel oda az ember, mert az első tíz perc után tudja, mi lesz a vége. Valami garantáltan olcsó kliséhalmaz. Nem tudom, hogy sikerült ezt elérnie az írónőnek, de még az univerzum törvényei szerint feszültnek rendeltetett pillanatok sem voltak feszültek.
Talán jobb lett volna, ha száz oldallal kevesebb, mert a felén túl már eléggé túlírtnak éreztem, de igazából ezen az se segített volna. Biztos, hogy nem fogom keresni Leah Fleming könyveit, ennyi bőven elég volt belőle.
Egyedül az atmoszféra miatt kap egy piros pontot, de szigorúan a helyszín miatt, békés időkben. Kréta és Athén megjelenítése is nagyon tetszett, főleg amikor a piacon mászkáltak, nagyon hangulatos volt a fűszeres illatokkal és természetesen az olajfákkal. Legalább annyi hatása volt rám a könyvnek, hogy utána megkívántam az olajbogyót, de egyébként teljesen felejthető, ennél ezerszer jobbak is vannak a témában.

>!
Barbus87 P
Leah Fleming: Lány az olajfák alatt

Először is, tudom, hogy a tartalomhoz nem sokat ad, de ez a borító egyszerűen csodálatos! :)
Maga a történet is nagyon tetszett, a könyv felépítése szintén.
Penny nagyon szimpatikus karakter volt, kicsit féltem a sablonosságtól (lázadó arisztokrata lány, aki nem akar/tud megfelelni a családja elvárásainak), szerencsére az írónő fel tudta építeni úgy a személyiségét, hogy nem lett unalmas.
Nekem kifejezetten tetszett, hogy ebben a regényben nem volt annyira hangsúlyos a romantikus szál. Értem én, hogy persze Penny szerelmes volt Bruce-ba, de mégsem ez volt a könyv lényege. Nekem bevallom Yolanda története picit jobban tetszett, és nagyon örültem, hogy úgy lett vége, ahogy.
A könyv eleje picit nehezen indult be, de az utolsó 200 oldalt például alig akartam elengedni :)

>!
Petiko
Leah Fleming: Lány az olajfák alatt

Jól felépített történet, amely az 1930-as évek végén Skóciából indul. Penny, a fiatal leányka lázad a társadalmi rangja, családja által elvárt magatartási normák ellen, inkább a hegyeken cserkel, a férjvadászó elsőbálozás helyett egészen másról álmodozik. Egy hirtelen jött lehetőséget kihasználva Athénba utazik, s itt éri el a II. világháború, ami aztán, már ápolónőként, Krétára sodorja. Mondhatnánk, hogy ettől kezdve csak a szokásos romantikus háborús történet: szerelem, barátság, kitartás, árulás stb. Kellemes csalódás, hogy a regény ezen túllép, engedi az olvasót az események mögé látni. A megszállók és az őket elszenvedők közti küzdelem cselekményeibe beleszövi (néha kissé szájbarágósan) a szereplők döntési dilemmáit, a drámai helyzetekben megtett vagy meg nem tett cselekedeteik jellemformáló hatását. Miközben a könyv láttatja a vallási, faji, nemzeti közösségek összetartó erejét, és azt érzékletesen ábrázolja a szokások, a szimbólumok, a hétköznapi emberek tetteinek bemutatásával, ennek bilincseit is beleszövi a történetbe és összeköti a főszereplők egyéni sorának alakulásával. Időnként, főleg a könyv közepe felé, nekem kicsit leült a történet, a helyi ellenállási cselekmények túlságosan el lettek nyújtva. A végén a drámai eseményekben volt egy kis hatásvadászat, de ennek ellenére nekem nagyon tetszett a befejezése. Penny már idős asszonyként, a helyszínekre visszatérve meséli el emlékeit, de a jelen és a múlt összekapcsolása nem a szokásos (éppen egy izgalmas résznél kell várni hosszú oldalakat a folytatásra), hanem megvan a funkciója: önmagunk, és saját döntéseink elfogadása. Megengedő és nem ítélkező regény. A krétai helyszínek ábrázolása gyönyörűen keretezi a történetet, a könyv tobzódik a látványban („a tenger jádakő színe és a hegyeken a hósapka”), a színekben (..”pipacsok, fehér mályva, ezüst tisztesfű, sárga kutya fű, bíbor tengerparti iringó és apró napvirágok”), az illatokban („Meleg este volt, kakukkfű, rozmaring és hegyi gyógy- és fűszernövények telt illata töltötte be a levegőt”), na és persze olajfák mindenütt. A szépség éles kontrasztja a háború borzalmaival. Összességében egy élvezetes stílusban megírt, hihető történet, de nem lehet elmenni amellett, hogy a sok fordítási, elütési hiba iszonyúan lerontotta.

>!
Leilaa
Leah Fleming: Lány az olajfák alatt

Karácsonyi ajándék volt, de rengeteg könyv volt a listámon előtte. Vártam nagyon, hogy elkezdhessem. Elég vegyes érzelmeim vannak. Rettenetesen vontatottan kezdődött, és sajnos később sem ragadott magával annyira, hogy ne tudjam letenni. Alapvetően szeretem a világháború-contentet, de itt valahogy származnak éreztem, pedig nem is tényekről volt szó, hanem egy történetről. Penny karaktere számomra egyáltalán nem volt szimpatikus nekem nagyon sok volt ez a lázadozás. Szinte már vergődés szerű önfeláldozása szánalmat keltett bennem. Yolanda viszont nagyon szuper volt. Ő is ki akart ugyan szakadni a családi szabályok közül, de nem hátrahagyva őket.

>!
Shil
Leah Fleming: Lány az olajfák alatt

Fantasztikus könyv, fantasztikus helyszínen, egy cseppet sem fantasztikus korban.

>!
Györgyi77
Leah Fleming: Lány az olajfák alatt

Csodálatos könyv. Magával ragadó. Krétára való utazást még inkább emlékezetessé tette..


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell

Találd meg, mi az, amit szeretsz, és csináld jól.

23. oldal

>!
Belle_Maundrell

– (…) Jobb, ha emlékei vannak az embernek, mint ha nincs semmije.

225. oldal

>!
Belle_Maundrell

– (…) élj a lehetőséggel, mikor ott van előtted, különben eltűnik.

256. oldal

>!
Belle_Maundrell

– (…) Ne dobj el mindent olyasmi után sóvárogva, ami sosem lesz a tiéd.

55. oldal

>!
Belle_Maundrell

– (…) A háború mocskos ügy, a félelem kegyetlen dolgokra készteti az embert.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem · háború
>!
Belle_Maundrell

– A könyvek jelentik a legjobb társaságot (…)

289. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
Belle_Maundrell

– „Ha az ember elég erősen akar valamit, akkor meg is szerzi”, a régi dadám mindig ezt mondta.

23. oldal

>!
Belle_Maundrell

Athén egy apró, elegáns város volt, mely a nap fényében fehéren csillogott, a széles sugárutakat ciprusfákkal, narancsfákkal és rózsaszín leander bokrokkal szegélyezett terek szakították meg.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Athén
>!
Belle_Maundrell

Kedves kis éttermekbe ültek be, és finom ételeket, mezedes-tányérokat kóstoltak meg: pikáns fokhagyma és menta ízű joghurtot, grillezett polip szeleteket, telt ízű paradicsomszószt tele szárított babbal és fűszernövényekkel, krémes feta sajtot olívaolajjal meglocsolva, és vanília pudinggal töltött péksüteményeket még melegen a sütőből.

35. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Rosamunde Pilcher: Otthon I-II.
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem
Victoria Hislop: A sziget
Margit Sandemo: Halálos bűn
Cynthia Harrod-Eagles: Anna
Noël Barber: Tanamera
Catherine Banner: Ház az éj peremén
William Nicholson: Anyaföld
Fábián Janka: Koszorúfonat