Az esztétikai és az etikai tárgyalásmód együttes érvényesítésével megteremthető egy olyan normatívnak tekintett nyilvánosságmodell, amelyben a különböző szempontrendszerek, tárgyalásmódok párbeszédbe kerülhetnek egymással. A találkozások újabb és újabb formái mind a különböző közösségeket gazdagítják, ugyanakkor feladatokat is rónak rájuk. A nyilvánosság normativitása a közlésigényű cselekvések, közegek, terek meghatározott funkcióit jeleníti meg, méghozzá éppen ennek a sajátos nyilvánosságértelemnek a folyamatos, a végidőig véget nem érő meggyökereztetését elősegítve.
A tanulmányok és esszék az esztétika, a kommunikációelmélet, valamint a teológiai szemponttal számot vető kulturális kommunikáció kérdésköreinek elemzésével a normatív nyilvánosságmodell értelmezői tartalékaira hívják fel figyelmünket.
A szerző (1963) esztéta, teológus. A PPKE BTK Esztétika tanszékének oktatója.
Első kötete: Önfeladás és megmaradás. Vallásos értelmiség Magyarországon 1948–1991… (tovább)
Az esztétikai és az etikai tárgyalásmód együttes érvényesítésével megteremthető egy olyan normatívnak tekintett nyilvánosságmodell, amelyben a különböző szempontrendszerek, tárgyalásmódok párbeszédbe kerülhetnek egymással. A találkozások újabb és újabb formái mind a különböző közösségeket gazdagítják, ugyanakkor feladatokat is rónak rájuk. A nyilvánosság normativitása a közlésigényű cselekvések, közegek, terek meghatározott funkcióit jeleníti meg, méghozzá éppen ennek a sajátos nyilvánosságértelemnek a folyamatos, a végidőig véget nem érő meggyökereztetését elősegítve.
A tanulmányok és esszék az esztétika, a kommunikációelmélet, valamint a teológiai szemponttal számot vető kulturális kommunikáció kérdésköreinek elemzésével a normatív nyilvánosságmodell értelmezői tartalékaira hívják fel figyelmünket.
A szerző (1963) esztéta, teológus. A PPKE BTK Esztétika tanszékének oktatója.
Első kötete: Önfeladás és megmaradás. Vallásos értelmiség Magyarországon 1948–1991 között. Budapest, Osiris, 2006.
