Tuvudsz ​ivígy? 21 csillagozás

Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?

Az ​író ezúttal egészen más irányból közelít a gyerekek felé: a rövid írásokban nem nekik, hanem róluk szól, nem mesei fikciót teremt, hanem leírja, hogyan viselkednek a gyerekek különféle helyzetekben, hogyan reagálnak a világra, mi az, ami belőle fontos nekik. A legtöbb írás szereplői saját gyerekei, lánya és fia. Megkapóan szép történetek ezek, egyrészt líraiságuk, az apa-gyerek kapcsolat finom leírása (Szárnyas emberem), másrészt a gyermeki őszinteség, tisztaság, a gyermeki látásmód igazságának érzékeltetése miatt (Általános leszerelés). A gyerekek mindent meg tudnak magyarázni és mindenből játékot tudnak csinálni: a fél pár zoknik eltünéséért, a könyvek szamárfüleiért, az apa ráncaiért és ősz hajszálaiért a szamárfülező manót teszik felelőssé (Szamárfül). A Stregovác és a Csapda című írásokban óriási ellentét feszül a felnőttek és gyerekek szemléletmódja között, pontosabban azoké a felnőtteké között, akik elfelejtettek már játszani, nem tudják, hogy táltos paripán bárki… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
234 oldal · ISBN: 9631532941

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
bozs
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?

Amíg olvastam előttem volt Lázár Ervin,
aki katonásat játszik a gyermekeivel
aki télapósat játszik, ahol kiderül, hogy a tél apó is tud fázni
aki beleírja a mesébe kis barátját
aki leszúrja gyermekét, mert szamárfüles a könyve
aki fia rajzát szemlélgeti
aki kielemzi a katicabogarakat
aki a fájdalmából is mesét alkot.
Azt hiszem tuvudovok ivígy beveszévél nivi.

>!
fülcimpa
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?

Ez annyira más volt, mint az eddigiek. Olykor meseszerű, persze, de nekem annyira valóságos. Látom magam előtt az írót, aki a gyermekeivel beszélget a konyhában, vagy éppen rajzolás közben, és látom őket a vajai várkastélyban is. (Ez nagyon friss, ugyanis az elmúlt fél évben kétszer is jártam ott, ismerem minden lépcsőfokát, termét.)
Csupa bolondozás! Érdekes gyerekkoruk lehetett a Lázár gyerekeknek :)
Nos, az első bőgés a Hóban című novellánál jött. A kisfiúnak a kemény akaratereje nagyon erősen kikezdte a lelkem.
A legutolsó írás mindent visz. Azonosultam Verébbel a főhőssel, vele együtt éltem át mindent. Nagyon szép önéletrajzi ihletésű történet. Kegyetlenül szép. Második bőgés….

3 hozzászólás
>!
Sisyll
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?

Ezt a könyvet szintén az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár Ments könyvet! akciója keretei között vettem ki. Újabb értetlenkedő fejet vágtam, mikor a könyv felénél tartottam:
Miért nem vették ezt eddig ki? Pedig tök jó!
Lényeg a lényeg, hogy ez a kis tenyérnagyságú könyvecske valójában hatalmas dolgokat tartalmaz. Ha igazán belemélyedsz és hagyod, hogy vezessen, akkor újra felfedezheted a benned lévő gyermeket. Peverszeve, hovogyhava havagyovod, hovogy havassovon rávád a vavarávázslavat.
Ha sikerül, akkor pontosan tudni fogod, hogy mi is az a helitica vagy másnéven katikopter (a két szó a katica és helikopter szavakból jött létre.) Valószínűleg számodra sem lesz ismeretlen a tüskés varabrin és neked is ősi ellenséged az egylábú manó, aki nem csak szamárfüleket hajt a könyveidbe és füzeteidbe, de aljas módon megfújja a zoknikat is.
Szóval tessék nyugodtan kézbevenni, mert bájos kis novellagyűjtemény Ervin bácsitól.

>!
Véda MP
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?

Nagyon szép novellák….és igeeeeeeeen! Tuvudovok! :)

>!
Bi_bi_bi
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?

Vannak könyvek, amelyekhez szinte a semmiből elkezdek vonzódni és addig nem nyugszom, amíg el nem olvasom… és a legfurább, hogy mindig bejönnek a megérzéseim, hogy nekem ezt a könyvet meg kell szerezzem, el kell olvassam. Ilyen volt ez is.

Kedves, az eleje nagyon könnyed, tetszetős, a vége pedig súlyos és szintén tetszetős… Benne van minden..

3 hozzászólás
>!
thpth
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?

Történetekbe burkolózom. Fázom.
– Tuvudsz ivígy? – hangzik a játékos kérdés.
– Talán – gondolom kezdetben magamról, de a végére egészen bizonyos számomra a nemleges válasz.
Így csak az igazán igaz emberek tudnak beszélni.
Az igaz emberek nem születnek igaz embereknek, csak azzá válnak. Talán a gyermekkorukban, ki tudja.
Az igaz emberek nem látják másként a világot, mint amilyen. Nem is akarnak mindenáron felesleges gondolati tartalmakat belevinni. Ugyanakkor az érzékelt történéseket lépésről-lépésre hajszál pontosan követik nyomon.
A szárnyaló gyermeki fantáziával azonban még ők sem tudnak igazán mit kezdeni. Pontosabban nagyon is tudnak. Megértően mosolygó gondolatokkal, esetleg játékos csevegéssel bizonytalannak tűnő biztos kézzel teszik helyükre ezeket. Így kerülnek az igaz emberek által a szív közvetlen közelébe a felnőttek szívtelenül fantáziátlan világában.
Az igaz emberek sem halhatatlanok. Meghalnak és velük hal meg egy egész világ. Jelen esetben kettő: egy régmúltat idéző, mélyszegény falusi és egy háború utáni egyházi iskolai élet. De a történeteik szerencsére itt maradnak.
Olyan olvasni őket, mint amikor az elveszettnek hitt gyermeki lelkületünk tapogatószerveit húznánk végig egy szépen polírozott felületen. Várnánk a végítéletet. A legnagyobb meglepetésünkre sem szidást, sem rosszalló tekinteteket nem kapnánk, csak igazán jóleső, igazi lelki megnyugvást nyújtó buksisimogatást.
Én is érzem. Már nem is fázom annyira.

>!
Lady_Hope I
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?

Mivint hava Lávázávár Evervivin avaz evegévész kövönyevet vivirávág nyevelveven ívírtava vovolnava.
Mindegyik tetszett. Elgondolkodtató írások ezek, igazi gyöngyszemek, de sajnos nem mindenki érti őket. pedig egyik másik gyönyörű.

>!
feelthebook
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?

Na ezt viszont pár nap alatt sikeresen kiolvastam, elvégre mit csináljon az ember a kórházban ha unatkozik, nem? …

http://feelthebook.booknorton.com/2013/02/lazar-ervin-t…

>!
Dölfike
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?

Két részből állt a könyvecske. Az első fele nagyon tetszett, kedvelem ezeket a rövid, tömör, ám nagyon is beszédes történeteket. A második rész, a hosszabb történet, a kisfiúról, aki abban a reményben tűrte ami történt vele, hogy úgyis lesz jobb. Csakhogy nem tudta, hogy a neheze még csak most jön… Hát, én azért szeretném inkább mégiscsak úgy bezárni a könyvet, hogy igen is lesz még jobb is…


Népszerű idézetek

>!
Miestas

Pávárbeveszévéd

– Turgudsz irgigy bergeszérgélnirgi?
– Nergem.
– Hávát ivígy?
– Ivígy seve.
– Avakkovor nevem tuvuduvunk beveszévélgevetnivi.
– Bivizovony.

7. oldal

>!
fülcimpa

– Tudod mi ez?
– Mi?
– Egy tüskés varabin.
Gyanakodva kutatok állattani ismerteim között…. tüskés varabin… hát az meg miféle szerzet lehet? Hallottam én ilyen állatról? Vagy csak egyszerűen félremond valamit? Hiszen a gepárdot is gepárducnak mondja, a dögkeselyűt dögkeserűnek, a muflont liftonnak, a hiúzt héhúznak.

36. oldal Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1987

>!
Dölfike

– Állj az ablakhoz – súgja a gyerek.
– Minek?
– Hogyha kijön a Fájdalom, essen le az emeletről. Majd jól összetöri magát.

91. oldal [Szépirodalmi, 1987]

>!
fülcimpa

„Lehet, hogy vihar lesz” – gondolta, és fölnézett az égre. Csak mérhetetlen szürkeséget látott. Erről az ősz jutott eszébe. Akkor is ilyen szürke nap volt, és a szürkeségből vihar lett. Azért elment az iskolába, és nagyszünetben hallotta, mikor a tanító néni azt mondta az igazgatónak:
– Ezt a kis tanyasit ebben a rossz időben is elengedték. Milyen emberek a szülei?
Az igazgató kicsit hallgatott, aztán így felelt:
– Derék emberek…. és a gyerek is az lesz.

99. oldal Szépirodalmi Könyvkiadó Bp. 1987

>!
KicsiKató P

Aztán Simf nagyon sokáig nem találkozott Erikával. Utazni kezdett, végigszáguldozta a világot. Jött és ment, ment és jött, futott és szaladt, járt és kelt. Egy helyet keresett, ahol majd tüzet rak, melengeti a kezét, és azt kiáltja: boldog vagyok! Rakott is tüzet, melengette is a kezét, de kiáltani csak azt tudta: jaj de boldogtalan vagyok! Jaj de keveset tudott Simf arról, mit kell tennie az embernek, hogy egyszer csak szétkiabálhassa a boldogvagyokot.

A retemetesz

>!
Dölfike

A majdnem élethű utánzatok a legborzasztóbbak. A hazugságok közül is az igazságnak látszók a legveszélyesebbek…

206-207. oldal [Szépirodalmi, 1987]

>!
Habók P

-Na mi ez?
– Ez? Egy katicabogár.
– Nézd meg jobban!
– Akárhogy nézem ez egy katicabogár.
– Számold meg a pöttyeit!
– Kettő.
– Na látod! Akkor ez öt pöttyét elvesztette. Vagy ellopták tőle Ha pedig sem nem ellopták, sem nem elvesztette, akkor ez egy nemlétezik katicabogár!

Százpettyes katica

>!
Jesper_Olsen 

– Tudod, azért egy titkos alattvalóm nekem is volt – mentegetőzöm.
– Annak parancsoltál?
– Annak igen.
– Ki volt az?
– Én magam.

18. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Utóíz
Fekete István: Őszi vásár
Gárdonyi Géza: Az én falum
Krasznahorkai László: Megy a világ
Fekete István: Régi karácsony
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Tar Sándor: A 6714-es személy
Déry Tibor: Szerelem
Kosztolányi Dezső: Beteg lelkek
Kosztolányi Dezső: Ezüst Mária