6. legjobb meseregény könyv a molyok értékelése alapján
31. legjobb gyermekkönyv kicsiknek könyv a molyok értékelése alapján

Szegény ​Dzsoni és Árnika 450 csillagozás

Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Lázár Ervin beszélget a kislányával, szóval együtt szövik a mesét. Kiről szólhat másról egy ilyen mese, mint a becsületes, egyszerű szegény legényről, a jószívű királykisasszonyról, a hirtelen haragú királyról és a vasorrú bábáról, aki természetesen összekeveri a dolgokat. Végül helyreáll a rend, és szegény Dzsoni feleségül veheti Árnikát, és elnyerheti vele a királyságot is. Minden olyan egyszerű, de mégis annyi mindenen lehet elgondolkozni. És mi jobb alkalom arra, hogy az emberi jóságon, barátságon, szereteten elgondolkodjunk, mint egy közös mesélés apa és lánya között? Lázár Ervin és kislánya új mesei világba kalauzolja el az olvasókat; ebben a könyvben nincs jelen Mikkamakka, sem Vacskamati, még Bruckner Szigfrid sem, de a Hétfejű Tündér szeretetvilágának minden szépségét megtaláljuk benne. Réber László magával ragadó bájjal, mély humorral teszi láthatóvá Lázár Ervin mesevilágát.

Eredeti megjelenés éve: 1981

Kiadói ajánlás: 5 éves kortól · Tagok ajánlása: 5 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2020
70 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634156277 · Illusztrálta: Molnár Jacqueline
>!
Móra, Budapest, 2016
70 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634154242 · Illusztrálta: Molnár Jacqueline
>!
Móra, Budapest, 2014
72 oldal · ISBN: 9789631197594

8 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Árnika · Szegény Dzsoni


Kedvencelte 62

Most olvassa 11

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

„Ez a kedvenc könyvem a világon, bár még sohasem olvastam.”*
Ezzel a könyvvel majdnem szó szerint így vagyok én is. :D Mindenesetre az egyik gyerekkori kedvencem, amit annak idején bakeliton, mesejátékként** hallgattam meg annyiszor, hogy már kívülről fújtam a szövegét. (A lemez a húgomé volt, ő is imádta ezt, meg a Naplopó és Lókötőt.)

Most, hogy harmincegynehány évvel később végre elolvastam a könyvet is tökéletesen felidéződött bennem a gyerekkori lemezhallgatás hangulata, és a szereplők hangján hallottam újra a szöveget.
Ami változott, hogy lélekben már jobban átérzem a mesélő szerepét, aki józan, felnőtt hangon magyaráz, tudva azt, hogy aki hallgatja, az gyerek, s mint ilyen, nem buta, csak még nem tapasztalt meg mindent. S persze ezek a magyarázatok saját magának is szólnak, mert mint minden jó (tan)mesében, ő is megvilágosodik kicsit.

A kedvenc szereplőm pedig továbbra is Szegény Dzsoni maradt, aki már akkor taoista vándortanítóként hatott rám, amikor még azt sem tudtam, hogy mi is az a tao. Ő attól lett szabad, és azért tudott ellenállni a Százarcú Boszorkánynak, mert nem csak hogy mohóság nem volt benne, de még hétköznapi birtoklási vágy is hiányzott belőle. Én pedig igazából most is azokban a pillanatokban érzem magam jó embernek, amikor hasonlóan tudok viszonyulni a világhoz, mint ő.
S most még inkább szíven ütött Szegény Dzsoni dilemmája a szabadságról: lehet-e igazán boldog az az ember, aki csak önmagáért vállal felelősséget? Aki senkihez és sehová sem kötődik?
Mint Dzsoni, én is úgy gondolom, hogy csak félig-meddig. Mert a boldogsághoz kellenek a kötődések, kötelékek, amelyeken keresztül a viszonzás igénye nélkül ad az ember, és ha kap, azt jó szívvel tudja elfogadni.
S ha valaki úgy tudja élni az életét, hogy a kötelékei nem béklyóként fojtogatják, akkor talán elmondhatja, hogy boldog és teljes életet él.

* Lásd még: http://moly.hu/idezetek/150811
** Volt belőle tévéjáték is, na, azt viszont nem szerettem. A rendezés, a trükkök, Nyertes Zsuzsa Árnikaként, spoiler blőd volt és túlspilázott, na meg a befejezés sem az volt, mint a könyvben.

14 hozzászólás
Littlewood IP>!
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Éppen nagy Lázár Ervin újraolvasásban vagyok, bár írhatnám azt is, hogy vagyunk, mert már nem egyedül és nem elsősorban a saját kedvemért. Ezért minden egész máshogy van most, mint régen. Egy fejezetet én olvasok, egyet a gyerek, este az ágyában. De utána azért én is olvassam el még egyszer ugyanazt, hangosan, mert úgy az igazi. Úgy jobban lehet nevetni, ha ketten vagyunk rá.

És ez az utolsó mondat már az értékelés maga. Most jöttem rá, amikor leírtam.

Innentől már csak kevésbé lényeges gondolataim vannak, de annyit azért még hozzá kell tennem, hogy felnőttként is sokkal jobban élveztem, és sokkal többet adott, mint amennyit vártam. Mert arra ugyan emlékeztem, hogy ez nagy kedvenc volt, de azt nyilván nem tudtam gyerekként megfelelően értékelni, hogy mennyire elképesztően letisztult a stílusa, és milyen (azóta is) utánozhatatlanul gyerek-szemszögűre van megírva. Régebben csak élveztem, most már gyönyörködni is tudok benne.

@vicomte írja remek értékelésében (https://moly.hu/ertekelesek/1801004) a mesélőről, hogy „mint minden jó (tan)mesében, ő is megvilágosodik kicsit”. Nálunk ez odáig fokozódott, hogy a fiam szerint a Százarcú Boszorkának, amikor a „mellében megpattant valami, mintha egy vaspánt törött volna le a szívéről, és valami melegséget is érzett odabent”, akkor igazából kinyílt a szívcsakrája (hát igen, sokat járunk jógázni:)). És amúgy simán lehet, hogy tényleg. Legalábbis a nagy újraolvasási hullámban többször beugrott, hogy az egyik titkos összetevő, amitől kicsit másképp lett „mágikus” a népmesei alapokkal már eleve megkavart fél-realizmus, az egyfajta buddhizmus-közeli világnézet. Persze ez nem tény, hanem szigorúan csak saját benyomás, annak is elég friss.

És hogy mennyire zseniális könyv, annak jó fokmérője, hogy mindent megvalósít, amit egy gyerekkönyv esetében didaktikusnak minősítenénk, és mégsem az. Van egy felnőtt elbeszélő, aki nem elég, hogy kiszólogat a könyvből, megszakítva a cselekményt, hanem még el is magyarázza a történéseket egy csekély értelmű medvebocsnak (=gyerek), és megfogalmazza a tanulságot is, nem ám valami körmönfont, indirekt módon, hanem egyenes, kijelentő mondatokban. A könyv vége például ez: „Te mondtad, hogy nagyon-nagyon kell akarni. Akkor is, ha nem biztos, hogy sikerül.” És ezt, ezt vajon ki tudná megcsinálni Lázár Ervinen kívül úgy, hogy az ember nem az arcát kaparja le, hanem örül, hogy hát igen, ez annyira jól alá lett támasztva, hogy végre van esélye bevésődni? Mindkettőnknél, úgy értem.:)

8 hozzászólás
janetonic>!
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Tudtam, hogy szeretem Lázár Ervint, de azt nem, hogy ennyire! Nyűgös hétköznapok közepette esett rá a választásom, és olyan volt, mint egy kicsi, de biztonságos szigetre menekülni, míg elül a vihar. Közben átélni Dzsonival a szabadságot, és aztán megismerni egy egészen másfajta szabadságot is, ami Árnikával közös. A legegyszerűbb szavakkal beszélni a szeretetről, meg arról, hogy ha nehéz is néha, csinálni, próbálni kell a jót. Nem tudom, hogyan lehetséges egy rövidke mesébe ilyen sok mondanivalót beleszőni úgy, hogy ne legyen sem sűrű, sem pátoszos, sem tanmese – de nagyon is lehetséges! A felhőket is arrébb tolta egy kicsit a fejem felől. És előbb vagy utóbb a nap is kisüt.

9 hozzászólás
pannik>!
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Nagyon szeretem Lázár Ervin mesevilágát.
Azt szeretem benne, hogy annyira más, annyira egyedi.
Ami szép az szép ami jó az jó benne, de valahogy a sorok között bölcsesség, tanítás, kedvesség és jóravalóság is megbújik. Az egyedi megfogalmazások és a fordulatok magukban hordozzák a jók jutalmát és a gonoszok elnyerik méltó büntetésüket, valahogy ilyen, de több ennél.
Nagyon jó volt olvasni ezt a könyvét is, teljesen ki tud ragadni a hétköznapokból és egy másik dimenzióba repít, egy jobb helyre, ahol szívesen időzik az ember.

Frank_Spielmann I>!
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

A Lázár Ervin bácsi egy zseni tetszett lenni. Szavakat nem nagyon találok, az nem elég, hogy már a felénél a kedvencem lett? Így kell a szeretetről meg mindenről humorosan, nem szentimentálisan, az árnyakat se letagadva, hazugság nélkül írni. A végén minden jóra fordul, ahogy ez mesékben kell is. Ha kisfiú lennék megint, mondjuk úgy öt éves, akkor a még élő Lázárervinnek a térdére ülnék mesét hallgatni. De akkor meg talán a Réber bácsi rajzai hiányoznának. Úgy összetartozik a mese és a rajz, mint a szegény Dzsoni meg Árnika.

És egy jótanács:
Ne legyetek Rézbányai Győzők!

13 hozzászólás
gabiica P>!
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Nem tudom, hogy történt, de ez a mese teljesen kimaradt az életemből.
Nagyon örülök, hogy pótoltam, ugyanis nagyon szuper volt. Igazi magyar népmesei motívumokat hordozott magában, végig izgultam és élveztem a történetet.
Imádtam Dzsonit, már az első pillanattól kezdve, humoros, különleges karakter volt. A kedvencem azonban a király volt, tetszett a különlegessége, hogy szabadságot hagy a lányának, nem kényszeríti bele semmibe.
Tetszettek a kitekintések a meséből, mintha csak a saját gyerekkori kérdéseimet hallottam volna.

Sippancs P>!
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Minél több Lázár Ervint olvasok felnőtt fejjel – merthogy én még csak most ismerkedem vele –, annál biztosabb vagyok abban, hogy kell a felnőtt léleknek a mese.
Először, de nem utoljára olvastam szegény Dzsoniról és Árnikáról!
5 csillag.

Hópárduc P>!
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Kisfiaméknál szerepel ez a könyv a „Hármat válassz” kötelező olvasmányok között.
Meglepően jól szórakoztam rajta, és kellett a lelkemnek.
Nem is tudom, hogy miért lepődtem meg rajta, hiszen régen, gyerekkoromban is szerettem Lázár Ervin könyveit. Hiszen A négyszögletű kerek erdő és a Hétfejű tündér már akkor is elterjedt volt.
Szóval, kell a mese a felnőtteknek is, ez bizonyosan igaz. :)
Újraolvasás a nagyobbik lányommal. :)

Leliana >!
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Ahogy arról sincs elképzelésem, hogyan maradhatott ki a gyerekkoromból ez a történet, pedig már akkor is szerettem olvasni, a mesékért pedig egyenesen rajongtam, úgy arról sem, hogy jutott eszembe pont most, és pont ezt a könyvet előkapni a nagy kupacból, ami rám vár. Az az egy biztos, hogy nagyon jól tettem.
Az az énem, aki a mai napig elérzékenyül mindenféle mesén, és teletrombitálja az összes bekészített zsepit, imádta ezt a kedves, bájos, humoros, intelligens kötetet. Nagyon tetszett, hogy közösen alakították a cselekmény folyását, és közben megbeszélték a gyermek által felvetett „problémákat”, kérdéseket.
Végig izgultam, drukkoltam Dzsoninak és Árnikának, bár az elképzelhetetlen lett volna, hogy ne teljesedjen be szerelmük. :)
Amiért mégis muszáj, hogy levonjak pontot, az a rablók focioktatása volt. Rettentően nem illett oda (az én véleményem szerint), teljesen kizökkentett abból az érzésből, hangulatból, amiben addig (és utána is) tartott.
Miközben ezeket a sorokat írom, már fél szemmel azt nézegetem, mi legyen a követk…. *elment mesét olvasni*

tonks>!
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Ez volt az első könyvtári könyvem, még ovis koromban, és vagy százszor kikölcsönöztük anyukámmal, hogy ő aztán ezerszer felolvassa nekem, amíg meg nem tanultam olvasni. Csodás mese ez, érdekes tanulságokkal, Lázár Ervin örökre a szívemben fog élni ezzel és a többi történetével. Szegényebb lenne a magyar irodalom nélküle.
Hangoskönyvként elevenítettem most fel, ami remek volt, majdnem olyan jó, mint annak idején anyukám hangja <3


Népszerű idézetek

Tíci>!

– A szeretet olyan, mint a varázslat?
– Olyan.
– De csak a mesében, igaz?
– Nem. Nemcsak a mesében. A valóságban is olyan.

Negyedik fejezet - 34. oldal (Osiris)

Kapcsolódó szócikkek: szeretet · varázslat
csiripelek P>!

– Üdvözöljük felségedet, a királyok legnagyobbikát – mondták a lovagok. – És Árnika királykisasszonyt is üdvözöljük, a világ legeslegszebb leányát.
– Nem is vagyok a világon a legeslegszebb – suttogta az apjának Árnika.
– Nem baj – mondta a király –, egyszer majd lesz valaki, akinek a legeslegszebb leszel.

Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Árnika
3 hozzászólás
Tíci>!

– Tényleg minden rosszban van valami jó?
– Azt szokták mondani.
– Most igen vagy nem?
– Sok rossz van, amiben van valami jó, de van fenékig rossz is.
– Ha például elvágom az ujjam, abban mi a jó?
– Abban az a jó, hogy megtanulod, hogy a késsel óvatosan kell bánni, és azt is megtudod, mi a fájdalom.
– És abban, hogy a Vincze Jenő bácsi meghalt, abban mi a jó?
– Abban semmi. Az fenékig rossz.

Ötödik fejezet - 48-49. oldal (Osiris)

csucsorka P>!

– Az emberek, ugye, hamar megszeretik egymást?
– Hát ki így, ki úgy. De nem az a fontos, hogy gyorsan vagy lassan, hanem az a fontos, hogy a szeretet igazi-e.
– Van nem igazi szeretet is?
– Az nincs. Csak olyan van, hogy két ember azt hiszi, szereti egymást, pedig dehogy.
– De Árnika meg szegény Dzsoni nem "pedig dehogy”, ugye?
– Majd kiderül.
– Miből?
– A cselekedeteikből.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
Tíci>!

– Pedig mindenkinek van valamihez tehetsége?
– Igen. Mindenkinek.
– Ez biztos?
– Egészen biztos.
– Nekem például mihez van tehetségem?
– Majd ha megnősz, kiderül.
– És most semmi tehetségem nem derül ki?
– De igen. Nagyon jókat tudsz kérdezni.

Ötödik fejezet - 54-55. oldal (Osiris)

Kapcsolódó szócikkek: tehetség
Izolda P>!

– De gondold meg, egyszer szegény Dzsoninak éppen kódorogni lenne kedve, Árnika meg megbetegedne. Akkor aztán otthon kéne maradnia, hogy Árnikát ápolgassa, gyógyítgassa, szeretgesse.
– De ha Árnika megbetegedne, akkor már szegény Dzsoninak nem kódorogni volna kedve, hanem arra, hogy otthon maradjon, és Árnikát ápolgassa, gyógyítgassa, szeretgesse. Nem igaz?
– Mondasz valamit.
– Na látod. Akkor szegény Dzsoni most is a világ legszabadabb embere.
– Várjunk egy kicsit, majd talán rájön ő is.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Árnika · Szegény Dzsoni
eriksa>!

– Az emberek, ugye, hamar megszeretik egymást?
– Hát ki így, ki úgy. De nem az a fontos, hogy gyorsan vagy lassan, hanem az a fontos, hogy a szeretet igazi-e.

harmadik fejezet

Gregöria_Hill>!

– Pénzt vagy életet! – mondta vérfagyasztó hangon.
– Jaj, istenem, kedves Ipiapacs, te hírhedett rabló – mondta Árnika, mert persze, rögtön tudta, kivel van dolga –, kegyelmezz, nincs nekem egy megveszekedett vasam se!
– De kacsád van – mondta Ipiapacs. – Akkor kacsát vagy életet!

46. oldal (5. fejezet)

Kapcsolódó szócikkek: Árnika
5 hozzászólás
tthktln>!

– Nagyon akarják, ugye?
– Igen.
– És ha valaki valamit nagyon akar, azt tényleg meg tudja csinálni?
– Azt hiszem.
– Nem vagy benne biztos?
– Hát nem is tudom… abban vagyok csak biztos, hogy nagyon kell akarni.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Tersánszky Józsi Jenő: Misi Mókus kalandjai
Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában?
Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról
Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony
Berg Judit: Tündérváros
Kertész Erzsi: Fény Sebestyén
Bálint Ágnes: Egy egér naplója
Végh György: Pacsaji csalafinta kalandjai
Mikes Lajos: Sanyi manó könyve
Berg Judit: Mesék a Tejúton túlról