20. legjobb mese könyv a molyok értékelése alapján

Szegény ​Dzsoni és Árnika 346 csillagozás

Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Lázár Ervin beszélget a kislányával, szóval együtt szövik a mesét. Kiről szólhat másról egy ilyen mese, mint a becsületes, egyszerű szegény legényről, a jószívű királykisasszonyról, a hirtelen haragú királyról és a vasorrú bábáról, aki természetesen összekeveri a dolgokat. Végül helyreáll a rend, és szegény Dzsoni feleségül veheti Árnikát, és elnyerheti vele a királyságot is. Minden olyan egyszerű, de mégis annyi mindenen lehet elgondolkozni. És mi jobb alkalom arra, hogy az emberi jóságon, barátságon, szereteten elgondolkodjunk, mint egy közös mesélés apa és lánya között? Lázár Ervin és kislánya új mesei világba kalauzolja el az olvasókat; ebben a könyvben nincs jelen Mikkamakka, sem Vacskamati, még Bruckner Szigfrid sem, de a Hétfejű Tündér szeretetvilágának minden szépségét megtaláljuk benne. Réber László magával ragadó bájjal, mély humorral teszi láthatóvá Lázár Ervin mesevilágát.

Eredeti megjelenés éve: 1981

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2016
70 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634154242 · Illusztrálta: Molnár Jacqueline
>!
Móra, Budapest, 2014
72 oldal · ISBN: 9789631197594
>!
Kossuth / Mojzer, Budapest, 2012
ISBN: 9789630971997 · Felolvasta: Hernádi Judit

7 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Árnika · Szegény Dzsoni


Kedvencelte 51

Most olvassa 3

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

„Ez a kedvenc könyvem a világon, bár még sohasem olvastam.”*
Ezzel a könyvvel majdnem szó szerint így vagyok én is. :D Mindenesetre az egyik gyerekkori kedvencem, amit annak idején bakeliton, mesejátékként** hallgattam meg annyiszor, hogy már kívülről fújtam a szövegét. (A lemez a húgomé volt, ő is imádta ezt, meg a Naplopó és Lókötőt.)

Most, hogy harmincegynehány évvel később végre elolvastam a könyvet is tökéletesen felidéződött bennem a gyerekkori lemezhallgatás hangulata, és a szereplők hangján hallottam újra a szöveget.
Ami változott, hogy lélekben már jobban átérzem a mesélő szerepét, aki józan, felnőtt hangon magyaráz, tudva azt, hogy aki hallgatja, az gyerek, s mint ilyen, nem buta, csak még nem tapasztalt meg mindent. S persze ezek a magyarázatok saját magának is szólnak, mert mint minden jó (tan)mesében, ő is megvilágosodik kicsit.

A kedvenc szereplőm pedig továbbra is Szegény Dzsoni maradt, aki már akkor taoista vándortanítóként hatott rám, amikor még azt sem tudtam, hogy mi is az a tao. Ő attól lett szabad, és azért tudott ellenállni a Százarcú Boszorkánynak, mert nem csak hogy mohóság nem volt benne, de még hétköznapi birtoklási vágy is hiányzott belőle. Én pedig igazából most is azokban a pillanatokban érzem magam jó embernek, amikor hasonlóan tudok viszonyulni a világhoz, mint ő.
S most még inkább szíven ütött Szegény Dzsoni dilemmája a szabadságról: lehet-e igazán boldog az az ember, aki csak önmagáért vállal felelősséget? Aki senkihez és sehová sem kötődik?
Mint Dzsoni, én is úgy gondolom, hogy csak félig-meddig. Mert a boldogsághoz kellenek a kötődések, kötelékek, amelyeken keresztül a viszonzás igénye nélkül ad az ember, és ha kap, azt jó szívvel tudja elfogadni.
S ha valaki úgy tudja élni az életét, hogy a kötelékei nem béklyóként fojtogatják, akkor talán elmondhatja, hogy boldog és teljes életet él.

* Lásd még: http://moly.hu/idezetek/150811
** Volt belőle tévéjáték is, na, azt viszont nem szerettem. A rendezés, a trükkök, Nyertes Zsuzsa Árnikaként, spoiler blőd volt és túlspilázott, na meg a befejezés sem az volt, mint a könyvben.

15 hozzászólás
>!
Littlewood IP
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Éppen nagy Lázár Ervin újraolvasásban vagyok, bár írhatnám azt is, hogy vagyunk, mert már nem egyedül és nem elsősorban a saját kedvemért. Ezért minden egész máshogy van most, mint régen. Egy fejezetet én olvasok, egyet a gyerek, este az ágyában. De utána azért én is olvassam el még egyszer ugyanazt, hangosan, mert úgy az igazi. Úgy jobban lehet nevetni, ha ketten vagyunk rá.

És ez az utolsó mondat már az értékelés maga. Most jöttem rá, amikor leírtam.

Innentől már csak kevésbé lényeges gondolataim vannak, de annyit azért még hozzá kell tennem, hogy felnőttként is sokkal jobban élveztem, és sokkal többet adott, mint amennyit vártam. Mert arra ugyan emlékeztem, hogy ez nagy kedvenc volt, de azt nyilván nem tudtam gyerekként megfelelően értékelni, hogy mennyire elképesztően letisztult a stílusa, és milyen (azóta is) utánozhatatlanul gyerek-szemszögűre van megírva. Régebben csak élveztem, most már gyönyörködni is tudok benne.

@vicomte írja remek értékelésében (https://moly.hu/ertekelesek/1801004) a mesélőről, hogy „mint minden jó (tan)mesében, ő is megvilágosodik kicsit”. Nálunk ez odáig fokozódott, hogy a fiam szerint a Százarcú Boszorkának, amikor a „mellében megpattant valami, mintha egy vaspánt törött volna le a szívéről, és valami melegséget is érzett odabent”, akkor igazából kinyílt a szívcsakrája (hát igen, sokat járunk jógázni:)). És amúgy simán lehet, hogy tényleg. Legalábbis a nagy újraolvasási hullámban többször beugrott, hogy az egyik titkos összetevő, amitől kicsit másképp lett „mágikus” a népmesei alapokkal már eleve megkavart fél-realizmus, az egyfajta buddhizmus-közeli világnézet. Persze ez nem tény, hanem szigorúan csak saját benyomás, annak is elég friss.

És hogy mennyire zseniális könyv, annak jó fokmérője, hogy mindent megvalósít, amit egy gyerekkönyv esetében didaktikusnak minősítenénk, és mégsem az. Van egy felnőtt elbeszélő, aki nem elég, hogy kiszólogat a könyvből, megszakítva a cselekményt, hanem még el is magyarázza a történéseket egy csekély értelmű medvebocsnak (=gyerek), és megfogalmazza a tanulságot is, nem ám valami körmönfont, indirekt módon, hanem egyenes, kijelentő mondatokban. A könyv vége például ez: „Te mondtad, hogy nagyon-nagyon kell akarni. Akkor is, ha nem biztos, hogy sikerül.” És ezt, ezt vajon ki tudná megcsinálni Lázár Ervinen kívül úgy, hogy az ember nem az arcát kaparja le, hanem örül, hogy hát igen, ez annyira jól alá lett támasztva, hogy végre van esélye bevésődni? Mindkettőnknél, úgy értem.:)

8 hozzászólás
>!
janetonic P
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Tudtam, hogy szeretem Lázár Ervint, de azt nem, hogy ennyire! Nyűgös hétköznapok közepette esett rá a választásom, és olyan volt, mint egy kicsi, de biztonságos szigetre menekülni, míg elül a vihar. Közben átélni Dzsonival a szabadságot, és aztán megismerni egy egészen másfajta szabadságot is, ami Árnikával közös. A legegyszerűbb szavakkal beszélni a szeretetről, meg arról, hogy ha nehéz is néha, csinálni, próbálni kell a jót. Nem tudom, hogyan lehetséges egy rövidke mesébe ilyen sok mondanivalót beleszőni úgy, hogy ne legyen sem sűrű, sem pátoszos, sem tanmese – de nagyon is lehetséges! A felhőket is arrébb tolta egy kicsit a fejem felől. És előbb vagy utóbb a nap is kisüt.

9 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

A Lázár Ervin bácsi egy zseni tetszett lenni. Szavakat nem nagyon találok, az nem elég, hogy már a felénél a kedvencem lett? Így kell a szeretetről meg mindenről humorosan, nem szentimentálisan, az árnyakat se letagadva, hazugság nélkül írni. A végén minden jóra fordul, ahogy ez mesékben kell is. Ha kisfiú lennék megint, mondjuk úgy öt éves, akkor a még élő Lázárervinnek a térdére ülnék mesét hallgatni. De akkor meg talán a Réber bácsi rajzai hiányoznának. Úgy összetartozik a mese és a rajz, mint a szegény Dzsoni meg Árnika.

És egy jótanács:
Ne legyetek Rézbányai Győzők!

13 hozzászólás
>!
gabiica P
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Nem tudom, hogy történt, de ez a mese teljesen kimaradt az életemből.
Nagyon örülök, hogy pótoltam, ugyanis nagyon szuper volt. Igazi magyar népmesei motívumokat hordozott magában, végig izgultam és élveztem a történetet.
Imádtam Dzsonit, már az első pillanattól kezdve, humoros, különleges karakter volt. A kedvencem azonban a király volt, tetszett a különlegessége, hogy szabadságot hagy a lányának, nem kényszeríti bele semmibe.
Tetszettek a kitekintések a meséből, mintha csak a saját gyerekkori kérdéseimet hallottam volna.

>!
Sippancs P
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Minél több Lázár Ervint olvasok felnőtt fejjel – merthogy én még csak most ismerkedem vele –, annál biztosabb vagyok abban, hogy kell a felnőtt léleknek a mese.
Először, de nem utoljára olvastam szegény Dzsoniról és Árnikáról!
5 csillag.

>!
Hópárduc P
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Kisfiaméknál szerepel ez a könyv a „Hármat válassz” kötelező olvasmányok között.
Meglepően jól szórakoztam rajta, és kellett a lelkemnek.
Nem is tudom, hogy miért lepődtem meg rajta, hiszen régen, gyerekkoromban is szerettem Lázár Ervin könyveit. Hiszen A négyszögletű kerek erdő és a Hétfejű tündér már akkor is elterjedt volt.
Szóval, kell a mese a felnőtteknek is, ez bizonyosan igaz. :)

>!
sztimi53 P
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Lázár Ervin mindig megvesz kilóra, például a Haragországgal, ahol laknak a haragok, aztán megfogadtam, hogy elszámolok ezerig, mielőtt ítéletet mondok. Akar valaki Főszámolnok lenni mellettem? Lázár Ervin már évekkel a Fight Club előtt tudta, hogy az a legszabadabb, akinek semmije nincs (mert the things you used to own, now they own you) szóval Szegény Dzsonit csak irigyelni lehet. A kedvenceim a nagyon testvérek! És a mese vége persze jó, mert még a Százarcú is tudja, hogy a szeretet a legfontosabb, azt kacska-macska farkát! Lázár Ervin mesélj még nekem, bármikor!

12 hozzászólás
>!
clarisssa P
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Már az első fejezetnél tudtam, hogy ez a mese lett az egyik leges-legkedvesebb mesém, és egyben az egyik leges-legkedvesebb olvasmányélményem is. Bájos, kedvesen humoros, telis-teletöltve szeretettel, egymásra való odafigyeléssel – szóval amolyan „Lázár Ervines”. Ami az általam eddig olvasott meséitől azonban megkülönbözteti, az a többsíkúság, hiszen ebben a könyvben a mesebeli kalandokat meg-megszakítják a mesélő és kislánya párbeszédei. Ez azonban egyáltalán nem gond, sőt, ez a párbeszédes forma csak hozzátesz a történethez, arról nem is beszélve, hogy az esetleges felolvasó(k) számára is sok új lehetőséget kínál!
Mindig megdöbbent, hogy az eseményeket gyerek-szemmel nézve és gyerek-szavakkal (vagy épp kérdésekkel) leírva milyen egyszerűen lehet fontos mondanivalót közvetíteni. A fölnőttek valahogy hajlamosak mindent túlbonyolítani, pedig a lényeghez sosem a kacifántos út vezet, hanem az őszintén, bátran kimondott és egyszerűen megfogalmazott szavak.
Szerintem gyerkőcök és fölnőtt gyerkőcök is megtalálják ebben a könyvben a kedvenc részeiket, szívükhöz legközelebb álló mondatokat, üzeneteket. Ami engem illet: én az elejétől a végéig nagyon-nagyon szerettem olvasni és a mesélő kislányához hasonlóan én is igyekeztem elhúzni, alkudozni: „Még egy kicsit ne legyen vége, jó?”

>!
Osiris, Budapest, 2004
82 oldal · ISBN: 9633896347 · Illusztrálta: Réber László
>!
Dün SP
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Ó, hát már az első soroknál meg voltam véve, kacsakirálykisasszony meg kacsakirály, úgy, hogy van volt az életemben egy kacsa, és csak faltam a sorokat és izgultam, hogy mi lesz Dzsonival és Árnikával, és odáig voltam, ahogy hordozták egymás kacsatestét emberként és olyan szép és okos ez a történet és nem is áll már másból ez az értékelés, mint kötőszóból és ömlengésből, dehát ez lett a kedvenc mesém, nem is találhatott volna meg jobbkor, igazán jól jött a mostanában dívó elborult hősnős kötetek után, hogy ahogy olvastam, kisütött a Nap…

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Tíci SP

– A szeretet olyan, mint a varázslat?
– Olyan.
– De csak a mesében, igaz?
– Nem. Nemcsak a mesében. A valóságban is olyan.

Negyedik fejezet - 34. oldal (Osiris)

Kapcsolódó szócikkek: szeretet · varázslat
>!
csiripelek

– Üdvözöljük felségedet, a királyok legnagyobbikát – mondták a lovagok. – És Árnika királykisasszonyt is üdvözöljük, a világ legeslegszebb leányát.
– Nem is vagyok a világon a legeslegszebb – suttogta az apjának Árnika.
– Nem baj – mondta a király –, egyszer majd lesz valaki, akinek a legeslegszebb leszel.

Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Árnika
3 hozzászólás
>!
Tíci SP

– Tényleg minden rosszban van valami jó?
– Azt szokták mondani.
– Most igen vagy nem?
– Sok rossz van, amiben van valami jó, de van fenékig rossz is.
– Ha például elvágom az ujjam, abban mi a jó?
– Abban az a jó, hogy megtanulod, hogy a késsel óvatosan kell bánni, és azt is megtudod, mi a fájdalom.
– És abban, hogy a Vincze Jenő bácsi meghalt, abban mi a jó?
– Abban semmi. Az fenékig rossz.

Ötödik fejezet - 48-49. oldal (Osiris)

>!
csucsorka

– Az emberek, ugye, hamar megszeretik egymást?
– Hát ki így, ki úgy. De nem az a fontos, hogy gyorsan vagy lassan, hanem az a fontos, hogy a szeretet igazi-e.
– Van nem igazi szeretet is?
– Az nincs. Csak olyan van, hogy két ember azt hiszi, szereti egymást, pedig dehogy.
– De Árnika meg szegény Dzsoni nem "pedig dehogy”, ugye?
– Majd kiderül.
– Miből?
– A cselekedeteikből.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
Tíci SP

– Pedig mindenkinek van valamihez tehetsége?
– Igen. Mindenkinek.
– Ez biztos?
– Egészen biztos.
– Nekem például mihez van tehetségem?
– Majd ha megnősz, kiderül.
– És most semmi tehetségem nem derül ki?
– De igen. Nagyon jókat tudsz kérdezni.

Ötödik fejezet - 54-55. oldal (Osiris)

Kapcsolódó szócikkek: tehetség
>!
eriksa

– Az emberek, ugye, hamar megszeretik egymást?
– Hát ki így, ki úgy. De nem az a fontos, hogy gyorsan vagy lassan, hanem az a fontos, hogy a szeretet igazi-e.

harmadik fejezet

>!
Izolda +SP

– De gondold meg, egyszer szegény Dzsoninak éppen kódorogni lenne kedve, Árnika meg megbetegedne. Akkor aztán otthon kéne maradnia, hogy Árnikát ápolgassa, gyógyítgassa, szeretgesse.
– De ha Árnika megbetegedne, akkor már szegény Dzsoninak nem kódorogni volna kedve, hanem arra, hogy otthon maradjon, és Árnikát ápolgassa, gyógyítgassa, szeretgesse. Nem igaz?
– Mondasz valamit.
– Na látod. Akkor szegény Dzsoni most is a világ legszabadabb embere.
– Várjunk egy kicsit, majd talán rájön ő is.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Árnika · Szegény Dzsoni
>!
tthktln

– Nagyon akarják, ugye?
– Igen.
– És ha valaki valamit nagyon akar, azt tényleg meg tudja csinálni?
– Azt hiszem.
– Nem vagy benne biztos?
– Hát nem is tudom… abban vagyok csak biztos, hogy nagyon kell akarni.

>!
Gregöria_Hill

– Pénzt vagy életet! – mondta vérfagyasztó hangon.
– Jaj, istenem, kedves Ipiapacs, te hírhedett rabló – mondta Árnika, mert persze, rögtön tudta, kivel van dolga –, kegyelmezz, nincs nekem egy megveszekedett vasam se!
– De kacsád van – mondta Ipiapacs. – Akkor kacsát vagy életet!

46. oldal (5. fejezet)

Kapcsolódó szócikkek: Árnika
5 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony
Kertész Erzsi: Fény Sebestyén
Bálint Ágnes: Egy egér naplója
Gerald Durrell: Léghajóval a világ körül
Alan Alexander Milne: Micimackó
Daisy Meadows: Sáfrány, a sárgatündér
Acsai Roland: Csipkerózsika
Rosie Banks: A Cukor-öböl kalózai
Tersánszky Józsi Jenő: Misi Mókus kalandjai
Berg Judit: Rumini