Lovak, ​kutyák, madarak 13 csillagozás

Lázár Ervin: Lovak, kutyák, madarak

Okosabban kellene bánni az embereknek a természettel. Úgy, hogy minden élőlény meglelje benne a maga nyugalmas élőhelyét.
– Nagy, nyugodt erdő kellene? – kérdezte a fiam.
– Az is.
Estefelé egy rajzot tett elém. Kesze-kusza vonalak hálózták be a papírt, a rajz alján valami fűrésszerű, bökős képződmény, a tetején pöttyök, foltok, köröcskék, oválisok.
– Ez a Nagy Nyugalmas Erdő. Ezt most éjszakára itt hagyjuk, és amelyik állatnak nincs nagy nyugalmas erdeje, az a sötétben ideköltözik.

Másnap reggel, rögtön ébredés után, nagy óvatosan megközelítettük a rajzot. A Nagy Nyugalmas Erdőben, egy öreg fán, tényleg ott ült a rétisas. Az elefánt is eljött. Ez meg fürj, sólymok, orrszarvú, még erszényes farkas is van. Boldogan néztük a vidám állatseregletet, s ők is boldogan néztek vissza ránk. Megmenekültek. Rátaláltak a Nagy Nyugalmas Erdőre.

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Vario, Budapest, 1990
36 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630282151 · Illusztrálta: Dolnik Miklós

Enciklopédia 16

Helyszínek népszerűség szerint

Rácpácegres


Kedvencelte 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Zsuzsanna_Makai>!
Lázár Ervin: Lovak, kutyák, madarak

„A Vitéz volt a csális, a Csákó meg a hajszos.”
Imádtam!

WolfEinstein>!
Lázár Ervin: Lovak, kutyák, madarak

Egy olyan mesekönyv, aminél indokolt, hogy egyetlen mese kerüljön a kötetbe. Bár ez így nem egészen igaz, a valóság az, hogy több mese és novella van egy történetbe összeszerkesztve, de a könyv olvasásakor mégis egy mesét kapunk. Lázár Ervinnek a ház körüli állatokkal kapcsolatos élményeiről, tapasztalatairól olvasunk, meglepően hiteles zoológiai és etológiai precizitással megírva. A kötetet nem hivalkodó, de kellően igényes illusztrációk gazdagítják. A mostanában elterjedt csiricsáré, agyondekorált, semmitmondó mesekönyvekkel ellentétben ezt jó szívvel el tudnám képzelni a majdani gyerekeim kezében. Ilyet olvasgassanak, lapozgassanak, nézegessenek, és ne olyat, aminek minden oldaláról valami idegesítően pirospozsgás macskakölyök vigyorog…

lenne P>!
Lázár Ervin: Lovak, kutyák, madarak

Most vettem észre, milyen régen is olvastam Lázár Ervin, aki pedig nagy kedvenc, immár 10 éve! A kiadás egyébként elég csúnya, a rajzok úgyszintén. Kár, hogy nincsen belőle frissebb, szebb!

4 hozzászólás
Papírtigris>!
Lázár Ervin: Lovak, kutyák, madarak

Keserédes, olykor tragikus történetek, nyugtalanító illusztrációkkal.


Népszerű idézetek

Uzsonna>!

    Néhány hete vendégségben voltunk valahol, és úgy adódott, hogy egy ágyban kellett aludnom a fiammal. Sokáig firgett-forgott, rugdalódzott, karattyolt. Egy kicsit már untam.
    – Most már aludjál! – mordultam rá.
    – Jó – mondta komolyan –, elalszom. – És súgva hozzátette: – Nagyon szépeket fogok álmodni. Nézd te is!
    … Csakhogy a fiam nem tudja, hogy lekéstem az álmát. Nem tudtam elaludni. Először az örömtől, hogy íme, itt van egy ember, aki jó szívvel és barátsággal az álmába hív. Aztán meg a bánattól, hogy hiszen lehetetlen ajándékot adott, nem ülhetek be – mint egy moziba – álma közepébe. Pedig lehet, hogy csak kishitű voltam. Mert aztán, amikor nagy nehezen sikerült elaludnom, színekről álmodtam. Égő vöröseket láttam, szelíd kékeket és olyasféle habkönnyű zöldeket, amilyeneket csak kora májusi ligetes réteken lehet látni. Könnyen meglehet, hogy nem is én álmodtam, hanem az ő álmát láttam. Honnan is álmodtam volna én olyan csoda színeset?

5-6. oldal

2 hozzászólás
lenne P>!

Pedig azt olvastam valahol, hogy a magyar pásztor leggyakrabban valamilyen vízről nevezi el a kutyáját: Siónak, Sajónak, Tiszának, a Bodrogról Bodrinak. Méghozzá babonából. Mert a kutya legcsúnyább betegsége a veszettség, s a veszett kutya állítólag irtózik a víztől. S úgy gondolták, ha már egyszer vízről van lenevezve, sohasem veszhet meg.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: babona · Bodrog · kutya · Sajó · Sió · Tisza · veszettség
1 hozzászólás
olvasóbarát>!

    Rácpácegres különben az én gyerekkorom színtere. Eldugott, apró település a Dunántúlon, tizenhat-tizennyolc család élt ott, se iskolája, se villanya, se boltja, az oda vezető út is csak földút. Azt szokták rá mondani: Isten háta mögötti hely. Van benne némi igazság, de azért azt sem árt tudni, hogy azért volt Isten háta mögött, mert Isten éppen a háta mögé dugta a tenyerét. Igen, a tenyerét, amin szelíden és védelmezőn tartotta Rácpácegrest.
    Sokat mesélek a gyerekeimnek Rácpácegresről. Rég elhamvadt fák magasodnak föl újra, lebontott épületek állnak össze, betemetett kutak ontják a friss, üdítő vizet, réges-rég kialudt tüzek melegítik az arcunkat, földdé vált öregemberek szólongatnak bennünket.

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rácpácegres
olvasóbarát>!

    – Egész nyáron a mezőn mászkeráltunk, és látod, egyszer sem hallottunk fürjet. Pedig szerettem volna, ha te is megismered a hangját. Azt mondja, hogy pitypalatty. De alig van már fürj. Nemhogy fürj, még ürge sincs. És alig van már uhu, császármadár, haris, sólyom, menyét, hermelin, és ha így megy tovább, nemsokára elefánt se lesz, orrszarvú se…
    – És rétisas?
    (A rétisas valamiért a kedvenc állatai közé tartozik, nincs olyan nap, hogy a salátává olvasott állatos könyvben rá ne nyitna a képére.)
    – Rétisas is nagyon kevés van már. Talán négy-öt pár egész Magyarországon.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fürj · haris · rétisas
csauperjel>!

Okosabban kellene bánni az embereknek a természettel. Úgy, hogy minden élőlény meglelje benne a maga nyugodalmas élőhelyét.
    – Nagy, nyugodt erdő kellene?
    – Az is.
    Estefelé egy újabb rajzot tett elém. Keszekusza vonalak hálózták be a papírt, a rajz alján valami fűrészszerű bökős képződmény, a tetején pöttyök, foltok, köröcskék, oválisok. Egy darabig tanácstalanul nézegettem, aztán a fűrészre böktem.
    – Ez mi?
    – Hát mi lenne?! Fű!
    – Ja igen. Akkor ezek meg fák, igaz? Itt vannak a leveleik.
    – Persze. Ez a Nagy Nyugalmas Erdő. Ezt most éjszakára itt hagyjuk az asztalodon, és amelyik állatnak nincs nagy nyugalmas erdeje, az a sötétben ideköltözhet. Jó?
    – De még mennyire.

35. oldal (Vario, 1990)

Kapcsolódó szócikkek: erdő · gyermek · nyugalom · rajz · természet

Hasonló könyvek címkék alapján

Csürkéné Tóth Dóra: Szellő, a kispóni kalandjai
Weöres Sándor: Kutyatár
Bálint Ágnes: Labdarózsa
Balogh János: Pongó és kis barátja
Bosnyák Viktória: Bátorság, Tomi!
Gáll Viktória Emese: Borsi a kertben
Kormos István: A Pincérfrakk utcai cicák
Marosi László – Verebics János: Bucó, Szetti, Tacsi az iskolai akadályversenyen
Csukás István: Tappancs játszani szeretne
Colas Gutman: Szutyok