Csillagmajor 115 csillagozás

Lázár Ervin: Csillagmajor Lázár Ervin: Csillagmajor Lázár Ervin: Csillagmajor

Lázár ​Ervin (1936) a mai magyar prózairodalom talán legeredetibb hangú elbeszélője, s ez a méltán megcsodált eredetiség valóban az „írói hang” varázslatos tulajdonsága, amivel az író „megénekli” a világát. Ebben a kötetében a valaha volt pusztát és embereit, ahol gyerekkorát töltötte. Lázár Ervin ugyanis a Tolna megyei Alsórácegrespusztán nevelkedett, ez volt az ő gyerekkorának az Édenkertje, s nem is titkolja, hogy a nagyvárosból, ahol évtizedek óta él, „állandó nosztalgia húz vissza falura, isten háta mögötti helyekre”. Ez az isten háta mögötti emberi világ volt az ő írói képzeletének a nevelője, s kincses emlékeiből táplálkozik ma is, mert ez ugyanolyan gazdag és kimeríthetetlen terepe a teljes fényű létezésnek, mint a metropolisok vagy a megalopolisok kavargó-nyüzsgő élete, s az ember, akinél – Szophoklész szerint – „nincs csudálatosabb”, szívének reményeivel és sorsának nyomorúságával ebben a valóságot írói látomásokkal és költészettel át- meg átszőtt „Csillagmajorban”… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2017
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274980
>!
Osiris, Budapest, 2005
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633897165
>!
Osiris, Budapest, 1998
106 oldal · ISBN: 9633794501

1 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 24

Most olvassa 2

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Lázár Ervin: Csillagmajor

Ez egy másik Lázár Ervin, mint akit A Négyszögletű Kerek Erdőből és egyéb mesékből ismerek.
Ez a Lázár Ervin is a varázslatban él, de ismeri az élet kegyetlen oldalát is… illetve. A Kerek Erdős Lázár Ervin is ismeri, csak olyan szépen elveszi az élét, megmutatja, hogy van ellene orvosság, és ki lehet zárni a köreinkből…

Itt kegyetlen a mese is, a varázslat nem mindig a jók oldalán található, illetve, ha ott is van, nem mindig menti meg őket.

Gyönyörűen keveredik a régi, falusi világ a csodákkal, ahol minden varázslat természetes, mert benne él az emberek hiedelemvilágában.

@TiaRengia hívta fel rá a figyelmemet, hogy tulajdonképpen mágikus realizmus ez. Én meg rádöbbentem, mennyire behatárolnak a címkék, mert nekem a mágikus realizmus eddig Márquez meg Rushdie volt. Az, hogy a magyar falusi világot is be lehet mutatni ezekkel az eszközökkel, valahogy nem jutott eszembe, még akkor is, amikor végigolvastam egy ilyen könyvet.
És igen, a mágikus realizmusban helye van a kegyetlenségnek, ettől még a csoda csoda marad.
És Lázár Ervin továbbra is egy csoda. :)

>!
marschlako P
Lázár Ervin: Csillagmajor

A fák mind személyes ismerőseim. Azt nem merem írni, „barátaim”, mert bizonyára a baráti érzés egyoldalú volt. A fák nagyon komolyak, zárkózottak és távolságtartók voltak. Igaz, ellenséges nem volt egyik se. A két fehércseresznyefa, a vadkörtére oltott kerek körtét termő ifjú fa, az öreg kálmánkörte a tyúkudvar felőli sarokban. Alája temettük Gyöngyös kutyát. A vörös ringló. A gyümölcse héját magamra ragasztgattam, hogy szegény Tusikám sebnek lássa. Jaj, de elvert! A szilvák, a laposnya, a bőralma. A szőlőlugas. A kapu melletti terebélyes rétesalmafa. A gyümölcsét nem szerettem, de az ágai közé bújtam olvasni. A mogyoróbokor. Rejtelmes árnyékot vetett a konyha kövére. A hatalmas, öreg diófa. Az ő ágára kötöttük a hintát. Repültünk.

Már Lázár Ervin zseniális meséit is nagyon szerettem, főleg a Négyszögletű Kerek Erdő lakói álltak nagyon közel hozzám. Aztán jött A fehér tigris, ami már felnőtteknek szólt, s szintén oda voltam érte. Nem is tudom, miért nem olvastam utána sokáig Lázár Ervint, de most kihoztam a könyvtárból a Csillagmajort, s így tovább bővült kedvenc könyveim köre.

Mindig nagyon szerettem azokat az írókat olvasni, akik felnőtt korukra is megőrizték gyermekkoruk fantáziavilágát. A Csillagmajor novellái felnőtteknek szólnak ugyan, de nem lehet nem felismerni a mesélő Lázár Ervint, a rácpácegresi alsórácegrespusztai kisfiút, aki épp a Nagyszederfa felé szalad miközben egy manó szakállát veszi észre a földben. E történetek jóval komorabbak, mint a meséi (bár a meséknek is megvan néhol a maguk sötét oldala, de ott a humor gyakran feloldja azt), de mégsem reménytelenek, még ha a remény gyakran csak a mágikus világban teljesül be. A kegyetlenség, a háború, a besúgók is köztünk élnek, de még ha látszólag sikerül is nekik, nem győzedelmeskedhetnek.

A „függelék” pedig – ahol Lázár Ervin gyerekkoráról, emlékeiről, magáról mesél – különös fényt ad a kötetnek, hiszen felbukkannak a novellák, mesék forrásai, megjelenik maga Lázár Ervin. Lázár Ervin, aki egy réges-régi korból maradt itt – ma már sajnos csak könyveiben él tovább köztünk –, amely kor sajnos talán már végleg eltűnt e föld színéről, de melyben olyan jó lett volna élni.

Megyek az utcán. Na, inkább poroszkálok. Szép lassúdadan. Mert ha sietnék, megfájdulna a lábam. Persze megfájdul így is, minden kétszáz méter után meg kell állnom, hogy összeszedjem magam az újabb kétszáz méterre. Állok ott szerencsétlenül és megszólítom magam: Öreg, nem kéne neked múzeumba vonulnod? Beülnél szépen egy üvegvitrinbe egy törött cserépedény meg egy kőbalta közé, odafüggesztenének eléd egy cédulát, mondjuk hogy divatjamúlt ember a huszadik századból és elüldögélhetnél ott ítéletnapig.

>!
Osiris, Budapest, 2005
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633897165
>!
Stone
Lázár Ervin: Csillagmajor

Ő egy másik Lázár. Ő felkelt és járt. Vitt egy lámpást magával és ide-oda világított a múltjában, megtalálta az apró darabkákat, de nem ragasztotta össze őket, csak leírta milyenek külön-külön. Lázáromban bóklászunk Rácpácegresen, amit az Isten a háta mögött teremtett, azért nincs benne rend és azért van sok minden furcsán. Hiába no, ha ilyesmit olvasok, mindig eszembe jutnak a saját emlékeim, és ahogy haladok előre, egyre jobban látom, amit már sokkal messzebb hagytam oda. Mágia van minden életben. Olyan, mint a gyertyaláng, jó belé sokáig bámulni, az sem baj, ha könnyesre bámuljuk a szemünk. Odacsal minket, bogarakat, lepkéket, molyokat, hogy a másik szemén keresztül meglássuk a saját fényünkkel beszőtt utunkat.

4 hozzászólás
>!
Oriente P
Lázár Ervin: Csillagmajor

Lázár Ervin Alsórácegrespusztán nevelkedett, a könyvbéli Rácpácegres ennek mágikus tükörképe, a novelláskötet pedig a pusztalakók csodákkal átszőtt hétköznapjainak krónikája. Rácpácegreshez igen közel van mind a pokol, mind a mennyeknek országa, hol angyalok látogatják, hol óriás heveredik el a völgyben, hol az ördög érkezik lovat patkoltatni, egyesek feltámadnak halottaikból, mások köddé válnak egy szempillantás alatt. A pusztalakók, Bűtösné, Hujber Gyula, Priger András, vagy Szotyoriék azonban mélyre csapták ásójukat a rögvalóságba, ettől úgy simul egymásba a két világ, mintha tényleg egy volna. Érdekes volt egyik gyerekkori kedvencem, Mikkamakka szülőatyját egy másik oldaláról is megismerni.

>!
Lunemorte MP
Lázár Ervin: Csillagmajor

Megrázóan szép novellák ezek. Néha egy jóízűt nevethet az olvasó, majd ismét a búskomorsággal teli valóságba tér vissza, ahol a múlt szellemei és emlékei kísértenek bennünket…Soha nem tudhatod, mi fog történni, a Csillagmajorban minden lehetséges! Csodák történhetnek és megmagyarázhatatlan jelenségek tarthatják feszültségben az olvasót, míg el nem jön ismét a háború szele és nyomasztódhatunk a halottak társaságában…Ha nyitva tartod a szemed, még az Ördög is meglátogat egy éjszaka talán…

>!
Kriszta IP
Lázár Ervin: Csillagmajor

Csodálatos, fájóan szép írások. A nagy részüket megkönnyeztem. Pontosabban úgy bőgtem, hogy néha alig bírtam abbahagyni. Nagyon elevenembe találtak ezek a történetek. Valamit felszakítottak, megmozgattak bennem. Emlékeket, a szülők örökségét, a gyermeklélek kiszolgáltatottságát… S mindezt varázsos köntösbe bújtatva, egy olyan térbe és időbe helyezve, ahol a misztikum maga a realitás.

Az a szép a dologban, hogy csak azért olvastam el, mert szövegtördelési feladatként kaptam a suliban és mint ilyet, illik átnézni. Erre végigbőgöm majd' az egészet… És őszintén szólva Lázár Ervint is csak a gyerekkönyvei révén ismertem eddig. És nagyon-nagyon örülök, hogy most már erről az oldaláról is ismerem.
Hihetetlen sokat adott nekem ez a könyv.

>!
Kek P
Lázár Ervin: Csillagmajor

Szeretem Lázár Ervin nyelvezetét, de történetei, mesevilága nem tetszik maradéktalanul. Mivelhogy elég nyugtalanító, itt-ott nyomasztó, kizökkentő, meghökkentő – mindenesetre el-elgondolkodtató. Ebből a novelláskötetből is ismertem már A bajnokot és a karácsonykor idézni szokott angyalos Tolvajt. Ezeket nem kedvelem igazából, bár a mondanivalójukról lehet hosszan beszélgetni. Tehát hasznos, igen hasznos, még pontosabban: nagyon is jól hasznosítható írások. És valójában a többiről is ez a legjobb megállapítás: jól hasznosíthatóak, felhasználhatóak mind… Csak tudni kell, hogyan, mikor és kiknél. Ami újdonság volt számomra és leginkább tetszett, az A kovács spoiler, A keserűfű spoiler és A szökés spoiler. Furcsa, hogy sem a húsvéti témát körüljáró (A kujtorgó), sem a karácsonyos (Az asszony) nem tetszik maradéktalanul. Biztos a katolikus-protestáns lelkiségbeli különbség teszi. Kimondatlanul is érződik a különbség. De töprengeni lehet rajta, mi az, ami annyira hiányzik nekünk belőle, mi az, amitől mi másképp írnánk meg (- ha tudnánk :).
     Szóval, ez a kötet sokszor előveendő még. A novellái rövidek, de annál elgondolkoztatóbbak.

1 hozzászólás
>!
deardurr
Lázár Ervin: Csillagmajor

Nem tudom, miért tartogattam ezt könyvtári könyvet a polcon már majdnem 3 éve… Nagyon jó volt újra Lázár Ervint olvasni, akibe 18 évesen szerettem bele először. Aztán a sors úgy hozta, pont arra vidékre kerültem én is, egy rövid időre, ahol ő élt, hiszen férjem, @tolgyfamajor is Tolna megyei. Jó volt olvasni Nagydorogról (ott éltünk egy röpke évig), Sárszentlőrinc és Pálfa vidékéről, sőt még Györköny is előkerült egy novellában.
Bevallom, valamiért féltem ettől a könyvtől. Borongósnak hittem, talán a borító, Peter Bruegel festménye miatt. De aggodalomra semmi ok, szép könyv.

2 hozzászólás
>!
Gergő_80
Lázár Ervin: Csillagmajor

Mostanában gyakran előfordul, hogy egy prekoncepció miatt veszek a kezembe egy könyvet, aztán hatalmas meglepetések érnek. Ezzel is így jártam. Könnyed olvasmányra számítottam. Ráadásul az első történet (Az óriás) még hozta is ezt az 'elvárt' élményt.
De ahogy haladtam előre a gyönyörűen és néhol viccesen megírt történetek, melyek eleinte nagyon realistán mutatják be a történéseket, az embereket, úgy általában a falusi életet egy gyerek szemével, hirtelen már-már szürreális fordulatot vesznek. Engem ez felkészületlenül ért. Talán ezért is hat ennyire. Szívbemarkoló. És nem ereszt. A bajnok a kedvenc történetem. De szinte mind, kivétel nélkül remekmű.
Szigorúan ajánlott. Erősen gondolkozom, hogy kedvenc lesz (csak még alszom rá párat).

>!
hencsa06 
Lázár Ervin: Csillagmajor

Szép novellák egy kis varázslattal átszőve. Vidék és varázslat . A régi emberek életéről szól mellé mindennapi varázslat néhol háborúval egybekötve. Ahogy olvastam a novellákat , némelyiknél mintha nagymamámat halottam volna, mert ő is mesélt a sokszor igen csak hasonló életéről, csak varázslat nélkül.

>!
Osiris, Budapest, 1996
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633791464

Népszerű idézetek

>!
nogara

Ha a csecsemő szemébe néz az ember, úgy érzi, a gyermek tud valami nagyon fontos titkot. Kimondani nem tudja, hiszen még nem tud beszélni. Aztán mire felnő, elfelejti.

Titok és reménység

1 hozzászólás
>!
volna

– Van még más is, akinek gyereke…
Szotyori Istvánné a szeme sarkából az urára pislantott. S mivelhogy az hallgatott, megszólalt ő.
– Test kell hozzá?
Csurmándi kérdezni akart valamit, de Szotyori István ordítása beléfojtotta a szót.
– Hallgass, asszony! A mi fiunk nem halt meg. – Csurmándihoz fordult, lehalkította a hangját.
– Volt egy robbanás, valami bomba vagy mi, a feleségem azt hiszi, ott veszett a kisgyerek.
Pedig mindenki tudja, hogy a mi Pistikánk madárrá változott.

A porcelánbaba

>!
madárka

    A szülőföldjével éppen olyan bensőséges viszonyban van az ember, mint az anyjával és a szerelmével. Akár tud róla, akár nem.

181. oldal, Hazafelé (Osiris, 2005)

>!
nogara

Ha nagyon távoli, homályos csillagot látsz az égen, nézz egy kicsit mellé. Meglátod, fölragyog.

135. oldal, Zárványok

>!
apple_pie 

Istennel mindig úgy voltam, élő ember azt nem tudhatja, van-e, nincs-e. De mostanában azt gondolom, jobb lenne, ha volna.

97. oldal, A kút

Kapcsolódó szócikkek: Isten
>!
Uzsonna 

    Kétségtelen, lejárt a szavatosságom. Ósdi alak lettem. Elhúzott mellettem a huszonegyedik század áramvonalas, parádésan kivilágított expresszvonata.

179. oldal, Hazafelé (Osiris, 2005.)

>!
madárka

Mert nem akármilyen öregasszony volt Széni nagyságos. Az még hagyján, hogy úgy tudott káromkodni, mint egy kocsis. Bodonyi kosárfonó, aki ebben a műfajban vezette a rácpácegresi rangsort, szégyenében több napra elbujdosott, amikor először hallotta Széni nagyságost káromkodni.

A nagyságos

>!
volna

Rácpácegresen más volt a szavak röpte.
Súlyok nehezedtek mindenkire. A mondatok benn rekedtek.
Ember, ne kísértse az Istent!

64. oldal, A porcelánbaba (Osiris, 1996)

>!
madárka

    Balogné azt álltja, hogy valamikor réges-régen eltörött az idő. Elszakadtak egymástól anyák, fiúk, házastársak s olyan szerelmesek, akik úgy összeillettek, mint egy törött cserépedény két darabja. Akik annyira összetartoztak, hogy nem tudtak egymás nélkül létezni. Most azért van annyi rossz házasság, mert az igazi párunk odaát maradt. A másik időben.

102. oldal, A remete (Osiris 2005)

>!
marschlako P

A fák mind személyes ismerőseim. Azt nem merem írni, „barátaim”, mert bizonyára a baráti érzés egyoldalú volt. A fák nagyon komolyak, zárkózottak és távolságtartók voltak. Igaz, ellenséges nem volt egyik se. A két fehércseresznyefa, a vadkörtére oltott kerek körtét termő ifjú fa, az öreg kálmánkörte a tyúkudvar felőli sarokban. Alája temettük Gyöngyös kutyát. A vörös ringló. A gyümölcse héját magamra ragasztgattam, hogy szegény Tusikám sebnek lássa. Jaj, de elvert! A szilvák, a laposnya, a bőralma. A szőlőlugas. A kapu melletti terebélyes rétesalmafa. A gyümölcsét nem szerettem, de az ágai közé bújtam olvasni. A mogyoróbokor. Rejtelmes árnyékot vetett a konyha kövére. A hatalmas, öreg diófa. Az ő ágára kötöttük a hintát. Repültünk.

136-137. oldal, A kert


Hasonló könyvek címkék alapján

Bächer Iván: Az elhagyott falu
Nyéki Erzsébet: A lovak is meztelenek
Marcsa Dávid: Pillantás a múltba
Illyés Gyula: Puszták népe
Alföldi Imre – Bucher Flórián: Szekszárd kulturális emlékei
Baltaváriné Joó Magda – Gesztesi Enikő – Horváth Endréné – Elekes Eduárdné – Eszteri Zoltán Endre – Aradi Gergely: Keresztek és kiskápolnák Szekszárdon
Dobos Gyula: Ozora
Dercsényi Dezső: A simontornyai vár
Szili Ferenc (szerk.): Zsidósors Délkelet-Dunántúlon
Rühl Gizella – Gaál Attila (szerk.): Szabó Dezső festőművész, 1888–1971