Buddha ​szomorú 91% 31 csillagozás

Be kell ismernem, nekem első kötetem a szerzőtől. Már túl voltam életkorban a meséken, mikor ő ezzel jelentkezett. Innen a hiányosság. Ahogy érzékelem Lázár Ervin jellemző műfaja az elbeszélés és a mese. A szerző harmadiknak megjelent novelláskötete a Buddha szomorú (1973) azonban már az abszurd jegyeit is magán viseli. Rányomja bélyegét ez az író maga teremtette kicsit misztikus világára, amely a gyermekmesékben és a riportokban gyökerezik. Nyelvezete játékosan egyéni, amelyet sajátos humora, iróniája sokszor több jelentésréteggel gazdagít. Írásainak középpontjában mindenkoron a morális értékek problematikája áll. Nekem legjobban tán A masoko köztársaság tetszett…

Havi novellaolvasós kihívásra olvastam napi egyet belőle. Teljesen jó volt így cseppenként adagolva. Nèha kacagtam, nèha forgattam a szemem, de összességében jól esett.

A finom ujjú meseszövő álmokból, vágyakból, félelemből vett színekkel fonja össze a valóságot. De Buddha szomorú, talán mert a lét alapja a szenvedés, alapíze a keserű. Szebbet, jobbat nem is kívánhatnék. Még, még!

Nagyon élveztem, olyan gyönyörűek, elképesztőek és furcsák voltak ezek a novellák. Lázár Ervin tényleg gyönyörűen tud mesét és történeteket szőni. Kicsit néhol szomorkás volt, de nagyon jól esett ez a könyv.

Kedvenceltem, mert van egy-kettő, amit akár naponta elolvasnék, ahogy a gyerekeim kérik hetekig minden este ugyanazt a mesét. A Masoko köztársaság például, az állattörténetek, a horkolásos (nem tudom, mi volt a címe), általában azok, amik valamit személyesítenek meg. Viszont nem adtam öt csillagot, mert terjedelemben kb. felét nagyon untam, egyáltalán nem kötött le, nem is értettem, és különösebben nem is éreztem késztetést, hogy megértsem. De semmiképp nem titulálnám rossznak, inkább azt hiszem, nem a megfelelő hangulatban olvastam őket.

Nehéz értékelnem ezt a könyvet, mert sajnos nagyrészt nem tetszett. Volt pár novella, amelyet megértettem spoiler, és tetszett, de többségében számomra érthetetlenek voltak. Azt biztos, hogy ha nem tudtam volna az írót, akkor is kitalálom, annyira egyediek ezek a szójátékok… Pedig csak egyetlen könyvet olvastam még ezen kívül az írótól.
Azt hiszem, hogy ez most nagy falat volt, visszatérek inkább a gyermekkönyvekhez.

Bevallom, nekem ez nagyon tetszett. Az elején még nem egészen tudtam hová tenni Lázár Ervin stílusát, csak valami homályos gyerekkori emlékem maradt meg, hogy mintha olvastak volna tőle meséket, de az valahogy nem ilyennek tűnt.
Eszméletlenül szép megfogalmazása van a történeteknek, egy nagyon egyedi írói stílussal vegyítve, szürreális és varázslatos meséket mondva el. Meglepett ez a kis könyvecske.
Kedvencem a Tűz, A bolond kútásó és az Öt szentimentális történet, de igazából a legtöbbet újra meg újra előszedném.
(És rajongok a címéért. Nagyon.)

Szeretem Lázár Ervint és most sem csalódtam benne. Szomorúbb, mint a megszokott-szeretett gyerekkönyvei, de ugyanúgy elgondolkodtat, elszomorít, felderít.

Bár ez a könyv sem az én „stílusom”, mégis tetszett ez a világ. Annyira fantáziadús és mozgalmas, hogy tényleg nem tudok rá rosszat mondani. Nagyon jó. (Persze egy-két novella picit gyengébb, de a legtöbb zseniális.) Mintha egy álomvilágban játszódna. Némelyiknél azt vettem észre, mintha úgy olvasnám magamban, mint egy mesét. Teli volt olyan elemekkel, amik meséssé tették (volna) de azért a tartalom miatt mégis inkább felnőtteknek való,