Bab ​Berci kalandjai 94% 165 csillagozás

Megettem a kenyerem javát, és még semmit nem olvastam Lázár Ervintől azon kívül, amibe az iskolai anyag során belebotlottam. S ha nincs a moly, a jó kis kihívás, tán el is kerül engem Lázár Ervin. Pedig most már biztosan tudom, hogy egyike a legjobb meseíróinknak.
Kicsit kelletlenül fogtam hozzá Bab Berci kalandjaihoz. Pedig micsoda fény ez a mese! Mennyi tanítás van benne az életörömről, a szeretetről, segítőkészségről! A gyerekek megtapasztalhatják Berci tettei nyomán, hogy az önzetlenség, a tiszta szándék a végén mindig kifizetődik. Még a felnőttek szívét is megveszi ez a mese. Velem többször megesett, hogy elértem egy fejezetig, aztán elölről kezdtem olvasni az egészet.
Másik nagy erénye ennek a történetnek a hallatlan nyelvi leleményesség, a sziporkázó szójátékok, a beszélő nevek. A szép lányok rútítkoznak, Brontoházi Szaurellának élveteg, duzma, pittyes szája van. A csikorgófű a reterátra űzi a királynő háza népét. A birodalom nyugalmát csöndérek és rendérek vigyázzák, és őrebőrével is lehet fizetni.
Az események sorjáznak. Bab Bercinek pedig leghőbb vágya, hogy barátokra leljen, és minden követ megmozgat, ha segítenie kell.
Réber László rajzait most kissé kevésnek éreztem. Nekem több kellett volna ezekhez a csodafigurákhoz. Mert a Tünkányok és a Boszordérek itt bizony megjelenítésre méltóak.

címzett:
– Bab Berci; Bercikháza: Széljárta Fák tere 1. / isz.: 43 1/2. –

Kedves, buborkaorrú és ecetespillantású barétocskám,
úgy gondoltam megírom levelem, ennél jobb dolgom úgysem lehet.

Nézd öregem, sokfajta formájú bab van, nemdebár?, mert van aprótermetű Jankó, szánalmas englis Bean és még sorolhatnám. De ilyen bercisen, tizenkét mesebeli kalanddal gyomorbajt-gyógyító, segítőkész, barátságos, megértő, jószívvel megvert, az nagyon nagy ritkaság. Fogadd hát baráti jobbomat! Igen, mindenkinek megvan a maga baja. Engem pölö gyakori hasfájás gyötör, sok a savam, így mondják az analitikusok. Ezért, mikor nem figyelek oda a megfelelő összpontosítással, hamar kereket oldok. Amikor meg nagyon odahatok, hát akkor is, juszt is. De hát emberek vagyunk, nem?, te állat! (Büff. Ó, asav!). És barát nélkül a legnagyobb szomorúság is csak olyan, mint a dagadt erszényét csörgető kofalárma! Hiábavaló.
Jól mondta ezt a szomormosollyával esendő pygmalion, aki téged a saját képére, meg minden… De tudja ezt minden emberformájú fauna is. Minden humanoid vonással megvésett is. Csakhogy néha kisebb dolgunk is nagyobb minthogy… Hagyjuk, most éppen jó a hasam, és igazából csak ennyit akartam: az értékalapú barátság fontos. Ha pedig valahol valamit/valakit marni kell csak szólj. Itt leszek, ha még itt leszek… de ezt mindenesetre, és amíg el nem feledem, most még kivételesen

feladom:
– Goofry –
– Csikorahas –
– Széllelbél Lelt fasor 101. –
– isz.: 007. –

„Méghozzá egy egészen különleges irányítószámod lesz – mondta diadalmasan. – Én leszek az első az eleven és holt költők közül, akinek irányítószámot neveztek el a lábáról. Negyvenhárom és fél! Ez lesz az irányítószámod.”
Ennek a könyvnek az elolvasása közben izomláza lett az arcomnak. Végig mosolyogtam az egészet. Lázár Ervin olyan bájosan, kedvesen és szeretetteljesen ír, hogy az valami hihetetlen. A történetben ott lehettem a szereplőivel, belevont, megszólított engem is, hogy átérezzem, megfogalmazzam az érzéseimet, miközben szórakoztatott. Újra gyerek lehettem, játékos gyerek.

„Én mondtam neki, hogy az emberekkel nem lehet büntetlenül jót tenni – mondta Bab Berci a cédulának.”

Hát nem tetszett! Sokat kínlódtam vele, ezért is tartott ilyen sokáig, egy hónap alatt olvastam el a 120 oldalt, gyakorlatilag szánalmas. Néha már-már bájos volt, néha már-már szerethető volt, de valami miatt mégsem tetszett.

Egy nagyon kedves tanárom, aki klinikai pszichológus idézgetett, anekdotázott folyton ebből a Lázár Ervin kötetből. Már nagyon régen terveztem, hogy magam is átadom újra magam Lázár Ervin csodálatos fantáziájú, sziporkázó mesélő kedvének. Amilyen hosszú ideig kellett várni az élményre, annyira frenetikus volt! Volt, amit értettem, volt, amit csak éreztem. Mély pszichológia és emberismeret bújik meg Bab Berci történetei mögött. Bárcsak egy hozzá értő kielemezné egyszer nekünk!

Tudjátok, élt egyszer Európában, nem is olyan régen, egy kövérkés, mongolképű nagy varázsló. Ennek a varázslónak volt a legeslegjobb szíve minden varázslók közül az egész világon. Azt vette a fejébe, hogy ahány ember csak él a közelében (vagy esetleg még élni fog), azt ő mind boldoggá fogja tenni, még akkor is, ha ezt csak egyetlen percre képes megtenni, mint kollégája, Nuuszi Kuuszi. Sokat törte a fejét azon, hogy milyen módszerrel érhetné el a dolgot, elvégre nem mehet oda egyenként mindenkihez, hogy megkérdezze: „Elnézést, megengedné, hogy boldoggá tegyem egy percre?”. Nohiszen, az emberek kinevették volna, gurultak volna, hemperegtek vagy gurguláztak, esetleg gurgeregtek vagy hempuláztak volna a nevetéstől! Látszott, hogy ez nem jó megoldás. Azt találta ki, hogy történeteket fog írni, melyekbe egy paránykát csepegtet a saját vételenül jóságos lelkéből. Így, amikor azokat valaki elolvassa, egy rövid időre minden baját elfelejti, kacaghat és röhincsélhet, és ami a ráadás és a lényeg, úgy érezheti, mintha egy kályhát gyújtottak volna be a szíve környékén, s az bizseregne, fickándozna, fölengedne.

PS. Senilis senilitas, közben és utólag jöttem rá, hogy ez a könyv engem egyszer már bizonyosan megmelengetett.

Lágy szívvel, de megadom az öt csillagot. Már – a 2016-os kiadásnak – a kivitelezése is megérdemli. Nagyon szép, és öröm kézbe venni.
A szöveg is jópofa. Féltem kicsit, mert a Lázár Ervintől általam olvasott egy db. könyv nem tetszett. Hát, talán rossz volt a választás! Mert, hogy Bab Berci történetei nagyon szórakoztatóak voltak. Már az első oldal első sorain mosolyognom kellett. Tetszett, hogy némelyik mese végén kérdés is volt. Egy kis gondolkodásra késztetés! A sok szinonima szó pedig… Mindig tanul az ember. A vicces nevekbe időnként beletört a nyelvem. Szóval ez a könyv még nyelvi gyakorlatnak is jól jöhet.
A kőfaragós történet a kedvencemmé vált. Szerintem nagyon szép volt. A meséken, humoron túl azért komoly, ill. kemény dolgok is akadtak a könyvben. Magára hagyott csecsemő, alkoholista anya… Jajjj!!
Bab Bercinek szívesen írnék levelet, ha tudnám hová címezzem. Bár, várjunk csak! Hiszen végül lett neki címe. Az pedig milyen jó lenne, ha a valóságban is létezne sok-sok ellentolvajnagy. Talán kicsit szebb lenne a világ!
Az eredeti könyv Réber László rajzaival jelent meg. Azonban úgy gondolom, hogy az idei kiadás érdekes, modern illusztrációi is tetszetősek. Szerintem Buzay István munkája méltó utódja lett Réberének.

Lázár Berci. Ez jutott eszembe elsőre, miután elolvastam Berci utolsó kalajndját.
Lázár Ervin olyan történetekkel ajándékozza meg olvasóit, kortól függetlenül, teljesen elvarázsolják az olvasót. Amennyiben gyerekkönyvként, gyerekeknek szánt mesekönyvként tekintünk erre a csodás alkotásra, nem estünk tévedésbe, mert a gyerekek tátott szájjal szinte lélegzetvétel nélkül várják a történet végkifejletét majd a következő kalandod.
Egy felnőtt, itt elsősorban magamra gondolok, viszont egy más szemszögből történő megvilágítást kap hétköznapi dolgaira. Ebben a könyvben erősen kidomborodik a magány, magányosság ténye és hogy azzal mit tudunk, tudnánk kezdeni és még sorolhatnám, de nem teszem inkább minden korosztályt bíztatok Lázár Ervin olvasására, tiszlettel.

Tetszettek a történetek. Nekem néhol Bab Berci az agresszív kismalacot juttatta eszembe, főleg az első történetnél. Sokat mosolyogtam olvasás közben.

Tünkány legyek, ha nem lett azonnal kedvenc ez a mesekönyv!