Lázár Ervin klasszikus meséje Mikkamakka, Ló Szerafin, Szörnyeteg Lajos, Bruckner Szigfrid, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, Vacskamati, na és persze Dömdödöm közös életéről a Négyszögletű Kerek Erdőben…
A Négyszögletű Kerek Erdő 1144 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1985
Tagok ajánlása: 7 éves kortól
Enciklopédia 21
Szereplők népszerűség szerint
Dömdödöm · Mikkamakka · Vacskamati · Bruckner Szigfrid · Ló Szerafin · Szörnyeteg Lajos · Aromo · Maminti · Nagy Zoárd · Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon
Kedvencelte 234
Most olvassa 36
Várólistára tette 154
Kívánságlistára tette 135
Kölcsönkérné 5

Kiemelt értékelések


Néha, szerencsére nem nagyon gyakran, de előfordul, hogy engem is meglátogat a Szomorúság. Ilyenkor általában beborul az ég, olyan nyúlós és ködös lesz minden, és szürke, de nem szép szürke, hanem csúf, szomorú szürke. A minap megint szürkülni kezdett a világ körülöttem, nem volt íze a teámnak sem, a képernyőm sem villogott-pillogott olyan barátságosan, ahogy szokott, hanem csak úgy ímmel-ámmal, kedvetlenül. Tudtam, hogy közeledik a Szomorúság, de mielőtt ideért volna, gyorsan előkaptam a polcról a Négyszögletű kerek erdőt, szabadon eresztettem a szobában Vacskamatit, Szörnyeteg Lajost, Ló Szerafint, Csodabruckner Csodaszigfridet, Mikkamakkát, Aromot és persze Dömdödömöt, és a Szomorúság úgy eliszkolt, hogy híre-pora sem maradt.


sziretem e lazárvent
szeritem e lezarvánt
száretim e lezervant
szarátem i lezervent
szeratám e lizervent
szeretam á lezirvent
szeretem a lázervint


A gyerekirodalom kiemelkedő alkotása. Gyereként tanitó nénim olvasta fel nekünk, majd színdarabot hoztunk ki belőle. De felnőttként olvasva is remek volt. Eszembe jutatott sok régi emléket.


Nem tudom miért tologattam eddig ezt a könyvet. Talán mert kisfiúként mesejáték formában láttam, de komolyan nem érintett meg – egyedül Szörnyeteg Lajos verse hatott rám:
„A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.”
Ezt meg is jegyeztem, néha mondogattam is magamban éveken keresztül. Most viszont elolvastam és nagyon örültem neki hogy megtettem. Csodálatos menedékhely a Négyszögletű Kerek Erdő. :)


Varázslatos, magával ragadó Lázár Ervin világa. A mese szereplói eltérnek az átlagtól, a szokványostól. Az okok egyszerűek : kiöregedtek, hasznavehetetlenek, eltér a bőrük színe, túl okosak, vagy éppen szeleburdiak. Esetleg nagyon csúfak. Szóval különcök, akik senkinek nem kellenek. Akár emberek is lehetnének.
Egy különleges helyszínen azonban remek társaság verődik össze belőlük, és megkezdődik a hacacáré : a pehelyhihi, az ólomhaha, a dorongbrumma.
Hiába a hatalom fitogtatása, a megfélemlítés, az elkeserítés, hőseink nem hátrálnak meg.
Lázár Ervin tollából tűzijátékként szikráznak a szólások, közmondások, pattognak megunhatatlanul a szinonimák, és nevettetnek bennünket a szójátékok.
Ez a mese egy zseniális alkotás, melyet gyermek és felnőtt egyaránt bizalommal olvashat. Minden percet megér, amit rászánunk.


Imádtam! Korábban teljes egészében nem ismertem ezt a mesét, csupán részleteket, de már azok is nagyon megfogtak. Imádtam a szavakat, a neveket, a játékosságukat, számomra egyszerűen hihetetlen, milyen alkotó Lázár Ervin, milyen jól összerakta ezt a mesét.
Biztos vagyok benne, hogy a jövőben újra és újra elő fogom venni, hiszen ez tényleg kultikus mű kis országunkban. Nagyon szuper volt! Élvezetes, jól lehetett vele haladni, imádnivaló.


A nővéreim gyerekeinek vettem meg karácsonyra az új kiadást és gyorsan én is elolvastam megint. Hát még mindig imádom Mikkamakkát, Vacskamatit, Aromót, Dömdödömöt és a többieket. És ráadásképp minden szereplő olyan akit a való világból (nem a tv műsorból :-)) is ismerek magam köröl és azon túl hogy csodálatos mesék segítenek az ő jobb megértésükben és elfogadásukban is.


Nagy hiányosságomat pótoltam ennek a könyvnek az elolvasásával. Az írója ráadásul Tolna megyei, így emiatt is „kutya kötelességem” volt, ráadásul érdekelt is. Most egyedül olvastam, és azt hiszem Adélkának, aki májusban lesz öt éves, még sok lenne ez a sok furcsa név, nyelvi lelemény és megfogalmazás. Lázár Ervin és Réber László maradandót alkottak ezzel a kötettel is, fontos dolgokról szól, sziporkázó magyar nyelven.
Népszerű idézetek




Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
Bemutatkozunk




Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor még miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
– Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.
Vacskamati virágja





– Én most adok neked két fenyőtűt, ezekkel feltámasztod a szemhéjadat, hogy be ne csukódjon a szemed. És közben mondogatod: azért sem alszom el, azért sem alszom el…
Szörnyeteg Lajos jaj de álmos




– Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” Mi az hogy igazán, háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem. S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.
Bemutatkozunk




Nagy pironkodva előállt Dömdödöm, akiről mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm.
Így szavalt:
Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö-dömdödöm
– Nem ér! – rikoltozott Bruckner Szigfrid. – Akkor én meg azt mondom, hogy:
Prampapam, prampapam,
prampa-prampa-prampapam
– Nono – mondta Mikkamakka –, csak azért kiabálsz, mert nem tudod, mit jelent Dömdödöm verse.
– Miért, mit jelent?
– Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.
– Engem is? – kérdezte gyanakodva Bruckner Szigfrid.
– Persze, téged név szerint is megemlített – mondta Mikkamakka.
– Éljen Dömdödöm – kiáltott Bruckner Szigfrid –, adjuk neki az első díjat!
– Adjuk! – kiabálták a többiek.
Dömdö-dömdö-dömdödöm című fejezet




– Csend legyen! – kiáltott Mikkamakka. – Ki következik?
– Én – mondta Vacskamati. – Egy egészen rövid verset írtam.
– Halljuk!
Szerda ablakában
csütörtök ül,
és ordít
csütörtökül.
Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:
– Miért csütörtökül ordít?
– Mert csütörtök – mondta Vacskamati –, ha péntek lenne, péntekül ordítana.
– Idegen nyelveket nem tud? – akadékoskodott Bruckner Szigfrid.
– Nem – mondta Vacskamati –, ez egy műveletlen csütörtök.
Dömdö-dömdö-dömdödöm




Ha elpusztul a tulok,
szarvából lesz a tülök,
de ha én elpüsztülök,
belőlem nem lesz tulok.
– Hát az biztos – kiabálták a többiek –, mert már most egy nagy tulok vagy!
– Még hogy elpüsztülök – vihogott Bruckner Szigfrid. – Elpüsztülök a rühügéstől.
Dömdö-dömdö-dömdödöm




– Úgy döntöttem, hogy az a véleményem, miszerint…
– Ezeket a miszerinteket hagyjuk! – legyintett mérgesen Bruckner Szigfrid. – Egyszer találkoztam egy miszerinttel, és összevissza hazudozott nekem. Elegem van a miszerintekből. Az ámbárokból meg az annak ellenérékből is elegem van. Az ugyebárokról meg az ámbátorokról nem is beszélve.
A fájós fogú oroszlán




– Születésnapja mindenkinek van – jelentette ki Mikkamakka.
– Jó, jó, ezt tisztáztuk – komorodott el Vacskamati –, de mikor?
– Hogyhogy mikor? – tárta szét a kezét Mikkamakka. – Nekem például december elsején.
– Neked – mondta fitymálva Vacskamati –, neked! De nekem mikor van?
– Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.
– De nem tudom – mondta szomorúan Vacskamati.
Mikkamakka vakarta a feje búbját.
– Ajaj! – mondta.
– Azazhogy még sincs születésnapom – keseredett el Vacskamati.
– De ha egyszer van! – mérgelődött Mikkamakka.
Vacskamati nem tágított.
– Mikor?
– Például ma – mondta sarokba szorítva Mikkamakka.
Vacskamati felvidult.
– Kedden?
Mikkamakka bólintott. Nagy kő esett le a szívéről.
– Tehát minden kedden – virult Vacskamati.
– Azt már nem. Milyen kedd van ma?
– Április tizenötödike, kedd.
– Na, akkor ez az – emelte fel az ujját Mikkamakka –, április tizenötödikén születtél.
– Nem lehetne inkább kedd?
– Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.
– Hogy minden kedden születésnapom legyen.
– Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.
– Kár – mondta Vacskamati.
Vacskamati virágja
Ezt a könyvet itt említik
- Bartos Felicián: Andris és a Fehér Démon
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv
- Nényei Pál: A Paradicsomkerttől a Pokol kapujáig
- Rajsli Emese (szerk.): [csevegőszoba]
- Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bogáti Péter: Az ágasvári csata 93% ·
Összehasonlítás - Gail Carson Levine: Elátkozott Ella 92% ·
Összehasonlítás - Bosnyák Viktória: Klott Gatya, ne fárassz! 92% ·
Összehasonlítás - Ecsédi Orsolya: Cirrus a tűzfalon 93% ·
Összehasonlítás - Marcus Sedgwick: Vízözön és vesztegzár 87% ·
Összehasonlítás - Roald Dahl: Charlie és a csokigyár 94% ·
Összehasonlítás - Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek 88% ·
Összehasonlítás - Szigeti Kovács Viktor: Először volt az erdő 85% ·
Összehasonlítás - Elizabeth Goudge: Holdhercegnő 83% ·
Összehasonlítás - Szigeti Kovács Viktor: Lúna gyermekei 91% ·
Összehasonlítás