Részlet a könyvből: „A feketerigó a ligetben élt. Sárga csőre volt, ragyogó cipőgombszeme – és persze fekete volt, mint a szurok. Azért is hívják feketerigónak. Nem tudom, ki hogy van ezzel a fekete színnel. Nyilván van, akinek nem tetszik, mert hiszen a narancssárga sokkal vidámabb, a türkizkékről és a meggypirosról nem is beszélve. De aki jobban odafigyel, annak a fekete is tetszik, ebben bizonyos vagyok. Hiszen annyiféle fekete van. Kékesen fénylő fekete, puha fekete, éjfekete, játékos fekete, meleg fekete és ki tudja, még hány. A feketerigó fénylő fekete volt. És nem tetszett neki a fekete szín. Se fénylőn, se puhán. Dühösködött. Egy darabig még csak nem is fütyörészett – mert még vidámnak gondolná valaki. Azt mondogatta mérgesen: "Csk, csk, csk!” Olyan szép piros tollakat akart, mint a vörösbegyé, zöldeket, mint a gyurgyalagé, fehéret, mint a kócsagé, s olyan cifrát, mint a papagájé. Ezért volt dühös. Úgy hitte, ő a legrútabb madár a ligetben."
A nagyravágyó feketerigó 25 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1969
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 4
Kedvencelte 2
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Ha a madarak is tudnának idegen tollakkal büszkélkedni milyen jó lenne. Mivel nem tudnak csak az alábbi történet maradt megoldani az ő legnagyobb problémájukat. Jobb ha elfogadjuk a természet által kapott adottságunkat mert előfordulhat, hogy másnap pont ez tetszene. Azaz hiába tennénk a természet törvényei ellen, mégsem lennénk boldogok, nem érnénk el a céljainkat, csak búsulnánk.Aranyos mese, ajánlom madárszeretőknek.
– Aha – mondták a madarak.
Egyedül az uhu mondta, hogy „uhu”.
Ez egy gyönyörű tanmese az önelfogadásról!
Elfogult vagyok, magam miatt alapból jár az öt csillag.
Ma meséltem ovisoknak, és őmiattuk is jár az öt csillag.
Lázár Ervint amúgy is imádom, de ezt a mesét nem is ismertem, így aztán mikor megláttam (az Óbudai múzeumban) egyből rávetettem magam. Aztán, mivel hangosan röhögtem a szerencsétlenkedő feketerigón (és közben kicsit szégyelltem magam, mert múzeumokban általában nem illik hangosan viháncolni), odajött a gyermek, hogy akkor már olvassam el neki is, így aztán elolvastam még egyszer, hogy ő is nevethessen. És mivel ez igazi, jóféle Lázervin, miközben remekül szórakoztunk, újfent elcsodálkoztam, mennyi bölcsesség rejlik a humor mögött. De hát ezért van, hogy ezekbe a történetekbe csak belenőni lehet, kiöregedni belőlük soha.
Ma a húgom felolvasta nekünk, miközben mosogattam off. Kicsi korom kedvenc meséje, és van egy rész, amit nagyon szerettünk és mindig emlegettünk: “- Még hogy gólya! Talán golyhót akartál mondani – mondta a gólya, és olyan nevetőgörcsöt kapott, hogy ki kellett hívni a mentőket.” :D
Ezen annyit nevettünk hogy csak na és amióta olvastam ezt a könyvet, szóval kb. 6 éves korom óta, amikor valaki úgy nevet, hogy alig bírja abbahagyni, vagy azt mondja, hogy mindjárt nevetőgörcsöt kap, mindig ez jut eszembe. :’D off
Nagyon kellett most nekem ez a mese. :) Egyszerű, őszinte mondatokkal írja le, hogyan fogadjuk el magunkat, hogyan békéljünk meg a külsőnkkel. Mindannyiunkban rejtőzik valahol egy feketerigó, aki elégedetlen azzal, amilyen, én legalábbis rengetegszer próbálom palástolni az igazi énemet mások előtt.
Lázár Ervinnel A Négyszögletű Kerek Erdő olvasása során ismerkedtem meg, amikor tízévesen kötelező olvasmányom volt. Azt a könyvét is imádtam, bármikor szívesen olvasom újra. :) A nagyravágyó feketerigó stílusát és elbeszélésmódját tekintve remekül megállja a helyét a gyerekközönség előtt, a mondanivalója viszont a felnőtteknek is szól. Ajánlom minden korosztálynak! Ha szülő leszek, és kialakítok egy hatalmas mesetárat a gyerekemnek, Lázár Ervin művei biztosan végigkísérik az elalvást megelőző meseesteket. :)
Miután kihoztam a könyvtárból derült ki számomra, hogy ez a mese benne van az itthon is meglévő A Hétfejű Tündérben. Érdekes, hogy ennek ellenére nem volt nagyon ismerős a történet. Egy újabb mese az önelfogadásról és arról, hogy észrevegyük saját értékeinket. Tegnap is olvastam egy mesét a témában. A történet tetszett, s még egy-egy információt , jellemzőt is szolgáltat egyes madarakról. Réber László illusztrációi megleptek. Nem ismertem ezt a stílusát, s nem is találkoztam vele. Bevallom, nem is tetszettek a rajzok maradéktalanul.
Egyszerű mese a felszínen, de több tanulsággal is rendelkezik. A 4 évesem csak azt értette, hogy vicces a befestett madár, de a 6 éves már értette, hogy a tanulság az, hogy olyannak is szerethet valaki, amilyenek vagyunk, nem kell alakoskodni (persze így megfogalmazni én tudom, de ő is érezte-értette). Aztán ott van az őszinteség, az irigység, a szomorúság, magány, és egymásra találás, a boldogság érzése is.
Nagyon szeretem ezt a mesét, magamra ismerek a kételkedő feketerigóban.
Egyik kedvenc mesém. Humoros és tanulságos. Arra tanít hogy vállaljuk fel önmagunkat hisz valakinek talán épp ránk van szüksége. Úgy ahogy vagyunk.
Népszerű idézetek
Barát nélkül ment el a kisfiú, igaz, majdnem sírva fakadt, de megpróbálta a liget széléig visszatartani. Nem szeretett mások előtt sírni. De azért a madarak észrevették, hogy lefelé görbül a szája, és nagyon megsajnálták. Tulajdonképpen szerették a kisfiút. Akik barátokra vágynak, és elgyalogolnak érte a ligetbe, azokat szeretni kell.
Egy teljes napig tanulmányozta a sárgarigót. A sárgarigó a legszebb madár – gondolta –, még a latin neve is a legszebb a madárnevek közül, úgy hívják, hogy Oriolus Oriolus (mert minden madárnak van latin neve is). Eszébe sem jutott, hogy őt meg Turdus Merulának hívják latinul, s az semmivel sem csúnyább, mint az Oriolus Oriolus. Talán még szebb is.
11. oldal
Persze, hiszem a sárgarigó azt is ki tudja fütyülni, hogy „Huncut a bíró” meg „Fütyül a rigó”, a feketerigó meg csak annyit tud: „Tiutu”. Ez legalább olyan szép, mint a sárgarigó éneke, de mégis más. Én biztos vagyok benne, hogy a sárgarigó nagyon szeretné néha azt fütyülni, hogy tiutu, de nem megy neki. Ő csak azt tudja: „Huncut a bíró”.
Cskcskcsk – korholta magát mérgesen –, mert ostoba módon színtiszta zöldre kentem magam, pedig a zöldküllő nem is egyforma zöld. Kétféle zöld is van rajta (mert a zöld sem egyforma, éppen úgy, mint a fekete), a feje teteje meg piros, a szárnya vége meg fehér pettyes fekete.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Helme Heine: A három jóbarát 92% ·
Összehasonlítás - Kozma Ani: Lujza, a füredi hattyú kalandos nyara 87% ·
Összehasonlítás - Kálmán Jenő: Sicc és Hápi ·
Összehasonlítás - Cser Gábor: Berci és Fáni kalandjai ·
Összehasonlítás - Kőszegi-Arbeiter Anita: Strucc a könyvtárban ·
Összehasonlítás - Rangáné Lovas Ágnes: Mese az őzgidáról ·
Összehasonlítás - Sebők Zsigmond: Tányértalpú koma a híres mackó ·
Összehasonlítás - Erdei Zsolt: A bátor Tűzmadár és a kis Üstökös 82% ·
Összehasonlítás - Vajda Éva: Szása, a szibériai kistigris 60% ·
Összehasonlítás - Várszegi Adél: Gibbon és makákó 63% ·
Összehasonlítás