Részlet a könyvből: "A feketerigó a ligetben élt. Sárga csőre volt, ragyogó cipőgombszeme – és persze fekete volt, mint a szurok. Azért is hívják feketerigónak. Nem tudom, ki hogy van ezzel a fekete színnel. Nyilván van, akinek nem tetszik, mert hiszen a narancssárga sokkal vidámabb, a türkizkékről és a meggypirosról nem is beszélve. De aki jobban odafigyel, annak a fekete is tetszik, ebben bizonyos vagyok. Hiszen annyiféle fekete van. Kékesen fénylő fekete, puha fekete, éjfekete, játékos fekete, meleg fekete és ki tudja, még hány. A feketerigó fénylő fekete volt. És nem tetszett neki a fekete szín. Se fénylőn, se puhán. Dühösködött. Egy darabig még csak nem is fütyörészett – mert még vidámnak gondolná valaki. Azt mondogatta mérgesen: „Csk, csk, csk!” Olyan szép piros tollakat akart, mint a vörösbegyé, zöldeket, mint a gyurgyalagé, fehéret, mint a kócsagé, s olyan cifrát, mint a papagájé. Ezért volt dühös. Úgy hitte, ő a legrútabb madár a ligetben."
A nagyravágyó feketerigó 31 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1969
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 4
Kedvencelte 2
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
Egy fénylő fekete rigóról, aki egy dologban olyan volt, mint az emberek. Szégyellte magát. Szégyenbe mártotta a szárnyát a színe miatt. Hiszen mennyivel szebb lenne a meggypiros vagy a türkizen megcsillanó napfény. Sárgarigóként vagy gólyaként talán barátai is lehetnének, de így, fekete rigóként semmi esélye – gondolta fekete szárnyaira tekintve.
Egy mese az önelfogadásról, egy barátot kereső kisfiúról, és egy fekete rigóról, aki kételkedett önmagában, hogy kellhet-e ő olyan madárként, amilyen: önmagát és a fekete szárnyait adva a barátságért cserébe.
A kisfiúnak kellett.
Csodálatos történet! Érdemes a figyelemre!
Joó Katalin
Elfogult vagyok, magam miatt alapból jár az öt csillag.
Ma meséltem ovisoknak, és őmiattuk is jár az öt csillag.
– Aha – mondták a madarak.
Egyedül az uhu mondta, hogy „uhu”.
Ez egy gyönyörű tanmese az önelfogadásról!
Ha a madarak is tudnának idegen tollakkal büszkélkedni milyen jó lenne. Mivel nem tudnak csak az alábbi történet maradt megoldani az ő legnagyobb problémájukat. Jobb ha elfogadjuk a természet által kapott adottságunkat mert előfordulhat, hogy másnap pont ez tetszene. Azaz hiába tennénk a természet törvényei ellen, mégsem lennénk boldogok, nem érnénk el a céljainkat, csak búsulnánk.Aranyos mese, ajánlom madárszeretőknek.
Sokadjára olvasva is, immáron a harmadik fiamnak, örömmel tölt el, hogy Lázár Ervin meséi örökérvényűek ♥️☀️✨
Lázár Ervint amúgy is imádom, de ezt a mesét nem is ismertem, így aztán mikor megláttam (az Óbudai múzeumban) egyből rávetettem magam. Aztán, mivel hangosan röhögtem a szerencsétlenkedő feketerigón (és közben kicsit szégyelltem magam, mert múzeumokban általában nem illik hangosan viháncolni), odajött a gyermek, hogy akkor már olvassam el neki is, így aztán elolvastam még egyszer, hogy ő is nevethessen. És mivel ez igazi, jóféle Lázervin, miközben remekül szórakoztunk, újfent elcsodálkoztam, mennyi bölcsesség rejlik a humor mögött. De hát ezért van, hogy ezekbe a történetekbe csak belenőni lehet, kiöregedni belőlük soha.
Ma a húgom felolvasta nekünk, miközben mosogattam off. Kicsi korom kedvenc meséje, és van egy rész, amit nagyon szerettünk és mindig emlegettünk: “- Még hogy gólya! Talán golyhót akartál mondani – mondta a gólya, és olyan nevetőgörcsöt kapott, hogy ki kellett hívni a mentőket.” :D
Ezen annyit nevettünk hogy csak na és amióta olvastam ezt a könyvet, szóval kb. 6 éves korom óta, amikor valaki úgy nevet, hogy alig bírja abbahagyni, vagy azt mondja, hogy mindjárt nevetőgörcsöt kap, mindig ez jut eszembe. :’D off
Nagyon kellett most nekem ez a mese. :) Egyszerű, őszinte mondatokkal írja le, hogyan fogadjuk el magunkat, hogyan békéljünk meg a külsőnkkel. Mindannyiunkban rejtőzik valahol egy feketerigó, aki elégedetlen azzal, amilyen, én legalábbis rengetegszer próbálom palástolni az igazi énemet mások előtt.
Lázár Ervinnel A Négyszögletű Kerek Erdő olvasása során ismerkedtem meg, amikor tízévesen kötelező olvasmányom volt. Azt a könyvét is imádtam, bármikor szívesen olvasom újra. :) A nagyravágyó feketerigó stílusát és elbeszélésmódját tekintve remekül megállja a helyét a gyerekközönség előtt, a mondanivalója viszont a felnőtteknek is szól. Ajánlom minden korosztálynak! Ha szülő leszek, és kialakítok egy hatalmas mesetárat a gyerekemnek, Lázár Ervin művei biztosan végigkísérik az elalvást megelőző meseesteket. :)
Miután kihoztam a könyvtárból derült ki számomra, hogy ez a mese benne van az itthon is meglévő A Hétfejű Tündérben. Érdekes, hogy ennek ellenére nem volt nagyon ismerős a történet. Egy újabb mese az önelfogadásról és arról, hogy észrevegyük saját értékeinket. Tegnap is olvastam egy mesét a témában. A történet tetszett, s még egy-egy információt , jellemzőt is szolgáltat egyes madarakról. Réber László illusztrációi megleptek. Nem ismertem ezt a stílusát, s nem is találkoztam vele. Bevallom, nem is tetszettek a rajzok maradéktalanul.
Népszerű idézetek
Barát nélkül ment el a kisfiú, igaz, majdnem sírva fakadt, de megpróbálta a liget széléig visszatartani. Nem szeretett mások előtt sírni. De azért a madarak észrevették, hogy lefelé görbül a szája, és nagyon megsajnálták. Tulajdonképpen szerették a kisfiút. Akik barátokra vágynak, és elgyalogolnak érte a ligetbe, azokat szeretni kell.
Egy teljes napig tanulmányozta a sárgarigót. A sárgarigó a legszebb madár – gondolta –, még a latin neve is a legszebb a madárnevek közül, úgy hívják, hogy Oriolus Oriolus (mert minden madárnak van latin neve is). Eszébe sem jutott, hogy őt meg Turdus Merulának hívják latinul, s az semmivel sem csúnyább, mint az Oriolus Oriolus. Talán még szebb is.
11. oldal
Persze, hiszem a sárgarigó azt is ki tudja fütyülni, hogy „Huncut a bíró” meg „Fütyül a rigó”, a feketerigó meg csak annyit tud: „Tiutu”. Ez legalább olyan szép, mint a sárgarigó éneke, de mégis más. Én biztos vagyok benne, hogy a sárgarigó nagyon szeretné néha azt fütyülni, hogy tiutu, de nem megy neki. Ő csak azt tudja: „Huncut a bíró”.
Cskcskcsk – korholta magát mérgesen –, mert ostoba módon színtiszta zöldre kentem magam, pedig a zöldküllő nem is egyforma zöld. Kétféle zöld is van rajta (mert a zöld sem egyforma, éppen úgy, mint a fekete), a feje teteje meg piros, a szárnya vége meg fehér pettyes fekete.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Erdei Zsolt: A bátor Tűzmadár és a kis Üstökös 80% ·
Összehasonlítás - Walt Disney – Az Oroszlánkirály 3. 92% ·
Összehasonlítás - Helme Heine: A három jóbarát 92% ·
Összehasonlítás - Varga Tomi: Háromszavas Történetek ·
Összehasonlítás - Kálmán Jenő: Sicc és Hápi ·
Összehasonlítás - Cser Gábor: Berci és Fáni kalandjai ·
Összehasonlítás - Juhász Magda: Az egérkirály története ·
Összehasonlítás - Kőszegi-Arbeiter Anita: Strucc a könyvtárban ·
Összehasonlítás - Rangáné Lovas Ágnes: Mese az őzgidáról ·
Összehasonlítás - Sebők Zsigmond: Tányértalpú koma a híres mackó ·
Összehasonlítás