35. legjobb mese könyv a molyok értékelése alapján

A ​Hétfejű Tündér 273 csillagozás

Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

„Az ​Egér az Erdei Kocsma pultján ült, egy borral teli mogyoróhéjat tartott a kezében, és a csillagokról mesélt.” (A hazudós Egér). A gesztenyeorrú cserkesz így mesél: „… egyik szemem mandola, másik szemem mandula, a derekam mandolin” (Mese Julinak). Mikkamakka társaságában ott van az előkelő Okker család leszármazottja és riválisa, a nemes Ultramarin… (Szökevény szeplők; A Kék meg a Sárga). Majom és Hangya reménytelenül vetélkednek, a furfang segíti a gyengébbet (Az igazságtevő nyúl). A rubinszemű hernyó megmenekülése egy kis hangyán múlik, ő azonban nem bukkan elő (A fába szorult hernyó).

Egyik-másik szereplő ismerős a klasszikus állatmesékből. Aesopus és La Fontaine „hőseihez” hasonlóan történetük tanulsága most is több ezer éves bölcsesség – mint minden igaz emberi mondanivaló – de a régi tanulságok ízig-vérig modern „hangszerelésben” jelennek meg; sok a humoros, groteszk elem a mesékben.

A szerző meséinek gyűjteményes kötete a felnőtteket is tiszta, szép… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1973

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2015
126 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634151166 · Illusztrálta: Molnár Jacqueline
>!
Kossuth / Mojzer, Budapest, 2014
ISBN: 9789630981804 · Felolvasta: Csákányi Eszter
>!
Csimota, Budapest, 2014
20 oldal · ISBN: 9789639768680 · Illusztrálta: Grela Aleksandra

13 további kiadás


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Mikkamakka · Vacskamati · Bruckner Szigfrid · Ló Szerafin · Szörnyeteg Lajos · Aromo · Medve Medárd


Kedvencelte 39

Most olvassa 4

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Nem engedem be a szomorúságot! Az év elejét másodszor kezdem Ervin bácsival. Megdöbbentő az a nyelvi tökély ami ezekből a rövid mesékből árad, szerintem simán ver tíz divatos könyvet szókincsben, fantáziában, egyediségben. Nem lehet lemosni az arcomról az idióta vigyort, közben láthatatlanul tanít, példát mutat, és bizony időnkén a könnyem is elered.
Kellett a lelkemnek az a mesegyűjtemény, holnaptól komoly felnőtt leszek (vagy nem) de ma még gyerekként csillogó szemmel csodálkozok rá a sokszínű, pergő, eredeti világra. Hiszen ismeretes, hogy Mikkamakka majdnem mindent tud, amit nem, az Lázár Ervin hozzáadja.
Év eleji depresszió ellen vényre írnám fel, ha orvos lennék, nem csak fiataloknak.

2 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Nagyon cuki volt, nagyon szerettem. Különösen kedvenceim voltak: Az igazságtevő Nyúl, A hazudós Egér, Szurkos kezű királyfiak, Két Reggel, Nagyapa meg a csillagok, A kislány, aki mindenkit szeretett (attól függetlenül, hogy milyen hülye vége lett), A nagyravágyó feketerigó

>!
Jaumijau
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Lázár Ervin megmutatja Csodaországot, azt a világot, ami bennünk, és körülöttünk van. Csak le kell pókhálózni róla a rémálmainkat, és figyelni, fülelni. Menni, csodát keresni, és csodára lelni. Nem tökéletességre, csak apró varázslatra várni, és megtalálni. Zsebre tenni, hogy későbbre is jusson. Mert Csodaország nem rózsaszín, hanem ezerszínű. Ahol az éjszaka sötét, de a csillagok pont ezért olyan gyönyörűk.

"Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.'
/Reményik Sándor/
http://moly.hu/karcok/178193

134 hozzászólás
>!
nagyange P
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Kis történetek, amelyek a képzelet szárnyán a végtelenbe repülnek. Mind hordoz egy tanulságot, nagyon komoly tanulságokat. Csak ki kell bogozni ebből a szürrealista hálóból.

>!
gab001 P
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Már nagyon régen szerettem volna olvasni Lázár Ervintől, s most végre eljött ennek is az ideje. Tanulságos, kedves történetek vannak ebben a könyvben, melyek időnként egymásra épülnek a visszatérő szereplők miatt. Leginkább az író humora tetszett, nem bírtam megállni mosolygás nélkül. Éppen ezért felnőtt fejjel is élvezhető. Ugyanakkor jó emlékeztető, hogy a szeretet milyen fontos, s mennyire könnyen elfelejtjük ezt.

>!
Szamღca
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Elfelejtettem ertekelni.
Nagyon-nagyon tetszett. Imadtam Lazar Ervin szojatekait; jetkossagat a nyelvvel. A hatalmas szokincset. A novellak kozott voltak viccesek de volt par torokszorito is pl. A kislány, aki mindenkit szeretett
Vagy egyszeruen leleksimogato: Nagyapa meg a csillagok
Ezt is tobbszor lehet olvasgatni miko az ember csak ugy kellemes kikapcsolodasra vagyik. :)

>!
mandris
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Lázár Ervin ismét kellemes perceket nyújtott nekem ezekkel a mesékkel. Mind szellemes, fantáziadús, poénos, felnőttek által is teljes mértékben értékelhető, és a végén még a csavar sem marad el. És felejthetetlenek az ige- és melléknévhalmozásai is.

>!
Sakura P
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Gyerekkorom kedvenc mesekönyve. Gyakorlatilag ezen tanultam meg olvasni folyékonyan, hangosan. Abszolút kedvencem amikor versíró versenyt rendeznek és mindenki a maga kis versével áll elő. Anno kívülről fújtam az összeset, most pedig jó volt feleleveníteni.

>!
jeno
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Ha diktátor lennék, biztosan kötelezővé tenném, hogy reggel és este mindenki olvasson el egy-egy Lázár Ervin-mesét. Persze a felnőttek is. A reggeli hírek között, meg az esti híradó után is felolvastatnék egyet a rádióban és a tévében, a munkahelyen is reggel munkakezdés előtt, meg az iskolai tanítás előtt kötelező lenne egy-egy LE-mese. Azt hiszem, más lenne a világ…

5 hozzászólás
>!
Marcsika74
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér

Nekem némelyik mese túl elvont, túl „fárasztó” volt, de azért voltak benne jópofák is :)


Népszerű idézetek

>!
chhaya P

Hát, mondhatom nektek, nincs annál csúnyább, mint amikor virágok veszekednek.

Virágszemű

Kapcsolódó szócikkek: virág
1 hozzászólás
>!
Esmeralda P

– És mi lesz – kérdezte suttogva –, mi lesz, ha Nagyapa meghal?
– Ó, te bikfic – nézett rá megrovóan Mikkamakka –, hát nem tudod, hogy Nagyapa sohasem hal meg? Az lehet, hogy egyszer már nem jár ki az almafáival beszélgetni. Meg talán veled se beszélget, velem se. De minden éjjel veszi a létráját, összeszedi a lehullott csillagokat, és mind visszaszegezi az égre. Mindörökké, a világ végezetéig.
Bizony, Babó Titti, ilyen nagyapád van.

70. oldal, Nagypapa meg a csillagok

Kapcsolódó szócikkek: Mikkamakka
5 hozzászólás
>!
Stone

Nagyapa napközben olyan, mint minden más öregember. Azaz egészen mégsem olyan, mert fütyörészni szokott, és beszélget az almafáival. Kedveseket mondhat nekik, mert az almafák majdnem mindig mosolygósak.

2 hozzászólás
>!
Dün SP

Két Reggel

Egyszer két Reggel találkozott a Tejúton.
– Jó reggelt, Reggel! – mondta az egyik, s megemelte halványkék fényekből szőtt kalapját.
– Adjon isten! – mondta a másik barátságos, rubinpiros mosollyal.
– Hova-hova? – kérdezte az első, és megigazította magán fénylő, drágaköves köpenyét.
– A Földre. A Földre megyek – mondta a másik átszellemülten.
A fényekből szőtt kalapú erre elkomorodott, még a kalapja is halványabb lett hirtelen, s a drágakövei mintha elfelejtették volna a csillogást.
– Még hogy a Földre! – mondta baljóslatúan. – Ne ám, hogy úgy legyen!
– Márpedig az úgy van! Ma lesz a Földön május első vasárnapja, igaz?
– Igaz.
– Nahát akkor! Ma én fogok lent derengni és pitymallani.
– Azt szeretném látni – kiabált a társa –, május első vasárnapjára én megyek! Még hogy derengeni és pitymallani! Kerengeni és nyilallani fogsz, édes barátom. Ma én ragyogok fel a Földön.
Ezzel futásnak eredt. De a másik sem volt rest, elgáncsolta, puff nagyot esett, csak úgy porzott a Tejút. Nosza, összeverekedtek, tépték egymást. Hajnaldarabok, pitymallatrongyok, derűfoszlányok röpködtek körülöttük.
Végre aztán az egyik győzött – ki tudja, melyik; a verekedés előtt egyforma szépek, daliásak voltak, utána meg egyforma rongyosak, töpörödöttek –, s ment a Földre, hogy fölváltsa az éjszakát.
Az emberek meg kinéztek az ablakon, és azt mondták: „Hű, de ronda reggelre virradtunk!”
És nem is lett jókedvük egész nap.

62-63. oldal

4 hozzászólás
>!
Dün SP

– Csend legyen! – kiáltott Mikkamakka. – Ki következik?
– Én – mondta Vacskamati. – Egy egészen rövid verset írtam.
– Halljuk!

Szerda ablakában
csütörtök ül,
és ordít
csütörtökül.

Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:
– Miért csütörtökül ordít?
– Mert csütörtök – mondta Vacskamati –, ha péntek lenne, péntekül ordítana.
– Idegen nyelveket nem tud? – akadékoskodott Bruckner Szigfrid.
– Nem – mondta Vacskamati –, ez egy műveletlen csütörtök.

119-120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bruckner Szigfrid · Mikkamakka · Szörnyeteg Lajos · Vacskamati
2 hozzászólás
>!
Jaumijau

Mert ismeretes, hogy Mikkamakka majdnem mindent tud. Avagy: majdnem tud mindent. Esetleg: mindent majdnem tud.

Nagyapa meg a csillagok

Kapcsolódó szócikkek: Mikkamakka
>!
Lahara SP

– Jó, jó, de ennek semmi értelme sincs. Mi az, hogy kimerülő kutyaól? – szólt Aromo. – Kimerülhet egy zseblámpaelem vagy esetleg egy hegymászó, de egy kutyaól!
– Esetleg elfárad – vetette közbe Vacskamati. – Miért ne fáradhatna el egy kutyaól?
– Vagy a kutya nagyon nyomja belülről – kelt Bruckner Szigfrid is Ló Szerafin védelmére.

Kapcsolódó szócikkek: Aromo · Bruckner Szigfrid · Ló Szerafin · Vacskamati
>!
Stone

– Hát Kos létedre elég alacsony műveltségű vagy – mérgelődött az Egér.

8 hozzászólás
>!
madárka

– És mi lesz – kérdezte suttogva –, mi lesz, ha Nagyapa meghal?
– Ó, te bikfic – nézett rá megrovóan Mikkamakka –, hát nem tudod, hogy Nagyapa sohasem hal meg? Az lehet, hogy egyszer már nem jár ki az almafáival beszélgetni. Meg talán veled se beszélget, velem se. De minden éjjel veszi a létráját, összeszedi a lehullott csillagokat, és mind visszaszegezi az égre. Mindörökké, a világ végezetéig.

1 hozzászólás
>!
clarisssa MP

Nagyapa meg a csillagok

Nagyapa napközben olyan, mint minden más öregember. Azaz egészen mégsem olyan, mert fütyörészni szokott, és beszélget az almafáival. Kedveseket mondhat nekik, mert az almafák majdnem mindig mosolygósak.
De hát ezt nem furcsállotta Babó Titti, mert ha egy kicsit odafigyelt, ő maga is tudott az almafákkal beszélgetni. Egyszerű ez annak, aki tud almafául. Márpedig ők tudtak, Nagyapa is meg Babó Titti is. Azt nem értette Babó Titti, hogy éjszakánként hova tűnik Nagyapa. Mert Nagyapa minden áldott este fogott egy hosszú létrát, kalapácsot meg szöget tett a zsebébe, és elindult valamerre. Azt sem tudta Titti, mikor szokott Nagyapa a létrával hazajönni, mert addigra mindig elaludt.
Reggelente néhányszor kérdezte, hogy merre járt az éjszaka, de Nagyapa csak mosolygott a bajusza alatt…
Még szerencse, hogy Mikkamakka gyakran meglátogatta Babó Tittit. Mert ismeretes, hogy Mikkamakka majdnem mindent tud. Avagy: majdnem tud mindent. Esetleg: mindent majdnem tud. Megkérdezte hát tőle Titti, tudja-e, hova jár éjszaka Nagyapa.
– Hát te nem tudod? – ámuldozott Mikkamakka.
– Nem – mondta Titti.
– Na jó, elmagyarázom neked. Láttál már csillagos eget?
– Persze.
– Azt is láttad már, hogy időnként egy-egy csillag leesik?
– Láttam, azok a hulló csillagok.
– És mindennap több is leesik. Igaz-e? – folytatta Mikkamakka.
– Igaz… Ez azt jelenti, hogy egyszer csak elfogynak az égről a csillagok? – ijedt meg Babó Titti.
– Na látod – mosolyodott el fölényesen Mikkamakka. – Azt gondolod, hogy mindennap kevesebb csillag van az égen?
– Én aztán nem.
– Nem is gondolhatod, mert nincs kevesebb.
– Bár nem egészen értem – komorodott el Babó Titti. – Mindennap leesik egy csomó, még sincs kevesebb?!
– De nincs ám! Mert Nagyapa minden éjjel összeszedi a lehullott csillagokat, a létráján fölmászik az égig, és szépen visszaszögezi mindeniket.
Babó Titti szájtátva hallgatta Mikkamakkát, csak nagy sokára ocsúdott ámulatából.
– És mi lesz – kérdezte suttogva –, mi lesz, ha Nagyapa meghal?
– Ó, te bikfic – nézett rá megrovóan Mikkamakka –, hát nem tudod, hogy Nagyapa sohasem hal meg? Az lehet, hogy egyszer majd már nem jár ki az almafáival beszélgetni. Meg talán veled se beszélget, velem se. De minden éjjel veszi a létráját, összeszedi a lehullott csillagokat, és mind visszaszegzi az égre. Mindörökké, a világ végezetéig.
Bizony, Babó Titti, ilyen nagyapád van!

Nagyapa meg a csillagok

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás
Adamik Zsolt: Bibedombi szörnyhatározó
Mosonyi Aliz: Mesék Budapestről
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás
Tasnádi Emese: Városi legendák
Bodor Attila: A ló, aki édességet tüsszentett
Dániel András: Smorc Angéla nem akar legóba lépni
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme