Lázár Ervin az 1970-es, 1980-as években a Magyar Rádió számára több hangjátékot írt, melyek kötetbe gyűjtve először 1990-ben jelentek meg. A Franka Cirkusz tíz hangjátéka felnőtteknek szól, mégis – akárcsak a novellákban – szinte valamennyiben jelen van a csodás elem. A szerző – „tündéri realizmusára” jellemző módon – a sivár valóság és a mese- és álomvilág összefonódásával jellemzi groteszk helyzetekbe került szereplőit.
A Franka Cirkusz 35 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1990
Enciklopédia 3
Kedvencelte 10
Most olvassa 1
Várólistára tette 22
Kívánságlistára tette 14
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
„Az érzéketlenség a legkegyetlenebb gyilkos a világon.”
A rövid darabokat elolvasva, majd a hangjátékok keletkezési idejét látva, egy elkerülhetetlen abszurditás-érzés uralkodik el rajtam. És talán erőltetett belemagyarázásnak tűnhet föl egy örkényi közeg létéről beszélnem ezen érzület kapcsán, de vállalom. – Emóciókról vagy így, vagy sehogy.
De ha már az érzelmeknél tartok, hát nyugodtan elmondhatom, hogy olyan mocskosul tiszta és természetes akusztikát alkotó párbeszédek ezek a szövegek, amelyeket nekem nemcsak hallgatni, de olvasni is JÓ. Evidencia ez mondok magamnak birizga bizarrsággal ( na, ezért most az vésse rám az első mondatot, aki még nem beszélt magában! ), hisz mi mással is működhetne még egy előadásra szánt, eleven és mai napig aktuális üzenetet hordozó szövegkönyv?! Kertelés nélkül megmondom: telitalppal tipró és valóság uralta érzelmi fogyatékos lennék, ha nem olvastam volna ki ebből a tíz! esetből a drámai ellentételezésen lovagoló lelket építő mesevilágot, vagy ha nem vettem volna magamra az önzetlen közösségi lét fontosságát hirdető tartalmat!
Jó'van, a magam módján ezt dafke-szépen meg van mondva! (- mondok erre.)
Hohó, még nem végeztél, van még dolgod ezzel! (- mer'hogy kéthangon is tudok ám!)
Fel van már találva, ergo létezik az az abszolút-érték, amelynek eredményeképpen az egymás közt fennálló relációjukban minden egyes teremtmény ugyanannyit ér. És ez nem mese. Ez feladat. Ezt a Lázár Ervintől frissen kapott üzenetet, úgy is mint alapvetést produkáló ideát, hát ezt kellene végre kitörölhetetlenül lefixálnom magamban… …
Az érzéketlenség lélekölő. Az érzéketlenség a legkegyetlenebb gyilkos a világon.
Ahogy olvastam ezeket a hangjátékokat, hallottam a hang-játékokat, többféle szólamból álltak össze szép lassan a Történet-ek, s mindegyikből kidobbant hol halkan, hol erősebben egy-egy szívhang és fájóan gyönyörű volt ezeket hallgatni, olvasni. Szívfacsarva rakosgattam össze ezeket a szépséges ÉLET-töredékeket, és vádolom a legkegyetlenebb gyilkost a világon! Emberek, keressétek Jodót, várjátok meg Stregovácot, halljátok/hallgassátok meg az Olasz capriccio-t, vagy ha kell, állíttassátok le az összes zúgó masinát körülöttetek, hogy meglássátok, ha valaki rátok mosolyog (https://moly.hu/idezetek/413724), vagy meghalljátok a saját szívhangotokat!
Mert Ó, be szép az élet s minden más madár.
Nagyon szeretem, ahogy Lázár Ervin mesél – még akkor is, ha ebben a kötetben volt 2 db hangjáték, amihez szívesen vettem volna egy hozzáértő vezetésével tartott beszélgetést, hogy ne csak érezzem, de értsem is a történet végét.
Élőek a dialógusok, átérezhetőek a szituációk, mágikus realizmus is pont olyan mértékben lett adagolva mellé, hogy még azért inkább a realitás talaján maradtunk.
Igazán kellemes könyv.
Élvezettel olvastam a történeteket. Fura egy helyzeteket hozott az író. Az első történetnél elgondolkoztam, hogy mikor is íródott ez a történet. Egy név zavart meg. :-) Szeretem az író stílusát, megfogott vele.
Kerim Jáde, Jodó a Franka cirkuszban van! Autóban utazva hallottam a Franka cirkusz c. hangjátékot, és a történet egyszerűen elvarázsolt! Aztán az Ünnepi Könyvhéten „véletlenül” szembejött velem a kötet! :) Mondanom sem kell, hogy azonnal kiolvastam, és valami mesés!!! Lázár Ervin így Roal Dahl és C.S. Lewis mellett a kedvenc felnőtt-mesemondóim közé került! Bárcsak a többi novellából készült hangjátékot is meg lehetne hallgatni valahol!
Talán ha hallottam volna őket hangjátékként. Néhány történetre vagy alapötletre ráismertem A Masoko köztársaság című kötetből. Novella formában jobban tetszettek. Így hiányzott nekem belőlük az a bizonyos Lázár Ervin hangulat, és a legtöbbe nem is tudtam beleélni magam. Mondom, talán ha megelevenedtek volna. A legjobban a Rendhagyó baleset fogott meg, ennek a megfelelője az A kuka című novella.
Népszerű idézetek
FÉRFI. Magának mondta, hogy megnősült?
BÜFÉSNŐ. Mondani nem mondta. De láthatta, aki nem vak. A férfiembernek még a járása is megváltozik olyankor.
12. oldal, Krimi (Szépirodalmi, 1990)
Mert oda kell nézni, ha valaki rád mosolyog… De sokat gondolkoztam rajta… Hová lesznek azok a mosolyok, amiket nem vesz észre senki?
118. oldal, Lenn a kútban (Szépirodalmi, 1990)
Tudod, az emberek tartják a világot a vállukon. Ha egy kiugrik a teher alól, a többiek felnyögnek, megroppan a derekuk… De ha én kiugrom, meg sem rezzen senki…. nem érzik meg a hiányomat… Tudod miért? Mert már réges-rég nem tartok semmit.
53. oldal, Capriccio (Osiris, 2006)
Maguk azt gondolják, hogy az alárendelő mellékmondat egy bonyolult, unalmas őrültség, a szerelem pedig gyönyörű, pofonegyszerű dolog. Maguk még nem tudják, hogy a szerelemhez tehetség kell. Akárcsak a versíráshoz vagy a zenéhez. Hol kezdődik a szerelem? Azt mondjuk magunkról, hogy „szerelmes vagyok”, pedig csak puszta birtoklási vágy, félelem, kíváncsiság, vagy egyszerűen csak testi gerjedelem, semmi más… De lánggal égni, lángra gyújtani… Mit gondolnak, hányan képesek rá ezer közül?
51. oldal, Capriccio (Osiris, 2006)
Az a Jodo kislánykora óta ismerte őt, és bámulta azt a csodálatos, szomorú férfit. És aztán Kerim Jade is észrevette a kislány bámulatát, csak hát mit kezdett volna egy kislánnyal? Még akkor is kislánynak nézte, amikor már pedig Jodo felnőtt. Vagy talán szeméremből, vagy azért, mert annyival idősebb volt, nem vallotta be a szerelmét, pedig szerette, higgye el nekem, uram, akkor már végtelenül szerette Jodót, és a lány is őt, csak olyan mamlasz volt, hogy nem merte szétkiáltani a világban, hogy szeretem Kerim Jadét, szeretem Kerim Jadét. A házuk szomszédos volt, nagy néha találkoztak a kapu előtt, olyankor a férfi elbeszélgetett Jodóval, bolondozott, de a hangja mélyén, ahogy az egész lényében is, ott bujkált valami feloldhatatlan szép szomorúság. Egyszer beszélgetés közben, mintha csak véletlenül, megsimogatta Jodo arcát, és az a leheletfinom érintés akkora boldogságot okozott a lánynak, mint később soha semmi, ahhoz az érintéshez képest még a szeretkezései is törpévé zsugorodtak. Jodo életének az volt a legboldogabb perce. Később már tudta, hogy akkor szólni kellett volna vagy egy mozdulatot tenni csak, de akkor már késő volt. Jodo férjhez ment.
48-50. oldal - Krimi, 1975 (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Darvasi László: A könnymutatványosok legendája 91% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó 91% ·
Összehasonlítás - Bodor Ádám: Verhovina madarai 91% ·
Összehasonlítás - Bernáth Zsolt: Néma völgy ·
Összehasonlítás - Tamási Áron: Ragyog egy csillag 88% ·
Összehasonlítás - Galgóczi Erzsébet: Úszó jégtábla ·
Összehasonlítás - Komor Zoltán: Az Égi istálló ·
Összehasonlítás - Bodor Ádám: Sinistra körzet 86% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Békekötés 87% ·
Összehasonlítás - Darvasi László: Vándorló sírok 87% ·
Összehasonlítás